Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 27
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 29. vasárnap, 04:12
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Sok mindent fel lehet sorolni Önről.
Majtényi László: - Igen, az ember öregszik, a rangok meg csak jönnek.
- Igen, de a lényeg az, hogy Ön médiaszakember is, nemcsak jogász. Ezért a médiával kapcsolatos törvényekről beszélgettünk már a múlt héten is, és abban maradtunk, hogy folytatni is fogjuk, mert nem jártunk a végére. Például nem foglalkoztunk a helyi médiával és azzal, hogy végül is mit kellene egy új médiatörvénybe foglalni, vagy mi volt az, amivel az előző médiatörvény adós maradt, esetleg mit nem igazítottunk az európai szabályokhoz. Kezdjük talán azzal, hogy a helyi médiát hogyan befolyásolja ez az új szabályozási sor.
– Ami ebben kifogásolható és szomorúságra ad okot, igazából az, hogy nem figyel a helyi média problémájára és ez tulajdonképpen azzal is összefügg, hogy az ember végig tudja venni, mit kellene alapvetően egy új médiatörvénynek megoldania. Hiszen nagyon komoly tapasztalatok gyűltek fel az eddig hatályos médiatörvény alkalmazása során. Ezek között az egyik valóban a helyi média helyzete, amelyiknek szerintem alapvetően két problémája van és ez a kettő egymással összefügg. Az egyik, ami engem mint közjoggal foglalkozó embert amúgy is nagyon érdekel az, hogy a helyi médiának van egy hihetetlen fontos funkciója, mégpedig a helyi közszolgálat működtetése. Ahogy az agora funkcionált a görögöknél, és bizonyos fokig ma is úgy funkcionál a piactér egy kisvárosban vagy egy községben, úgy az utóbbi időben inkább a virtuális tér tölti be ezeknek a szerepét. Emellett a helyi közszolgálati televízióknak, és sok tekintetben még a közösségi rádióknak is, nagyon fontos közösségformáló szerepük van. A közösségformálás pedig egy olyan társadalomban, mint a magyar, különösen fontos lenne, hiszen a totalitárius évtizedek, a szocializmus és bizonyos fokig a Horthy-rendszer gyanakodva tekintett a helyi közösségekre, és igyekezett szándékosan is meg szándék nélkül is pusztítani őket. Tehát ezeket a helyi közösségeket újra kell formálni. Sajnos azt látjuk - ahogy egy ismerősöm mondta, és szerintem eléggé találó -, hogy a polgármester kap egy mackót, amit négy évig brummogtathat. Ez a helyi televízióra vonatkozik. Persze tisztelet a kivételnek, hiszen azért vannak.
- Azt lehet mondani, hogy a jobboldalnak ebből a szempontból kevesebb a félnivalója, hiszen láthattuk az elmúlt nyolc évben, de már az elmúlt húsz évben is, hogy a jobboldal közösségteremtő ereje mintha nagyobb volna. Az ilyen-olyan közösségek és a civil élet sosem volt igazán jó állapotban, de nyilvánvaló, hogy például a negyvenéves szocializmus ezeket meglehetősen szétzilálta, szétverte, minimálisra korlátozta. Tehát a jobboldal elvi alapon is, meg gyakorlatilag is, mintha sokkal inkább jelen volna ezekben a helyi közösségekben, ezért kevésbé is kell félnie tőlük. Vajon miért biztosabb mégis a helyi polgármesterek médiájának brummogtatása?
- Egyrészt vannak elvek, másrészt pedig van egy adott politikai és hatalmi helyzet. Az agora, a piac mégiscsak azt jelenti, hogy van egy kofa, aki árulja a paradicsomát, és oda lehet menni, és azt lehet mondani, hogy de a szomszéd standon sokkal szebb a paradicsom, meg olcsóbb is. A helyi televíziónak megvan az a nagy előnye, hogy egyelőre nem interaktív, tehát a néző nem szól vissza. Látunk olyan helyi televíziókat, amelyek alapvetően arról szólnak, hogy dicsőítik a polgármestert. Ez egyébként alapvetően gazdasági kérdés. Tehát, ha a helyi média függ a helyi hatalomtól anyagilag, akkor függ politikailag is. Vagyis az lenne a feladat, hogy a helyi médiát függetlenítsük a helyi hatalomtól, és lehetővé tegyük azt, hogy bírálja.
- Ezt hogyan lehet megtenni? Nekem itt hallgatóim rendszeresen hozzák fel példaként Esztergomot, ahol fideszes a polgármester, és elmondják, hogy gyakorlatilag minden műfajú média a jobboldal vagy a Fidesz, vagy a helyi városvezetés kezében van, a televíziótól kezdve az újságokig, és talán egyetlen internetes portál van, amelyik bírálatokat mer megfogalmazni a polgármester ellen. Hogyan lehet kivenni az ő hatáskörükből ezt?
- Ugyanúgy, ahogy ez az országos médiánál működik. Az alapvető probléma az, hogy a televíziózás viszonylag drága. Az ilyen közösségi közszolgálati feladatot ellátó televíziók között vannak, amelyek nagyon ügyesen működnek és jók a bevételeik, de általában mindegyik rászorul a külső támogatásra. Ha ez a támogatás a polgármester akarata szerint jön vagy a testületi többség szavazataival jön, akkor nyilván politikailag nem tudnak függetlenek lenni vagy csak nagyon nehezen, vagy csak akkor, ha nagyvonalú és nagyon demokratikus a helyi többség. Vagyis a dolog ilyen szempontból meglehetősen egyszerű, normatív támogatást kell biztosítani. Azonban van egy további probléma, ami pedig a digitális átállással függ össze, mégpedig az, hogy a magyar médiafinanszírozás egy sajátos cirkulációs rendszert hozott létre, amely elvi konstrukciójában szerintem meglehetősen eredeti, és sok külföldi kolléga is érdeklődéssel és rokonszenvvel figyelte. Ez azt jelentette, hogy azt a pénz, amit maga a médiarendszer megtermelt, csak az analóg rendszer tudta megtermelni, azokkal a nagy befizetésekkel, amelyeket a nagy kereskedelmi televíziók és a rádiók produkáltak. Persze ez a gyakorlatban már nagyon rosszul működött, és rengeteg volt a személyes és a politikai érdek a pénzosztásban, ami egyébként köztudott. Hiszen a magyar politikai pártok sajnos rendkívül önzően viselkedtek. Tehát a megtermelődött bevételt, ami mondjuk az RTL Klub meg a TV2 milliárdos befizetéseiből keletkezett, részben a hatóság felélte – elég nagy arányban sajnos –, részben pedig közfeladatokat finanszírozott belőle, például a helyi médiát. Azonban ez a forrás eltűnik, ami átvezet a következő problémára, miszerint az egész médiarendszer válságban van. Például eltűnnek Magyarországról a műsorszolgáltatók, mert az Európai Uniónak egyelőre nem a Magyar Köztársaság parancsol, és az unió jogrendje olyan, hogy gyakorlatilag van egy joghatósági verseny az országok között. Tehát akinek nem tetszik a magyar médiaszabályozás, az átteszi a székhelyét Nagyváradra.
- Ez a televízióknál már látható. A rádiókról is elképzelhető ez a következő években?
- Ez a rádiókra nem jellemző.
- Ez a digitális technika ugyan létezik a rádiózásban is, csak éppen a vevőkészülék oldaláról nézve a dolgot, szinte leküzdhetetlen nehézségek vannak.
- Tehát a helyi média a magyar demokrácia egyik kulcskérdése. És erre a problémára ez a médiatörvény-csomag, amely alapvetően hatalmi szemléletű, egyszerűen figyelmet sem fordít. Ezért marad minden úgy, ahogy eddig volt és nagyon rossz volt.
- Akié a hatalom azé a média.
- Igen.
- Hogyan kellene az európai szabályokhoz illeszteni a magyar médiatörvényt vagy törvényeket. Vajon megtörténik vagy megtörtént ez most nálunk?
- Azt gondolom, hogy az európai uniós jogharmonizáció itt most nem volt sikeres, de ez ugyancsak szakmai kérdés.
- Jó, akkor ebbe ne menjünk bele. Arról viszont még beszélhetnénk, hogy az elmúlt napokban, hetekben több nyilatkozatot is adott az új médiahatóság kilenc évre kinevezett elnöke, Szalai Annamária. Ő mindegyik nyilatkozatában igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy nem kell félni, mert lényegében nemhogy nem csökken a szabadság, hanem még nő is a sajtó számára. Szerinte egyszerűbb lesz minden, rend lesz és megszűnik a pazarlás, sokkal egyszerűbb irányítási, felügyeleti rend lesz, az állam pedig nem fog mindenbe beleszólni, akárki gondolja is így. Ilyen egyszerű ez, csak erről van szó?
- A jogállam nagyon nagymértékben a bizalom elvére és körülbelül ugyanolyan hangsúllyal az egészséges bizalmatlanság elvére épül. A bizalom elve például arra is vonatkozik, hogy mondjuk a legutóbbi választások előtt a magyar sajtó – természetesen a balliberális része – nagyon hangos volt attól, hogy milyen diktatórikus következményei lehetnek egy nagyarányú Fidesz-győzelemnek. Nem akarok ebbe nagyon belemenni, mert nem erről beszélgetünk, de egy demokratikus meggyőződésű embernek ezt azért erős szkepticizmussal kell fogadnia, mert arról szólnak a választások, hogy valaki felhatalmazáshoz jut, és nem illendő a rossz szándékait előre kitalálni.
- Tehát, ha demokrata vagyok, akkor nem vonom kétségbe az ellenfél demokratikus elkötelezettségét sem.
- Pontosan ezt akartam mondani. Azonban van ennek a dolognak egy másik része, amelyben viszont a jogállam kifejezetten bizalmatlan. Ez pedig maga a szabályozás és a hatáskörök. Tehát a túl sok hatalom mindig korrumpál, erkölcsileg bomlaszt és a túl sok hatalom mindig diszfunkcionális. Tehát abban, hogy kinek mennyi hatalmat adunk, mindig bizalmatlanságnak kell dolgoznia. Visszatérve a médiatörvényre, van egy olyan szabály, amit mindenk, aki elolvas, úgy érthet, hogy a médiahatóság hatásköre kiterjedhet az internet szabad világára is. Ön is említette, hogy Esztergomban – nem tudom, valójában, hogy van – egyedül az internetes portálon lehet bírálni a helyi hatalmat. Ez az internet természetéből fakad. Azonban, ha van egy ilyen szabály, amit lehet úgy értelmezni, hogy a hatóság ebbe is beleszólhat, akkor nincs helye a jóhiszeműségnek. Hiába mondja valaki azt, hogy lehet ezt a törvényt úgy is értelmezni, de mi nem úgy fogjuk alkalmazni. Tehát ezzel kapcsolatban kifejezetten indokolt a gyanakvás.
- Visszatérve az elnök személyére, pontosabban a kinevezésének kilenc évére, egy hallgatóval beszélgettem a műsor elején, aki szerint nem tehetnek meg mindent. Én azt mondtam, hogy a helyzet az, hogy kétharmados többséggel mindent megtehetnek. Más kérdés, hogy egy jogállami felfogásban, meg akarnak-e tenni mindent. Mindenesetre ki lehet nevezni a médiahatóság elnökét akár élete végéig is. Hiszen a törvénynek, a jogi kereteknek ez is megfelel, legfeljebb a demokratikus szellem, a jogállam szellemének nem felel meg.
- Egyrészt a jogállam szelleme felől nézve maga a több mint két ciklusra való kinevezés is erősen problematikus. Azonban van itt még egy dolog, mégpedig az, hogy mikor személyeket neveznek ki - és itt is a bizalom-bizalmatlanság kérdését kell elővenni -, akkor más országokban - Magyarországon sajnos kevésbé - a sajtó ezerrel nekimegy az adott személy szakmai múltjának és ízekre szedi. Tehát megvizsgálják, hogy kiben mennyire lehet megbízni. A médiatanács tagjait még nem ismerjük, de a hatóság elnökét ismerjük, tehát végig lehet nézni azokat a döntéseket, amelyekben az adott személy korábban részt vett, és ezekből le lehet vonni pozitív vagy negatív következtetéseket. Ami egyébként nálunk ilyen ügyekben elő szokott fordulni, az egy nem valami jóízű személyeskedés. Pedig elfogulatlan elemzéseket is lehet készíteni.
- És ahogy a szavaiból kiérzem, volna is értelme.
- Azt hiszem, igen.
