Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 26
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 28. szombat, 03:08
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ön még mindig főigazgató?
Vass Lajos: - Igen, úgy tudom, hogy még igen. Hivatalosan 2012. június 30-áig szól a mandátumom.
- Azonban a hivatalosság önmagában nem jelent semmit, mint tudjuk. Azt viszont szintén tudjuk a tegnapi Népszavából, hogy hétfőn a Magyar Állami Operaházban megjelent ifjabb Harangozó Gyula és közölte, ő a miniszteri biztos, és szóban le is váltotta a balettigazgatót, Keveházi Gábort. Akkor még mindenki - beleértve Önt is - úgy nyilatkozott a Népszavának, hogy nem láttak erről papírt, és nem tudnak többet. Azóta történt valami, ma többet tud?
- Megpróbálom pontosan elmondani, mi történt. Múlt héten, csütörtökön volt egy találkozó, amelyen Réthelyi miniszter úr, Szűcs államtitkár úr, Harangozó Gyula és én vettünk részt. A miniszter úr egy kézfogás után elköszönt, és Szűcs államtitkár úr közölte velem, hogy miniszteri biztost nevez ki az operaház élére, mégpedig ifjabb Harangozó Gyula személyében.
- Ez mit jelent, hogy a miniszteri biztos a főigazgató fölött van? A főigazgatót irányíthatja, utasíthatja?
- Akkor az hangzott el, hogy együttműködésben, de a végső szó a miniszteri biztosé lesz. Azóta úgy tudom, hogy az írásos változat, ami majd a Magyar Közlönyben fog megjelenni, talán pontosabban fogalmaz, hiszen attól a naptól érvényes a miniszteri biztos kirendelése. Hogy a hatásköre pontosan mit fog tartalmazni, azt nem tudom. Viszont az igaz, hogy hétfőn Harangozó úr bejött az operaházba, és Keveházi úrral szóban közölte, hogy nem kíván vele együtt dolgozni. Azonban - a mai napig legalábbis - a balettigazgató az operaházban a főigazgató hatáskörébe tartozik. Tehát a kinevezését a főigazgató adja, a miniszter egyetértésével, és ugyanez vonatkozik a felmentésre is. Ha erre kerülne sor, akkor a főigazgató javaslata alapján, a miniszter egyetértésével menthető fel jelenleg a balettigazgató. Azt nem tudom, hogy ez a későbbiekben hogyan változik. Ezt a hatáskört a miniszter magára vagy esetleg a miniszteri biztosra ruházhatja. De ezt majd a Magyar Közlönyből vagy a miniszter úr által írt, nekem küldött levélből meg fogom pontosan tudni.
- Ezen a találkozón elmondták Önnek, hogy miért van szüksége a Magyar Állami Operaháznak, illetve Önnek, egy miniszteri biztosra, és hogy mi a baj az Operaház működésével? Elmondták, hogy mit nem csinálnak jól, és miért tudja jobban a miniszteri biztos?
- Nem, ez nem hangzott el. Az viszont igen, hogy elsősorban a jövő érdekében szeretnének egy helyzetelemzést készíteni. Ehhez egy hat-nyolcfős bizottság lesz bevonva, amely több hónapig, akár egy fél évig is vizsgálja az elmúlt éveket. Én azt kértem, hogy akkor az elmúlt évtizedeket vizsgálják, tehát szeretném, ha az elmúlt húsz évet teljes egészében áttekintenék. Elsősorban az első húsz év tendenciaváltozásai okán kérem én ezt, hogy ne csak az én négy évemet vizsgálják. Egy évig voltam miniszteri biztos, három évig főigazgató. Szóval azt hiszem, nagyon fontos, hogy a tendencia az elmúlt húsz évből egyértelműen előbukkanjon, és talán ebből meg lesz állapítva egyértelműen, hogyha gond van, akkor mi az, és mi az igazi probléma.
- De mire való egy ilyen bizottság? Elsősorban a gazdasági helyzetelemzésre, hogy miből él meg, hogyan, mennyiért és hogyan tudna jobban gazdálkodni az Operaház, vagy arról van szó, hogy mennyire jók az énekesek, mennyire biztos az ő életpályájuk, a művészi pályájuk, mi a helyzet a zenekarral, tudnak-e nekik fizetni, tudnának-e többet költeni arra, hogy még jobb, még több művészt alkalmazzanak vagy meghívjanak embereket vendégszereplésekre? Szóval mi a célja ennek az egész vizsgálatnak?
- Megmondom őszintén, többet addig nem tudok erről mondani, amíg ennek a bizottságnak a feladat- és hatáskörét nem közlik velem. Emellett majd ha az összetételét látja az ember, akkor egyértelműen tud következtetni, a szakértői területek és a szakemberek ismeretében, hogy körülbelül mivel fognak foglalkozni.
- De Ön még nem látta a bizottság összetételét.
- Nem, még nem láttam és nem hallottam, hogy kik lesznek a tagjai.
- És Harangozó Gyula nem mondta el Önnek, hogy ez milyen bizottság lesz, és mit akarnak vizsgálni?
- Azt ígérte, hogy ezt ő is és hivatalosan a minisztérium is közölni fogja velem
a közeljövőben, mivel ő sem tudja még pontosan. Azt mondta, hogy még csak most áll össze ez a névsor, ez a csapat.
- Az úgy nem működhetett volna – hiszen Ön végül is volt minisztériumi ember, tehát ismeri az államigazgatás működését is, meg a kulturális intézmények irányítását is –, hogy ha valamit meg akar tudni az új kormányzat az Operaház működéséről, akkor felállít egy ilyen bizottságot, és azt mondja, hogy keressék fel Vass Lajos főigazgatót, működjenek vele együtt, kérjenek tőle információkat, segítséget és dolgozzanak ott egy-két-három-hat hónapig. Aztán állítsanak össze egy jelentést, hogy az Operaház gazdaságilag jól működik, művészileg rosszul vagy művészileg jól, de gazdaságilag rosszul, vagy művészileg is, gazdaságilag is jól, de ha adnak még ötmilliárd forintot, akkor még jobban fog. Szóval nem lehetett volna ezt miniszteri biztos nélkül is megtenni?
- Azt gondolom, hogy többféle módszer lehetséges. Ebben az esetben ezt választották. Azonban én kérdeztem is, és a kérdésemre a válasz is egyértelmű volt, miszerint pont ezeket a tapasztalatokat, amiket én miniszteri biztosként szereztem, jó lenne, ha hasznosítanám. Hiszen amikor én megérkeztem négy évvel ezelőtt, akkor az azt megelőző két évben 6,8 milliárd forint volt az állami támogatás. Amikor én megérkeztem akkor 5,5 lett, amikor pedig főigazgató lettem, akkor 5,3 milliárd lett ígérve három évre a költségvetésre, aztán sokkal kevesebb lett. Én másfél milliárd forint adóssággal vettem át az Operaházat, de azóta ez az adósság eltűnt. Tehát részben értettünk hozzá, és valamennyit megoldottunk ebből a helyzetből. És azt hiszem, hogy mivel még a helyemen vagyok - legalábbis egyelőre úgy tudom –, talán ezt a tapasztalatot vagy ezt a tudást becsülik, és remélem, hogy igényt is tartanak rá.
- Nem akarom tovább játszani az álnaivat, úgyhogy egyenesen megkérdezem. Arra megy ki ez az egész, hogy Önt előbb vagy utóbb, de lehetőleg minél előbb, eltávolítsák a főigazgatói tisztségéből?
- Remélem nem ez az elsődleges cél.
- Ha nem ez az elsődleges, akkor mi lehet ennek a lépésnek az oka? Nem egyszerű egy hivatalban lévő főigazgatót leváltani? Most már végkielégítést se nagyon kell fizetni.
- Igen. Higgyük el, hogy az átalakításhoz tényleg egy alapos helyzetelemzést szeretnének, ami alapján többféle javaslatot terjesztenek az illetékes miniszter elé, hogy milyen formában, hogyan lenne praktikusabb, még hatékonyabb az Operaház működtetése. Erre persze nekem is van javaslatom, de bármilyen javaslat készül el majd annak idején, az a fontos, hogy a megfelelő törvényi, jogi környezetet garantálják, és a megfelelő költségvetést hosszabb távon biztosítsák. A színházaink szinte kivétel nélkül ilyen a problémákkal küszködnek. Tavaszra elkészült a 2010-11-es költségvetésünk. Most már mindjárt elkészül a 11-12-es is, miközben fogalmunk sincs, hogy milyen állami költségvetési támogatást kapunk. Egyébként nem ezzel az évaddal kellene már kész lennünk, hanem a 12-13-as évaddal, és a 13-14-eset már úgy nagyjából látni kellene. Viszont nincs költségvetési garancia, költségvetési biztonság, hogy legalább ennyi biztos, hanem mindig az éves parlamenti szavazásnál – általában ez decemberben történik meg – tudjuk meg a főbb számokat. Ezután a minisztérium lebontja saját intézményeire, és valamikor január-februárban közlik az intézményekkel, hogy milyen az éves költségvetés.
- Mondhatnám erre, hogy ha a Nemzetközi Valutaalap nem tudja, hogy mi a biztos és mi lesz holnap vagy mi volt tegnap, akkor miért tudja a Magyar Állami Operaház. Azonban végül is még egy dolgot szeretnék kérdezni Öntől, hogy még egyszerűbbre próbáljam sarkítani az egész ügyet. Nem arról van szó, hogy balról nem lehet vezényelni sem az Operaház zenekarát, sem az énekeseket, sem az egész személyzetet, és helyre kell állítani az egyensúlyt, ezért most valaki jobbról fog vezényelni?
- Nem tudom, várjuk ki a végét.
