Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 19.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 21. szombat, 02:56
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Megjelent az intézet új jogállamfigyelője, amely gyakorlatilag azt kíséri figyelemmel, hogy mennyire működik Magyarországon a jogállam, mi van veszélyben, mi javult és mi romlott. Hát az indexük szerint több szempont alapján azt kell mondani, hogy romlott a helyzet júliusban, ha jól emlékszem, a júniusihoz képest, és talán ha jól emlékszem, három szempont esetében meg valamennyire javult. Úgyhogy kezdjük a pozitívummal. Mi az, amiben az Önök megítélése szerint a nyár közepén javult a jogállamiság helyzete Magyarországon az előző hónapihoz képest?
Majtényi László: – Nézze, itt két kérdés van: hogy szerintünk mi javult, másrészt hogy az általunk megkérdezett alkotmányjogászok mi mondanak. Ha az én személyes véleményemet kérdezi, akkor semmilyen tekintetben nem javult a helyzet.
– De ebben az indexben azt rögzítették, hogy a kérdéseikre hogyan válaszoltak. Ugye?
– Igen. Ehhez egyébként van egy módszertani háttér, ami talán jó, ha a hallgatók tudnak: ez egy úgynevezett szakmai csoport, tehát kifejezetten alkotmányjogászok véleményét kérdezzük, alkotmányjogi vagy alkotmányjogi szempontból releváns, fontos kérdésekben. És érdekes módon a dolog egyik része, amit Ön is mondott, hogy az index határozottan lefelé tart, tehát a jogállamiság felsorolt értékeit általában romló osztályzattal értékelik az általunk megkérdezett alkotmányjogászok. Egyébként a magyar alkotmányjogászok egyesületének minden tagját megkértük, hogy válaszoljon.
– Az körülbelül hány ember?
– Az körülbelül száz tagból áll, amennyire én tudom, és körülbelül negyven szokott válaszolni. Na most valóban van három olyan tényező, amely egy picit javult. Van, amelyik engem egy kissé meg is lepett. Az egyik azt mondta, hogy a politikai befolyástól mentes sajtó és média szabadsága egy picivel jobb, a másik pedig azt hogy a köztársaság intézményei a személyek egyenlő méltóságát individuumként és a közösség tagjaként is biztosítják. Ez is egy hajszállal jobb eredménnyel. Ami azt jelenti hogy egy tízes skálán négyes.
– Négy egész valamennyi, úgy van.
– Tehát nem olyan nagyon jó eredmény. A másik pedig a közhatalom gyakorlásának az átláthatósága. Itt lehet persze elméleteket gyártani, hogy ugye nem olyan nagyon nagy ez a minta, tehát lehet, hogy valaki az előző hónapban nagyon rossz véleményt nyilvánított, és ebben a hónapban mondjuk nem válaszolt.
– Igen. De azért az alapvető konklúzió, ami levonható ezekből a kérdésekből is, meg az Önök elemzéséből is, hogy azért a tendencia nyilvánvalóan a romlás tendenciája. A jogállamiság Magyarországon ezek szerint veszélyben van. Nem is kicsiben, hiszen például ezek a bizonyos indexadatok is általában öt alatt vannak. Ami azt jelenti, hogy nem túl jónak minősítik a szakemberek sem a helyzetet.
– Igen.
– Ön mit tart különösen szomorúnak vagy veszélyesnek, mondjuk, a nyári parlamenti ülésszak végével. Mert ez azt a helyzetet rögzítette gondolom, amikor lezárult július közepe felé már a parlamenti ciklus.
– Igen. Erre én azt tudom mondani, mert megint elnézést kérek, de egy kis módszertani mondat fél mondat vagy mondat ide kívánkozik, hogy ez a jogállamfigyelőnk, amelyik egyébként minden hónap első HVG-jében jelenik meg, ez alapvetően két részből áll. Az egyik az, hogy hat elemet folyamatosan vizsgálunk, nem tudom, van-e idő, hogy elmondjam, mi tartozik bele.
– Hogyne.
– Ugye az egyik az alapjogvédelem általában. Itt attól félünk, hogy mi magunk is csúszós talajra kerülünk, ezért előre eldöntöttük, amikor ezt az egész vizsgálatsorozatot elkezdtük, hogy mik azok az alapértékek, amelyektől mi, hogy úgy mondjam, nem tágítunk. Amelyeket alapvető fontosságúnak tartunk. Tehát az alapjogvédelem szintje nem csökkenhet. A közhatalom független intézményei a parlamenti többség befolyásáról függetlenül kell hogy működjenek. A Magyar Köztársaság alkotmányos rendszerét a parlamentáris rendszer kell hogy meghatározza a jövőben is. Az átlátható közhatalom alapvető követelményeihez kapcsolódik az, hogy a közhatalmat képviselő személyek számonkérhetők legyenek. A szólásszabadság csak kivételesen és valamilyen alapjog jegyében korlátozható. És a hatodik az, hogy minden magyar polgárnak egyénként vagy közössége tagjaként egyenlő méltósággal kell rendelkeznie. És ezt az egyenlő méltóság, ez a tisztelet minden államit át kell hogy hasson. Ez az állandó része a mi vizsgálatunknak, ami egyébként a honlapunkon olvasható, és minden hónapban van egy tematikus vizsgálat, ami nagyjából a HVG-ben megjelenő írásnak a gerincét adja, és ebben a mostaniban a sajtószabadsággal foglalkoztunk, tehát ez volt az elemzés alapvető tárgya.
– Igen. A médiával kapcsolatos törvényeket fogadták el, legalábbis részben, ezen a nyári ülésszakon, és aztán majd ősszel még folytatják egy nagyobb… nem tudom, médiaalkotmánynak próbálták ezt nevezni?
– Igen.
– Hát, jó. Akkor lesz még egy alkotmányunk.
– Igen.
– Amit eddig elfogadtak, némileg talán szelídebbnek látszik annál, amit eredetileg terveztek. De az Önök véleménye így is lesújtó. Vagyis úgy érzem, hogy alapjaiban úgy ítélik meg, a média szabadságát, a megnyilvánulás, a szólás szabadságát korlátozó lépések soráról van szó.
– Igen. Ugye itt alapvetően két törvényről és a harmadik – hát nekem vicces módon – médiaalkotmánynak nevezett törvényről van szó, amelyet még nem fogadtak el, azt még jegelik. Az egyik az alkotmánynak az információ szabadsággal, illetőleg szólásszabadsággal kapcsolatos 61. szakaszának a módosítása, amin túlvagyunk, és a másik, amit én a magam használatára médiairányítási szervezeti törvénynek nevezek, amit most fogadtak el, és amely ugye élénk hazai és nemzetközi bírálat tárgya.
– Önmagában az bírálható vagy a jogállamiságot korlátozza, hogy a hírközlési hatóságot összevonták a korábbi ORTT feladatait végrehajtó szervvel, és létrehoztak egy média tanácsot? Önmagában ez bármit jelent? Lehet hogy csak egyszerű működési mód.
– Ez önmagában is jelent valamit. Két nagy európai trend működik ebben a tekintetben. Az egyiket úgy nevezik, hogy konvergens hatósági modell, a másikat úgy, hogy nem konvergens hatósági modell. Elnézést hogy ilyen kifejezéseket használok. A nem konvergens modell azt jelenti, hogy a tartalomszabályozó hatóság, ami az ORTT volt korábban, és a technológia szabályozó hatóság, amelyik a Nemzeti Hírközlési Hatóság volt, külön működik. És most elindultunk a konvergens modell irányába, ahol a kettőt összevonják. Mind a kettőre nézve vannak jól és rosszul működő példák Európában.
– Tehát önmagában ez még nem minősíti azt, hogy a demokrácia vagy a jogállamiság hol áll Magyarországon.
– Az viszont már minősíti, hogy ezt ilyen módon csinálja meg a törvény. Azt mondhatom, hogy nekem úgy tűnik, a két rendszernek a hátrányát sikerül nekünk összehozni.
– Ezt abban lehet lemérni, hogy az új hatóság vagy az új intézmény elnökévé a miniszterelnök nevez ki valakit, méghozzá kilenc évre? Vagy ez csak egy nagyon fontos és nem elhanyagolható tényező, de nem ez minden, vagy nem ettől függ minden?
– Alapvetően nem ettől függ. Még arra is van példa, hogy miniszterelnök nevezzen ki. Bár a több mint két parlamenti ciklusra szóló kinevezés kissé ijesztő. De ebben a kérdésben, amit felvetett, az a lényeg, hogy a konvergens modellnek az a nagy előnye, hogy miután a technológiák közötti távolság rendkívüli módon csökken és a tartalomszabályozás és a technológiai szabályozás ebben a posztmodern világban egymást feltételezi, a nagy előnye ennek a modellnek az, hogy integrálja a két szabályozást.
– Így van. Csak hogy a hallgatók is értsék: egy újságnak természetesen van már, ezt természetesnek vesszük, internetes portálja vagy oldala, ezen az internetes oldalon megjelenhet hangfelvétel, megjelenhet videofelvétel. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy az újságnak már van televíziója is, és bárki hozzáférhet.
– Továbbá a hagyományos rádióknak és a televízióknak is van írott változata. Továbbá vannak úgynevezett lekérhető szolgáltatások is, tehát ezek a különböző médiumok nagyon közel kerülnek egymáshoz. Korábban könnyen megkülönböztethetők és elhatárolhatók voltak, most pedig nem. Viszont a konvergens modellnek van egy kétségkívül nagy hátránya, amit ők is sokat emlegetnek – ugye Nagy-Britannia a konvergens modell mintaországa –, hogy nagyon komoly hatalom koncentrációt hoz létre. A nem konvergens modellnek az integráció hiánya a hátránya, és a hatalomkoncentráció kisebb veszély az előnye. Na most nálunk ez úgy jön létre, hogy valójában az új törvény nem integrálja a két hivatalt, viszont hatalom koncentrációt létrehozza.
– Magyarán praktikusan nincs sok értelme, csak egy szempontból, s ebből a jelenlegi felállásból ez következik, hogy a hatalomkoncentráció következtében mindenbe beleszólhat majd ez az új hatóság, olyasmibe is, amibe korábban nem.
– És hát kisebb az átláthatósága, mint a korábbi rendszernek, nincs valóságos társadalmi részvétel. Az érintetteknek, az újságírók szervezeteinek nincs érdemi befolyásuk. Nincs önszabályozás, amelyik a modern európai médiajog demokratizálásának alapvető jelensége, és nincs az úgynevezett együttszabályozás, ahol a hatóság és a piaci önszabályozás együtt regulálja az elektronikus médiát.
– Ez ennek az új médiatörvény-sornak vagy változtatási sornak a legfőbb problémája?
– Hát szerintem nagyon sok a vérző seb.
– Tehát az elfogadott médiatörvények több sebből véreznek. Nem csak azért, mert kilenc évre nevezi ki a Médiatanács elnökét a miniszterelnök, hanem azért is, mert az összevont ORTT-s és hírközlési hatóságos modell gyakorlatilag integrációt nem eredményez, mert ezzel kapcsolatos jelek nincsenek, ellenben egy bizonyos szempontból katonai szervezeti modellt valósít meg, egy olyan szigorú, felülről irányított hierarchikus rendet, amelyben gyakorlatilag mindenki korlátozás nélkül kinevezhető, felmenthető, vagyis vezényelhető. Mik az egyéb problémák?
– Hát erről igazából, amit most mond, még én nem is beszéltem.
– Már előre az Ön szájába adtam.
– Akkor mondom ezt. Tehát ez a vezetési modell, úgy gondolom, teljesen példátlan a világban. Úgy néz ki, hogy van a kilenc évre kinevezett hatósági elnök, egyben a Médiatanács elnöke, amelyre a parlament kétharmaddal majd megválasztja, két állás két külön fizetésért. Ha véletlenül a parlament nem választaná meg, amire persze semmilyen esély nincs, a törvény szerint akkor is jelen van a tanács ülésén, csak akkor mondjuk nincs szavazati joga. Na most az az érdekes, hogy van két elnökhelyettes, és az elnökhelyetteseket, akik egyébként államtitkári rangban vannak, az elnök nevezi ki, és indoklás nélkül visszahívhatja. Van még két főigazgató, a főigazgató-helyettes államtitkárt ugyancsak az elnök nevezi ki, és bármikor visszahívhatja. És az SZMSZ szabályozása szerint korlátlan számú főigazgató-helyettes lehet, akiket ugyancsak az elnök bármikor visszahívhat. Hát ehhez hasonló vezetési modellel még én sem találkoztam.
– Magyarán nagyon-nagyon-nagyon jóhiszeműnek kell lennie annak, aki úgy gondolja, hogy tisztán szakmai szempontok, a hatékony, értelmes munka fogja meghatározni, hogy kiket neveznek ki és kiket mentenek fel. Mert bármilyen indokból, bárkinek a követelésére, politikai vagy egyéb meggondolásaira tekintettel gyakorlatilag magyarázat nélkül is mindenféle személyi változás végrehajtható.
– Annál is inkább, mert nyilvánvaló, hogy az elnök a miniszterelnök embere, hiszen ő nevezi ki.
– Milyen hatással van ez a szervezeti felállás a közszolgálati média kulcspozícióira? A Magyar Távirati Irodától a televízión át a rádióig.
– Ehhez a hatásköröket és a választási rendszert részletesen kellene ismertetni, de a lényege az, hogy nem lehet egyetlen közszolgálati médium egyébként rendkívüli módon megnyirbált önállóságú elnöke sem olyasvalaki, aki ennek az elnöknek a bizalmát nem élvezi. Azaz a parlamenti többség bizalmát nem élvezi.
– Magyarán a korlátlan politikai beleszólás lehetősége van most megnyitva.
– Igen. A lehetősége megvan. A másik kérdés az, amihez nagyon szorosan kapcsolódik a közszolgálati médiumok gazdálkodásának, függetlenségének a kérdése, pontosabban a függetlenség megszűnésének a problémája. Ma a Duna Televízió, a Magyar Televízó, a Magyar Rádió és az MTI is a saját vagyonával önállóan rendelkezik, s a gazdálkodás fölött egy kuratórium, mindegyiknek a saját kuratóriuma őrködik, hogy jól vagy rosszul, ez most egy másik kérdés. Most összevonják a közszolgálati médiumok teljes vagyon tömegét, gyakorlatilag a Magyar Televízió vagyonával egyesítik, ennek a működtetésére pedig egy olyan szervezet jön létre, amelyiknek az elnökét ugyancsak az előbb említett elnök fogja kinevezni. És természetesen van egy kuratórium is, amelyiknek van beleszólási joga, de ebben a kormánypártok döntő szava biztosítva van. Noha az ellenzék azt egyébként elérte, hogy részt vehet ebben a kuratóriumban.
– Legalább megnyilvánulhat, de dönteni, vagy a döntésbe beleszólni már nem tud.
– Tehát a közszolgálati médiumok mostani gazdálkodási függetlensége megszűnik. És két dolgot még említenék. A médiapiac általános helyzete teljesen megoldatlan, a másik, és ez nagyon súlyos probléma, a helyi média, azon belül a helyi közszolgálat problémája.
– Már fel is jegyeztem magamnak. Akár a jövő hétre is. Médiapiac, helyi média.
