Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 25

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2010. augusztus 27. péntek, 02:55

Megbeszéljük

Bolgár György: - Az elmúlt napokban több nyilatkozat is olvasható volt Hoffman Rózsa oktatási államtitkártól. Különböző beszédei, nyilatkozatai tartalmazták azokat a kijelentéseket, hogy vissza kell térni a tradicionális oktatási értékekhez, modellhez. Szerinte Harry Potter kiszorítja János vitézt és ez elfogadhatatlan. Emellett szervezeti és finanszírozási jellegű dolgokról is beszélt, és szerinte gyakorlatilag az államnak kell átvállalnia a közoktatás finanszírozását, vagyis az önkormányzatok részét is az államnak kell döntő mértékben állnia. Valamint, nem tőle, hanem egy helyettes államtitkártól az is elhangzott, hogy béremelési ígéret volt, de majd csak a következő tanévben váltják be. Szóval összességében annyi minden hangzik el a közelgő új tanév alkalmából az oktatás megváltoztatásáról, hogy azt látjuk, bár pénz nincs, szándék az átalakításra nagyon is van. Milyen szándék ez, és milyen eredményekkel kecsegtet Ön szerint?

Szüdi János: - Ezt nagyon nehéz megítélni, mert a különböző nyilatkozatokban és a különböző megjelent programokban nem egyértelműek ezek a szándékok, és elég nehéz nyomon követni, mit is szeretnének. Az, hogy vissza kell térni egy tradicionális szabályozáshoz, azt is jelentheti, hogy a mai törvényben benne lévő tanulói, pedagógus és szülői jogok nem kerülnek be, hiszen ezek nem tradicionális hagyományok. A korábbi törvények szerint - az 1985 előttiekről beszélek - nincs nevelőtestület, nincs nevelőtestületi jogosítvány, mindent az állam határoz meg, állami tantervek vannak és állami rendtartás van. Ha ez a tradíció, akkor én azt gondolom, hogy ez egy elég szomorú dolog.

- Még nem ismerjük az új közoktatási törvény alapvetéseit, de azért az államtitkári nyilatkozatokból egyértelműen a nagyobb központosítás igénye szűrhető le. Akár a nemzeti alaptantervről van szó, amiben szerintem meg kellene határozni konkrétan, hogy mit várnak el a diákoktól és a tanároktól, akár a finanszírozásról, akár arról, hogy milyen oktatási célokat tűznek ki, és hogy ebben az államnak kell az alapvető szerepet vállalnia. Ön is így érzi vagy ez csak az én újságírói egyszerűsítésem?

- Jelen pillanatban két nemzeti alaptanterv van hatályban. 1993 óta, mióta az új törvény megjelent, négy nemzeti alaptanterv készült. Az elsőt a Fidesz-kormány idején adták ki, amit mi nem helyeztük hatályon kívül, pontosan azért, mert nem kívántuk az oktatási folyamatokat leállítani. Elkészült egy mostani kerettanterv és elmondanám, hogy ez évek munkája és eredménye. Ezt nem lehet két perc alatt, még csak egy év alatt sem elkészíteni. Ezen egy szakmai testület több éven keresztül dolgozott és kétszer-háromszor felül is vizsgálták. Hatályban van még az a kerettanterv is, amit annak idején a Fidesz-kormány adott ki és az iskolák jelentős része ezt használja.

- Vagyis nincsenek letiltva az iskolák erről.

- Nem, számtalan kerettanterv készült. Az iskolák nyolcvan százaléka azt használja, amit annak idején a Fidesz adott ki. Az akkor egy kötelező kerettanterv volt, részletes tartalmi szabályozással. Egyrészt nem lehetett visszavonni, mert az oktatásban a felmenő rendszer irányadó, hiszen bármilyen intézkedésnek tizenkét évre van szüksége, mert egytől tizenkét évig tart az oktatási folyamat. Természetesen el lehet kezdeni mindent elölről, azonban az iskolák valószínűleg szerint azt fogják oktatni, amilyen tantervük van és amilyet éppen elkészítettek.

- Azt ezek szerint nem tartja elképzelhetőnek, hogy jövő évtől kezdve mondjuk einstand lesz, és csak azt lehet tanítani, amit a jövő évben esetleg kiadandó nemzeti alaptantervek vagy szakmai kerettantervek tartalmaznak.

- Amikor én 85-ben a minisztériumba kerültem, már akkor is iskolatípusonként öt-hat-hét-nyolc-tíz tanterv volt forgalomban. Akkor is mindig azt mondták a pedagógusok, hogy mindenki mondhat, amit akar, becsukom az ajtót, és azt tanítom, amit jónak látok. Ma már esetleg megoldható, mert minden tanterembe be lehet tenni egy kamerát, és az igazgató nézheti, de végül is én nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy központilag ezeket a dolgokat egységesen szabályozni lehet. Mondanék néhány példát. Egy sportiskola egészen másképp működik, mint egy normál iskola, tizenhárom nemzetiségű oktatást kell megszervezni, a sajátos nevelési igényű tanulóknak külön oktatási rendszerük van, emellett vannak művészeti iskolák és vannak tehetséggondozó iskolák. Ha ezt valaki mind egy tantervbe be tudja zsúfolni, az nagyon ügyes ember, főleg ennyi idő alatt.

- Még arra szeretném kérni, hogy kommentálja azt a fél mondatot, miszerint Harry Potter kiszorítja János vitézt, mert ez a hallgatók és az újságolvasók számára is sokat mond. Valóban igaz ez az oktatásra vagy csak az életünkre igaz úgy általában?

- Én azt gondolom, hogy a szülők és a tanulók joggal panaszkodnak. Nemrég jelent meg egy újságban, hogy az iskolákban a kötelező és az ajánlott irodalom ötven éve nem változott. Én jobban hiszek például a saját gyerekemnek, aki elmondta, hogy valamelyik írótól miért nem olvasott szívesen, mert halálosan unta. Én azt hiszem, hogy a pedagógus akkor jár el helyesen, ha választási lehetőséget ad a tanulónak, hiszen végül is az olvasás iránti érdeklődés felkeltése a cél. Egyébként mindenkinek javaslom, hogy olvassa el a Harry Pottert, én is végig tudtam olvasni és szerintem nagyon szórakoztató.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az árfolyamokról és az IMF-tárgyalás körüli viharról
Bod Péter Ákos közgazdász, a Nemzeti Bank egykori elnöke

Bolgár György: - Segítsen nekünk kiigazodni ebben a mostani zűrzavaros pénzügyi-gazdasági világban. Egyrészt mi ez a történelmi csúcs, amelyet a svájci frank elért a forinttal szemben, másrészt – és akkor jöjjünk még egy kicsit közelebb Magyarországhoz – mi ez a furcsa kettős üzenet, amit a magyar kormány vagy a Nemzetgazdasági Minisztérium küld a világnak vagy a Nemzetközi Valutaalapnak, hogy tárgyalna is, meg nem is, megállapodna is, meg mégsem.

Bod Péter Ákos: – Hát az elsőhöz sokat nem tudok hozzátenni, mert a devizamozgás az olyasmi, amihez kevesen értenek, és akik értenek hozzá, most sok pénzt csinálnak, míg mi itt beszélgetünk.

– Mi meg csak költjük.

– Madár István kollégám reggeli elemzését hallgattam egy konkurens rádióban, ő azt mondta, hogy egyfelől nagyon erős a svájci frank, és annak megvannak a maga okai. Általában ha idegesség van a világban, akkor aranyba és svájci frankba mennek, hát úgy látszik ideges a világ. És ehhez képest még elég gyenge a forint. Ha a kettőt összeadjuk, akkor tényleg hajmeresztő adat jön ki. Most nézegettem délután, hát 216 és 219…

– 219 fölé is ment.

– …körül mozgott, és délután fele még a fölé is ment. Hát ugye az exportőrök csöndben örülnek, és nem telefonálnak be, de hát akinek deviza hitele van, az bizony nagyon szívja a fogát.

– Exportőrből kevesebb van, mint devizahitelesből.

– Hát elég nagy baj egyébként. Ez az elmúlt időszaknak az egyik nagy rákfenéje, de valóban a helyzet az, hogy a kis cégek meg a magánszemélyek beleszorultak az irdatlan magas forintkamat miatt egy másik megoldásba, és most ugye itt vagyunk.

– Mit gondol, van-e egy olyan… nem is lélektani, sokkal inkább gyakorlatiasabb, praktikusabb határ, ahol a magyar gazdaság és szereplői, a vállalkozóktól az egyszerű fogyasztókig, már nem tudják tömegesen elviselni a svájci frankos devizahitelek magas törlesztőrészleteit.

– Hát nyilván van, és ugye ezek az adatok elég rémisztőek. Hozzáteszem, aki forintban vette fel a hitelt, és nincs jövedelme, az is csődbe tud menni. A két mutató elég közel áll egymáshoz, de hát első esetben, tehát az euró- és svájci frank-hitelben van egy külső tényező, ez a sorscsapásként jövő árfolyam mozgás. Hogy kinél hol van a határ, azt én nem tudom.

– Az nyilván egyéni. Csak azért nyilván van egyfajta olyan határ, amikor már a gazdaság szereplőinek jelentős része elbukik vagy térdre esik, és az már az egész gazdaság kilátásait tragikusan befolyásolná.

– Hát igen. Készítenek mindenfajta teszteket, ilyen stresszteszteket, hogy ki mennyit bír, mint hogy egy ember hány percet bír ki levegő nélkül. Minden banknak kötelessége is csinálni. Én láttam ilyen számításokat, ezek abból indulnak ki, hogy ha ez, meg ha az a harmadik változó így alakul, meg úgy alakul, akkor mi lesz. Nyilván van egy ilyen határ. Hát az biztos, hogy amikor 319 fölé ment az euró, tavaly februárban vagy mikor, akkor mindenki megrémült, hogy az már a határ. Na most a svájci frank speciális eset, ez egy kisebb valuta. Most egyébként kisebb volt a kereskedés, nekem azt mondják a szakértők, hogy augusztus van még, ilyenkor viszonylag kisebb összegekkel ide oda tud szaladgálni az árfolyam, de hát nem jó jel, ha egy ilyen tartalékdeviza ennyire erős, mert nemcsak nekünk baj, hanem általában is azt jelzi, hogy bizonytalan a világ. Ha egy kicsit lecsendesedik a világ, akkor kisebb lesz a svájci frank iránti kereslet, mert azért ugye mit csináljunk azzal a svájci frankkal. Tehát az egy védelem is. Meglátjuk. Én nem merek a rádióhallgatónak semmit jósolni, még megnyugtatni sem merem őket, mert én sem látom a jövőt. Csak reménykedni kell.

– És ezzel nincs is egyedül sajnos. Szóval akkor térjünk át a Valutaalappal felfüggesztett, majd most a napokban, úgy látszik, általunk mégis tervezetten felújítandó tárgyalásokra. Ugye tegnap a Nemzetgazdasági Minisztérium a Bloomberg amerikai gazdasági hírügynökség kérdésére azt válaszolta egy írott válaszban, hogy ősszel tervezzük a tárgyalások felújítását. És megállapodást is kötnénk.

– Igen.

– Ez ez a hír ugye világgá is ment, mert változás a magyar kormány eddigi álláspontjához képest. Sőt, segítette a forint romló árfolyamát megerősödni újból.

– Igen.

– Hiszen ezek szerint Magyarország úgy gondolja, hogy szüksége van az IMF-re, rendben van, ez biztonság. Mára ellenben kiadtak egy korrigáló közleményt, hogy tárgyalni fogunk, de megállapodni nem akarunk.

– Igen. Így van.

– Hát ennek mi értelme van?

– Én is nézegettem érdeklődéssel. Énszerintem ez egy klasszikus magyar félreértés, tehát nincs mögötte stratégia vagy valamilyen tárgyalási pozícióváltozás. Bár nem lennék meglepve, de én ezt nem mostra várom hanem majd az év végére legfeljebb. Mert ugyanis amint Rosenberg, a Valutaalap tárgyaló delegációjának a vezetője mondta, azt hiszem a le Monde-ban olvastam az interjúját, hogy tulajdonképpen a magyaroknak most nincs szükségük a pénzre, tehát ő nem is forszírozná az egyik ügyet, nevezetesen…

– De a biztonsági hálóra szükségünk van nem? A pénzre talán nincs, mert tudjuk, hogy fel tudunk venni hitelt a piacról, de…

– Nemcsak azért, mert tele van a devizatartalék. Tehát ilyen harmincmilliárd euró fölöslegesen – ha lehet így mondani, hát sose fölösleges – a tartalékban sosem volt, és nem is nagyon kell. Tehát én azt gondolom, hogy tényleg igaz az állítás, hogy nincs szükség több lehívásra. Igaz, hogy nem is tudnánk lehívni, de nincs is szükség rá most. Aztán hogy 2011-ben, 2011 végén, amikor el kell kezdeni visszafizetni a Bajnai-kormány által felvett… nem is tudom, ki kezdte a hitelfelvételt, talán még a Gyurcsány kezdte… Ugye ezt az öt év alatt vissza kell fizetni. Hát akkor azért egy kicsit megváltoznak a viszonyok, hacsak addig a magyar export nem kezd el száguldani, és akkor elképzelhető, hogy kell egy középtávú megállapodás. Na most amikor ezt elolvastam ezt a hírt, akkor arra gondoltam, hogy valami olyasmi történt, amit én nem értek, vagy egyszerűen félreértés, és hál Istennek, tanárként azt kell mondanom, mindig a legjobb magyarázat az, hogy az emberek buták.

– Nem kell mögötte összeesküvést meg stratégiát keresni.

– Nem, nem. Az újságírók mindig azt hiszik, hogy a politikusok azért mondanak valamit, mert van egy szándékuk. Én meg abból indulok ki, hogy ha egy tisztviselő leír egy mondatot, abba becsúszik valamilyen ügyetlenség. Tehát itt most az történt, ahogy én rekonstruálom, hogy a Valutaalap 4. cikkelye szerinti szokásos – minden évben, maximum két évben, de általában évente szokásos – felülvizsgálatnak az ideje eljön, és nyilván jött egy távirat, hogy szeretnénk Önökhöz jönni, és azt gondoljuk, hogy szeptemberben jönnénk. Ez egy általános dolog, még az Egyesült Államokba is elmegy a Valutaalap delegációja. Oda csak kétévente, Magyarországra évente. És ezt jelentették be én szerintem, vagy erre gondoltak.

– Na de hát ez egy jó üzenet volt. Jó üzenet volt a forintnak is, jó üzenet volt a világnak is. Hát ha egyszer látták, hogy jó következménye van, miért kellett visszaszívni?

– Hát mert ugye ha nem akarnak tárgyalni, akkor nem lehet azt mondani, hogy akarunk tárgyalni. És miután a magyar kormány nem akar most tárgyalni a kifutó program lezárásáról…

– De arról nem is akartunk. Arról akartunk, ugye, akkor még arról beszélt Matolcsy György, hogy egy elővigyázatossági hitelkeretről tárgyalunk, amit nem kell igénybe venni, csak biztos, ami biztos, legyen ott, hogy mindenki nyugodt legyen. Erről miért nem akarnak?

– Tehát ez szerkesztő úr, ez már egy ősrégi hír, ez már legalább három hetes.

– Hogyne, hogyne. Több hetes. De hát ha egyszer ezt akartuk, és azt mondom, ez egy józan dolog, akkor miért ne akarhatnánk még egyszer? Felülvizsgáltuk az álláspontunkat, köszönjük szépen, tulajdonképpen nem rossz ez, tárgyaljunk. Lehet hogy még a feltételeken is tudunk változtatni.

– Nem engem kell kérdezni, mert nem én kapom ezért a fizetést.

– Ön okos ember mert meg közel is áll azért a…

– Én csak elolvasom az újságot, és elfogadom azt, hogy a kormány meghányta vetette a dolgot és úgy dönt, hogy nem akar most középtávú megállapodást. Egyébként az adatok, a devizatartalék, a folyó fizetési mérleg, ami most nem deficites, és ez nagyon ritka az elmúlt húsz évben, hogy egyáltalán nem deficites bizonyos okok miatt, ez azt vetíti előre, hogy tényleg most 2011. január elsejétől nem kell ez. Na most ha a 2011. decembertől kellene, akkor persze fél évvel előtte már jobb tárgyalni. De hát én nem látom okát hogy most szeptemberben tárgyaljanak erről, ezért is lepődtem meg a tegnapi híren. És utána valóban, jó volt az első megérzésem, hogy nem erről van szó, hanem a szokásos… Ugye mi tagja vagyunk a Valutaalapnak. Tehát mint tagnak, be kell mutatni az adatainkat, plusz ráadásul még tartozunk is nekik, tehát még külön okuk van hogy megnézegessék, hogyan állnak a mutatóink. Tehát én azt gondolom, hogy ez két történet, és az egyik történetbe se fér bele most az, hogy hirtelen visszajöjjön a tárgyalódelegáció. Ez egy félreértés volt.

– Nem volna nagyobb mozgástere – és láthatjuk, hogy az Orbán kormány végig a mozgástér bővítésén igyekezett dolgozni, egyenlőre nem túl nagy sikerrel –, de nem volna nagyobb a mozgástér akkor, ha ott állna mögöttünk egy megállapodás az IMF-fel. Jó, ők szigorúak, meg nyilván feltételeik is vannak, de úgy látszik, hogy a világot ez nyugtatja meg, a befektetőket ez nyugtatja meg. Hátha az Orbán-kormány mozgásterét is ez teremtené meg, mert enélkül nem tudnak hozzálátni alapvető gazdasági változtatásokhoz, nem?

– Hát én nem úgy látom, hogy most a Valutaalap a kritikus ügy, és nem is ők a kemények. Most az a furcsaság állt elő, hogy velük talán még egyszerűbb lett volna megállapodni, mint az Európai Unióval. Tehát ezért azt gondolom, ha mozgástérről van szó, ami nyilván mindig tágítható, tágítandó, meg jó ha tágul, azt szereti a politikus, ha nincs összespárgázva mindenfajta megállapodásokkal, azt azonban majd Merkel asszonnyal és Sarkozyvel, és a többivel kell elintézni. Mert az egész Európai Unió mozog, és most kukacosabbnak látom az uniós tisztségviselőket egy sajátos ok miatt, és ezt hívjuk úgy, hogy Görögország.

– Ön szerint ez a próbálkozás nyolc másik uniós országgal arra, hogy magánnyugdíjpénztári befizetéseket valamilyen módon kivonják a költségvetési számításból, vagyis ezzel enyhítsék a költségvetési hiányt, eredményre vezethet? Vagy az unió szigorú lesz éppen azért, mert nem akar semmiféle fellazítást, még kozmetikázást sem?

– Hát ma ezt kétszer megkérdezték tőlem…

– Ajjaj, ennyire közhelyes kérdéseket teszek fel?

– Nemcsak az. Egymást kérdezgetjük, mi igazából nem tudjuk a választ. Ugyanis nem tudom, hogy a hallgató ismeri-e az egésznek a hátterét. Ha a magánnyugdíjpénztárba mennek be a pénzek, és tehát nem mennek be az állami nyugdíjba…

– Kötelezően, a nyugdíjjárulék egy részét oda fizetik.

– Így van. Akkor ez átmeneti ideig, évekig rontja a költségvetés kimutatott helyzetét. De nem ront semmit, mert az a pénz nem vész el, hanem nem a költségvetésbe megy, és majd onnan kifizetik nyugdíjra, hanem bemegy a pénzintézeti rendszerbe, és húsz év múlva kifizetik nyugdíjra. De amíg ez a folyamat kifejlődik, addig valóban úgy néz ki, mintha romlana a leányzó fekvése. Na most ezért ha ezt le lehetne írni, és 2004 és 2007 között, emlékeim szerint…

– Le lehetett. Igen. Egyre csökkenő mértékben, de le lehetett, valóban.

– Így van. De nem nagyon volt nekünk érdekes, mert olyan messzi voltunk a három százalékos küszöbtől, hogy akár leírták, akár nem – hát akkor még kilencszázalékos deficiten volt Magyarország…

– Az egyik évben igen. 2006-ban.

– Tehát ezért a kérdésre a válasz az, hogy ha akkor el lehetett intézni, hogy ezt be lehessen számítani a svédeknek, lengyeleknek, magyaroknak, akkor most is el lehetne intézni, ha nem lenne Görögország. De most úgy nézem, hogy – ezek, ugye, nem trükkök, mert ezek teljesen fair ügyek, csak mégis egy lábjegyzet, egy olyan kis módosítás, ami mögött nincsen mély közgazdasági tartalom, kivéve egy statisztikai átsorolást –, tehát hogy erre most nincs nagy hangulata, kedve az európai pénzügyminisztereknek. Mert árgus szemekkel nézik egymást, meg őket is, hogy nincs-e valami trükközés. Tehát a görögök olyan ügyesen elrontották a renomét, hogy most nem nagyon látszik hangulat. És miután hangulatot nem tudom megítélni, ezért a kérdésre nem tudok válaszolni, hogy átmegy-e ez a módosítás, vagy sem. Egyébként, csak a hallgatónak mondom, hogy ez nem oszt, nem szoroz, ugyanúgy kell fizetni az államháztartási deficitet. Tehát azt nem csökkenti...

– Ugyanúgy kell spórolnunk, mint eddig.

– Igen. Egy dolog van, hogy egy mutató szebb lesz. És akkor ennek azért lehet jelentősége persze, és ott van az ugrópon, hogy ezt a mutatót esetleg elfogadják-e a többiek, ha az eurózónába való belépésnél már kizárólag ez az egy bibink volna, hogy ezzel már három alá kerülünk, de enélkül három fölött vagyunk. Na akkor ez egy nagyon jelentős ügy lenne, de hát sajnos ettől még messze vagyunk, mert az összes többi mutató teljesítésével sem állunk túl jól.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >