Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 8.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. szeptember 10. péntek, 03:10
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Érdekes anyagot közölt tegnap a Figyelőnet című internetes portál. Ezt aztán többen át is vették, és ebben azt állítja, hogy hozzájutott egy olyan tanulmányhoz, amelyet oktatáspolitikusok, pedagógusok állítottak össze, az oktatási tárca vagy államtitkárság kérésére illetve megbízásából. Az anyag a közoktatási illetve a felsőoktatási törvények kidolgozásának előkészítéséről szól. Mindehhez háttérként a Figyelőnet azt írta, hogy ennek az anyagnak az összeállításában fideszes szakpolitikusok illetve szakemberek nemigen vettek részt. Kezdjük ezzel. Mennyire igaz ez?
Pósán László: - Kérdés, hogy kit tekintünk ilyennek, olyannak, amolyannak. Az tény és való, hogy politikai értelemben sokféle beállítottságú szakértőt felkért a tárca, tehát ha úgy tetszik, szocialista, Fidesz, KDNP, sokféle kötődésű szakértők is voltak. De hozzá kell tenni, hogy én nem voltam ott. Tehát megélt és életszerű tapasztalatom nincsen, csak a kormányszóvivőre tudok hagyatkozni.
- Mi az oka annak, hogy Ön például nem volt ott? Az, hogy egy olyan szakpolitikusnak, aki a parlamentben is tisztséget visel, nincs ott a helye egy ilyen előkészítő csoportban?
- Hát nézze, egy törvény kimunkálása azért elég hosszú és elég összetett folyamat is. És kifejezetten a szakmai kérdésekkel foglalkozó egy-egy terület szakértői jöttek össze, nem kifejezetten oktatáspolitikusok. Az egy későbbi műfaj lesz majd, amikor az oktatáspolitikusok parlamenti viták vagy éppen bizottsági viták során valami mellett vagy valami ellen érvelnek. Tehát az egy második vagy harmadik felvonás, ahogy tetszik.
- Meg sem kérdezték akár Önt, vagy tudomása szerint Pokorni Zoltánt vagy Sió Lászlót, szóval a legismertebb fideszes oktatáspolitikusokat, hogy képviselő urak, kiket javasolnátok ebbe a testületbe?
- Nézze, a választásokat megelőzően, amikor minden párt nyilvánosság elé lépett, hogy ki mit gondol a különböző dolgokról, akkor értelemszerűen a Fidesz is megfogalmazott oktatással, oktatáspolitikával kapcsolatos álláspontokat. Úgyhogy ezek azóta sem változtak. Lényegében a választási programunk egyben a kormányprogram is lett, úgyhogy itt túl sok új dolgot nem kellett kitalálni. Ezért ilyen szempontból nem áll fenn az a helyzet, ami korábban jó pár kormányzat esetében igen, hogy a választási programhoz képest egy kormányprogram mást tartalmazott és ezért meg kell kérdezni, meg újra elő kell venni. Tehát a mi esetünkben itt van egy kontinuitás, úgyhogy ilyen értelemben nem ismeretlen terepre kellett tévedni az oktatási irányításnak, hanem már ismert és többé-kevésbé körüljárt koncepciók mentén indult el a munka.
- Ön ismeri azt az anyagot, amely a Figyelőnet birtokába került, és amelyből a média ki is vette a legfőbbnek tartott megállapításokat?
- Én nem tudom, bevallom őszintén, hogy a Figyelőnetnek mi van a birtokában. Én azt tudom csak, hogy amit a médiában közzétettek, hogy úgymond mi minden lesz, az úgy, ahogy van butaság. Mert ilyenről nincs szó.
- Tényleg?
- Igen.
- Szóval nem lesznek gazdasági társaságok az egyetemeken.
- Hát persze.
- Nem engedik, hogy saját vagyonnal gazdálkodjanak.
- Nem, én azt mondom, hogy ami olvasható volt, alapvetően butaság.
- Tényleg? De ettől még lehet, hogy szerepel benne, mert azt nem látta, hogy van-e ilyen anyag.
- Nézze, én ezt nem tudom, még egyszer mondom, hogy mi van a Figyelőnet birtokában. Halvány lila gőzöm sincsen. Mert bárki bármikor előállíthat bármiféle anyagot, és azt mondhatja, hogy ez az autentikus. Én azt tudom biztosan, a Figyelőnet nyomán a médiában megjelent anyagokkal kapcsolatosan, azt tudjuk mondani, és a pártnak is az az álláspontja, hogy köszönőviszonyban sincsen azokkal a munkafázisokkal, formálódó gondolatokkal, amelyek a nyár folyamán mégiscsak elkezdődtek.
- Akkor ezekbe a munkafázisokba például bevonták Önt, vagy esetleg az Ön vagy az Önök fideszes oktatáspolitikus munkatársait? Erről például tud?
- Természetesen voltak, igen.
- És mondjuk, ami egyéb ilyen konkrétum kiszivárgott, hogy például akár öt órával többet kellene a közoktatásban hetenként a diákoknak az iskolában tölteniük, ebből a testnevelési órák…?
- Ugyanazt tudom mondani, amit az előbb, hogy ez, ahogy van, nem felel meg sem az elképzeléseinknek, sem a koncepcióinknak, tehát nem tudom, hogy honnan szalasztották ezeket az ötleteket.
- Értem. Szóval ha véletlenül van ilyen, akkor azt mondja, hogy ez a Fidesz oktatáspolitikájának és feltehetően akkor a KDNP-jének sem felel meg.
- Így van.
- Lehet, hogy ezt valakik leírták, összeállították, de ez nem egyezik az Önök elképzelésével.
- Így van.
- És a nyelvtanítás? Ugye erről már Hoffman Rózsa oktatási államtitkár is beszélt, hogy az angol nyelv kizárólagosságát meg kellene szüntetni, ami elég érdekes irányváltásnak tűnik. Volt erről például bármilyen vita, egyeztetés, beszélgetés egyáltalán Önök között?
- Ezt megint, bevallom őszintén, nem nagyon tudom értelmezni, mert az angol nyelvnek nincsen kizárólagossága. Az tény és való, hogy majdnem minden iskolában az angol a vezető nyelv. De kizárólagosság nincsen. Ilyen ötlet, már ne is haragudjon, utoljára emlékeim szerint Magyar Bálint idején fogalmazódott meg, hogy a közoktatásban az idegen nyelv az legyen egyenlő az angollal. Akkor is tiltakoztunk ellene, és én most is azt az álláspontot képviselem, hogy minden iskolában az idegen nyelv szempontjából, ha azt meg lehet oldani, meg lehet tenni, van rá igény, érdeklődés, akkor bizony a választék legyen nagyobb, ne csak az angol.
- Az elmúlt hetekben az oktatási államtitkár nyilván a tanévkezdéssel összefüggésben is több figyelemreméltó nyilatkozatot tett és sok vitát is kiváltott. És ez a bérezéstől kezdve az oktatási koncepciók esetleges változásáig sok mindent érintett. A Fidesz mintha csendben lett volna, vagy csendben volna. Ez azért van, mert nem akarnak nyilvános vitába keveredni a tárca KDNP-s irányításával, vagy azért, mert már előzetesen egyeztettek és minden fontos kérdésben egyeztetnek is és egyet is értenek vele?
- Attól függ, hogy milyen típusú kérdésekre gondol Ön. Mert ez így kellően általános volt.
- Vegyük akár a béremelések ügyét, ahol Önök hosszú ideig ellenzékből azt kifogásolták, hogy a szocialisták elvonnak nagy összegeket, több tízmilliárd forintot az oktatástól.
- Ez így is történt. Igen.
- Majd Önök kipótolják, de a jelek szerint erre nem nagyon van módjuk, és mintha hétről hétre inkább halasztanák. Akár a béremelést, akár az oktatás nagyobb összegű financiális támogatását. Helyette viszont bejelentenek egy olyan koncepcióváltást, hogy például a pedagógusbéreket alapvetően a központból az állam finanszírozná, és nem hagynák ezt az önkormányzatokra. Ha mindent a központból intéznek, az államtól fedeznek, akkor ez az önkormányzati beleszólás lehetőségeit csökkenti. A helyi ismereteket, a helyi tapasztalatokat szorítja háttérbe, majd a központból mindent elintézünk.
- De bocsánat, ez annak a függvénye, hogy az egyéb jogszabályokat változtatjuk-e vagy nem. Csak hogy világosan beszéljek. Azért, mert mondjuk a felsőoktatás szereplőjének a bére egy az egyben az állami költségvetésből van, vagy mondhatni azt, hogy kilencvenöt százalékban onnan van, ebből miért nem következik az, hogy az állam mondja meg, hogy mi legyen az egyetemeken. Mert más a jogszabályi kerete. Ugyanez igaz, ha a közoktatásban csak arról szól a dolog, hogy a béreket az állami költségvetés fedezi, de az iskolavezetés kinevezése és így tovább, olyan keretek között zajlik, ahogyan az eddig is volt, akkor az égvilágon semmiféle hangsúlybeli eltolódás nem következik be, hogy kinek milyen beleszólása van vagy éppen nincsen. Ha azt a részét megváltoztatják a törvénynek vagy bárki hozzányúl, hogy hogy lehet iskolaigazgató, kinek milyen szerepe van ebben, az meg független attól, hogy ki adja a bérnek a nagyobbik hányadát. Ez két külön dolog.
- De mondjuk azért valamit számít, hogy ha a kormány vagy az állam adja a bért, akkor úgy érezheti, hogy bele is szólhat abba, hogy ki legyen az igazgató.
- Hát ha megnézzük az elmúlt évtizedeket, én nem tudok arra példát, hogy megmondta volna bármelyik kormány, hogy ki legyen a rektor bármelyik felsőoktatási intézménynek. Jóllehet a pénzt az állam adja. A jogszabályok adják meg annak a keretét, hogy mikor, hol, mit lehet tenni és mi történhet. Csak hogy világos legyen, a költségvetésből származik gyakorlatilag a kórházi ellátás finanszírozása is. És ebből az következik, hogy az OEP beleszólna mondjuk abba, hogy nem tudom melyik kórháznak Gipsz Jakab legyen az igazgatója vagy éppen Kiss Pista Jóska. Hát ilyen nincsen.
- Hát OEP az inkább technikai közvetítő, azon csak átfolyik a pénz, ellenben a politika azért tudjuk, hogy beleszól akár a kórházigazgatók kinevezésébe is. De ez egy másik terület.
- De ez azért rossz, mert úgy van a jelenlegi szabályozás, hogy például megyei kórháznál vagy éppen városi fenntartású kórháznál mind a megye, mind a város egy olyan közeg, amelyen keresztül az OEP-pénz úgymond átfolyik. De ennél az a feltételrendszer, jogszabályokkal megspékelve, hogy bele tudjon szólni. De ha az OEP-pénz mondjuk közvetlenül a kórházhoz menne, akkor ez a logika már ki is kapcsolható a rendszerből. Tehát ellenpéldákat is lehetne mondani.
- Igen. Összegezve tehát Ön szerint nem igazak, nem helytállóak a Figyelőnetnek azok az értesülései, hogy a KDNP-s oktatási kormányzat valamifajta ellenzékinek tekinti a Fidesz szakpolitikusait is? Önök között tehát nincs sem ellentét, sem konfliktus, sem vita arról, hogy milyen irányban kellene az oktatáspolitikát formálni?
- Nézze, ellentét és ellenségeskedés biztosan nincsen. Nagyon jól működő jól kipróbált pártszövetség. Szakmai viták azok mindig vannak még a Fideszen belül is, gondolom a KDNP-n belül is. Meg egymás között is. Mert a Fideszen belül sem mindig gondolunk mindenben egyet, hanem sokszor komoly viták során kristályosodik ki valami mellett egy-egy konszenzusos álláspont. De soha nem lehet azt mondani, hogy akkor mindig mindenki egyöntetűen egyfélét gondol. Hát most is vannak viták, hogyne lennének. Természetes.
- De a Fidesz itt nem a KDNP ellenzéke. Ezt határozottan állítja.
- Nem, persze hogy nem. Abban vagyunk érdekeltek, hogy egyesítsük erőinket és tudásunk legjavát. Több szem többet lát, ahogy szokták mondani, próbál különböző szempontokat behozni mindig egy-egy problémakör megvitatásába, olyanokat, amire lehet, hogy a másik vagy a harmadik fél nem is gondol. És akkor ezek kifejezetten előrébb viszik inkább az ügyek menetét. Meg kell vitatni, ez természetes.
