Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 26
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 28. szombat, 03:08
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Rendkívül érdekes cikket írt a ma megjelent Figyelő című hetilapban, Csányi vagy Simicska, ki az úr a magyar gazdaságban címmel. Ez van természetesen a címlapon is, de már tegnap délután volt, aki észrevette ezt a tényleg különlegesnek mondható opuszt. És ezért most arról szeretném kérdezni, mi indította arra, hogy ezt a sokak által rebesgetett, sokak által eleve készpénznek vett, köztudottnak vett nagyhatalmú duót helyezze vizsgálódásának középpontjába, vagyis a magyar gazdaság két legbefolyásosabb alakját, Csányi Sándort, az OTP elnök-vezérigazgatóját, és Simicska Lajos egykori APEH-elnököt, Fidesz gazdasági igazgatót, akiről viszont sokat a nyilvánosság előtt nem lehet tudni. Szóval a Figyelő gazdasági hetilap, de mennyire volt nyugodt, amikor nekikezdett ennek az ügynek? Hiszen tudjuk, hogy egyikük sem nagyon szereti a nyilvánosságot.
Brückner Gergely: – Nyugodt voltam. Alapvetően messziről indultam. Az volt a célom, hogy a kormányváltás után szerettem volna megnézni, hogyan változtak a gazdaságban a legfontosabb pozíciók, milyen cégek, milyen magánszemélyek kerülhetnek egyrészt távolabb, másrészt közelebb a tűzhöz. És ahogy beszélgettem üzletemberekkel, és arra kértem őket, írják le, kit tartanak a legbefolyásosabb magyar magánszemélyeknek a gazdaságban, akkor olyannyira ez a két név hangzott el a leggyakrabban, hogy egy kicsit megváltoztattam a koncepciót, és őket állítottam ennek az írásnak a középpontjába. Elhagytam azokat az amúgy szintén sok beszélgetésben taglalt további neveket, akiknek nyilván nagyon nagy a befolyásuk. Az jött le ezekből a beszélgetésekből, hogy a magyar gazdasági elit úgy látja, hogy ők ketten kiemelkednek.
– Mit jelent ez a magyar gazdasági elit? Hány embert kérdezett meg? Ötöt, vagy nagyságrendileg többet, mondjuk tizenötöt vagy huszonötöt?
– Szerintem több mint harmincat, ebből mondjuk talán tizenöt volt olyan célzott interjú vagy beszélgetés, amikor már kifejezetten a két érintett környezetével vagy őket ismerő üzletemberekkel próbáltam beszélni. Ugye ez az utolsó másfél hónap volt, amikor már változott a koncepcióm, de hát ahogy ez ilyenkor lenni szokott, ha egy téma nagyon foglalkoztat, akkor nem nagyon volt olyan ember, akivel ne hoztam volna ezt szóba. Tehát összességében nagyon sok beszélgetés folyt, és ebből körülbelül tucatnyi volt, ami már kifejezetten a két személyre fókuszált.
– Igen. Ráadásul ha ennyi beszélgetés alapján vonja le azt a következtetést, ami olvasható a cikkben, hogy „a Figyelő által megkeresett vezető üzletemberek kivétel nélkül Csányi és Simicska nevét variálták, amikor anonimitást ígérve azt kérdeztük tőlük, kit tartanak a legbefolyásosabb üzletembernek a magyar gazdaságban”, nos tehát ha erre a megállapításra jutottak mindannyian kivétel nélkül, akkor ez csakis így lehet. Márpedig nem biztos hogy a magyar társadalom, a magyar közvélemény ezt eddig tudta. Lehet, hogy a legbefolyásosabbak, a közéletben jártasak igen, de a magyar társadalom biztos nem. Ez valószínűleg, ha a Figyelőt olvassák vagy eljut hozzájuk, a reveláció erejével hatott a magyar közvéleményre is.
– Én azt gondolom, hogy aki azért valamennyire jártas a gazdasági életben, az a Csányi Sándor ilyen jellegű vezető szerepét nem kérdőjelezi meg, hát a legnagyobb lakossági bank, ugye a Mol energetikai cég, élelmiszeripari érdekeltségek, borászat, legújabban a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöki posztja köthető a nevéhez, tehát rengeteg olyan pozíció, ami determinálja, hogy ő mindenképpen a legbefolyásosabbak között van. Akiről talán kevésbé esik szó, vagy mondjuk az elmúlt évek sajtócikkeiben kevésbé olvasható a neve, az Simicska Lajos.
– Nem szerepel ugye azokban a most már évek óta közölt listákban sem, amelyek a leggazdagabb magyarokról szólnak, és ott ugye százmilliárdosoktól kezdve hol Csányi vezet, hol Demján, tehát Csányit nagyon jól ismerik. De Simicska Lajos nincs ezek között.
– Igen, ezt nem is tudom én felmérni, hogy neki személy szerint mekkora a magánvagyona. Ami viszont ezekből a beszélgetésekből nagyon határozottan átjött, hogy jelentős befolyása van állami vezetők kinevezésében, kormányzattal kapcsolatos üzletekben, és hát sok olyan szektor van, amelyben érezhető olyan társaságok, csoportok jelenléte, amelyek legalábbis a befolyása alatt állnak.
– Külön kiemelte egy kis keretes részben, és gondolom, ezzel még pluszt hangsúlyt is ad neki, hogy „jellemző a magyar gazdasági életben Csányi és Simicska súlyára, hogy egyik forrásunk a különböző bűnüldöző hatóságok vezetésének kialakítását is az ő erőterükben gondolkodva osztotta fel. E logika szerint az egyik oldalon az APEH, Vám- és Pénzügyőrség parancsnoksága az új vezetőkön keresztül Simicska erőcentrumához jutott, a másik oldalon a rendőrség és a titkosszolgálatok a Csányi-érdekszférához.” Ezt megalapozott véleményként közli, vagy csak egy lehetséges verzióként véletlenül így jöttek össze ezek az emberek, hogy köthetők akár hozzájuk is.
– Azt hiszem, hogy az, hogy olyan vezetők vezetik ezeket a hatóságokat, amelyek a két említett üzletember környezetéből kerültek ki, hát ez aligha megkérdőjelezhető, hiszen Pintér Sándor belügyminiszter személyes jó barátja Csányi Sándornak, és mielőtt átült a belügyminiszteri székbe, addig hosszú éveken át volt az OTP igazgatósági tagja. A másik oldalon ugye Vida Ildikó korábban Simicska Lajost váltotta az APEH elnöksége élén 1998-ban, és annál az egyetlen cégnél, amely Simicska Lajoshoz ma is köthető, ez a mai Magyar Hirdető, ott is több testületben közösen vettek részt. Tehát gyakorlatilag idáig tényszerű az állítás. Az, hogy most ezt úgy kell értékelni, hogy a két üzletember megkapta a hatóságokat, ez természetesen talán túlzás, de mindenesetre az, hogy az ő környezetükből kerültek ki nagyon fontos vezetők ezen a két fronton, azt hiszem, ez alátámasztható.
– Az összeállításából az derül ki, hogy Simicska Lajos elsősorban valamilyen közvetett módon érvényesíti a befolyását a magyar gazdaságban és annak irányításában. Hiszen számos olyan új vezetőt sorol fel, aki személyesen ilyen-olyan viszonyban állt Simicskával, és most az új kormányzat megalakulása után fontos pozícióhoz jutott. Kezdve ugye az APEH-tól a Magyar Postáig, az MVM-től a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségig, vagy Ön említi Fellegi Tamás minisztert is. Tehát számos olyan politikust vagy új gazdasági vezetőt sorol fel, aki valamilyen módon hosszabb-rövidebb ideig Simicskával együtt dolgozott, vagy valamilyen módon kapcsolható hozzá. Ugyanakkor most is csak a Mahírt említette mint Simicskához köthető céget. Ezek szerint Simicskának elsősorban informális befolyása van? Arról nem lehetett többet megtudni, hogy milyen a tényleges gazdasági súlya és hatalma?
– Ugye ha a két legfontosabb vagy a legbefolyásosabb üzletember közé soroltuk őt ebben az összeállításban, akkor nyilván nagyon nagy befolyást vagy legalábbis informális befolyást tulajdonítunk neki. Valóban a leglényegesebbnek azt tartottuk, hogy ő már 2010 előtt is egészen biztos nagyon fontos üzletember volt Magyarországon, de azáltal, hogy az új kormány egy rendkívül intenzív és nagyon gyors állami személycserét, struktúraátalakítást hajtott végre, rengeteg helyre kellett új gazdasági döntéshozókat kinevezni, és hát nagyon fontos pozícióknál – legyen az az energetika uniós fejlesztések, általában a fejlesztések, de akár a mezőgazdaság is – olyan üzletemberek jelentek meg, akik valamilyen módon, általában azért kicsit közvetettebb módon, ahhoz az erőcentrumhoz tartoznak, amelyet elsősorban Simicska Lajos neve fémjelez.
– De igyekszik meglehetősen óvatosan fogalmazni, nyilván úgy, hogy ez ne legyen támadható, mert talán cégbírósági adatokkal nem igazolható. Mindenesetre érdekes, hogy a Simicska Lajos befolyási övezetébe sorolt Közgép Rt. – és folytatja a cikket, de most ebből a szempontból nem érdekes, hogyan – vagy az övé, vagy az ő tulajdonában van jelentős részben, de mit jelent az egy ilyen fontos építőipari cégnél, amelyik azt hiszem, például a Margit-híd felújításában vesz rész, mit jelent az, hogy az üzletember befolyási övezete?
– Ugye ez egy olyan társaság, ahol mondjuk a kft-kel ellentétben, a név szerinti tulajdonosok még a cégregiszterből sem ismerhetők meg, mert zárt részvényesi köre van a társaságnak, tehát nem látható számomra transzparensen, hogy pontosan kik is ők. Én korábban viszonylag sokat foglalkoztam építőiparral, és hát a szektor szereplői kevésbé kell hogy óvatosan fogalmazzanak…
– Ők tudják hogy ki kicsoda?
– Ők viszonylag határozottabban szoktak ezzel kapcsolatban fogalmazni, én maradtam ennél a megfogalmazásnál, ha jól emlékszem, úgy írtam, hogy építőipari forrásaink szerint Simicska Lajos befolyási övezetébe sorolt.
– Jól emlékszik.
– Mindenesetre kisebb adalékokkal alá lehet ezt támasztani, vagy a korábbi ismert tulajdonosok között volt olyan vállalkozó, aki ma is Simicska Lajos közvetlen munkatársa. Ennél határozottabb tényállítást én nem tudnék tenni.
– Van még egy érdekes rész Simicska Lajos kapcsolatairól. Mégpedig az, amiről szintén sokat pletykáltak, de többet nemigen lehet tudni arról, hogy az elmúlt időszakban a két politikai oldal legfontosabb gazdasági embere Simicska Lajos, illetve az MSZP részéről Puch László időről időre egyeztetett is. Akármit jelentsen is ez. Erről is csak úgy hallott, mint esetleg néhányan mások, vagy vannak konkrétabb ismeretei is? És egyáltalán mit jelent az egyeztetés?
– Ugye itt olyasmiket fogalmaztunk meg, hogy korábban vagy jelenleg is mindkét üzletember valamelyik nagy politikai oldalnak volt a pénztárnoka vagy a legfontosabb gazdasági embere. Simicska Lajosnál ez deklaráltan jó tíz évvel ezelőtt volt. Puch Lászlónál sokkal tovább. És ezek a frontok igazán, legalábbis a média nyilvánosság előtt, soha nem ütköztek. Hát az már inkább a városi legendák körébe tartozik, hogy mi módon egyeztettek vagy nem zavarták egymás köreit.
– Tehát gyakorlatilag arra mehetett ez ki az Ön információi szerint, hogy a két párt ne ütközzön össze, ne sértse egymás érdekeit? Ne menjen egymással szembe amikor nem muszáj?
– Hát természetesen rengeteg fronton ütközik a két oldal, de véleményem szerint azért vannak olyan területek, ahol, hogy is mondjam, a színfalak mögött is van egyfajta tárgyalás vagy akár ciklusok között is van kontinuitás, legyen az például egy építőipari vagy informatikai projekt. Ezzel kapcsolatban ritkán nyilatkoznak az érintett üzletemberek. Simicska Lajos gyakorlatilag sohasem. Puch Lászlóval volt egyszer egy interjú az Indexen, és ott valahogyan úgy fogalmazott, hogy beszélnek egymással, de természetesen azért deklarálta, hogy ennek túl nagy jelentőséget nem kell tulajdonítani. Hát ez is inkább az államhoz vagy vállalatokhoz köthető vezetők háttérinformációiból származik.
– Végezetül a két vizsgált befolyásos üzletemberről, vagyis Csányi Sándorról és Simicska Lajosról azt írja, hogy „ők ketten a nyilvánosság előtt nem konfrontálódtak, igaz nem is működtek együtt üzleti ügyekben”. Ami érdekes, hiszen két ilyen befolyásos ember óhatatlanul kell hogy találkozzék az üzleti életben vagy a gazdasági élet csúcsain, esetleg máshol is. De folytatta is a megállapítását, vagy az információit, hogy egyik forrása szerint „még szerencse, mert ha a szereplők érdekköre összeütközne, akkor annak a magyar gazdaság látná a kárát, a nemzetgazdaság teljesítménye is megsínylené ezt”. Ilyen hihetetlenül befolyásos ez a két ember a magyar gazdaságban, hogy ha valamiféle Csányi–Simicska-párbaj alakulna ki, akkor az egész gazdaság megérezné? Ez valóban alátámasztható? Sokaktól lehetett hasonló véleményt hallani?
– Mi hangsúlyozottan nem a két fél konfliktusára vagy versenyfutására éleztük ki ezt a történetet, mert nem is igazán voltak ilyen információink. Olyan szempontból persze ezt versenyfutásnak is lehet tekinteni, ha az a felvetés, hogy ki a legbefolyásosabb. Ugyanakkor közvetlenül konfrontálódni ezt a két üzleti kört ritkán láthatta nyilvánosság, mi is a cikkben egyetlen ilyen kisebb horderejű történetet említettünk. Ugyanakkor ha a cikkben felsorolt elemekre utalunk, tehát hogy hány gazdasági ágazatban érezhető komoly befolyása ennek a két üzletembernek, akkor azt gondolom, hogy ez a megállapítás nem túlzó.
