Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 10.

• Nyomtatás

Részletek

2010. szeptember 12. vasárnap, 08:46

Megbeszéljük

Bolgár György: - Elkezdődött a választási kampány, bár az emberek talán még nem nagyon érzik. Az imént hallhattuk, hogy a Fapados Alapítvány rendezvénye végül is nem kapott helyet a Kossuth Klubban, mert választási kampányrendezvénynek minősítették azt, hogy néhány szocialista képviselő - köztük Gyurcsány Ferenc is - megjelent volna ott. Emellett éppen most folyik a Fidesz nagy kampányrendezvénye, amelyen Orbán Viktor is beszél. Valami olyasmit is mondott – bár szó szerint nem tudom idézni –, hogy az embernek néha az a benyomása, hogy csak egy nagy párt vagy egy nagy néppárt van ma Magyarországon. Azért szerintem azt még nem lehet mondani, hogy egypártrendszer van, de azért az embernek néha tényleg az a benyomása, hogy egy, csak egy legény van talpon a vidéken. Az MSZP nem érzi ezt így?

Kovács László: - De így érezzük, és ez ellen emeljük fel a szavunkat. Kedden figyelmesen végighallgattuk Orbán Viktor értékelését erről a száz napról, amit úgy is lehet mondani, hogy a narancsuralom első száz napja. Ő sikertörténetnek értékelte mindazt, ami itt az elmúlt hónapokban lezajlott. A maga szempontjából ez egyébként így is van. Hiszen számára - ez most már teljesen nyilvánvaló - a legsürgősebb és a legfontosabb nem az ország gazdasági, társadalmi problémáinak a megoldása volt, hanem a saját személyes hatalmának és a Fidesz korlátlan és ellenőrizetlen hatalmának a kiépítése és a bebetonozása. Ez valóban megtörtént, hiszen minden kulcspozícióba a saját emberét állította, beleértve a köztársasági elnököt, a két új alkotmánybírót, az Állami Számvevőszék elnökét, alelnökét és így tovább. Olyan posztokra állította saját embereit – tehát a Fidesz iránt elkötelezett vagy kifejezetten fideszes politikusokat –, amely posztok megkövetelnék a pártsemlegességet, a függetlenséget.

- Aztán még itt van a médiarendszer átalakítása is.

- És a kilenc évre kinevezett elnök asszony.

- Így van, és minden döntéshozó testületben olyan megingathatatlan kormánypárti fölény van, amit nem lehet onnét kirobbantani. Tehát csakis az ő belátásuktól függ, hogy mennyire elfogadható, józan, kiegyensúlyozott döntések születnek és születnek-e.

- Az eddigi jelek azt mutatják, hogy ez a józan belátás hiányzik. Például az alkotmánybírák jelölése eddig úgy működött, hogy csak olyan jelölt jöhetett szóba és került a parlament elé, akinek a személyében valamennyi parlamenti párt megegyezett. Ha ezt nem is tartották be, legalább az alkotmánybírákra vonatkozó törvényt illett volna betartani, hogy a jelöltnek legyen meg a törvényben előírt szakmai előélete, végzettsége, tapasztalata és így tovább. Például Stumpf  Istvánt én egy kitűnő politológusnak tartom, és ő nagyon hatékonyan vezette az első Orbán-kormány idejében a miniszterelnöki hivatalt, a kancelláriát, de az alkotmánybírákkal szemben felállított követelmények egyikének sem felel meg.

- Azonban úgy látszik, hiába mondja el ezt Ön, hiába mondja el ezt az MSZP és különböző pártfüggetlen, de mondjuk balliberális oldalhoz köthető újságírók, tudósok, elemzők, akárkik, a társadalmat mintha nem érdekelné. Nem érdekli őket, hogy a demokratikus intézmények megrendültek és a többség gyakorlatilag minden lehetőséget kihasznál, ami számára lehetővé vált. Vagyis még akár a rendszert is megváltoztathatná, hiszen kétharmados többséggel ez is megtehető. A magyar társadalmat ez nem izgatja. Ön szerint mi hiányzik ahhoz, hogy a társadalom ezt észrevegye? Talán az, hogy Önök hatásosabban tudják elmondani a kifogásaikat, a tiltakozásukat?

- A dolog ennél bonyolultabb. A választási kampányban tavasszal nagyon sokszor elmondtuk – ha jól emlékszem, még az Ön műsorában is szó volt erről –, hogy az akkori, tehát az egy évvel ezelőtti kötcsei beszéd már jelezte a Fidesz szándékait. Az akkor nem került nyilvánosságra, de később, kora tavasszal már olvasható volt, hogy Orbán Viktor ott meghirdette célként azt a centrális politikai erőteret, ami azt jelenti az ő értelmezésében, hogy egy nagy kormánypárt uralkodik, amely meghatározza a nemzeti érdeket és azt is, hogy azt hogyan kell képviselni. Tehát ez nem egypártrendszer – ahogy Ön az előbb is utalt rá –, de a többi pártnak semmiféle lényegi, érdemi szerepe nincs. Tehát elvileg nem egypártrendszer, de gyakorlatilag igen, és úgy is működik.

- Ez már a választás előtt sem tudta felizgatni a közvéleményt.

- Nem. És akkor mondtam én azt, kicsit elkeseredetten, hogy sajnos a demokrácia úgy látszik, olyan, mint a levegő. Ha van, akkor senki nem veszi észre, akkor ez természetes dolog, de ha nincs, ha elkezdik a demokráciát felszámolni, akkor bizony rájönnek az emberek, hogy ez nagyon is fontos, csak addigra már késő, mert addigra a folyamat már visszafordíthatatlanná válik. Pontosan ez történt. Most az önkormányzati választások előtt talán annyiban jobb a helyzet, hogy most már nemcsak mi mondjuk a rádióban, televízióban, nem csak mi írjuk az újságokban, hogy miről szól ez az egész dolog, és mit jelent ez a narancsuralom a gyakorlatban, hanem az emberek is kezdik érzékelni. Hiszen látják, hogy tömegével bocsátják el a tapasztalt, tisztességesen dolgozó és párthoz nem kötődő köztisztviselőket, és mindenhova a saját embereiket ültetik be. Látható, hogy ugyanígy tettek a már említett különböző tisztségek betöltésénél, hogy nem a függetlenséget, a pártsemlegességet követelnék meg, hanem éppen ellenkezőleg, a Fideszhez való kötődést és lojalitást. Például a médiahatóság elnök asszonya Fidesz-politikus, és ugyan nem médiaszakember, mert soha nem dolgozott televízióban, de az iránt nincs kétség, hogy ő a Fideszhez száz százalékig lojális. Tehát erről szól a dolog. Most az embereket még talán ez sem izgatja. Talán majd izgatja őket, amikor észreveszik, hogy a közszolgálati televíziót nem érdemes nézni, mert az a kormány szócsöve, és ott más vélemény nem kaphat szerepet, más hír nem is jöhet szóba. Még igazából az lesz majd vízválasztó, és talán az hoz fordulatot az emberek gondolkodásában, ha rájönnek, hogy az a nagyon kevés, de nagyon hangzatos ígéret, amit a Fidesz a tavaszi választási kampányban tett, nem válik valóra. Például a nagyarányú azonnali adócsökkentésről Kövér László azt mondta, hogy nem nagyon lesz rá lehetőség. Aztán Orbán Viktort megkérdezték valamilyen fórumon, hogy akkor most kinek higgyenek, neki vagy Kövér Lászlónak. Akkor ő azt mondta, hogy higgyenek nekem, mert lesz nagyarányú adócsökkentés, mégpedig legkésőbb július elsején. Akárhogy nézem a naptárt, július elseje már elmúlt, nagyarányú adócsökkentésről pedig szó nincs, csak van egy adóátrendezés. A személyi jövedelemadót úgy szervezik át, hogy valóban nagyarányú a csökkenés a magas jövedelműeknek, és ugyanekkora lesz az emelkedés az alacsony jövedelműeknél.

- De még ez sem biztos, mert egy adóügyi államtitkár azt mondta, hogy ezt az egykulcsos adót valószínűleg csak 2013-tól fogják bevezetni.

- Úgy tűnik, most már semmi nem biztos. Pontosan ez a probléma. Az emberek akkor fogják megérteni és megérezni, hogy mit jelent a Fidesz egyeduralma, amikor majd a fizetési borítékban lényegesen kevesebb lesz, mint az előző hónapokban vagy években volt. Akkor majd rájönnek, hogy ennek a fele sem tréfa.

- De ha akkor rájönnek, hogy ennek fele sem tréfa, lehet, hogy arra is rá fognak jönni, amire Ön már hónapokkal ezelőtt figyelmeztetett, hogy már semmit sem tudnak tenni. Mert lesz ugyan választás, de ki tudja, milyen. Önkormányzati választás most is lesz hamarosan, de már ezt az önkormányzati választást is megváltozott körülmények és szabályok között rendezik meg. Például rövidebb ideig lehetett ajánlószelvény gyűjteni, viszont sokkal többet kellett, és ez egyértelműen a legnagyobb pártnak kedvezett. Össze is gyűjtöttek maguknak több millió ajánlószelvényt. A kisebbek meg majdnem megszakadtak. Talán az MSZP még tudta venni ezt az akadályt, de a másik két parlamenti párt nem annyira. Illetve a Jobbiknak sikerült azért bizonyos területeken.

- Pontosan így van. Viszont azért Magyarországon remélhetőleg nem szűnik meg a parlamenti választás és a szabad demokratikus választás lehetősége. Nyilván a parlamenti választási szabályokat is igyekeznek majd úgy alakítani, hogy az a lehető leginkább a Fidesznek kedvezzen. Azonban ha a választók azt fogják tapasztalni, hogy sorban szegik meg az ígéreteiket és egészen másképp alakul Magyarország sorsa és nemzetközi megítélése is, mint ahogy az jó lenne az ország többségének, az emberek többségének, akkor azért a következő választásokon a Fidesznek bizony majd fizetni kell és fizetni is fog. Egyébként a parlamenti választás előtt néhány nagyon hangzatos, de teljesíthetetlen és nem is teljesített ígérettel sikerült a választók nagy részét maguk mellé állítani, ugyanakkor az igazi szándékokat mélyen elhallgatták. Most az önkormányzati választás előtt azt láthatjuk, hogy most is kétségbeesetten igyekeznek kikerülni minden olyan alkalmat, ahol színt kell vallani, hogy mi lesz majd a 2011-es költségvetésben. Most írt Orbán Viktor egy levelet a nyugdíjasoknak – több tízmillió forintba került az egész akció –, amiben felteszi a kérdéseket, hogy mit szeretnének. Erre kár volt több tízmillió forintot elkölteni, mert mindenki tudja, hogy a nyugdíjasok magasabb nyugdíjat szeretnének és egy biztonságos, kiszámítható nyugdíjrendszert. Megcsinálhatta volna Orbán Viktor, hogy azt mondja, kérem szépen, tudjuk, hogy Önök ezt szeretnék, az ország lehetőségei ilyenek, ebben a helyzetben mi ezt a három-négy változatot tudjuk felajánlani, mit szeretnének. Ennek lett volna értelme, azonban ők valójában időt akartak nyerni. Hiszen nem júniusban kérdezték meg őket, mert akkor már itt lennének a válaszok, hanem most szeptember elején. Most azt mondja Szijjártó Péter, hogy szeretnénk ezt október elsejéig összesíteni és akkor jön majd a tanulságok levonása és a konkrét cselekvési program bemutatása. Azonban akkor már túlleszünk az önkormányzati választásokon. Tehát a reményt igyekeznek fenntartani a nyugdíjasokban. Ez a kettős beszéd jellemzi őket. Mást mondanak idehaza, és minél kevesebbet a jövőről, és mást mondanak a külföldi tárgyalópartnereknek, az Európai Uniónak és a Nemzetközi Valutaalapnak. Kedden ez a dolog megbukott. Kedden kiderült, hogy Matolcsy György részt vett a pénzügyminiszteri tanács ülésen, ahol bizony kapott hideget-meleget, és értésére adták, hogy Magyarországnak nincs olyasfajta választási lehetősége, mint amit ő pár nappal ezelőtt mondott. Azt mondta ugyanis, hogy nem fogunk megszakadni néhány távoli hivatalnok kedvéért és három százalék alá csökkenteni az államháztartási hiányt. Most bizony értésére adták, hogy ez nem távoli hivatalnokok kívánságára történik, ez az uniónak egy közösen elfogadott szabálya, és ezt Magyarországnak be kell tartania. Ha nem tartja be, akkor milliárdokat veszít, mert visszatartanak uniós pénzeket. Ez már nem tréfa. Ő most hazajött, és nem is állt a sajtó elé, hanem kimenekült. Hazajött, részt vett a kormány ülésén – gondolom előtte négyszemközt tájékoztatta Orbán Viktort, hogy baj van –, a kormány pedig ezek után hozta a döntést, hogy akkor viszont ki kell tartani az unió álláspontja mellett, tehát három százalék alatt kell lennie a jövő évi államháztartási hiánynak. Az idei 3,8-at már korábban is vállalta maga Orbán Viktor. Tehát ezt most kimondták, és az ember úgy csendben arra gondol, hogy akkor mi van ezzel a szabadságharccal, meg a gazdasági önállóságért, önrendelkezésért vívott harccal.

- Azt majd meglátjuk a következő csatákban, amikor majd el kell számolni.

- Mindenesetre ez így van jól. Én most azt mondom, hogy azzal, hogy a kormány végre meghátrált, tudomásul vette a valós helyzetet, remélhetőleg felhagy ezzel a nagyképű, arrogáns stílussal és az üzengetéssel, mert ennek a devizahitelesek látják elsősorban a kárát, a forintárfolyam rohamos romlása miatt. Azonban nemcsak ők, hiszen drágul az üzemanyag és minden, ha a forint gyengül. Tehát az egész ország fizeti ennek az árát.

- Ahogy Orbán Viktor fogalmazott, vége az utópiák korának. Ezek szerint ebben az értelemben is.

- Ebben igaza van.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >