rss      tw      fb
Keres

Emlékképek a Magyar Televízió egésznapos szent-nemzeti műsoráról

Az állami zászló felvonása alatt az MTV műsorközlőjétől részletesen megismerhetjük a magyar szenttéavatások történetét, és semmi mást. (A lépcsőn megjelenő Orbán Viktor iszonyú álmos.) Amikor a magyar szentek elfogynak, jönnek a boldogok [a nap folyamán ezt különféle szakemberek majd újra elmondják – ismétlés a tudás anyja].

***

A debreceni kapcsolás során a helyi riporter közli, hogy a debreceniek is az államalapítást és Szent István ünneplik. Közben a debreceni virágkarneválról látunk képeket: oldtimer autók felvonulását, bikinis és kánkánozó lányokat.

***

A Magyar Televízió műsorközlőjétől a szent korona és a koronázás története következik: megtudjuk, hogy az Úr angyala megjelent a pápának, és figyelmeztette István eljövetelére.

***

Tisztavatás: Schmitt Pálban dúlnak az érzelmek. Amikor megjelenik és végighalad a Hősök terén, katonák vezetik fel. Schmitt nehezen titkolja, hogy iszonyúan tetszik neki a dolog: az arcán megjelenő, nehezen elfojtott mosolyból világos, hogy kívülről látja és élvezi önmagát az új szerepben. Majd amikor hivatalosan köszönti a katonákat, a meghatottság árad szét az arcán. [Mindannyian így lennénk vele. Nem csoda, ha az emberek embere se kivétel.]

***

Tisztavatás: a köztársasági elnök és a honvédelmi miniszter ellentmondásba keveredik egymással az ünnepi beszédekben. Schmitt Pál szerint „A HAZÁÉRT, MINDHALÁLIG!” két szó, Hende Csaba szerint három. (Schmitt: „Magyarország, mi, magyarok csak akkor leszünk ismét erősek, ha lélekben mindannyiunk hitvallása, vállalása ez a két szó lesz.” Hende: „Éljék boldogan az életüket. Az életüket, amely a mai napon összeforrt e három szóval: A hazáért, mindhalálig.” [Az állami hierarchiára tekintettel biztosak lehetünk benne: Schmitt Pálnak van igaza.]

***

Tisztavatás: Hende Csaba azt mondja: „A magyar tiszt most kizárólag a magyar hazát, a magyar nemzeti érdeket szolgálja, nem valamely birodalomét, ideológiáét vagy üzleti csoportét.”  Majd egy perccel később méltatja a magyar honvédek teljesítményét Afganisztánban, a Balkánon. [Emlékeim szerint még soha senki nem magyarázta el, nyilvánosan biztosan nem, a magyar honvédeknek, ezáltal a magyar népnek, hogyan függ össze a magyar haza kizárólagos szolgálata az afganisztáni misszióval. Más, Afganisztánban szolgáló egységek kormányai és népei ezen a megbeszélésen már túlvannak. Az „USA” is, ahogy Hende az Egyesült Államokat emlegeti fennkölt ünnepi beszédében.]

***

Közlik velünk a nagy hírt, a Kossuth téren végre nem voltak kordonok, virágládák választották el a nézőket a hivatalos ceremónia színhelyétől. [Ismét csodálkozásomnak adok hangot: Se sípok, se kereplők, se árpádsávos lobogók, se paradicsom, se tojás, se a kormányt szidalmazó hölgyek és urak? Hogy lehet az? Csak az történhetett, hogy a nemzet, amely nem lehet ellenzékben, visszavette évezredes jussát, Szent Istvánt meg a Kossuth teret. Sőt, az egész várost.]

***

A Magyar Televízió levetít egy részletet Pigniczky Réka Inkubátor című filmjéből. A film elképesztő dokumentum arról a Horthy-Magyarország-zárványról, amelybe a magyar kommunizmus elől menekülő emigránsok kényszerítették önmagukat és már ott születetett gyerekeiket is. Elmentek, hogy a szabad világban éljék tovább otthoni rabságaikat. Rengeteg gondolkoznivalót kínál a film, de a Magyar Televíziónak a „két gyönyörű szlovákiai lány” jut eszébe róla, akik közül az egyik el is sírja magát meghatottságában is, saját sorsa miatt, amelyet magyar kisebbségiként élt meg Szlovákiában, s hogy most ott ülhet a Magyar Televízió stúdiójában. [Egy síró ember mindig részvétet ébreszt a nézőben. Nem firtatja, ahogy a műsorvezetők sem, hogy a két „határon túli” magyar sors nem ugyanarról szól.]

***

Csőstül látunk korabeli híradófelvételeket a horthysta Magyarország ünnepeiről, az egyházi és állami-társadalmi főméltóságok eszeveszett barokk pompájáról. [Én kicsi korom óta rosszul vagyok tőle, a Magyar Televízió viszont érzékelhetően hagyományokat teremt, történelmi tudatot formál, mintát ad.]

***

A magyar államról, István-korabeli jelentőségéről, funkciójáról, a modern állam szerepéről egyetlenegyszer esik szó a nap folyamán: Romsics Ignác történész rövidmondatos vendég (voltak hosszúmondatosok is, például a két szlovákiai szépség) szájából, aki egyedül nevezi állami kultusznak mindazt, amit az archív híradófelvételeken szentjobb-körmenetekből látunk, és egyedül tart távolságot attól, amiben részt vesz (azt mondja, a hatalom mindig aktuális üzenetek eljuttatására fogja használni az ilyen ünnepeket). Egyedül ő mondja el, hogy Révai József, a Szabad Nép egykori főszerkesztője, Aczél György elődje a kultúrairányításban Istvánt, az államalapítót a „mi királyunknak” ismerte el. Igaz, azt nem tartotta fontosnak, hogy szent is volt.

***

Jönnek az egykori beat-pop-jazz-sztárok. Sok jó zene, sok kiélt, elfáradt arc. A műsorvezetők megpróbálják becsempészni a beszélgetésbe az eszmei mondanivalót: hogy a Tabánban, az Ifiparkban „engedélyezett” koncerteken nem gyanakodtak-e, hogy csak kihasználja őket a rendszer. Nem gondolkoztak-e azon, miért engedi ezt nekik a hatalom? Nem gondolkoztak. Mert akkor zenéltek a Tabánban (most nem), akkor jól érezték magukat (most?). [De nem kérdeznek vissza. Nem teszik fel a kérdést, hogy nem gondolkozott-e el azon a két műsorvezető és a Magyar Televízió összes közreműködője, mire használja őket az aktuális „hatalom” ebben a szentségektől csöpögő egésznapos közszolgálati tévéműsorban].

***

És a nap csúcspontja a Magyar Televízióban (mindkét csatornáján, plusz a harmadik közszolgálati televízióban, és még a Mária rádióban is): a bazilikánál a szent mise és a szentjobb-körmenet. Előtte a néprajzos elmagyarázza a szent jobb jelentőségét: ezzel a kézzel vetett keresztet, ezzel a kézzel fogta a kardot. „A képzetek révén érzékelhetővé, értelmezhetővé teszi azt a gondolatkört, amely a szent jobb-ban megfogalmazódik.” [Hit és harc. Tényleg visszataláltunk a középkorba.] A misén áldást kérnek az állam vezetőire és arra, hogy az egyház és az állam együtt eredményesen dolgozhasson az ország felvirágoztatásán [mert elkezdték: az egyházi és az állami főméltóságok mind ott vannak az egyházi ceremónián, a Legfelsőbb Bíróság volt és jelenlegi elnökével bezárólag]. (Orbán Viktor még mindig iszonyúan álmos.) Majd elindul a körmenet [egyelőre még a horthysta pompa nélkül. Idő kell hozzá], de van sok-sok népviselet, határokon innen és túlról [ahogy a magyar ma is öltözne, ha a kommunisták meg a liberálisok hagyták volna].

***

A Lánchídnál szeletelik az országtortát. Schmittné, Makray Katalin szeleteli (vitéz felmenőkkel, diszkrét sújtásos kosztümben). A riportertől megtudjuk, hogy maga jelentkezett az egész nap folyó ináncsi óvodagyűjtés védnökségére. [Elkezdte a „first lady” szolgálatot]. Ináncson az óvodában szolgálatot teljesítő riporter nagy hurrát kér a gyerekektől „Kati néninek”. (Egy másik főméltóságú feleség is szerepet kapott a napi jótéteményekben: Hendéné Stiber Szilvia – mint keresztanya – ökumenikus szertartás keretében keresztelte meg az első világháborús, restaurált hajót, a Lajtát.) A Lánchídnál a riporter boldog, és boldogan interjúvolja Cseh Lászlót és Gyurta Dánielt is. Mindketten elmondják, hogy a gyerekek miatt vannak ott. A riporter ennél többet szeretne, elvégre annyi szent dolgot ünnepelünk, meg még az összefogást is. Cseh László kicsit belemegy a dologba, Gyurta Dániel még egyszer elmondja: azért van ott, mert a saját életéből tudja, milyen fontos, hogy a gyerekek találkozzanak a példaképeikkel.

***

Az összefogás, az adakozás napja Vitézy Tamással zárul a stúdióban. A lehető legtöbbször elhangzik a Helyi Téma és a Nemzeti Összefogás Alapítvány honlapjának neve. [Jó ember. Önzetlenül tájékoztat és adományt gyűjt]. A nap eszmei mondanivalója a műsorvezető hölgynek jutott: nem igaz, hogy széthúzó nemzet vagyunk.

***

A nap folyamán többször is akaratlan kulturális elszólásoknak voltunk tanúi.

– A stúdióban több nő és egy férfi takarókat varr az ináncsi óvodának. A műsorvezető így figyelmezteti a nézőket: Ha varrógépzakatolást hallanak, ne ijedjenek meg, ez azt jelenti, hogy szorgalmasan dolgoznak az asszonyok és az úr.

– Az ináncsi óvoda falát az óvónénik festik. A helyi riporter szerint: most nem csak azt látjuk az óvónénik milyen csinosak, hanem azt is, milyen jól festenek falat.

– Nemeskürty István interjúban emlékezik meg ludovikás éveiről. Megjegyzi: a névadó Ludovika királyné nemcsak okos, hanem csinos asszony is volt.

– Ismét a műsorvezető, aki bekonferál „két gyönyörű szlovákiai lányt”.

– A műsorközlő, aki a szent magyar történelmen vezet végig bennünket, a kora középkori pénzről tart ismeretterjesztő kiselőadást, s a neki jutó picike időben az „eladó lány” értékét is meghatározza, amit a „vevő legénynek” (vőlegénynek) fizetnie kellett – ökörben.

Történt mindez Európában, Magyarországon, a 21. század első évtizedének végén.

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!