Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 31
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. szeptember 02. csütörtök, 02:33
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ahogy nézem itt a forint árfolyamát, lehet, hogy sokan már ezen a napon a szívükhöz kaptak, mert 222 forint a svájci frank és közeledik a 290-hez az euró árfolyama. Bár az elmúlt órákban kicsit korrigált, így szokott ez lenni. De a lényeg a lényeg, hogy átlépte ezt a bizonyos 220 forintos határt a svájci frank, és ezek szerint nyitva az út, bármilyen leverő és szomorú is ez a hír, a 230 felé. Meddig van lefelé, és mivel jár ez? Mennyire veszélyes út ez Magyarország és ezen belül nem csak a devizahitelesek számára, hanem az egész ország gazdasága számára?
Oszkó Péter: - Azt nem tudom megmondani, hogy meddig van lefelé, hiszen ez nagyon jelentős mértékben attól is függ, hogy a világgazdasági folyamatok hogyan alakulnak. Ebben óriási a bizonytalanság. Illetve még a hazai gazdaság pályáját is nehéz megjósolni. Talán miniszterként sem kaptam annyi különböző forrásból származó levelet, amennyit ma kaptam a legkülönbözőbb helyektől. Általában kétségbeesett lakáshitelesektől, hogy mi tévők legyenek, és mire számíthatnak a jövőben. Hát erre a kérdésre, hogy mire számíthatnak a jövőben, nem tudok válaszolni. Most Magyarország olyan helyzetben van, hogy kiálltunk a háztetőre a vihar közepén úgy, hogy még a villámhárítót is leszereltük, és arra a kérdésre, hogy belénk fog-e csapni a villám, és ha igen hányszor, nehéz ilyenkor válaszolni.
- Na de keményen megmondjuk a villámnak, hogy csapjon máshová.
- Tudjuk, hogy a villámnak ezt nem tudjuk megmondani. Valóban elsőként a devizahitelesek a veszélyeztetettek. Ők azok, akik rögtön érzik a bőrükön. Akinek a törlesztőrészlet fizetése következik, az pontosan láthatja, hogy a 220 feletti svájci frank még az eddigiekhez képest is mekkora drágulást jelent.
- Amikor 200 volt, már akkor is nagyon sokan rosszul lettek, mert hogy lehet 200 forint. Ahhoz képest most további tíz százalékkal romlott, vagyis a havi részlettörlesztés tíz százalékkal magasabb, ha semmi más nem történhet.
- Így van. Ez részben azért van, mert a svájci frank valóban drágul minden más devizával szemben is. De azért is, mert a forint gyengül, hiszen a forint az euróval szemben is gyengült, nemcsak a svájci frankkal szemben. De azt kell hogy mondjam, előbb-utóbb nemcsak a devizahitelesek érzik, hiszen azért tudjuk, hogy a magyar belföldi fogyasztás jelentős része az import árucikkekre vonatkozik, ráadásul a magyar export igen jelentősen importigényes. Tehát még abban sem reménykedhetünk, hogy az export majd kirántja az országot a kátyúból, és olyan jövedelemviszonyokat teremt, hogy nem érezzük a forintgyengülés hatásait. Pont ellenkezőleg, még az exportáló cégek is az importfüggőségük miatt tartósan korlátozottan élvezhetnek bármiféle előnyt a forintgyengülésből. De mondom, az árucikkek drágulásában, az import drágulása miatt, előbb-utóbb mindenki érezni fogja. Tehát ez fokozott inflációt, fokozott drágulást jelent.
- Amikor Önök voltak kormányon, körülbelül egy évig, akkor volt hasonló valutaválság, de mondjuk az egyértelműen és teljesen a nemzetközi pénzügyi válság mélypontján következett be. Ugye majdnem 320 forint lett az euró, akkor még a svájci frank nem volt ilyen erős.
- A mi kormányunk előtti időszakban volt. 2009 márciusában.
– Márciusában, és Önök áprilisban alakultak?
- Igen, április közepén kerültünk kormányra.
- De nagyjából azon a tavaszon vagy kora tavaszon értük el a mélypontot. De nyilvánvalóan amikor Önök kormányra kerültek, többször is meg kellett vizsgálniuk, hogy mi a határ. Tehát mi történik, ha mégis visszakerül 320-ra, mi történik, ha 300 körül marad mondjuk az euró-árfolyam, hogyan hat ez például a devizahitelesekre, hogyan hat ez a devizahitelt felvett vállalkozásokra, hogyan hat a bankokra. Ők hogyan fogják ezt elviselni. Jutottak-e valamire vagy mire jutottak? Pontosabban azt szeretném kérdezni, hogy vannak-e olyan határok, amelyeknek az átlépése a magyar gazdaságot nagyon súlyos helyzetbe sodorja?
- Meg kell vizsgálni a különböző fokozatokat. Az a határ, amit mi már átléptünk, tehát a 220 feletti svájci frank jelentős jövedelemelvonás a lakosságtól. Azt kell látni, hogy egy ilyesfajta forintgyengülés akár egy megszorító intézkedésnek nevezett politikai intézkedéscsomagnál is nagyobb arányban képes jövedelmet elvonni a lakosságtól.
- Mondjuk a választások előtti időszakhoz képest, amikor áprilisban még talán 186 forint körül volt a svájci frank, a mostani 220 lehet, hogy havi akár nyolc-tíz milliárdos többletkiadást is jelent a devizahiteleseknek. Nagyjából jól számolom?
- Igen. Úgy gondolom, ez helytálló szám lehet. Ami a vállalkozásokat illeti, önmagában a deviza erősödése, illetve a forint gyengülése eltérő módon érint vállalkozásokat. Azoknak, akiknek deviza alapú hitelük van, de egyébként devizából származik a bevételük jelentős része, ezt akár ki is egyensúlyozhatják. Ha valaki spekulatív módon forintban vett fel hitelt, azt nyilván ugyanúgy hátrányosan érinti, mint bárkit a magánszektorból. Egy további következménye még van a vállalkozásokra nézve, mégpedig az, hogy ez a fajta forintgyengülés igen jelentős hitelszűkét okoz. Ez folyamatosan rontja a bankok portfoliójának a minőségét, folyamatosan rontja a tőkemegfelelésüket. Ennek következtében pedig folyamatosan szűkíti azokat a forrásokat, amiből egy vállalkozás hitelt vehet fel. Magyarán a gazdaságban elérhető likviditás, a vállalkozói hitelek száma is jelentősen szűkül. És a harmadik már valószínűleg egy ennél is gyengébb árfolyam mellett bekövetkező hátrány lehet, az pedig a bankrendszer megingása. Egy ennél valamivel jelentősebb forintgyengülés mellett bizony a banki tőkemegfelelés is veszélybe kerülhet és plusz finanszírozási igény alakulhat ki a bankrendszerben.
- Szóval elképzelhető, hogy ha 230-ig gyengülne a forint és az euróval szemben 300-ig, akkor már a bankok is veszélybe kerülnének?
- Rövid távon 300, azt gondolom, még nem rengeti meg a bankrendszert. Egy ennél lényegesen gyengébb, most egy extrém számot mondok, 350 forintos euró és egy esetleg újra recesszióba forduló gazdaság bizony plusz tőkepótlásigényt eredményezhet a bankrendszerben. Egyébként erre voltak stressz-tesztjei is a Nemzeti Banknak korábban. Ráadásul az a plusz tőkepótlási igény most azért jöhetne rosszkor, mert idén amúgy is 200 milliárdot kiszippant a költségvetés a bankrendszerből. Tehát eleve romlik a tőke.
- Kettős csapás éri a bankokat ezek szerint.
- Így van. Tudom, hogy a lakosság viszonylag csekély együttérzéssel bír a bankrendszer iránt, de azért látni kell, hogy egy összeroppanó bankrendszer egy egész országot magával sodorhat.
- Nem véletlenül a bankokat próbálták először megmenteni az Egyesült Államoktól Nyugat-Európán át mindenütt, mert ha a bankrendszer összeomlik, akkor az egész gazdaság vele omlik.
- Így van.
- De térjünk vissza oda, hogy akkor mit tehetünk. Van-e a kormánynak vagy a Nemzeti Banknak bármiféle mozgástere vagy bármiféle útja annak érdekében, hogy legalábbis gyengítse ezeket a számunkra kedvezőtlen folyamatokat, hogy a forint legalább ne nagyobb mértékben érezze meg a világhelyzet változását, mint mondjuk a lengyel zloty vagy a cseh korona? Mert eddig jóval inkább sújtotta a forintot ez a helyzet.
- Közvetlen beavatkozási lehetősége a Nemzeti Banknak van, ő az, aki akár a tartalékának a fedezetére nyílt piaci műveletekben folytathat olyan tranzakciókat, amiben próbálhatja visszaerősíteni a forintot. Ezeket nem nyilvánosan szokta a Nemzeti Bank folytatni, pont azért nem szokta külön bejelenteni, hogy egyébként ne csökkentse ezzel a beavatkozás hatásait és ne adjon lehetőséget a spekulánsoknak ezt kihasználni. Tehát előfordulhat, hogy ezt a Nemzeti Bank egyébként csinálja is. Ezt nem tudhatjuk külső szemlélőként. De mondom, neki van arra lehetősége, hogy olyan ügyleteket kössön devizapiacon, amivel próbálhatja fékezni a forint gyengülését. A kormány a gazdaságpolitikájában rendelkezik olyan eszközökkel, olyan tartós eszközökkel, amelyek önmagukban stabilabb pályán tarthatják a forintot, általában a hazai finanszírozás megoldási lehetőségeit. Én két dolgot említenék ezzel kapcsolatban.
- Az egyik hogy vissza kell szerelni a villámhárítót.
- Ez az egyik, hogy lassan bebizonyosodik, hogy a Valutaalap nélkül nincs kész finanszírozási terve Magyarországnak 2011-12-re, tehát nem tudja megválaszolni, hogy az akkor lejáró adósságot hogyan fogja törleszteni, és ez komoly piaci bizalomvesztést okozhat.
- Mert akkor elkezdenek spekulálni, hogy hátha nem is fogja tudni visszafizetni és ha erre spekulálnak, az nekünk árt.
- Igen, óriási a lejáró adósság 2011-ben is, de különösen 12-ben, amikor ugye a Valutaalaptól felvett hitel legnagyobb része lejár és visszafizetendővé válik. Ezt egy Valutaalappal folytatott tárgyalás nélkül a mai eszünkkel egyelőre nem tudjuk, hogyan fogjuk megoldani, hogyan fogjuk refinanszírozni. Tehát valamilyen módon ezt a kérdést meg kell válaszolni. Én sosem mondtam, inkább a jelenlegi kormány mondta, sosem tőlünk jött, hogy a Valutaalaptól új hitelt kell felvenni. Ezt kizárólag az Orbán-kormány vetette be. Mi ugye tavaly nyár óta nem vettünk fel hitelt, tehát mi nem azon a párton voltunk, hogy újra a Valutaalappal finanszíroztassuk magunkat, hanem mindig azt próbáltuk megoldani, hogy a piactól tudjunk forrást felvenni.
- És valamennyire meghosszabbították a szerződés lejártát, hogy mozgásteret adjanak a következő kormánynak.
- Így van. Tehát még hagytunk is tartalékot a jelenlegi kormánynak. De ezt a piaci finanszírozást csak úgy lehet megtartani, ha közben látszik, hogy van védőháló Magyarország mögött. Tehát szükség esetén tud hova fordulni. Ez az egyik, amivel egyébként erősíteni lehetne a hazai valuta pozícióit. A másik pedig, hogy nyilván mindenki megnyugodna, ha látszana egy olyan 2011-es költségvetési terv, amiből kiderül, hogy Magyarország továbbra is stabil, konszolidált pályán fog járni.
- Ha ez ilyen egyszerű, ha csak azt kellene mondani, hogy igenis megállapodásra törekszünk a Valutaalappal – és néhány órára a Nemzetgazdasági Minisztérium ezt volt szíves a Bloomberg hírügynökséggel közölni, aztán váratlanul visszavonta –, tehát tárgyalni akarunk, megállapodást akarunk kötni és valamilyen elővigyázatossági hitelkeretet szeretnénk, hogy szükség esetén odanyúlhassunk és ez megnyugtatná a piacokat, ez nyilvánvalóan kedvező üzenetet hordozna. A másik pedig, hogy valami olyan költségvetési tervet bocsátanánk a nyilvánosság elé, amiből kiderül, hogy igenis szigorúan és felelősségteljesen gazdálkodunk. Mert akkor erősödhetne a forint árfolyama. Vajon miért nem ezt az utat választják? Hiszen annyira nyilvánvaló. Nemcsak Ön mondja az előző kormányból, hanem mindenki a világból.
- Erre a kérdésre mondhatnám azt, hogy én pénzügyi szakember vagyok és ez már meghaladja az én kompetenciámat. Innentől nyilván találgathat az ember. Láthatóan most megint választási lázban ég az ország, és fontosabb, hogy mit lát a belföldi közvélemény és a lakosság, hogy a kormány továbbra is szabadságharcos oldalát mutatja-e vagy sem. De erre Ön ugyanannyira tud válaszolni, mint én.
- Gondoltam, ha ketten válaszolunk rá, mindjárt jobb.
