Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 9.

• Nyomtatás

Részletek

2010. szeptember 11. szombat, 06:57

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. szeptember 9-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor beadta a derekát, pontosabban Matolcsy György derekát. Mert a nemzetgazdasági miniszter mondta el tegnap, hogy jövőre három százalék alá visszük a költségvetési hiányt. Úgy, ahogy a Bajnai-kormány vállalta, és úgy ahogy az Európai Unió, valamint a Nemzetközi Valuta Alap is sürgette. Igaz a szigorú büdzsé nem jelent megszorításokat - mondta. Hanem?

Ezzel kapcsolatos témánk, hogy az adóügyi államtitkár szerint valószínűleg csak 2013-ban vezetik be a tizenhat százalékos egykulcsos adót a maga teljességében. Jövőre csak hozzákezdenek. De vajon minek és mivel? Esetleg egy azonnali radikális adócsökkentéssel?

Aztán tegnap ugyan már szóba került, de ma megismétlem, vagy inkább felteszem a kérdés, vajon mit fognak javasolni a nyugdíjasok Orbán Viktornak, aki a napokban levelet intéz hozzájuk, a véleményüket kérve.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy arab-magyar barátsági napot szervez a Jobbik szeptember 11-ére a New York-i terrortámadások évfordulójára. Barátság vagy agresszív provokáció?

És végül mi a véleményük arról, hogy a Fővárosi Bíróság elnöke fegyelmit kezdeményezett a bíróság egyik tanácselnöke, Cserni János ellen, amiért a bíró egyik cikkében kifogásolta Révész Máriusz fideszes képviselő kijelentését a bírák felelősségre vonásáról. A fegyelmit az indokolná, hogy bíró a törvények szerint nem politizálhat. Márpedig egy parlamenti képviselő bírálata ennek számít. Nem a bírói függetlenség védelmének jelen esetben?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Egy ma nyilvánosságra került hír szerint Ön fegyelmi eljárást kezdeményezett Cserni Jánossal, a Fővárosi Bíróság tanácselnökével szemben, mert ő a napokban a galamus.hu internetes portálon kifejtette a véleményét Révész Máriusz fideszes képviselőnek a parlament vizsgáló albizottságában tett kijelentéséről, és Ön szerint ez politikai állásfoglalásnak minősül, márpedig egy bíró nem tehet politikai állásfoglalást. Miért gondolja azt, hogy a Cserni által leírtak, amelyekben a bíró éppenséggel a bírói függetlenséget védi, politikai állásfoglalásnak tekinthetők?

Gatter László: - Két ok miatt is kezdeményeztem a tanácselnök úrral szemben a fegyelmi eljárást. Ebből csak az egyik ok a politikai állásfoglalás, a másik ok a bíróhoz méltatlan magatartás. A ránk vonatkozó törvény, amelynek a száma nem érdekes, mert a hallgatókat ez nem érdekli, nagyon határozottan fogalmazza meg azt, hogy a bírónak nem lehet sem politikai nyilatkozatokat tenni, sem pedig olyan véleményt megfogalmazni, ami az ő tisztségéhez méltatlan. Ez a cikk, amit a Cserni bíró úr megjelentetett, vagy jegyzett, ez mind tartalmában, mind összességében – az én álláspontom szerint természetesen, hiszen én csak egy kezdeményező vagyok és majd a tőlem teljesen független fegyelmi bíróság, illetve fegyelmi biztos fogja azt mondani, hogy ez valóban a fegyelmi vétséget kimeríti-e – mindegyik szabálysértést kimeríti, vagy olyan fegyelmi okot, ami egy bíró részéről elfogadhatatlan. Ez még akkor is fegyelmi vétségre való ok vagy utalás, ha lehetséges, hogy a bíró úrnak bizonyos kérdésekben igaza van. Lehetséges, hogy teljesen egyetértek vele. Most feltételesen fogalmazok. De ettől még a bíróra vonatkozó szabályok következetesek. Mondok Önnek egy példát. Önmagában ez az internetes portál azzal kezdődik, hogy Cserni János bíró – mindjárt keresem a pontos szöveget, nehogy rosszat mondjak –, a „mártír harca”.

- Igen.

- Ez a megjegyzés már alkalmas az én álláspontom szerint egy bíró esetében a fegyelmi eljárás kezdeményezésére.

- Az, hogy esetleg van benne, vagy felfedezhető benne bizonyos irónia? De lehet, hogy ezt nem ironikusan kell szemlélni, hiszen tudjuk, hogy Révész Máriusz annak idején súlyosan megsérült a 2006-os őszi zavargásokban, incidensekben, és mint ilyen, mint egykori sebesült, mint sértett vesz részt a mostani parlamenti vizsgáló albizottság működésében. Ilyen értelemben tehát két szerepben tűnik fel. Politikusként is, mint megítélőként, illetve egykori sértettként is. Ezt nem minősítheti egy bíró egy cikkben?

- Nem. Azt kell mondanom, hogy nem, és nem is kívánnék állást foglalni sem Révész Máriusz mint országgyűlési képviselő tevékenységéről, sem arról, hogy helyénvalónak találom-e azt, hogy ő egyébként ezen ügyekben sértettként, mert valóban sértett volt, most egy vizsgáló bizottságnak a tagja. Én azt gondolom, hogy ezeket én nem minősíthetem, és a bíró úr sem minősítheti. És az egész cikknek a hangulata, a tartalma – a cikk viszonylag hosszú, tehát ugye nincs itt mód arra, hogy egy-egy félmondatot kiemeljünk, mert ugye az nem is lenne helyénvaló vagy szerencsés – bizony politikai állásfoglalásnak minősül az én álláspontom szerint. És azon túlmenően ráadásul még a bírói tisztséghez is méltatlan. Mondok rá egy nagyon egyszerű példát, rögtön az első mondatot. Cserni János ezt a cikkét azzal kezdi, hogy ő váci városi bíróként került beosztásba az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz és azt a szót használja, hogy „álbíróként”, ahol ő a kollégáit szerette, és leírja, hogy mi a munkával kapcsolatos véleménye.

- Azt írta, hogy kinevezett bíró, de ítélkezés helyett hivatali munkát végez. Ez egy kicsit önironikus megfogalmazása annak a bírói munkának.

- Igen, de én most az álbíróra tenném a hangsúly ebben az esetben.

- Ráadásul kijavította azóta, hogy műbíró. Ezt használták annak idején ott a munkahelyén.

- Én azt gondolom, hogy miután itt álbíró jelent meg és ironikusan is használta, hogy a Cserni János kolléga váci bíróként egyáltalában nem volt arra kényszerítve, hogy ő az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalába kerüljön be beosztott bíróként. Nem. Ő azért került be nagyon fiatal bíróként, mert ő tehetséges, okos fiatalember volt, akiben láttak fantáziát és ezért úgy gondolták, hogy ott helye van. Azért is egyébként, mert a Pest megyei bíróságon őt kedvelték, szerették és a tanács hivatalában egyébként voltak olyan kollégák, akik a Pest megyei bíróságról kerültek oda. Nem szép dolog, nem elfogadható, hanem a bírói testületre nézve egy dehonesztáló, elfogadhatatlan kijelentés, hogy magát álbírónak aposztrofálja egy ilyen megközelítésben.

- De ha ő ezt...

-… Az Igazságszolgáltatási Tanács hivatala a magyar igazságszolgáltatás csúcsszervezetének a végrehajtó szervezete.

- De elnök úr. Ha ő saját magára tesz egy önironikus kijelentést, illetve a munkájára, az lehet, hogy nem szép, de valószínűleg mégsem tartozik a fegyelmi vétség kategóriába.

- Én azt gondolom, hogy igen.

- Értem. Tehát akkor emiatt is tett feljelentést?

- Nem, én feljelentést nem tettem, bocsánatot kérek. Egy fegyelmi eljárást kezdeményeztem, amit nem is én indítok, hanem a fegyelmi bíróság.

- Igen. Ön csak kezdeményezi.

- Vagy indít, vagy nem indít, azért ezt szeretném pontosítani.

- Világos. Nem feljelentés, ez egy fegyelmi eljárás kezdeményezése. Tehát emiatt is, vagy például amiatt is, hogy mártírharcnak írja le azt, amit Révész Máriusz folytat?

- Igen. De saját magát is mártírharcosnak nevezi ebből a szempontból, és én azt gondolom, hogy egy bírónak sokkal nagyobb a felelőssége, hogy hogyan kell viselkednie, mit kell mondania, ha…

- De nem az a lényege a bírói viselkedésnek a nyilvánosság előtt. Most hagyjuk a munkát, mert természetesen az ítélkezést a lehető legfüggetlenebbül és szakszerűbben kell végeznie.

- Nem csak lehetőleg függetlenül.

- De ha a nyilvánosság előtt megjelenik, és bármiben véleményt mond, akkor abban az első számú dolog az, hogy éppen ennek a munkának a feltételeit próbálja megvédeni. A független és szakszerű munkát. Márpedig ő ebben a cikkben, lehet, hogy néha ironikusan, lehet, hogy néha önironikusan, de alapvetően ezt tette, és arra hívta fel a figyelmet, hogy íme, itt egy kormánypárti parlamenti képviselő, aki a politikai súlyát arra használja fel, hogy azt mondja, a 2006-os őszi zavargásokban azoknak a rendőröknek, ügyészeknek, bíráknak, akik részt vettek a jogsértésekben, nincs helyük a rendőrségen, ügyészségen, bíróságon. Ez nyilvánvaló beavatkozás, méghozzá nagyon határozott beavatkozás a független bíróság ügyeibe. Ha egy bíró ez ellen felszólal, akkor ő az, aki elfogult? Nem az, aki megpróbál beleszólni a független bíróság…?

-… Nem elfogult. Ne haragudjon, hogy közbevágok.

- Ő az, aki politizál? Nem a politikus, aki beleavatkozik a független bíróság ügyeibe?

- Igen. Aki politikus az politizálhat. A bíró nem politizálhat. A Cserni János tanácselnök úr nem tehet politikai kijelentéseket, nem kritizálhatja egy politikai párt képviselőjét. És hangsúlyozom, hogy ettől még Ön nyilvánvalóan nem tudja és nem is tartozik senkire sem, hogy én egyetértek-e a vizsgálóbizottsággal, egyetértek-e Révész Máriusszal, egyetértek-e ezen albizottság működésével. Egyetértek-e azzal, hogy mi történt október 23-án vagy a tévé ostromnál. Ezek teljesen érdektelenek. Cserni János tanácselnök úr ebben az esetben letette a voksát.

- A bírói függetlenség és a bírói szervezet függetlensége mellett tette le.

- Nem, nem. Nem a bírói függetlenség mellett, mert nagyon fontos szabályként azt kell mondanom Önnek, hogy – és erre én hivatkozom is a fegyelmi eljárás kezdeményezésénél – azt mondja az alkotmányt módosító törvény, a ránk vonatkozó bírósági jogállási törvény, hogy politikai tevékenységként kell értékelni mindenfajta az országos, illetőleg a helyi szintű kapcsolatban nyilvánosan kifejezésre juttatott, a nyilvánosságnak szánt állásfoglalást, nyilatkozatot például tömegtájékoztatási eszköz útján, vagy abban való részvételként, illetve az ott történő felszólalást, a népszavazás kezdeményezésekben a részvételt stb. És van még egy alkotmánybírósági határozat is…

- De ha ez csak a bírói munka függetlensége védelmében, ennek érdekében történik, akkor miért?

- Bocsánatot kérek, Önnek teljesen igaza van, de ez nem a Cserni Jánosnak a lehetősége. Ő neki a rá vonatkozó törvények szerint ilyen lehetősége nincs. Erre az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének vagy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak van lehetősége.

- Egyes bírák a nyilvánosság előtt nem védhetik a bírói függetlenséget?

- Nem a bírói függetlenséget védi a bíró úr, hanem politikai állásfoglalást tesz a jelenlegi albizottsággal kapcsolatban és egy képviselővel szemben. Tessék ezt megérteni.

- Hogy egy képviselő hatalmi pozícióból tesz ilyen megjegyzést a bírói függetlenséget korlátozandó, arra az elutasító és alkotmányos válasz egy bíró részéről miért minősül politizálásnak?

- A bíró részéről ez politizálásnak minősül, mert itt a saját bíróságunk saját ügyeiről van szó. Természetesen ebben a körben lehetősége van a magyar igazságszolgáltatásnak – egy szűkebb értelemben a bíróságot értem természetesen –, hogy tiltakozzon emiatt. Tehát tessék megérteni, nem azt mondtam, hogy én ezzel egyetértek. Nem mondom azt, hogy nekem ez tetszik. Nem mondom azt, hogy az albizottság működésével én egyetértek. Én semmit nem mondok, de egy bíró nem tehet olyan nyilatkozatot, amely egy politikai pártnak a tevékenységét, egy politikusnak a tevékenységét, egy parlamenti bizottságnak a működését kritizálja. Kizárólagosan csak a Magyar Igazságszolgáltatási Tanács vagy annak elnöke vagy esetlegesen más általuk kijelölt bírósági vezető tehetne ilyet.

- Ön megtehetné az Igazságszolgáltatási Tanácsban mint a Fővárosi Bíróság elnöke, hogy azt mondja, hogy kérem szépen az ilyen jellegű kijelentések sértik a bíróságok függetlenségét és javaslom, hogy tiltakozzunk ellene? Ezt Ön megtehetné?

- Ha én az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja lennék, megtehetném, hogy ezt kezdeményezzem, igen. De nem vagyok tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak.

- De csak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjai tehetnék meg az Ön felfogásában, Ön mint Fővárosi Bírósági elnök nem teheti meg.

- De én most nem vagyok tagja a tanácsnak, tehát én maximum ezt kezdeményezhetem. Jelenleg saját magam nem tehetem meg.

- Ezek szerint az OIT egyik tagja kiállhatna a nyilvánosság elé, de ehhez a tanácstagság Ön szerint az elengedhetetlen feltétel.

- Szerintem a tanács tagsága, vagy a tanács felhatalmazása - inkább ezt mondanám - szükséges ehhez.

- És addig a bírák pedig maradjanak csendben.

- A bírák semmiképpen nem nyilatkozhatnak. Nagyon szigorú a szabály. Tessék rá emlékezni, hogy ezzel a problémával, amikor még Lomnici Zoltán volt az OIT elnöke, nagyon sokat foglalkoztak, hogy jó-e ez a szabály, vagy nem jó ez a szabály, változtatni kellene-e ezen a szabályon. És döntő többségében az volt az álláspont, hogy változtatni kellene ezen a rendelkezésen és igenis talán meg kellene teremteni a bíráknak a nyilatkozattételi lehetőségét. De amíg ennek a jogszabályi alapja nincsen meg, addig ezt nem lehet megtenni.

- És addig Ön fegyelmit kezdeményez.

- Addig az alkotmány ezt rögzíti, a bírókra vonatkozó jogállási törvényt ezt rögzíti. Mit tudok én mást mondani.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Varga Mihály, miniszterelnökségi államtitkár tegnap nyilvánosságra hozta annak a gazdasági tényfeltáró bizottságnak a jelentését, amely hónapokon keresztül dolgozott úgymond a csontvázak összegyűjtésén. Mégpedig azoknak a csontvázaknak az összegyűjtésén, amelyeket a Bajnai-kormány hagyott a szekrényekben, és amelyek nagyon nehézzé teszik, a mostani kormány szerint, a költségvetési célok teljesítését. Hatvanhárom tételt hoztak össze ebben a bizonyos jelentésben. Gondolom Önnek már volt alkalma átlapozni ezeket.

Katona Tamás: - Igen.

- Az összefoglaló véleményére lennék kíváncsi, aztán talán egy-két dologba belemehetünk konkrétan is. Van benne olyan dolog egyáltalán, amelyről azt lehet mondani, hogy eltitkolt, eldugott, valódi csontváz, amelyről Önök nem akartak beszámolni, és nem hozták a jelenlegi kormány tudomására?

- Nem volt köztük ilyen, és nagyon érdekes, hogy ezt még Varga Mihály sem mondta. Vagyis a kommunikáció megpróbálja elfedni ezt. Tehát tévedtek, és enyhén szólva is rosszindulatúak voltak. Tulajdonképpen abban a mechanizmusban, ahol mindent kriminalizálni akarnak, úgy tűnik, hogy megpróbálták az államháztartás helyzetét is így beállítani. Hiszen azt mondják, hogy romokban az ország, ami nyilvánvalóan nem igaz. Ezért próbáltak olyanokat állítani, hogy tele vagyunk csontvázakkal. Ugye csontváznak azt szokták nevezni, amit eltitkolnak. Ellenben egyetlen olyan tétel sincs, amely ne lett volna eddig nyilvános vagy ismert, illetve a többségük komolytalan, hiszen semmi köze az államháztartás helyzetéhez, főleg nem a 2010-es költségvetéshez.

- Nézzük először a legkomolyabbnak látszó dolgot. Az 1-től 3-ig tartó pontokban az szerepel, hogy az adóbevételeket túltervezték. A társasági adót, személyi jövedelemadót, a jövedéki adóbevételt és így tovább. Van ebben valami igazság?

- A túltervezés azt akarja kifejezni, hogy szándékosan mást írtunk be.

- Szándékosan többet szántak bevételre, de tudták, hogy úgysem fog bejönni.

- Igen, ők ezt állítják, de ez nem így van. Egyébként meg lehet nézni az akkori makroprognózisokat, hogy mit mondtak az egyes intézmények vagy mit fogalmazott meg például az Állami Számvevőszék. Azt mondták, hogy vannak kockázatok, amelyek egyébként valóban vannak. Egy világgazdasági válság kellős közepén iszonyatosan nehéz egészen pontosan tervezni. Tehát kétségtelen, hogy vannak tervezési problémák, de ehhez hozzá kell tenni, hogy vannak olyan tételek is, amelyek túlteljesülnek, és azokról nem beszélnek. De visszatérek arra, hogy a csontváz azt jelenti, hogy valamit eltitkoltak. A Varga Mihály által vezetett költségvetési bizottság annak idején megvitatta a költségvetést. Varga Mihály elmondta a véleményét - emlékszem rá, ott voltam a bizottság ülésén - a költségvetés bevételi oldaláról, tehát az biztos, hogy nem csontváz, hiszen azt ő már akkor tudta.

- Van itt egy érdekes megállapítás, amit nem tudom, hogy Ön hogyan értelmez, lehet, hogy én félreértelmezem. Azt írják, hogy a társasági adó esetében az előirányzat körülbelül tíz százalékos alulteljesülését vetítik előre a jelenlegi folyamatok, ami nagyságrendileg ötvenmilliárd forintos kiesést eredményez. Azonban úgy tudjuk, ez már törvény is, hogy az Orbán-kormány a kis- és középvállalatok számára társasági adócsökkentést léptetett életbe bizonyos feltételek teljesülése esetén, és erre hetvenmilliárdot irányzott elő.

- Igen, körülbelül hetvenmilliárd.

- Vagyis hetvenmilliárdos további kiesésről van szó. Most akkor ez az ötvenmilliárd abból a hetvenmilliárdból van, vagy ahhoz a hetvenmilliárdhoz még az ötven is hozzátartozik? Én nem értem, Ön igen?

- Ezt nem lehet pontosan meghatározni. Ráadásul most nem lehet kijelenteni, hogy ötvenmilliárddal kevesebb lesz a társasági adó, mert még csak a harmadik negyedév utolsó hónapjában vagyunk. Tehát ezt egész pontosan nem lehet megítélni. Valahogy össze kellett hozni a hatvankét pontot.

- Értem. Van még egy konkrétnak látszó vád, miszerint az állami vállalatok 2009-ben nagy összegű osztalékelőleg fizetésére voltak kötelezve, hogy a tavalyi egyenleget így javítsák. Így viszont erre az évre megmaradó osztalékbefizetés kisebb lesz, szerintük harmincöt milliárd forinttal.

- Megint összekeverik a fogalmakat. Nem zárom ki, hogy szándékosan, de tételezzük fel, hogy csak nem értenek hozzá. Ez utóbbi megjegyzésemet azért is merem tenni, mert az elmúlt három hónap – számomra is váratlanul – bizonyította a hozzáértésük teljes hiányát, ami a gazdaságirányítást illeti. Maga a tény, hogy mikor fizetik be az osztalékot, a statisztikai elszámolásban nem játszik szerepet. Tehát attól, hogy előlegben befizetnek osztalékot, attól azt még ugyanúgy arra az évre kell elszámolni, amely évben keletkezett, akkor is, ha a következő évben fizetik be. Tehát ez az államháztartás hiányát abszolút nem befolyásolja.

- Tehát ezzel nem lehet trükközni.

- Abszolút nem, de egyébként sem volt ilyen. Tehát az, hogy az MVM mikor fizette be az osztalékát, ez abszolút nem érinti az államháztartás helyzetét.

- Térjünk át az 5. pontra, ami kifejezetten abszurd. A családi pótlék megadóztatásának eltörléséről van szó, ami aztán végképp nem a kormányra tartozik, mégis ide van besöpörve. Az Alkotmánybíróság 2009. decemberi döntésével alkotmányellenesnek ítélte az előző kormánynak a családi pótlék megadóztatására irányuló döntését, és ez 34,5 milliárd forinttal rontotta az idei egyenleget. Lehet azt mondani, hogy akkor milyen alkotmányellenesen dolgoztak Önök, de a döntést mégis az Alkotmánybíróság hozta meg az Önök tudtán kívül, és nyilvánvalóan az Önök akarata ellenére.

- Ha jól értem, akkor azért kellett Stumpf Istvánnal kiegészíteni az Alkotmánybíróságot, hogy ilyen trükköket ne kövessenek el, mert akkor ezek szerint ők trükköztek.

- Van még egy idei, konkrét és elvileg komolyan vehető kifogás, az Út a munkához nevű programmal kapcsolatban. Azt mondják, hogy ez 117 milliárd forintos költségvetési támogatást irányzott elő, de ezt jóval meghaladó igény jósolható erre az évre. Összesen szerintük 60 milliárdos a hiány a program finanszírozásában. Ebben mi az igazság?

- Megint komplexen kell nézni a dolgot. Az Út a munkához program nagyon hasznos elem ahhoz, hogy azok az emberek, akik a versenyszférában nem tudnak elhelyezkedni, dolgozhassanak. Azonban ők nem tudnak így dolgozni, mert az Út a munkához programot esetleg visszaszorítják, netalántán megszüntetik. Tettek már erre utaló megjegyzéseket az elmúlt időszakban. Mindenesetre, ha megszüntetik, akkor ezek az emberek például szociális segélyre szorulnak és egyéb támogatásra. Tehát ezt nem lehet úgy venni, hogy akkor ők majd éhenhalnak. Gondolom, ezt azért a Fidesz-kormány sem gondolja komolyan. Tehát ezt nem lehet úgy venni, hogy akkor majd 60 milliárdot megspórol a költségvetés.

- Értem. De Önök sem gondolták így, tehát nem is így tervezték.

- Természetesen nem. Azt szerettük volna elérni, hogy minél többen legyenek, akik munkabért kapnak és nem segélyt. Azt gondolom, hogy ez a helyes cél. Tehát ilyen értelemben, ha az Út a munkához programra több pénzt fordítunk, akkor az azt jelenti, hogy kevesebbet kell költeni egyéb olyan egyszeri segélyre vagy rendszeres szociális segélyre, amely tulajdonképpen ugyanúgy az államháztartás kiadását jelenti.

- Elvileg szintén komolyan vehető aggodalom vagy csontváz - nem tudom, hogy minek tekintsük - a Magyar Fejlesztési Bank vesztesége. Szerintük a válságban a bank portfoliójának romlása ellenére, az MFB-nél nem történt megfelelő mértékű tartalékképzés. Szerintük ez 100-120 milliárd forintos nagyságrendű veszteség, vagyis majd ennyit veszítenek a Magyar Fejlesztési Bank rosszul kihelyezett, a válság miatt esetleg vissza nem fizethető hiteleiből. Ezt Ön józan, reális értékelésnek tartja?

- Meg kell mondanom, én ezt dilettáns értékelésnek tartom. Talán emlékszik rá, hogy hónapokig mondta a Fidesz, hogy a Magyar Nemzeti Bank veszteséges volt.

- Igen.

- Ez nyilvánvalóan nem igaz. Nem veszteséges a Magyar Fejlesztési Bank, és nincs ilyen veszély. Az elképzelhető, hogy veszteséges lesz év végére, mert történt már ilyen, de ezt én most nem tudom megítélni. Például 2001-2002-ben éppen 150 milliárdos veszteséget halmozott fel a Magyar Fejlesztési Bank, mert az államháztartáson kívülre vittek egy csomó olyan kiadást, amit ott nem akartak elszámolni.

- Mert azt akarták bemutatni, hogy milyen remekül gazdálkodnak.

- Az volt a klasszikus csontváz. Akkor aztán tényleg dőltek ki a csontvázak. Úgy látszik, ez a ki mint él, úgy ítél tipikus példája, hogy úgy gondolják, mi is úgy vittük az államháztartást, mint ők.

- Vannak itt bohózatba illő tételek is. A Forma 1 rendezői jogdíjának összege, az árfolyamváltozás következtében 1 milliárd 300 millió forinttal emelkedett. Ezek szerint az árfolyamváltozást is a Bajnai-kormány idézte elő.

- Ők szoktak most mindenre úgy reagálni, hogy mi merünk mondani valamit. Ez aztán tényleg bohózatba illik, hogy ők hozakodnak elő az árfolyammal, miközben ők háromszor bedöntötték a forintot és tényleg ellehetetlenítik a devizaalapú hitellel rendelkező családok százezreit. Egyébként a költségvetési tervezésnek vannak szigorú szabályai. Amikor ősszel megtörténik a tervezés, akkor van egy technikai árfolyam, amin számoljuk az eurót, és aszerint járunk el. Egyébként pedig vannak bevételek meg vannak kiadások, amik ennek alapján változnak. Erre vannak olyan tételek a Pénzügyminisztérium fejezetében, amelyek ennek a kiegyenlítését szolgálják.

- Mit szól az olyan furcsa személyeskedésekhez, minthogy Déri Miklós fotós 2005-től havi 755 ezer forintért készített fotókat a Miniszterelnöki Hivatallal kötött szerződés alapján, és összesen mintegy 50 millió forintot fizettek ki neki. Ez már csak azért sem lehet csontváz, mert kifizették neki. Lehet, hogy nem tetszettek a fotók a Fidesznek, de ez már nem terheli őket.

- Csontváznak biztosan nem csontváz. Nem ismerem a Déri úr politikai meggyőződését, de én ebből azt a következtetést vontam le, hogy ezek szerint nem fideszes, mert különben nem kifogásolná ezt a tételt a Fidesz. Egyébként fogalmam sincs, hogy ő hova tartozik, mi egy fotósnál azt néztük, hogy mennyire ért a szakmájához. De nem hiszem, hogy olyan egetverő összeget kapott volna. Én nem ismerem a konkrét tényeket, mert azt a szerződést a Miniszterelnöki Hivatal kötötte, de ha jól emlékszem, ők azért az Ezüsthajón, meg jó néhány egyéb cégen keresztül tízmilliárdokat költöttek olyan célokra, amiben benne volt a fotózás is. Hát mi ennél jóval szerényebb összeget költöttünk. Tehát ezt alá tudom támasztani, hogy ez igaz.

- Igen. Ha már a személyeskedésnél tartunk, ami nem szokásom, de kénytelen vagyok megemlíteni, hogy én is csontváz vagyok.

- Igen?

- A sanghaji expóval kapcsolatban azt írják, hogy számos visszaélés merült fel. Magyarul ugyan vetődtek fel dolgok, de ez nem számít. Azt mondják, hogy Bolgár György Made in Hungary or made by Hungarians című könyvét húszezer példányban készítették el és használták promóciós célra a sanghaji Magyar Pavilonnál. A könyvet a kiadó darabonként 1908 forintos áron szállította, vagyis a húszezer példány közel negyvenmillió forintba került. Erről Ön biztos nem tud, én viszont tudom, hogy ez egyszerűen nem igaz. A könyv az eredeti angol formájában, könyvesboltban valóban ezen az áron kapható, és ha ezt megszorozzuk húszezerrel, az valóban negyvenmillió volna, de nincs olyan vevő, aki a boltban, kiskereskedelmi áron megvesz húszezer példányt. Mondjuk, ha valaki így tenne, eleve nagykereskedelmi áron kapná meg a könyveket, tehát mondjuk a féláron. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig, hogy ez kínai nyelvre lett lefordítva a kiadó által, és a kiadó ennek az összegnek a töredékéért eladta a kiadás és a nyomtatás jogát a sanghaji expó szervezőjének. Tehát mivel ezzel a tétellel kapcsolatban a saját ügyemből tudom, hogy köszönő viszonyban sincs a valósággal, akkor felvetődik a kérdés, hogy vajon a többivel mi a helyzet?

- Én szándékosan nem a hazugságot, hanem a dilettantizmust, a szakszerűtlenséget fogalmaztam meg, mert inkább ezeket a kifejezéseket használom közgazdászként. Azonban azok a tételek, amelyek komolyak, tehát milliárdos, tízmilliárdos nagyságrendűek, azok egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak, beleértve a Sukoró-ügyet is. Mi köze Sukorónak az államháztartáshoz? Van egy szerződés, ami nem teljesült, és nem fizetett senki senkinek és nem került át a tulajdonjog senkinek a nevére. Szóval ezek képtelenségek.

- Tehát politikai hívószavak vannak ebben a csontvázrengetegben.

- Persze, teljesen nyilvánvaló. Tehát mivel rájöttek, hogy nincsenek csontvázak, és tévedtek, megpróbálnak a kommunikáció útján kimászni belőle. Nem véletlen, hogy Szijjártó Pétert állították oda, hogy ő magyarázza el ezt a sajtónak, mert ő bármit bármikor meg tud magyarázni, függetlenül a tényektől. Tehát nyilvánvalóan kudarcba fulladt ez a törekvésük.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >