Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 19.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 21. szombat, 02:56
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ön a napokban befejezi hétéves bécsi munkáját, és hazatér. Néhány héttel ezelőtt pedig megkapta Ausztria, ha jól tudom, legmagasabb kitüntetését az osztrák köztársasági elnöktől. És mindezt azért hozom elő, mert ugye közeledik augusztus 20-a, és tudjuk, hogy az új kormány elhalasztotta októberre a kitüntetések átadását, úgyhogy most kitüntetési szezon volna, de mégsem lesz. Ellenben, ahogy emlékszem a hírekre, még március 15-e előtt úgy volt, hogy Ön kapni fog egy kitüntetést, aztán valahogy mégis lemaradt. Szóval itthon nem, Bécsben viszont megkapta a legmagasabbat. Miért?
Horváth István: - Mindenekelőtt köszönöm szépen az érdeklődést, és hát kicsit mosolyogva hallgattam, mert nem tudtam, hogy az augusztus 20-ai kitüntetések elmaradnak. Talán érthető módon. Szóval én úgy gondolom, hogy ez a kitüntetés személy szerint nekem szól ugyan, de azért ez az osztrák-magyar kapcsolatoknak szól elsősorban. Számomra is, megmondom őszintén, meglepő volt, hogy megkaptam. Hallottam ugyan, hogy terveznek egy ilyen kitüntetést, de a meglepő az volt, hogy ilyen magas kitüntetést kaptam.
– Mert ez nem szokás? Szóval kitüntetéseket normális viszony esetében adnak, de a legmagasabbat nem szokták a nagykövetnek?
– Én legalábbis nem hallottam róla, hogy ezt a kitüntetést valaki megkapta volna. Ezzel szemben, amikor megkaptam, akkor ugye elsorolták, csak úgy informatív jelleggel, hogy ezt olyan nemzetközileg elismert személyiségek kapták meg, mint mondjuk Kofi Annan ENSZ-főtitkár vagy az egykori német kancellár, Willy Brandt. De újabban éppen most, vagy három héttel ezelőtt Jean-Claude Juncker, a luxemburgi miniszterelnök.
– Az egyik legismertebb európai politikus.
– Pontosan. És hát ugye ilyen illusztris társaságban egy ilyen kitüntetést megkapni, számomra ez olyan megható és meglepő volt valóban, hogy csak az nyugtatott meg, amikor Fischer államelnök egy nagyon kedves levélben felsorakoztatta azokat az indokokat, amelyek alapján ők úgy gondolták, hogy megérdemlem ezt a kitüntetést. De azért én úgy gondolom, hogy ebben nemcsak az én munkám elismerése van benne, hanem Ausztria ezzel akarta megmutatni Magyarországnak és Ausztriának, hogy az osztrák-magyar kapcsolatok rendkívül fontosak, és ezt ebben a formában is megpróbálta az osztrák államelnök kifejezésre juttatni.
– Mindjárt rátérünk arra, hogy miért fontos nekünk Ausztria, vagy miért vagyunk vagy lehetünk fontosak mi Ausztria számára, de azért miután itt szerénykedett, hogy ez nem Önnek szól elsősorban – és ebben bizonyára igaza van, ha rosszak volnának a magyar-osztrák kapcsolatok, az ugyan nem a nagykövet hibája lenne, de nyilván nem tenné lehetővé, hogy Önt kitüntessék –, ha jól tudom, az Önnek szóló levélben van egy olyan mondat is, hogy kifejezetten kiemeli az elnök a személyes kapcsolatot, a személyes együttműködést, és azt rendkívül bizalommal telinek nevezi. Vagyis kellett hozzá az Ön személyisége, az Ön személyes tevékenysége, hogy egyáltalán ezzel a kitüntetéssel díjazzák.
– Igen, az az igazság, hogy ez alatt a hét év alatt sikerült itt a legfontosabb és a legmagasabb politikai gazdasági személyiségekhez egy olyan kapcsolatrendszert kialakítani, függetlenül a mindenkori kormányzó pártoktól, amely valóban egyfajta bizalmi alapon folytatódott, mert hiszen kezdetben, az ismerkedés időszakában még nem tudtuk, ki hogyan és mint áll az együttműködéshez. Ez a bizalmi viszony később olyan bizalmassá alakult, hogy az elnök engem gyakran kért, hogy a magyarországi belső helyzet ügyében vagy a nemzetközi politikai helyzet megítélése ügyében üljük le egy kávéra, és beszélgessünk, ami abszolút nem volt szokás. És ezzel ő tulajdonképpen kifejezésre juttatta, hogy Magyarországgal, illetőleg velem az együttműködésnek különleges formáit választotta. Mert még a kollégáknak is feltűnt, hogy amikor valami közös rendezvény volt, ahol a diplomáciai kar jelen volt, ott Fischer államelnök demonstratíven hosszabb ideig beszélgetett velem. Vagy amikor olyan jellegű rendezvény volt, ahol az elnök is megjelent, és a diplomáciai kar is jelen volt, függetlenül attól, hogy a protokoll ezt nem tette lehetővé, az elnök kereste a velem való találkozást, ha csak néhány mondat erejéig is, és utalt arra, hogy talán akkor a következő időszakban jó volna újra leülni egyet kávézni, mert ezt vagy azt témát szeretné megbeszélni velem. Tehát valóban kialakult egy olyan személyes viszony, de hát ez nemcsak az elnök urat érinti, hanem a kormányzatot, és a politikai, illetve gazdasági vezetők egy széles táborát, amire én mindig azt szoktam mondani, hogy én itt Ausztriában otthon vagyok, és engem mindig megkülönböztetett figyelemmel kezeltek. Ez valószínűleg a személyemnek is szólt, de hát ez természetesen szólt Magyarországnak.
– Mit jelent ez az országnak? Szóval mi van akkor, ha egy nagykövetet ennyire kiemelten kezelnek, ha külön kíváncsiak a véleményére, esetleg a segítségére, tanácsaira, tehát ha ezek a személyes kapcsolatok a normálisnál sokkal mélyebbek, mit tud ezzel elérni? Mit tud segíteni azon kívül, hogy Ön jól érzi magát, amikor találkozik ezekkel az emberekkel?
– Én egy kicsit azért gazdasági vénával megáldott nagykövet vagyok, hosszú ideig dolgoztam a gazdaságban. Számomra kezdettől fogva nagyon fontos tényező volt a gazdasági kapcsolatok elmélyítése, a gazdasági és pénzügyi kapcsolatoké. Hiszen Ausztria Magyarország számára mindig kapu volt Nyugat felé. A gazdasági-pénzügyi kapcsolatainkat illetőleg pedig visszamenőleg tradíciói vannak ezeknek a kapcsolatoknak. És ugye Németország után Hollandiával majdnem azonos szinten van Ausztria. Ausztria egyébként a legnehezebb gazdasági krízis idejében is segítséget nyújtott nekünk, hiszen a nagy osztrák bankok ugye Magyarországon vezető szerepet játszanak.
– És nem vonták vissza a tőkéjüket, hanem még a legnehezebb időben is tőkét helyeztek át ide, hogy lehessen folytatni a hitelezést.
– Úgy van. És Magyarországot úgy tekintik, hogy egyfajta vér és dacszövetségben vagyunk. Tehát nemcsak a jó időkben vagyunk együtt, hanem a rossz időkben is, és ezt ők természetesnek találják. És ehhez mondjuk egy nagykövet vagy a nagyköveti apparátus a rendezvényeivel, a különböző szinteken ápolt kapcsolataival nagyon sokat tud hozzátenni azzal, hogy azok a személyek, akik a döntéshozatalban fontos szerepet játszanak, ezeken a kapcsolatokon keresztül érzik, hogy jó irányba tevékenykednek. Hogy az, amit Magyarországon tesznek, rajtunk keresztül egyfajta visszajelzést kap.
– El tud valamit intézni egy nagykövet? Vagy tud segíteni egy kormánynak abban, hogy elérje azt amit szeretne, például Ausztriában?
– Én úgy gondolom, hogy sokban sikerült az elmúlt időszakban az osztrák politikai, a legfelsőbb politikai köröket elérni. Én jelentős eseménynek tartom például, hogy ha jól emlékszem, az utolsó közös kormányülést még az Osztrák-Magyar Monarchia idején, 1919-ben tartotta a két ország. Most 2005-ben felújítottuk ezt. Ausztria csak Magyarországgal működtet kétoldalú kormányközi együttműködést ebben a formában. Tehát hogy rendszeresen találkoznak a kormányok képviselői, és megvitatják az éppen aktuális kétoldalú-sokoldalú kapcsolatokat érintő témákat. Ez számomra óriási jelentőséggel bír, mert Ausztria ezzel kitüntette Magyarországot. Mások is szerettek volna Ausztriával hasonló jellegű kapcsolati rendszert kialakítani, nem sikerült. Létrehoztuk az elmúlt években az úgynevezett határmenti együttműködést koordináló regionális fórumot, amely a kelet-ausztriai tartományok és a nyugat-magyarországi megyék közötti, elsősorban a határ menti övezetre vonatkozó együttműködést próbálja koordinálni. Ugye meg kell tanulni mind a két félnek együttélni, még szorosabban, mint ahogy eddig volt, mert hiszen eddig a határok voltak, 2007-től schengeni határaink vannak. És ma már úgy járnak át egymáshoz, ugye, mintha otthon lennének. De hát ennek azért a feltételrendszerét ki kell alakítani. A határ menti átkelőhelyektől kezdve a környezetvédelmi problémákon át mindenben. Ön is kérdezte, hogy mit lehet elintézni. Hát azért én úgy gondolom, hogy nem kevéssé járultunk mi hozzá ahhoz, hogy a Rába habzásával kapcsolatos problémákat a Stájerországi tartományi miniszterelnök segítségével sikerült megoldani.
– Tehát hogy komolyan vegyék ezt.
– Nagyon keményen munkálkodunk a Szentgotthárdot érintő, osztrák területen tervezett szemétégető felépítésével kapcsolatban.
– Egy nagykövet eljár ilyen ügyekben, mint például ez a szemétégető?
– Hogyne. Hát a szemétégetővel kapcsolatosan például eljártam személyesen többször is az itteni környezetvédő szerveknél, sőt ugye a zöldek parlamenti képviseleténél, akik a mi kezdeményezésünkre parlamenti interpellációt intéztek a kormány illetékeséhez a szemétégetővel kapcsolatosan. Tehát itt komolyan és személyesen jártunk közbe annak érdekében, hogy a két országot közvetlenül érintő kérdésekben is megoldást találjunk.
– Akkor még egyszer gratulálok Önnek kitüntetéséhez, az Osztrák Köztársaság nagy arany érdemrendjéhez.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
