Mi lesz veled SZDSZ? Ma már tudjuk
- Részletek
- Napi apró
- 2010. március 03. szerda, 05:24
- Balogh S. Éva
Február 28-án, vasárnap, Bánó András a Pont 7-ben (ATV) készített egy interjút Horn Gáborral. Az alkalom természetesen az SZDSZ előrelátható kimúlása volt. Én legalábbis már 2007 második felében éreztem, hogy előbb-utóbb az SZDSZ el fog tűnni a magyar politika porondjáról. Írtam is egy cikket erről az Amerikai-Magyar Népszava Szabadságban. Címe „Mi lesz veled SZDSZ?” Azt mondtam, hogy „ugyan politikai filozófiájukkal [mármint a liberálisoknak] nagyjából még mindig egyetértek, politikai stratégiájukkal egyre kevésbé.” Azt is kifejtettem akkor, és azóta a véleményem nem változott, hogy a Kóka János vezette SZDSZ valahogy azt gondolta, „attól lesznek népszerűbbek, ha állandóan aláássák azt kormányt, amelyben koalíciós szerepet vállaltak.” Például világosan emlékszem arra, hogy amikor a kormány törvénytervezetet nyújtott be a gyülekezési törvény megváltoztatásra, akkor az új frakcióvezető Eörsi Mátyás kijelentette egy televíziós interjúban, micsoda rossz szokás is az, ha valaki azonnal a törvény megváltoztatását szorgalmazza. Nincs is arra szükség. De azt sem lehet könnyen elfelejteni, amikor ugyancsak Eörsi Mátyás meghazudtolta Gyurcsány Ferencet, mert felhívta a figyelmet a szélsőjobboldali veszélyre. Horn Gábor pedig odáig ment, hogy szerinte az SZDSZ még a Fidesszel is koalícióra lépne Orbán nélkül. Mondta ezt akkor, amikor a párt támogatása 1 százalék volt!
És ezek után mit hallok Horn Gábortól? Azt, hogy „a szétesés igazi pontja a Fodor-Kóka párharc kezdete, amikor belül szakadt meg az összetartás minimuma.” A Kóka-Fodor párharccal „tört meg az SZDSZ,” nem pedig a koalícióból való kilépéssel vagy a „sok-sok hibás politikai, kormányzati döntésnél.”
Horn Gábor és gondolom a hozzá hasonlóan gondolkodó SZDSZ-politikusok egyszerűen képtelenek reálisan látni az eseményeket, amelyek az SZDSZ kihalásához vezettek. Könnyű mindent két emberre tolni, illetve azt mondani, hogy ennek a két embernek a civakodása tette tönkre pártjukat. Nem, nem! A baj azzal kezdődött, hogy Kóka beindított egy Gyurcsány-ellenes kampányt. Mindenben támadták. De hát hová lett a józan eszük? Nekik is tudniuk kellett, hiszen éreztük ezt sokan mi, külső szemlélők, hogy az MSZP-n belül nincs liberálisabb ember Gyurcsány Ferencnél. Azt is tudniuk kellett volna, hogy Gyurcsányt pártján belül is támadják, mégpedig balról. De akkor miért nem vették észre, hogy nekik minden erejükkel Gyurcsányt kellett volna támogatniuk? És természetesen nem lett volna szabad felbontani a koalíciót.
Az SZDSZ ezt akkor másképpen látta, és nagyon meg voltak sértődve egyesek, hogy én nem értettem meg politikájukat. Nem szép dolog azt mondani, hogy „megmondtam,” de bizony megmondtam. Személyesen is, és nagyon jó akarattal. Teljes elutasítás volt a válasz. Nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki figyelmeztette őket, de csak mentek a saját fejük után egészen addig, amíg sikerült nekik tönkretenni nem csak saját pártjukat, hanem az MSZP-t is.
