Szakadásra utaló jelek az orosz tandemben?
- Részletek
- Külföldi hírek - 2010/1. negyedév
- 2010. március 02. kedd, 14:10
- Hírek
Amióta Vlagyimir Putyin volt orosz államfő, jelenlegi miniszterelnök több mint két évvel ezelőtt Dmitrij Medvegyevet jelölte ki utódjául, kettejük kapcsolatát "tandemként" emlegetik elemzők. Hivatalosan Medvegyev ül elöl, de afelől senkinek nem lehet kétsége, hogy hátulról Putyin diktálja az irányt, még úgy is, hogy látszólag nem éri el a kormányt. De mi történik akkor, ha az elöl ülőnek más elképzelései vannak, mint a hátul ülőnek, és elkezdi kihasználni a pozíciójából fakadó előnyöket?
Az már a 2008 elején megtartott elnökválasztás előtt is látható volt, hogy Medvegyev másként gondolkodik Oroszország jövőjéről, mint Putyin. Az elnök és a kormányfő minden nyilatkozatát és adott esetben hallgatását egy-egy ügyben górcső alá veszik, azt vizsgálva, vajon felfedezhető-e némi törés kettejük kapcsolatában. Ezek az elemzések azonban nem többek egy-egy mondat vagy ismeretlen eredetű pletykafoszlány erőltetett értelmezésénél. Mindez részben abból következik, hogy az orosz uralkodó osztály zárt és zárkózott közösséget alkot. Ami ezekben a belső körökben zajlik, nem hozzáférhető a kívülálló számára, sőt amit az ember lát, az gyakran bábszínházra emlékeztet. Arról, hogy valójában ki mozgatja a zsinórokat, az embernek csak sejtései lehetnek - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Mit jelenthet például az, hogy január végén Kalinyingrádban több mint 10 ezer ember tüntethetett anélkül, hogy a rendőrség közbeavatkozott volna? Miként lehetséges, hogy a következő héten Szergej Mironov, a felsőház elnöke, formálisan az ország harmadik legnagyobb hatalmú embere és évek óta Putyin híve, a miniszterelnök és az Egységes Oroszország Párt szociálpolitikáját bírálta az állami televízió egy beszélgetős műsorában? Hogy eshetett meg továbbá az, hogy néhány nappal később Alekszej Kudrin pénzügyminiszter ugyanabban a műsorban élesen bírálta az Egységes Oroszország Pártot, amelyet szociális populizmussal vádolt?
A párt Putyin mögött álló, második vonalbeli vezetőinek ez a két interjú elég volt ahhoz, hogy a pártjuk elleni "megrendelt kampányról" kezdjenek beszélni - persze arra nem tértek ki, hogy milyen megbízók állhatnak a háttérben. Mindez lényegében egy másik megfogalmazása annak az Oroszországban általánosnak tekinthető nézetnek, amely szerint az állami televízióban semmi nem történhet anélkül, hogy arra előzőleg magasabb szintről engedélyt ne kaptak, illetve büntetlenséget ne ígértek volna - különösen olyan esetben, amikor két alkalommal is ugyanarról a műsorvezetőről van szó.
De mégis mi indíthatta Mironovot és Kudrint arra, hogy különböző oldalról bírálja a kormányt? Köztudott, hogy Medvegyev mindig is több pluralizmust szorgalmazott, és nemtetszését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egyetlen párt túl sok támogatást kap az államtól. Ebbe a képbe illik a Nyezaviszimaja Gazetának az a híre, amely szerint a Kreml utasítást adott arra, hogy a márciusi regionális választásokon legalább négy pártnak be kell jutnia a helyi törvényhozásba. Ahol ez nem teljesül, ott a kormányzó számíthat arra, hogy menesztik. Nyilvánvalóan azt a helyzetet akarják ezzel elkerülni, amely Moszkvában tavaly ősszel esett meg, amikor egy egyértelműen elcsalt választás nyomán az Egységes Oroszország Párton kívül csupán egy gyenge kommunista frakció jutott képviselethez a fővárosi törvényhozásban. Emiatt nemcsak a rezsim ellenfelei, de a Mironov Igazságos Oroszország pártját, illetve Zsirinovszkij nacionalistáit is magában foglaló "rendszerellenzék" is tiltakozott. Medvegyev ugyan annak idején nem kifogásolta a moszkvai választást, de azt állította, kész párbeszédet kezdeni a dumában képviselettel rendelkező három ellenzéki párt vezetőivel.
A hatalmi apparátusban bekövetkezett esetleges szakadás is magyarázhatja a kalinyingrádi tüntetést, illetve az azt követő idegességet. Szóbeszéd szerint egyes moszkvai körök el akarták távolítani a kalinyingrádi kormányzót, és abban bíztak, hogy erre alkalmat adhat a helyiek tüntetése. Az már baleset volt, hogy Putyin-, illetve kormányellenes szlogenek is elhangzottak a demonstráción. Bizonyíték nincs, de ez a fajta gondolkodás nem állna távol a moszkvai hatalmi apparátus egyes köreitől. Gleb Pavlovszkij politológus egy tavalyi interjúban valószínűtlennek tartotta, hogy a gazdasági válság miatti utcai tüntetések veszélyeztethetnék az ország stabilitását. Ez csak akkor fordulhatna elő, ha az orosz elit egyes csoportjai esetleg engednének a csábításnak, és eszközként próbálnák felhasználni a társadalmi feszültségeket a saját befolyásuk és kiváltságaik növelése érdekében folytatott harcban.
Putyin és Medvegyev mindeddig kitért a kérdés elől: ki indul a 2012-es elnökválasztáson. Némi izgalmat keltett Putyin tavaly nyáron, amikor kijelentette: majd ha eljön az ideje, elgondolkodnak az ügyön, és közösen megoldást találnak; ezzel Medvegyev is egyetértett. Mindez arról a hatalmi kiegyensúlyozatlanságról árulkodik, amely kettejük viszonyára jellemző - vagy jellemző volt. Ha Putyin azt mondta, hogy majd megegyeznek az elnökjelöltségről, akkor ebből az következik, hogy továbbra is ő szabja meg a játékszabályokat. Medvegyev nyilatkozata pedig azt a benyomást kelti, hogy továbbra is Putyin támogatására és jóindulatára szorul.
A fegyveres erők reformjával ugyanakkor Medvegyev a jelek szerint próbálja átvenni az irányítást egy olyan területen, amely mindeddig Putyin hatáskörébe tartozott. Az ügyet akár választási témává is teheti, és ezzel fölvehetné a versenyt a máig roppant népszerű Putyinnal. A fegyveres erők önkényeskedései és gazdaságtalan működése ugyanis olyan probléma, amely minden társadalmi réteget foglalkoztat. Aki képes lenne ennek a gyakorlatnak gátat szabni, számos jó pontot szerezhetne a választók szemében.