Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 27
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 29. vasárnap, 04:12
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Az elmúlt napokban újabb drámát élhettek át a devizahitelesek, főleg azok, akik svájci frankban adósodtak el, mert 220 forintig romlott a forint. Azóta egy kicsit javult a helyzet, de egyáltalán nem bíztató. Vannak olyan nyugati elemzők, akik azt mondják, hogy akár 230-ig is elmehet a forint. Persze ehhez már nem kell olyan különös bátorság, bátorság ahhoz kéne, hogy azt mondják, lehet még akár ennél is sokkal rosszabb. Mert a 220-tól a 230 nincs olyan messze, miközben az év első negyedében még 200 forint alatt tartózkodott a svájcifrank-árfolyam. De a kérdés az, hogy meddig bírják ezt a magyar adósok? Vannak-e olyan becslések, elemzések, tanulmányok, stressztesztek, amelyek megmutatják, hogy mikor következik be a hitelek sorozatos és tömeges bedőlése vállalkozóknál és magánembereknél?
Várhegyi Éva: - Hát a rossz hír az, hogy az már elkezdődött. A Pénzügyi Felügyelet legfrissebb adatai szerint a lakossági devizahiteleknek már körülbelül a húsz százaléka kilencven napon belül nem tudott törleszteni, kilencven napon belüli késedelme van, és nyolc százaléknak pedig kilencven napon túli késedelme van. Ugye ilyenkor lép életbe a bankok keményebb magatartása, a kilencven napon túli lejárt hiteleknél.
– Mert ugye az a gyakorlat és a tapasztalat, hogy utána már az illetők nem tudják összeszedni magukat, és nem tudnak újból elkezdeni törleszteni.
– Igen. Tehát ezzel a 200-ig felment svájcifrank-árfolyammal is már elég sok háztartás bedőlt, nem tud fizetni. Na most a stressztesztek, amelyeket egyébként a Pénzügyi Felügyelet is meg a Nemzeti Bank is ösztönöz, a bankokkal végeztet és önmaga is végez ilyeneket – sőt, tudjuk, hogy az Európai Unió is végzett az európai nagy bankoknál ilyen vizsgálatot, köztük például a magyar OTP-nél meg a Földhitel FHB Banknál –, ezek nem azt nézik, hogy dőlnek be a lakosok. Hanem hogy a bank hogy bírja. Na most a bankok, hála Istennek, Európában is – ami nekünk fontos, mert ugye a bankjaink többsége európai uniós tulajdonosi háttérrel működik –, elég jól bírják, tehát elég jó tőkeerejük van. Tehát ha le kell írni a veszteségeket – márpedig tömegesen írják le, mert már idén az első félévben 200 milliárd forintot írtak le értékvesztésben, meg képeztek a kockázatos hitelekre céltartalékot, körülbelül annyit, amennyi bankadót majd be akarnak tőlük vasalni –, erre a bankok próbálnak már most részben felkészülni a kockázatokra, részben az eddigi veszteségeket leírni. Tehát a bankok, úgy néz ki, jól bírják, mert ennek ellenére az a bizonyos tőkemegfelelési mutatójuk teljesen kielégítő, tizenkét százalék fölött van. A baj az, hogy az ügyfelek viszont nem bírják. Ráadásul most vannak ugye ilyen felhívások, tehát különböző befektetési tanácsadók arra bíztatják a befektetőket, hogy spekuláljanak a forint ellen, a forint gyengülésére, márpedig ha elkezdenek spekulálni, akkor a forint valóban könnyen elérheti ezt a 230-as szintet. És akkor már elképzelhető, hogy a Magyar Nemzeti Banknak mondjuk kamatemeléssel közbe kell lépnie, ami megint csak nem lenne jó hír a gazdaságnak.
– És mi történne akkor, ha a Magyar Nemzeti Bank megint a kamatemeléshez folyamodna? Attól könnyebb lenne a devizahitelesek helyzete, vagy javulna a forint árfolyama?
– Hát nem, azzal lehet ugye megakadályozni, hogy teljesen elszálljon az árfolyam. Tehát ez egyszerűen egy devizapiaci beavatkozás a Nemzeti Bank részéről.
– De akkor nem negyed százalékokat kell emelni, hanem akkor megint drámaian kellene.
– Volt már, amikor hármat kellett emelni. Azért bízunk benne, hogy ez most nem fog bekövetkezni, mert az drámai lenne az egész gazdaságnak, hiszen abban a helyzetben, amikor amúgy is csökken a gazdaság, ahelyett, hogy nőne, illetve éppen hogy elkezd kilábalni…
– Törékenyen, lassan kilábalni a válságból…
– Igen, akkor ilyen helyzetben nyilvánvaló, hogy ez nagyon visszavetné ezt a kilábalást, tehát Isten ments, hogy ez bekövetkezzen.
– Egy ilyen közbelépés helyett és előtt a magyar kormány tud-e valamit tenni azért, hogy a forintot ne hozzák ilyen kényelmetlen helyzetbe? Akár spekulációval, bár a spekuláció nyilván egy adott helyzet értékelésének a következménye, azért spekulálnak egyesek arra, hogy rosszabb lesz a forint, mert olyan helyzet alakult ki, amelyben sajnos látjuk, hogy fokozatosan gyengül a forint. Mondjuk április közepéhez képest nagyjából 18-20 forintot gyengült az euróhoz képest, és legalább 30-at vagy 35-öt a svájci frankhoz képest. De a kormány a gazdaságpolitikájával tud-e valamit változtatni ezen, hogy a helyzet ne ilyen legyen, hanem megforduljon?
– Rövid távon nyilvánvaló, hogy a kormány nem tud tenni semmit, mert rövid távon valóban csak az MNB-nek vannak eszközei arra, hogy bármilyen devizapiaci lépéssel, devizavásárlással, egyebekkel, vagy kibocsátással erősítse a forintot. Amit a kormány tehet, az egy hiteles és stabil gazdaságpolitika. Tehát mondjuk ha megtenné azt a szívességet, hogy még az önkormányzati választások előtt kiderülne, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve, akár a Valutaalappal, akár nélküle, akár az államadóssággal-államháztartással kapcsolatban, az nagyon jót tenne a forint stabilitásának. Hiszen nyilvánvaló, hogy ezek a lebegtetések nem tesznek jót, a bizonytalanság semmiképp sem tesz jót a magyar valutának. Tehát a befektetők nem tudják elfogadni, hogy nem lehet tudni, milyen tervei vannak egy ilyen törékeny helyzetben a magyar kormánynak, ezért leminősítik folyamatosan az országot.
– Szóval ha világosan megmondanák, hogy mondjuk a jövő évben igenis betartják azt a bizonyos három százalékos hiánycélt, hogy igyekeznek takarékosan gazdálkodni, a költségvetési kiadásokat, ahol lehet, megkurtítani, a növekedést nem visszafogni mondjuk a brutális bankadó folytatásával, ez megnyugtatóan hatna a pénzpiacokra és a hitelminősítőkre is? És ennek aztán lehetne olyan következménye, egy-két-három hónap múltán, hogy a forintra nehezedő nyomás csökken?
– Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen jót tenne. Tehát ha a pillanatnyi idegességet és a spekulációt nem is tudja megállítani és megfordítani, de valóban azért valamennyire lelohasztaná ezeket a forint ellen feltámadó spekuláns kedélyeket, és ez már jót tenne nekünk.
– Az elmúlt hetekben, hónapokban többször lehetett olvasni, hallani arról, hogy a kormány tervez egy úgynevezett nemzeti eszközkezelő tanácsot, amit arra hoznának létre, hogy a bajba jutott devizahitelesek valamiféle állami segítséget kapjanak, és ne veszítsék el – legalábbis ne a mai módon – mondjuk a lakóingatlanukat. Tehát a bankok ne árverezhessék el, hanem esetleg ők bent maradhassanak, akár bérlőként. Szóval ne jussanak tényleg a híd alá. De hát ahhoz rengeteg állami pénz kell., hogy az állam be tudjon lépni, és pótolni tudja a nem fizető adóst. Ahhoz meg újabb költségvetési kiadások kellenek. Az utóbbi hetekben már nemigen hallottunk erről, bár azt sem mondták, hogy a terv el van vetve. Ha ilyesmit meg akarnának csinálni a veszélyeztetett százezrek védelmében, akkor annak milyen lenne a hatása például a forintárfolyamra, meg a mi megítélésünkre?
– Ha jól értettem, akkor ők nem közvetlenül az államtól, hanem az MFB-n keresztül, a Magyar Fejlesztési Bank kötvénykibocsátásával vagy valami ilyesmivel próbálnák előteremteni az ehhez szükséges forrásokat.
– Tehát nem közvetlenül költségvetési kiadásokkal, hanem egy állami bankon keresztül szereznének pénzt, ami persze állami pénz vagy állami tartozás, csak nem közvetlenül a költségvetést sújtja.
– Igen. Tehát ennyiben ez nem egy teljesen elvethető ötlet. A kérdés valóban az, hogy ez előtt mit akarnak kezdeni. Tehát nyilvánvaló, hogy a tömegesen bedőlt hiteleket nem tudják átvenni, és valószínűleg nem is indokolt minden esetben közbelépni az államnak, tehát adófizetői pénzből bármit, bármilyen esetben megmenteni. Itt gondos mérlegelés kellene, és nem nagyon látom, hogyan tudják megvalósítani. A másik kérdés valóban az, hogy ez azért közvetett módon mégiscsak érinti az államháztartást, tehát azért ennek van egy olyan oldala is, hogy ezt a pénzt előbb-utóbb valami máson meg kell spórolni. Ezért én nem igazán látom át, hogyan tudna ez működni. És nyilvánvalóan ezért nem is mondanak erről túl sokat, mert valószínű, hogy azzal az elánnal nem fog tudni működni, ahogy ezt meglebegtették még a nyár elején.
– Összegezve tehát, nincs más út a forint védelmében, mint a józan, konkrét, takarékos és pontosan körvonalazott gazdaságpolitika?
– Nagyon jól fejezte ki magát, én is csak ezt tudnám mondani.
– Hát ezt mondta, csak a beszélgetés végére összegeznem kellett.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
