Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 1
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. szeptember 03. péntek, 01:17
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ma az ÁSZ vezetői, köztük Ön is, sajtótájékoztatót tartottak arról, hogyan működött tavaly az állami vagyon kezelése, illetve a költségvetésben milyen hiányosságok voltak a költségvetés végrehajtásában. És ebben különösen komoly kritikával illették az MNV Zrt., tehát a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. munkáját. Önök szerint sok esetben hátrányosak voltak az állam számára a vagyonkezelő intézkedései. Mit jelent ez konkrétan?
Becker Pál: - Hát konkrétan több esetet lehet felsorolni. A törvény 2009. június 30-ig írta elő például a közhasznú társaságok átalakítását nonprofit gazdasági társasággá. A Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kht-t a megadott határideig. Az MNV Zrt. határozat hiányában nem alakította át, és ez kényszerfelszámolás alá vetette ezt kht-t, noha a genetikai értékek, illetve az értékek, amiket ott őriznek, felbecsülhetetlenek.
– A kényszerfelszámolás azt is jelentette, hogy az az érték, ami ott volt, megsemmisült?
– Jelentheti. Most felszámolás alatt van a Reorg Zrt.. Értelemszerűen a felszámolási eljárásban kell majd valahogy biztosítani, hogy ezek az értékek ne vesszenek el. De hát ez egy olyan felesleges folyamat, amit apró odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.
– Tehát ha más formában gazdálkodnak tovább, akkor ezt el lehetett volna kerülni.
– Itt egy formális döntés kellett volna, a kht-t formailag át kell alakítani nonprofit gazdasági társasággá. Tehát egyszerűen csak oda kellett volna figyelni, és azt mondani, hogy a rendelkezésünkre álló két év alatt egyszer vesszük magunknak a fáradtságot, és megtörténik ez az átalakítás.
– Nem lehet, hogy annyi válságos vagy válság szülte feladata volt az NMV-nek is, hogy ez valószínűleg kifelejtődött az ő mindennapi tevékenységükből?
– Ez lehetséges, de ez akkor sem menti őket, hiszen akikre a magyar állam, illetve a magyar társadalom vagyona van bízva, azok nem felejthetik ezt ki.
– Jó, én hajlandó vagyok meggyőzetni magam Ön által, csak én annyi mindent láttam, és gondolom, Ön is, hogy valakik valamit, még a saját tulajdonban lévő dolgokat is esetleg gondatlanabbul vagy késve vagy halasztva tudják kezelni vagy rendezni, mert annyi más dolguk van, hogy arra már nem jutott idejük. Ez még az ország vagyonát kezelő intézménnyel is előfordulhat.
– Ez teljesen jogos, Önnek ebben teljesen igaza van. De ha például elfelejt egy számlát befizetni, akkor utána kénytelen késedelmi kamatot fizetni érte. Itt is el lehet fogadni, de valakinek a következményeit viselni kell érte, hiszen az államot kár érte.
– De nem ez volt a legsúlyosabb, legalábbis ahogy a tudósításokból kiveszem, mert fel van itt sorolva Sukoró, Malév, Bábolna, Magyar Posta, Magyar Televízió, MÁV, minden van itt.
– Igen, nagyon sok eset van. Hát a sukorói ügyet a tavalyi ellenőrzésünk során tártuk fel, ennek kapcsán körülbelül 1,3 milliárd forint kár érte az államot. A csereingatlanok túlértékelése, illetve alulértékelése kapcsán, ahol „természetesen” mindig az állam kárára történt az eltérés.
– Azt például Önök meg tudták állapítani, hát Önök nem nyomozószerv, ez világos, hogy egy ingatlanértékelő, ingatlanbecslő, akit megbíz az MNV Zrt. azzal, hogy nézd már meg, mennyit ér ez a telek és mennyit ér az, milyen hibát követett el, vagy ő követte-e el a hibát? Mert ugye az MNV Zrt. mint vagyonkezelő mégsem vagyonértékelő cég. Azért bíz meg egy függetlennek mondott szakértőt, hogy értékelje fel, hogy utána aztán azon az áron, amit jogosnak tartanak, vagy elfogadhatónak, adja-vegye az állami vagyont. Nem?
– Ez így van, és az Állami Számvevőszék sem vagyonértékelő szervezet. Ugyanakkor ilyen esetben körbenézünk az adott területen szokásos árakat megtekintve, és szemet szúróan nagy volt az eltérés. Felelős gazdálkodás esetén az MNV Zrt-nek is meg kellett volna ezt tennie.
– Önök azt mondják, hogy miért nem szúrt szemet az nekik? Körülbelül ez az Önök kérdése?
– Egyértelműen, hiszen amikor mi megnéztük ezt a szerződést, az értékeket, akkor nekünk azonnal szemet szúrt, hogy itt valami nem stimmel.
– Nem szólt valaki Önöknek már előbb, hogy figyeljenek oda kedves számvevők, mert ez itt szemet szúróan értékaránytalan?
– Én ilyenről nem tudok. Természetesen a számvevők nevében nem tudok nyilatkozn, akik kint helyben végezték a vizsgálatot. Én annyit tudok jóhiszeműen mondani, hogy hozzám semmiféle ilyen jelzés nem érkezett.
– Mik voltak még a nagyobb ügyek? Említik a Malévot. De hát ott tudjuk, hogy az egy privatizált vállalat volt, csak éppen az orosz tulajdonos egyre nagyobb bajba került. A kérdés úgy vetődhetett fel nyilván az MNV-nek hogy valamilyen módon próbálja életben tartani a magyar légitársaságot, mert a becsődölése komoly következménnyel jár a magyar légiközlekedésre, a magyar légiforgalomra, a repülőtérre, a hozzá kapcsolódó társaságokra. Szóval súlyos gazdasági hatásai lehetnének vagy lehettek volna.
– Igen, itt az alapvető probléma az a szerződés, amelyik tulajdonképpen annulálta a garanciát, amely a magyar kormány, illetve a magyar államnak rendelkezésre állt volna arra az esetre, ha nem történik meg a privatizációs szerződésben vállalt feltételek teljesítése. És ezt egy háttérszerződésben a menedzsment tulajdonképpen törölte.
– És ezt nem lett volna szabad megtenni, mert ha a magyar államnak garanciái lettek volna, akkor egyszerűen visszaszerezhette volna a tulajdonjogot?
– Így van, illetve a banki garanciát lehívhatta volna. Ezt a döntést nem lehetett volna meghozni. Hozzáteszem, legjobb tudomásunk szerint erről sem a pénzügyminiszter, sem az MNV Zrt. vezetősége nem tudott. Ez esetben viszont felvetődik az ellenőrzési rendszer hatékonyságának kérdése, hogy mennyire jól működik ez, ha ilyen szerződéseket meg lehet írni.
– Hát ha a Malév menedzsmentje titokban akart valamit tartani az MNV elől, akkor talán ezt meg tudta tenni. Hogy aztán ez törvénybe ütköző-e, az már egy másik kérdés. Nem?
– Meg tudta tenni, ebben egyetértünk, csak olyan rendszert kéne működtetni, ha felelősen gazdálkodom a vagyonnal, hogy ilyen ne történhessék meg.
– Összességében mi a problémájuk? Mondjuk ez az ingatlanvagyonnal kapcsolatos gazdálkodással? Hogy olcsóbban adtak, vagy drágábban vettek? De hát tudjuk, hogy a válság az ingatlanpiacon is elképesztő felfordulást okozott. Lehet, hogy valami, amiről korábban úgy gondolták, hogy ez tízmilliárdot ér, 2009-ben már csak ötöt ért, vagy nem érdeklődött iránta senki.
– Hát itt az ingatlangazdálkodással kapcsolatban az árak Sukoróval kapcsolatban merültek fel, és ott az egyszerre történt időben. Tehát ott időbeli változás nem volt.
– A Magyar Postával, az eladott székházzal kapcsolatban nem vetődött fel? Azt olvastam többször, hogy miért olyan olcsón adták, miközben többször meghirdették pályázaton. Annyiért volt vevő, amennyiért eladták. Lehet hogy ma már a feléért sem tudnák, nem?
– Hát az ingatlanpiaci árak valóban változnak. Itt a kérdés az, hogy mennyire volt szabályosan előkészítve a megpályáztatás, és lehetővé téve az, hogy többen is megpályázzák, illetve valós árajánlatot tudjanak beadni.
– Ha egyszer egy pályázat nyilvános, ráadásul nem is egyszer történik meg a pályázat és a pályáztatás, akkor mennyire kell még róla mindenkit külön értesíteni?
– Hát amennyiben nincs meg a megfelelő árajánlat, akkor adott esetben azt kell megvizsgálni, hogy ilyen feltételek mellett célszerű-e egyáltalán eladni a székházat.
– Meg is történt. Nem volt megfelelő az első árajánlat, érvénytelennek nyilvánították, kiírták még egyszer, akkor már magasabb árat értek el.
– Igen. Az kérdés, hogy az mennyire megfelelő ár.
– Hát ez kérdés, de ez mindig az adott piaci helyzettől függ. Nem? Lehet azt mondani hogy nekem nem jó, neked nem tetszik, másnak meg tetszik, és lehet vizsgálni a vállalat szempontjából, hogy ez egy ésszerű döntés volt-e. Az Állami Számvevőszék miért tudja jobban, vagy miért gondolja, hogy jobban tudja?
– A válasz roppant egyszerű. Amennyiben az alternatív megoldás, tehát a székház eladása után egy új székház felépítése, illetve bérlése többe kerül, mint amennyi bevétele keletkezett a székház eladásából az adott intézménynek, akkor ez egészen biztosan rossz üzlet volt.
– Hát az a kérdés, hogy a korábbi állapot fenntartása mekkora plusz költségekkel járt volna. Ezeket is számításba vették, vagy azt már nem nézték?
– A postaszékház folyamatosan működött, tehát itt nem volt arról szó, hogy egy nagymértékben lerobbant épület lenne eladva. Hanem egy viszonylag karbantartott épületről volt szó.
– És annak a működési, üzemeltetési költségét is mind számításba vették, meg a többi eladott épületét is?
– Összességében úgy ítéltük meg, igen, hogy mindezeket figyelembe véve nem ez volt a legelőnyösebb megoldás a Magyar Posta számára.
– Az, hogy esetleg vannak előnyös vagy kevésbé előnyös megoldások, hogy mennyiben lehetnek racionális vagy kevésbé racionális, vagy jó döntések, ez azt jelenti tehát, hogy Önök a menedzsment hatékonyságának bírálóiként lépnek fel? Vagy egy olyan testületként, amely a szabályok és a törvények betartását figyeli, és adott pillanatban eldönti, hogy ez már nem volt elég jó ahhoz, hogy törvényes is legyen?
– Mi mind a kettőt figyelembe vesszük, tehát ellenőrizzük és figyelemmel kísérjük a szabályosságot is és a gazdaságosság-hatékonyság szempontját is folyamatosan szem előtt tartjuk. Mi nem vagyunk ítélethozó társaság, határozatokat sem hozunk, mi felhívjuk a tulajdonos figyelmét, hogy megítélésünk szerint ez adott esetben nem volt gazdaságos. Nézzék meg, hogy valóban így van-e. Hogy egy másik példát mondjak, amikor egy haszonbérleti szerződésből még több mint öt év van hátra, és azt mégis meghirdetik újabb huszonöt évre, és szerződést kötnek, de a szerződés meghirdetése úgy szól, hogy a jelenlegi haszonbérlőkön kívül gyakorlatilag más nem pályázhat a haszonbérletre, akkor mi felvetjük a kérdést, hogy valóban ez volt a leggazdaságosabb legjobb megoldás?
– Ez milyen céget érint? Milyen vállalatot?
– Hát ez Bóly környékén…
– Ja értem…
– Tehát ez egy mezőgazdasági vállalatot. Itt haszonbérleti szerződésről van szó.
– Világos. Igen. Akkor még egy dolgot kérdeznék, ami a Magyar Rádió tudósításában szerepelt megállapításként, nem tudom hogy jó összefoglalása-e annak, amit Önök megállapítottak, hogy tudniillik a tavalyi költségvetési zárszámadás vizsgálatánál nem igazán találtak hibát az ellenőrök. Így van ez?
– Hát hibát találtunk.
– Nem igazán. Így foglalta össze a tudósító.
– Nem igazán. Ez valószínűleg arra vonatkozik, azt foglalta össze a tudósító, hogy mi minősítjük a fejezeteket a financial audit módszerével, és az összes fejezet, illetve fejezetkezelési előirányzat közül összesen három esetében adtunk elutasító véleményt. Tehát hogy ez nem felel meg a számviteli előírásoknak törvényeknek. Ez, ha akarjuk, mondhatjuk azt, hogy nem sok. Ha azt vesszük figyelembe, hogy tavaly egy ilyen elutasító véleményünk volt, akkor viszont sok.
– Csontvázakat találtak?
– Itt a financial audit módszerével dolgozunk, hangsúlyozom tehát, a jelen esetben papírok alapján, és itt a zárszámadás, illetve a gazdálkodás törvényességéről van szó. Mi ezt ellenőrizzük. Ilyenkor, hogy mondjam, csontvázkutatás nem zajlik.
