rss      tw      fb
Keres

Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 09.13.

Válogatás az elmúlt hetek fontosabb írásaiból-interjúiból


FÓKUSZBAN:

2010. július-augusztus

Révész Sándor: A tofupárt

Beszélő online

„Hegedűs István a Fidesz átlényegüléséről írta a Ph.D-jét (Rút pártviszály. Pártok és változások – a Fidesz politikai fordulata, 2004)… Hegedűs István jól gondolta, hogy a Fidesz kutyája Max Weber környékén van elhantolva.

Weber szerint ’valamennyi pártra... igaz, hogy a párt vezére és vezérkara számára rendszerint a saját (eszmei és anyagi természetű) érdeke – hatalmi érdeke, a hivatali pozíciókhoz és a megfelelő ellátáshoz fűződő érdeke – a mérvadó. Csak annyiban szokta figyelembe venni a választó érdekeit, amennyiben ez elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy ne veszélyeztesse választási esélyeit.’ Weber felfogásában ez a demokratikus keretek között való hivatásos politizálás szükségképpeni jellemzője.”

„Hegedűs azonban emlékeztet rá, hogy Weber azt is mondta: ’hivatása szent szellemét a politikus akkor sérti meg, amikor ez a törekvés nélkülözi az ügyet, és a személyiség nárcisztikus mámorának tárgya lesz’.”

„És itt értünk a lényeghez: az ügy nélkülözéséhez. A Fidesz, pontosabban Orbán pártja számára nincs ügy. Nincs önmagáért való politikai tartalom. Érték. Cél. Ezért lehetséges számára minden. A tartalmi szempontoktól, az értékszempontoktól való szabadság adja azt a határtalan könnyedséget, ami szükségeltetik a határtalan gátlástalansághoz. És a határtalan, egyben tökéletesen tartalmatlan sikerhez.”

„Ami most velünk és a magyar polgári demokráciával történik, amögött egy mély értelmű paradoxon van…”

„1993-ban, az ún. székházügy kirobbanása idején, amikor kiderült, hogy a Fidesz az MDF-fel összejátszva, titkos kormányhatározattal jogtalanul milliárdokat markolt ki a közvagyonból, Szájer József kifejtette, ’hogy a botrány nyomán legalább vége az ártatlan, de tapasztalatlan párt, amúgy is tévedésen alapuló, imidzsének a közvéleményben: kiderült, mi is profi módon politizálunk, tudunk a pénzzel bánni – most már érdemes ránk szavazni’. (Hegedűs István visszaemlékezése, Petőcz György: Csak a narancs volt. Irodalom Kft., 2001, 294–295. o.)

Erről a profizmusfelfogásról van itt szó, mely végigmérgezte persze az egész politikai szférát, de a Fideszt a legnagyobb mértékben és a legsúlyosabb következményekkel.”

„A Fidesz első látásra nem karakter nélküli, hanem karakterváltó pártnak tűnik, mely markáns pozíciót markáns pozícióra cserélt: liberálist antiliberálisra, antiautoritert autoriterre, antiklerikálist klerikálisra, antinacionalistát nacionalistára, antikorporativistát korporativistára. Csakhogy ez az elvcserélődési folyamat jórészt reflektálatlanul, elszámolatlanul, a folyamatosság pretendálásával zajlott le, s nem álltak mögötte külső kényszerek.”

„Az elvnélküliség a mély, az elvcsere a fölszín. A bombasztikus retorikának, gesztusoknak, a szerkezeti elemeket és a problémák lényegét nem érintő, de látványos lépéseknek, akcióknak, tehát az intenzív szimbolikus politizálásnak éppen az a funkciója a Fidesz esetében, hogy a közfigyelmet ezen a fölszínen tartsa. A gasztronómiában is a saját ízzel nem rendelkező alapanyagok esetében a legfontosabb a markáns ízesítés, fűszerezés. A Fidesz egy tofupárt: íztelen és szagtalan, mely mindenféle élelmiszer és fűszernövény ízét jól át tudja venni.”

„Egy tofupárt átütő sikerének a polgári demokrácia keretei között (!) két feltétele van: 1. Ne legyen jelentős és erősen karakteres vagy (!) hozzá hasonlóan karakter nélküli versenytársa. 2. Ne kényszerüljön kormányzásra nagyon karakteres döntéseket igénylő körülmények között. Ez a két feltétel tartósan nem biztosítható, tehát a siker feltétele hosszabb távon a polgári demokrácia kereteinek szétbontása. Ezért mondta Orbán Viktor, hogy ’egyszer kell nyernünk, de akkor nagyon’.”

„A Fidesz azért tudott nyerni egyszer nagyon, mert a riválisai nem voltak sem eléggé olyanok, sem eléggé másmilyenek, mint ő.”

Megjelent: Beszélő, 2010. július–augusztus, 15. Évfolyam, 7. Szám

2010. szeptember 8.

Viczián Zsófia: Osztályfőnöki hatalom, tekintély nélkül

Komment.hu

„Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár a tanévkezdés kapcsán több fórumon is kijelentette: nagyobb megbecsültséget kíván a magyar pedagógusok számára, és ezen belül is erősítené az osztályfőnökök szerepét. De mi is ez a szerep tulajdonképpen?”

„Osztályfőnökök a magyar oktatási rendszerben 1849 óta vannak. A tanügyigazgatás ekkor ismerte fel, hogy szükség van egy olyan pedagógusra az iskolákban, aki összefogja egy-egy osztály ügyeit, és közvetítőként szolgál a diákok és a szaktanárok közt. Az intézkedés tulajdonképpen egy ügyvivő hivatalnoki szerepet teremtett meg, erős ellenőrző jogosultságokkal. Az osztályfőnökségre ilyen értelemben a városi környezetben, nagyobb oktatási intézményekben volt szükség. A korabeli magyar társadalom nagyobbik felében ekkoriban a falusi tanítók voltak az igazán nagy befolyással bíró pedagógusok. Nekik nem egyetlen osztályt, hanem egy kisebb generációt kellett kísérniük, külön-külön megszervezniük az egyes korosztályok haladását. A néptanítói szerep igazi kultúrmissziós terep volt, társadalmi szempontból is meghatározó mintája az értelmiségi szerepnek.”

„Az eredetileg adminisztratív céllal létrehozott osztályfőnöki intézmény később kapott ideológiai színezetet. …Az osztályfőnök feladata volt a szocialista ifjúság nevelése, az úttörőmozgalom képviselete, a rajvezetői teendők betöltése - egyszóval ő lett a nagy társadalmi osztályharc osztályszintű főharcosa.”

„Az elnevezés – ’főnök’ - jól igazodott a frontális óravezetés militáns, alapvetően hierarchikus hagyományaihoz. Ahogy a világnézeti-politikai tartalmak kezdtek a 80-as évekre kimerülni, olykor anakronisztikussá válni, úgy szivárogtak be a posztmodern társadalom jelszavai az osztályfőnöki órákra. …ettől a heti egy órától - és magától az osztályfőnöktől - csodákat vártak: az etikától a pszichológiáig, a szociológiától az állampolgári szocializációig mindennek ez lett a kijelölt terepe.”

„A rendszerváltás után igazi identitásválságba került ez az intézmény. A Nemzeti Alaptantervben is ennek az elbizonytalanodásnak a jelei látszottak, sőt, már az 1995-ös törvény gyakorlatilag fakultatívvá tette ez a szerepet és a hozzá kapcsolódó osztályfőnöki órát is.”

„Az osztályfőnöki szerep értelmezése most olyan, mint egy torz apáé: megvan még némi hatalma, de már nincs hozzá tekintélye, jó volna felnézni rá, de ugyanakkor már le is nézzük. A szerep megmaradásának egyetlen esélye és egyúttal legfontosabb feladata ma az volna, ha egyfajta mentálhigiénés tanácsadó szerep felé mozdulna el. Úgy, hogy egyértelművé tesszük, meddig terjed a kompetenciája. Óriási a korosztály igénye a hiteles felnőttmintára, az ilyen értelemben vett tekintélyre, vezetésre. Az osztályfőnöki szerep rangját úgy lehetne visszaadni, ha leválasztjuk róla a hivatalnoki, programszervezői és hasonló feladatokat, és - megfelelő képzési háttérrel - valódi segítő szakmává, egyfajta iskolai szociális munkássá alakítjuk. A főnök-beosztottként definiált felállással ma már nem jutunk sehova.”

2010. szeptember 7.

Mészáros Tamás: A nemzeti színű ekevas

Boross a győztes nyomában

Mészáros Tamás blogja

ATV online

„Boross Péter, volt miniszterelnök, az új alkotmányt előkészítő testület felkért tagjaként… ma ismét - miként korábban, például 1998 és 2000 között - minden bizodalmát a győztes Orbán Viktorba veti. Persze, a kormányfői székben Antall Józsefet követő, magát jobboldali konzervatívként definiáló Borossról mindig tudható volt, hogy mentorához mérten ’nemzetibb’ hangsúlyokat kultivál. Ezért most legfeljebb csak azért meglepő kissé, hogy újra elővette a rendpárti, ’nemzetmentő’ szövegeket, mert nemrég, mialatt az MDF újrahasznosított szellemi tekintélyeként pártjának a Fidesztől megőrzendő függetlenségéért küzdött, aközben mintha már józanul látta volna a populista tekintélyuralom veszélyét…
valóban úgy tűnt akkoriban, hogy az exminiszterelnök sok mindent megértett a Fidesz agresszív politikai gyakorlatából, és attól már nemcsak az MDF-et, hanem a demokráciát is félti.”
„ A ’jobboldal vezető erejének’ választási eredménye azonban Boross számára is nyilvánvalóvá tette, hogy hatalmi pozícióban csak az orbáni egységes jobboldal létezhet; nincs különutas konzervativizmus, legfeljebb posztnyilas szélsőjobb, amelynek térfoglalását Boross Péter - meg kell adni - sohasem tartotta komilfónak. … és nem ő az egyetlen, aki az antalli generációból, a ’régi Magyarország’ szellemi letéteményeseként egyszer csak újra megengedő lett a Fidesz-uralom iránt. Ezek az urak, az általuk délibábosan visszaidézett polgári vircsaft hagyományőrzői, megint csak úgy találják, hogy eljött a jobboldal reneszánsza, éspedig abban az értelemben, amit az egykori Egységes Párt évtizedei alatt az úgynevezett nemzeti-keresztény kurzus jelentett.”
„A magyar jobboldal … változatlanul radikális, és változatlanul képtelen egyértelműen elszakadni önnön szélsőségeseitől. Mind az ideológiai képlékenysége, mind a választási pragmatikája visszatartja ettől. Ha ma van garanciája Magyarországon annak, hogy a harmincas évek borzasztó folyamatai nem ismétlődnek meg, az egyedül a megváltozott európai viszonyokban keresendő, nem a demokráciába, még kevésbé a konzervativizmusba beleszeretett tömegeknek. Boross és a hozzá hasonlóan gondolkodók azt hiszik hát, hogy folytatni lehet a ’nettó’ a bethleni politikát, a rárakódott fasizálódás nélkül. Elvégre, ha nem lett volna rajtunk a német nyomás, és nincs világháború, minden ment volna szépen tovább, máig és a nemzeti örökkévalóságig. Nosza, próbáljuk meg újra, hiszen - mint Boross állítja - Orbán Viktor már érti Mikszáth egykori mondásának nagy igazságát: ’A magyar hátán szántani is lehet, csak az ekevas nemzeti színű legyen’.”
„… Ez volna továbbra is a konzervatív recept? Kétségtelen, Európában több helyütt újraéled a nacionalizmus. De nem a mainstream politikában, és kivált nem a mértékadó kereszténydemokrata pártokban. Ők hiszik a legkevésbé, hogy a két világháború közötti jobboldaliság reinkarnálható.”

2010. szeptember 6.

Lengyel: egy kérdés maradt, mikor mond le Orbán

Az Egyenes Beszéd vendége Lengyel László

ATV online, videóval

„Ez után a 100 nap után egy kérdés maradt: mikor tetszik lemondani? – értékelte Orbán Viktor kormányzását Lengyel László.”
„A Pénzügykutató elnök-vezérigazgatója szerint Orbán Viktornak minden eszköz a kezében volt, hogy kormánya 8-12 évre berendezkedhessen, de elrontotta. Egyrészt, mert a Fidesz
összeveszett a befektetőkkel, másrészt mert nekiment a közigazgatásnak. Lengyel László szerint a kormány első száz napja csalódás a társadalom számára, azonban az emberek kétharmada véli úgy, hogy október után javulni fog a helyzete. Vagyis a választások után még több ember áll majd sorba a csajkájával.”
„Lengyel szerint …szerint Orbán két csapást mért az országra eddig: egyik a valutaválság, a másik a közigazgatás szétverése.”

2010. szeptember 2.

A lefortovoi börtön volt az alma máterem

A szovjet zsidó ellenzék vezetője, Natan Saranszkij.

ATV online, videóval

„Nem tudtam eldönteni, mivel kezdjem – szabadkozott egy csöppet Natan Saranszkij a Hetek Közéleti Klub rendezvényén, de a volt izraeli miniszterelnök-helyettest két héber dal átlendítette a hezitáláson.  Az a két héber dal, ami a KGB börtönében segített neki az életben maradásban. Az ének egyébként egy kétszáz éve élő haszid rabbi mondását dalolja, miszerint az egész világ egy keskeny híd, meg különben is, az ember ne féljen semmitől. És tényleg, amikor a magánzárkában énekelte ezeket a dalokat, akkor Saranszkij nem félt semmitől.”
„… sokáig tipikus asszimilált szovjet zsidó volt egy nagy ukrajnai városban, a zsidóság történetéről, múltjáról, hagyományairól szinte semmit sem tudott.”

„És Saranszkij a holokausztról sem tudott szinte semmit. Nem véletlenül, a szovjet rezsim csapásiránya a kommunista párt iránti lojalitás fenntartása volt, ehhez viszont meg kellett fosztani az embereket az identitásuktól.”
„Ahogy minden más szovjet állampolgár,… Saranszkij is egy tipikus szovjet kettős gondolkodásúvá vált: volt egy igazság a családnak, és volt egy másik kifelé.”

„Szüleitől … azt tanulta, hogy valamiből – legyen az fizika, matematika – nagyon kiválónak kell lenni, mert csak a tudomány tornyába zárkózva lehet túlélni a külvilágot. Akkoriban, emlékezett vissza Saranszkij, eszükbe sem jutott a harc, a legfontosabb cél a fizikai túlélés volt.”

„Aztán a hatnapos háború után valami történt, megváltozott például az emberek hozzáállása, még az antiszemita viccek is átalakultak. Korábban gyáva, tutyimutyi zsidókról tréfálkoztak, most pedig a zsidók fékezhetetlen huligánokká lettek a viccekben...”
„…el is kezdődött egy földalatti mozgalom, amelyik először a zsidó kultúráról, irodalomról szerzett be köteteket, és észrevétlenül egy másik világba vitte át a mozgalmárokat.”

„Ahogy erősödött az identitás, úgy szorult háttérbe a kettős gondolkodás, úgy merték egyre hangosabban kimondani: nem akarnak a rendszer részei lenni, Izraelhez akarnak tartozni.”

„’A ’68-as prágai tavasz volt a második legfontosabb szabadság-kitörés ebben az időszakban. „Szégyelltem, hogy szovjet állampolgár vagyok, és irigyeltem azokat, akik képesek voltak szembenézni a letartóztatással’ – emlékezett vissza a hatvanas évek eseményeire az orosz ellenzék vezetője. A szovjet kutató, Andrej Szaharov nyilvános levelében egy hónappal később már szabadságot követelt…” „Ekkor érezte meg, milyen lehet szabad emberként élni – így lett a szovjet zsidóság és az emberi jogok szószólója, emlékszik Saranszkij.”
„…börtönbe zárták és megfenyegették: vagy együttműködik az államhatalommal, vagy a 64-es paragrafus alapján halál vár rá.” „’Sajtótájékoztatót kellett volna tartanom, ahol megtagadom Izrael elismerését és azt mondom, a Szovjetuniónak igaza van’. A fizikai túlélés azonban nem ért annyit, saját bevallása szerint, hogy kimondja ezeket a szavakat, annak ellenére, hogy fiatal és elismert tudós volt, szép karrier előtt állt és fiatal felesége várta Izraelben.”

„Saranszkij tíz évvel a börtön elhagyása után, izraeli ipari és kereskedelmi miniszterként visszalátogatott Oroszországba… 20 évvel később nem volt Szovjetunió, sem KGB, de volt szabadság és Izrael. ’Ez a szabadság ereje – zárta előadását Saranszkij.’”
2010. szeptember 2.

Zimbabwéban chimhumhumhu a nemzeti konzultáció

Király András, Index

„A legelvakultabb bázisdemokratákat is könnyekig megható társadalmi kísérlet kezdődött a nyáron Zimbabwéban. A harmincadik éve Robert Mugabe által uralt országban június 20-tól szeptember 25-ig hetven, tizenkét fős bizottság járja végig a 210 választókerületet, hogy a lakosság észrevételei és igényei alapján megszövegezzék az ország új alkotmányát. … Az így összeállított új alkotmányt a tervek szerint jövőre népszavazáson ratifikálnák, életbe lépése után új választásokat írnának ki.”

„Az alkotmányozási folyamat a 2008 szeptemberében aláírt hatalommegosztási egyezmény része. 2008 márciusában elnök- és parlamenti választást tartottak Zimbabwéban. A választás első fordulóját még a hivatalos eredmény szerint is a legerősebb ellenzéki jelölt, Morgan Tsvangirai nyerte. A négy hétig titkolt, időközben módszeresen manipulált végeredmény szerint Tsvangirai 47,9 százaléknyi szavazatot kapott, a győzelemhez ötven százalék plusz egy szavazatra lett volna szüksége. A második forduló előtt egy héttel Tsvangirai visszalépett, mert Mugabe verőlegényei addigra már módszeresen megfélemlítették támogatóit, és esélyesnek tűnt, hogy a választás napja vérengzésbe fordul.”

„A csalások annyira nyilvánvalóak voltak, hogy a helyi multilaterális gittegylet, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) is lépni kényszerült. Hosszú hónapokig tartó egyeztetések után 2009 januárjában a választások nyilvánvaló nyertese, Morgan Tsvangirai megkaphatta a miniszterelnöki posztot, de Mugabe megtarthatta hatalmát.”

„Az alapgondolat megnyerően egyszerű. Az ország új alkotmányát a lakosság bevonásával szövegeznék meg. A valóság kevésbé szívderítő. A Chimhumhumhu Művelet névre keresztelt meghallgatásokon a ZANU-PF millitánsai gondoskodnak róla, hogy végeredményben olyan alkotmány szülessen, ami Mugabénak is tetszene. A zimbabwei diaszpóra sajtójának – az országban minden ezirányú kötelezettségvállalása ellenére Mugabe most is totális cenzúrát tart fent – beszámolói szerint a meghallgatásokon az erőszak dominál, a vidéki körzetekben Mugabe hívei folyamatosan zaklatják az MDC támogatóit, felgyújtják házaikat, megverik azokat, akik esetleg az elnöki hatalom korlátozása mellett érvelnek.”

„Az első meghallgatást június utolsó hetében tartották Bindurában, az egykor virágzó mezővárosban, hetven kilométernyire a fővárostól, Hararétól. A gyűlésen százan vettek részt, a helyiek könnyen kiszúrták, mi nem stimmel. A tömegben három titkosügynököt és három civilnek öltözött rendőrt azonosítottak…”

„Összességében tehát a nemzeti konzultáció legfeljebb csak a külvilágnak szóló szemfényvesztés. Ahogy a zimbabwei nemzeti együttműködés rendszere is legfeljebb papíron létezik. Rotberg a Foreign Affairs július-augusztusi számában megjelent elemzése szerint a hatalommegosztási megállapodásban foglaltakból gyakorlatilag semmi sem valósult meg.

Mugabe egyszerűen nem hajlandó beiktatni az MDC minisztereit és tartományi kormányzóit, nem adta át a belügyminisztérium vezetését az ellenzéknek, nem hozta létre a fegyveres erőket ellenőrző, Tsvangirait is magában foglaló testületet, így az erőszakszervezetek változatlanul személyes irányítása alatt állnak.”

„Mugabe nem hajlandó kinevezni az új bírókat, a bírósági ítéletek közül csak a neki kedvezőeket hajlandó figyelembe venni.”

„Rotberg szerint az egyetlen valódi reményt Mugabe kora és megromlott egészségi állapota jelenti. A nyolcvanhét éves elnök a hírek szerint prosztatarákban szenved. Halála esetén pártjában hatalmi harc törne ki, mivel nincs egyértelmű örököse. Az utódjelöltek nem rendelkeznek olyan kiépített háttérrel, mint Mugabe, egyikük sem lehet képes könnyedén az uralma alá hajtani a többieket.

Ez magyarázhatja, hogy Tsvangirai az összes kudarc és akadály ellenére miért is tart ki miniszterelnökként. Ha Mugabe meghal, jó esélye lehet rá, hogy a nemzetközi közösség az ország igazi vezetőjeként ismerje el, és ebből a pozícióból lehetségessé válik a demokratikus reformok végigvitele is.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!