Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 9.
- Részletek
- 2010. szeptember 11. szombat, 06:57
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Egy ma nyilvánosságra került hír szerint Ön fegyelmi eljárást kezdeményezett Cserni Jánossal, a Fővárosi Bíróság tanácselnökével szemben, mert ő a napokban a galamus.hu internetes portálon kifejtette a véleményét Révész Máriusz fideszes képviselőnek a parlament vizsgáló albizottságában tett kijelentéséről, és Ön szerint ez politikai állásfoglalásnak minősül, márpedig egy bíró nem tehet politikai állásfoglalást. Miért gondolja azt, hogy a Cserni által leírtak, amelyekben a bíró éppenséggel a bírói függetlenséget védi, politikai állásfoglalásnak tekinthetők?
Gatter László: - Két ok miatt is kezdeményeztem a tanácselnök úrral szemben a fegyelmi eljárást. Ebből csak az egyik ok a politikai állásfoglalás, a másik ok a bíróhoz méltatlan magatartás. A ránk vonatkozó törvény, amelynek a száma nem érdekes, mert a hallgatókat ez nem érdekli, nagyon határozottan fogalmazza meg azt, hogy a bírónak nem lehet sem politikai nyilatkozatokat tenni, sem pedig olyan véleményt megfogalmazni, ami az ő tisztségéhez méltatlan. Ez a cikk, amit a Cserni bíró úr megjelentetett, vagy jegyzett, ez mind tartalmában, mind összességében – az én álláspontom szerint természetesen, hiszen én csak egy kezdeményező vagyok és majd a tőlem teljesen független fegyelmi bíróság, illetve fegyelmi biztos fogja azt mondani, hogy ez valóban a fegyelmi vétséget kimeríti-e – mindegyik szabálysértést kimeríti, vagy olyan fegyelmi okot, ami egy bíró részéről elfogadhatatlan. Ez még akkor is fegyelmi vétségre való ok vagy utalás, ha lehetséges, hogy a bíró úrnak bizonyos kérdésekben igaza van. Lehetséges, hogy teljesen egyetértek vele. Most feltételesen fogalmazok. De ettől még a bíróra vonatkozó szabályok következetesek. Mondok Önnek egy példát. Önmagában ez az internetes portál azzal kezdődik, hogy Cserni János bíró – mindjárt keresem a pontos szöveget, nehogy rosszat mondjak –, a „mártír harca”.
- Igen.
- Ez a megjegyzés már alkalmas az én álláspontom szerint egy bíró esetében a fegyelmi eljárás kezdeményezésére.
- Az, hogy esetleg van benne, vagy felfedezhető benne bizonyos irónia? De lehet, hogy ezt nem ironikusan kell szemlélni, hiszen tudjuk, hogy Révész Máriusz annak idején súlyosan megsérült a 2006-os őszi zavargásokban, incidensekben, és mint ilyen, mint egykori sebesült, mint sértett vesz részt a mostani parlamenti vizsgáló albizottság működésében. Ilyen értelemben tehát két szerepben tűnik fel. Politikusként is, mint megítélőként, illetve egykori sértettként is. Ezt nem minősítheti egy bíró egy cikkben?
- Nem. Azt kell mondanom, hogy nem, és nem is kívánnék állást foglalni sem Révész Máriusz mint országgyűlési képviselő tevékenységéről, sem arról, hogy helyénvalónak találom-e azt, hogy ő egyébként ezen ügyekben sértettként, mert valóban sértett volt, most egy vizsgáló bizottságnak a tagja. Én azt gondolom, hogy ezeket én nem minősíthetem, és a bíró úr sem minősítheti. És az egész cikknek a hangulata, a tartalma – a cikk viszonylag hosszú, tehát ugye nincs itt mód arra, hogy egy-egy félmondatot kiemeljünk, mert ugye az nem is lenne helyénvaló vagy szerencsés – bizony politikai állásfoglalásnak minősül az én álláspontom szerint. És azon túlmenően ráadásul még a bírói tisztséghez is méltatlan. Mondok rá egy nagyon egyszerű példát, rögtön az első mondatot. Cserni János ezt a cikkét azzal kezdi, hogy ő váci városi bíróként került beosztásba az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz és azt a szót használja, hogy „álbíróként”, ahol ő a kollégáit szerette, és leírja, hogy mi a munkával kapcsolatos véleménye.
- Azt írta, hogy kinevezett bíró, de ítélkezés helyett hivatali munkát végez. Ez egy kicsit önironikus megfogalmazása annak a bírói munkának.
- Igen, de én most az álbíróra tenném a hangsúly ebben az esetben.
- Ráadásul kijavította azóta, hogy műbíró. Ezt használták annak idején ott a munkahelyén.
- Én azt gondolom, hogy miután itt álbíró jelent meg és ironikusan is használta, hogy a Cserni János kolléga váci bíróként egyáltalában nem volt arra kényszerítve, hogy ő az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalába kerüljön be beosztott bíróként. Nem. Ő azért került be nagyon fiatal bíróként, mert ő tehetséges, okos fiatalember volt, akiben láttak fantáziát és ezért úgy gondolták, hogy ott helye van. Azért is egyébként, mert a Pest megyei bíróságon őt kedvelték, szerették és a tanács hivatalában egyébként voltak olyan kollégák, akik a Pest megyei bíróságról kerültek oda. Nem szép dolog, nem elfogadható, hanem a bírói testületre nézve egy dehonesztáló, elfogadhatatlan kijelentés, hogy magát álbírónak aposztrofálja egy ilyen megközelítésben.
- De ha ő ezt...
-… Az Igazságszolgáltatási Tanács hivatala a magyar igazságszolgáltatás csúcsszervezetének a végrehajtó szervezete.
- De elnök úr. Ha ő saját magára tesz egy önironikus kijelentést, illetve a munkájára, az lehet, hogy nem szép, de valószínűleg mégsem tartozik a fegyelmi vétség kategóriába.
- Én azt gondolom, hogy igen.
- Értem. Tehát akkor emiatt is tett feljelentést?
- Nem, én feljelentést nem tettem, bocsánatot kérek. Egy fegyelmi eljárást kezdeményeztem, amit nem is én indítok, hanem a fegyelmi bíróság.
- Igen. Ön csak kezdeményezi.
- Vagy indít, vagy nem indít, azért ezt szeretném pontosítani.
- Világos. Nem feljelentés, ez egy fegyelmi eljárás kezdeményezése. Tehát emiatt is, vagy például amiatt is, hogy mártírharcnak írja le azt, amit Révész Máriusz folytat?
- Igen. De saját magát is mártírharcosnak nevezi ebből a szempontból, és én azt gondolom, hogy egy bírónak sokkal nagyobb a felelőssége, hogy hogyan kell viselkednie, mit kell mondania, ha…
- De nem az a lényege a bírói viselkedésnek a nyilvánosság előtt. Most hagyjuk a munkát, mert természetesen az ítélkezést a lehető legfüggetlenebbül és szakszerűbben kell végeznie.
- Nem csak lehetőleg függetlenül.
- De ha a nyilvánosság előtt megjelenik, és bármiben véleményt mond, akkor abban az első számú dolog az, hogy éppen ennek a munkának a feltételeit próbálja megvédeni. A független és szakszerű munkát. Márpedig ő ebben a cikkben, lehet, hogy néha ironikusan, lehet, hogy néha önironikusan, de alapvetően ezt tette, és arra hívta fel a figyelmet, hogy íme, itt egy kormánypárti parlamenti képviselő, aki a politikai súlyát arra használja fel, hogy azt mondja, a 2006-os őszi zavargásokban azoknak a rendőröknek, ügyészeknek, bíráknak, akik részt vettek a jogsértésekben, nincs helyük a rendőrségen, ügyészségen, bíróságon. Ez nyilvánvaló beavatkozás, méghozzá nagyon határozott beavatkozás a független bíróság ügyeibe. Ha egy bíró ez ellen felszólal, akkor ő az, aki elfogult? Nem az, aki megpróbál beleszólni a független bíróság…?
-… Nem elfogult. Ne haragudjon, hogy közbevágok.
- Ő az, aki politizál? Nem a politikus, aki beleavatkozik a független bíróság ügyeibe?
- Igen. Aki politikus az politizálhat. A bíró nem politizálhat. A Cserni János tanácselnök úr nem tehet politikai kijelentéseket, nem kritizálhatja egy politikai párt képviselőjét. És hangsúlyozom, hogy ettől még Ön nyilvánvalóan nem tudja és nem is tartozik senkire sem, hogy én egyetértek-e a vizsgálóbizottsággal, egyetértek-e Révész Máriusszal, egyetértek-e ezen albizottság működésével. Egyetértek-e azzal, hogy mi történt október 23-án vagy a tévé ostromnál. Ezek teljesen érdektelenek. Cserni János tanácselnök úr ebben az esetben letette a voksát.
- A bírói függetlenség és a bírói szervezet függetlensége mellett tette le.
- Nem, nem. Nem a bírói függetlenség mellett, mert nagyon fontos szabályként azt kell mondanom Önnek, hogy – és erre én hivatkozom is a fegyelmi eljárás kezdeményezésénél – azt mondja az alkotmányt módosító törvény, a ránk vonatkozó bírósági jogállási törvény, hogy politikai tevékenységként kell értékelni mindenfajta az országos, illetőleg a helyi szintű kapcsolatban nyilvánosan kifejezésre juttatott, a nyilvánosságnak szánt állásfoglalást, nyilatkozatot például tömegtájékoztatási eszköz útján, vagy abban való részvételként, illetve az ott történő felszólalást, a népszavazás kezdeményezésekben a részvételt stb. És van még egy alkotmánybírósági határozat is…
- De ha ez csak a bírói munka függetlensége védelmében, ennek érdekében történik, akkor miért?
- Bocsánatot kérek, Önnek teljesen igaza van, de ez nem a Cserni Jánosnak a lehetősége. Ő neki a rá vonatkozó törvények szerint ilyen lehetősége nincs. Erre az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének vagy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak van lehetősége.
- Egyes bírák a nyilvánosság előtt nem védhetik a bírói függetlenséget?
- Nem a bírói függetlenséget védi a bíró úr, hanem politikai állásfoglalást tesz a jelenlegi albizottsággal kapcsolatban és egy képviselővel szemben. Tessék ezt megérteni.
- Hogy egy képviselő hatalmi pozícióból tesz ilyen megjegyzést a bírói függetlenséget korlátozandó, arra az elutasító és alkotmányos válasz egy bíró részéről miért minősül politizálásnak?
- A bíró részéről ez politizálásnak minősül, mert itt a saját bíróságunk saját ügyeiről van szó. Természetesen ebben a körben lehetősége van a magyar igazságszolgáltatásnak – egy szűkebb értelemben a bíróságot értem természetesen –, hogy tiltakozzon emiatt. Tehát tessék megérteni, nem azt mondtam, hogy én ezzel egyetértek. Nem mondom azt, hogy nekem ez tetszik. Nem mondom azt, hogy az albizottság működésével én egyetértek. Én semmit nem mondok, de egy bíró nem tehet olyan nyilatkozatot, amely egy politikai pártnak a tevékenységét, egy politikusnak a tevékenységét, egy parlamenti bizottságnak a működését kritizálja. Kizárólagosan csak a Magyar Igazságszolgáltatási Tanács vagy annak elnöke vagy esetlegesen más általuk kijelölt bírósági vezető tehetne ilyet.
- Ön megtehetné az Igazságszolgáltatási Tanácsban mint a Fővárosi Bíróság elnöke, hogy azt mondja, hogy kérem szépen az ilyen jellegű kijelentések sértik a bíróságok függetlenségét és javaslom, hogy tiltakozzunk ellene? Ezt Ön megtehetné?
- Ha én az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja lennék, megtehetném, hogy ezt kezdeményezzem, igen. De nem vagyok tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak.
- De csak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjai tehetnék meg az Ön felfogásában, Ön mint Fővárosi Bírósági elnök nem teheti meg.
- De én most nem vagyok tagja a tanácsnak, tehát én maximum ezt kezdeményezhetem. Jelenleg saját magam nem tehetem meg.
- Ezek szerint az OIT egyik tagja kiállhatna a nyilvánosság elé, de ehhez a tanácstagság Ön szerint az elengedhetetlen feltétel.
- Szerintem a tanács tagsága, vagy a tanács felhatalmazása - inkább ezt mondanám - szükséges ehhez.
- És addig a bírák pedig maradjanak csendben.
- A bírák semmiképpen nem nyilatkozhatnak. Nagyon szigorú a szabály. Tessék rá emlékezni, hogy ezzel a problémával, amikor még Lomnici Zoltán volt az OIT elnöke, nagyon sokat foglalkoztak, hogy jó-e ez a szabály, vagy nem jó ez a szabály, változtatni kellene-e ezen a szabályon. És döntő többségében az volt az álláspont, hogy változtatni kellene ezen a rendelkezésen és igenis talán meg kellene teremteni a bíráknak a nyilatkozattételi lehetőségét. De amíg ennek a jogszabályi alapja nincsen meg, addig ezt nem lehet megtenni.
- És addig Ön fegyelmit kezdeményez.
- Addig az alkotmány ezt rögzíti, a bírókra vonatkozó jogállási törvényt ezt rögzíti. Mit tudok én mást mondani.