Kéri László

• Nyomtatás

Részletek

G-7

2010. szeptember 06. hétfő, 03:50

Kisebbségben

A hír: Az utolsó pillanatokban kellett új helyszínt keresni Gyurcsány Ferenc volt kormányfő szombati előadásának, miután a Kossuth Klub néhány órával a konferencia előtt visszalépett a Fapados Alapítvány "100 nap – Becsapott Magyarország!" című rendezvényének befogadásától. A szervezők felháborodásuknak adtak hangot közleményükben: "a Fidesz olyan országot teremtett száz nap alatt, ahol tisztességes embereknek is félniük kell; félniük, ha teret akarnak adni balliberális civilek és politikusok véleményének". Felhívták a figyelmet, hogy bár a Kossuth Klub azért mondta vissza a rendezvény befogadását, mert Gyurcsány előadását politikai- és kampányrendezvénynek tartja, "Orbán Viktor egy közoktatási intézményben, egy gimnáziumban tartotta meg értékelő beszédét". A konferencián a volt kormányfő mellett beszél még Debreczeni József közíró (volt MDF-es képviselő-jelölt), Bauer Tamás közgazdász, Göncz Kinga EP-képviselő, volt külügyminiszter, Vitányi Iván és Molnár Csaba szocialista képviselők.

***

Eljött hát az idő, e sorozat legutolsó darabjának megírása. Egész héten az járt a fejemben, mivel fogom majd befejezni ezt a munkát. Pontosabban, azt nagyjából sejtettem, hogy milyen témakörrel, problémával szeretnék zárni, csak azt nem tudhattam, hogy a legutolsó napon lesz-e olyan hír, amelyhez majd illeszkedhet az általam nagyon aktuális gondnak vélt mondandóm. Lett. S ez azért megnyugtató: a májustól meghonosítani kívánt újvilág segítőkészségére minden pillanatban számíthatunk. Tegnap Gyurcsány Ferencet – az egész rendezvénnyel együtt – az utolsó órákban kitiltották a Kossuth Klubból, s nem kis kapkodással voltak kénytelenek maguknak új helyszínt keresni/találni.

Mondhatni, hogy ez nem hír, nem fontos hír, ám ez nem igaz. Nagyon is fontos attitűdről tanúskodó döntéseket takar ez a kicsinyke affér. Azt, hogy az önkéntes fideszesedés a közeljövőben milyen mértékben vonulhat be a mindennapi életünkbe is, mint szabályozó/koordináló/szervező erő.

A minapi eset tanulsága szerint bármikor, bárhol és bármely ürügyet felhasználva számíthatunk a jövőben arra, hogy az eddig megszokott, legelemibb szerveződési, szólási lehetőségek, találkozási és véleménnyilvánítási esélyek egyáltalán nem biztos, hogy elérhetőek/gyakorolhatóak/használhatóak lesznek. Még azok sem, amelyeket az elmúlt nyolc/húsz év során természetes közegeknek tekintettünk. Még ezek használatáért is kemény küzdelmeket kell majd folytatnunk, s attól tartok, hogy a baloldali/liberális tábor – amúgy meglehetősen visszaszorult – köreinek e konfliktusok megvívásához most még nincs kellően megalapozott, s teherbíró élménykészlete. Komoly lelki, csoport-, s egyéb fontos tréningeken kell mostanában keresztülmennünk annak megértéséhez/feldolgozásához, hogy mit is jelent kisebbségben lenni? Kisebbségben a médiában, kisebbségben a helyi önkormányzati infrastruktúra világában, kisebbségben a tömegközlekedést használva, a piacon vásárolva, kisebbségben lenni egy lakógyűlésen, egy szülői értekezleten, merthogy a Történelmi Kétharmad Forradalma szemmel láthatólag zavartalanul le fog szivárogni egészen a talajvíz szintjéig, legalábbis a következő egy-két félévben még mindenképpen.

Nemcsak a Kossuth Klub vezetői lesznek ennyire nekibátorodottak, hanem ezer és egy intézményben fognak mélyen elgondolkodni azon, hogy ezek után kit és mit engedhetnek meg maguknak/másoknak? Elszoktunk ettől, de újra meg kell tanulnunk: ezután naponta kell megküzdenünk mindazért, amiről két évtizede azt hisszük, hogy ez nekünk jár, ez a demokratikus szabályok alapvető eleme, ezt még csak említeni sem kéne, mert magától értetődő lehetőségről lenne szó. Hát, nem, nem lesz magától értetődő, mert a május utáni világnak éppen az az „értelme”, hogy a legalapvetőbb evidenciákat is igyekeznek újrafogalmazni. Egyoldalúan.

Nekem az elmúlt száz nap során személy szerint is több kellemetlenségben, nagyon is egyértelmű irányokból elindított támadásokban volt részem, mint amennyiben az elmúlt huszonöt év alatt összesen. Gondolom, mindez nem a véletlenek egybeeséséből adódott így, de azt is gondolom, hogy minderre a másik fél szempontjai alapján bőven rá is szolgáltam, s a magam személyes sérelmeiből semmiképpen sem szeretnék elméleti magyarázatot faragni. S ez az élmény ehelyütt is csak annyiban érdekes, amennyiben bőven volt alkalmam megtapasztalni a baloldali táborban jellemzően eluralkodott szolidaritás-hiányt, meg azt, hogy milyen sokan nem képesek mit kezdeni azzal, amikor váratlanul szembesülnek a maguk teljes mértékű kiszolgáltatottságának következményeivel.

Nem lesz könnyű berendezkedni a kisebbségi lét körülményei közé. Nekem például azért sem, mert az előző nyolc évben a többséghez való tartozásnak sem az előnyeivel, sem az esteleges tartalékképző hatásaival sem volt „gyümölcsöző kapcsolatom”. A mostani győztesek pedig fel sem fogják, hogy milyen sokan vagyunk ezzel hasonlóképpen. Azaz, a különböző értelmiségi munkahelyek, munkamegosztási pozíciók tömegében milyen sokan vannak, akiknek ízlés/értékrend/meggyőződés és egyéb indítékok okán korábban sem tetszett a dagályos, felszínes, semmitmondó, s csak indulatkeltésre alkalmas jobboldali politizálás gyakorlata. Többek között ezért sem volt kedvünk támogatni, miközben éppen elég bajunk volt az – állítólagosan a mi nevünkben is – folytatott, néhanapján baloldalinak becézett politikával is. Biztosan másként fogják viselni a várható kisebbségi lét következményeit azok, akiknek ideig-óráig megadatott a többséghez tartozás élménye/előnye, s csak mostanában ébrednek rá elvesztett lehetőségeik tényleges értékeire.

Ha jól érzékelem, akkor mostanában azokkal fogok egy kisebbségi táborba kerülni, akikkel még nem olyan régen sem kedvem, sem ízlésem nem lett volna többségi táborhoz tartozni. Nem is voltunk egy táborban. Az elmúlt hónapok Fidesz-nyomása azonban össze fog minket terelni, s pillanatnyilag fogalmam sincs róla, hogy ezt a kényszerhelyzetet hogyan kéne feldolgozni és megoldani. Lehet, hogy kisebbségben is megoldható – sőt, néha kell is – a még-kisebbséghez tartozás talánya is. Lehet, hogy a közösen elszenvedendő sérelmek olyan súlyúak lesznek, amelyek miatt el kell és el is lehet tekinteni az egyéb – más körülmények között fontos – különbségektől. Lehet, hogy így lesz, csak az a baj, hogy ebből a kompromisszumokból már az előző harminc év alatt sem jött ki semmi használható, olyasmi, ami hosszabb távon teherbíró módon is hasznosítható.

Kéri László, 2010. szeptember 11., szombat

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző