Nemzeti tanévnyitó
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2010. szeptember 05. vasárnap, 02:35
Az elmúlt héten, a tanévkezdés alkalmából, azt hallhattuk illetékes helyről, hogy most sor kerül az első nemzeti tanévnyitóra. Nocsak! – mondja erre az ember. Mi a csuda akar az lenni? Valami olyan méghozzá, ami eddig még nem volt, hiszen azért ez az első, mert most először kerül rá sor.
A magától értődő, kézenfekvő megoldás természetesen az lenne, hogy nem helyi tanévnyitóról van szó, hanem össznemzeti méretűről, vagyis országosról. Nálunk boldogabb országokban, arra nyugat felé, a „nemzeti” szónak pontosan ez is az értelme. Ha azt olvasom angol nyelvterületen, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában stb., hogy mondjuk „National Institute of Hidrology”, akkor tudom, hogy egy olyan intézetről van szó, mely a hidrológiával országos szinten foglalkozik a szóbanforgó államban, és nem arról, hogy az intézet a hidrológiát valamely hazafias szellemben műveli. És ha Franciaországban azt mondják egy útra, hogy „route nationale”, akkor tudom, hogy ez az út, habár nem autópálya, nem is helyi jellegű, hanem országos főút, de ettől azért még nem kell elénekelni a Marseillaise-t, amikor fölhajtunk rá. Csakhogy itt nálunk az illetékes hely arról is fölvilágosított bennünket, hogy ez itt ám „nemzeti” tanévnyitó, nem pedig „országos”, mint ami eddig volt.
Másodjára mint értelmezési lehetőség fölmerülhet, hogy itt a kultúrnemzet koncepciójának és a nemzetegyesítés erre épülő fantomjának egyfajta iskolaügyi vetületéről van szó. Szóval hogy nemcsak országosan Magyarországon, hanem a határon túli magyar iskolák, sőt minden ottani magyar tanuló számára is csinálunk most egy „nemzeti” tanévnyitót. Ez azonban olyan képtelen ostobaság lenne, hogy egy ilyen ötletet még a nemzetegyesítés legfanatikusabb hívének sem akarunk tulajdonítani. Hiszen a határon túli magyar iskolákban is, a nem-magyar iskolák magyar tanulói számára meg különösen, természetesen az ottani törvények érvényesek, s így az ottani hivatalok mondják meg, mikor legyen tanévnyitó, és hogyan szervezzék meg. Ez a tény egyébként rávilágít az egész „nemzetegyesítési” álmodozás kemény korlátaira, amelyekbe előbb-utóbb minden álmodozó bele fog ütközni: hogy miközben egy nemzet tagjainak folyamatosan közös eseményeket és közös élményeket kellene megélniük, attól lesznek ugyanis ténylegesen, nem pedig csak szólamokban, nemzet – amint látszik, ez itt, és nyilván még sok hasonló esetben is, egyszerűen lehetetlen.
Arch of National Reunification, Észak-Korea – Wikimedia
Marad tehát a legborzasztóbb lehetőség: a „nemzeti” tanévnyitó azt jelenti, hogy nemzeti szellemű. Már ti. abban az értelemben nemzeti szellemű, amilyenben például a nemzeti egyetértés meg az összes többi nemzeti szólam. Úgy is mondhatnánk, hogy nacionalista. És ezzel akkor megint az történik, hogy a politikát (konkrétan a kormánypolitikát) ismét beviszik a civil szférába, nevezetesen az iskolába, ahol legalább a szerencsétlen gyerekeket békében kellene hagyni vele. De hál’istennek nekik még normális a gondolkodásuk: a különféle „nemzeti” szólamokat ugyanúgy eleresztik majd a fülük mellett, ahogyan a szocialista szólamokkal tették. Úgyhogy papoljanak nekik csak nyugodtan.
