rss      tw      fb
Keres

Gyurcsány Ferenc






Gáz van babám


A hír: „Orbán Viktor jókorát rúgott a Nabucco gázvezetékbe” – írta a tegnapi Népszabadság azt követően, hogy a miniszterelnök a hét elején politikai szándéknyilatkozatot írt alá Azerbajdzsán és Grúzia elnökével együtt egy új gázvezeték (AGRI) megépítéséről.

Szerintem ez túlzás.

Nézzünk meg néhány adatot. Európa gázfogyasztása nagyságrendileg a 2007-es csúcsévben 500 milliárd köbméter körül volt. Azóta, a válság és egyéb tényezők hatására (lásd: energiahatékonyság javítása, zöldenergia részesedésének növekedése) a fogyasztás csökkent, ma 450 milliárd köbméter körül van. Ez a gázfelhasználás jelenleg három, nagyságrendileg egyenlő arányú forráson alapul. Egyharmad az európai kitermelés, egyharmad az orosz gázimport (ez az arány egyébként évek óta csökken), további egyharmad a más országokból származó gázimport.

A magyar fogyasztás évi 13–14 milliárd köbméter, amelynek 80 százaléka 10–11 milliárd köbméter orosz gáz.

Az orosz gáztól való függésünk kockázatosan magas, csökkentése valóban nemzetbiztonsági érdek.

Magyarországnak két kockázatot kell kezelni. Az első az útvonalkockázat, amely abból származik, hogy a gáz jelenleg egyetlen vezeték jön Ukrajnán keresztül. Ha azzal bármilyen gond van, nincs másik szállítási útvonal. Ezt a kockázatot csökkentené a délről érkező Déli Áramlat vezeték. A második kockázat a forrás kockázat, az a tény, hogy ma egyetlen exportőrtől, Oroszországtól függünk. Ezt a kockázatot úgy lehet csökkenteni, ha mástól is tudunk vásárolni. Itt két térség jön szóba. Az egyik a Kaukázus és a Kaszpi-tengeren túli térség (elsősorban Azerbajdzsán és Türkmenisztán), a másik az Öböl-menti országok, például Katar. Az előbbi forrást célozza a Nabucco vezeték és a most szóban forgó AGRI, az Öbölből pedig cseppfolyósított gázt lehetne szállítani a még megépítésre váró horvátországi, úgynevezett LNG (cseppgolyós gáz fogadására alkalmas) kikötőbe, onnan meg vezetéken továbbítani Magyarországra.

Nézzük a kapacitásokat. A Déli Áramlat és a Nabucco egyaránt 10–30 milliárd köbméteres lehet. Ennek a a kapacitásnak a felét az érvényes EU-normák  miatt fenn kell tartani olyan EU-tagországoknak, amelyek közvetlenül nem érintettek a programban. A maradékon osztozhatnak a részes országok, azaz nekünk maximális kapacitás esetén 2 milliárd, minimális kapacitás esetén 7–800 millió köbméter jutna.

Az AGRI kapacitása a hírek szerint 2–8 milliárd köbméter lehet, ebből nekünk néhány százmillió juthat.

Ezekből az adatokból az látható, hogy Magyarország jelentős orosz gázfüggését önmagában egyik program sem tudja feloldani, ezért szerintem helyes, ha egyszerre több programon dolgozunk.

Az AGRI ugyanakkor nagyon kezdeti stádiumban van. Nézzük a tényeket!

Kapacitás: 2-8 milliárd köbméter/év

Beruházási költség:1,5–4,5 milliárd euró

Tulajdonrészek: a négy részes ország újraosztotta a részvényeket, mindenkit (azaz bennünket is) 25 százalék illet meg.

A két legfontosabb kérdés a finanszírozás és a gázforrás rendelkezésre állása. Ami a finanszírozást illeti, itt Grúzia helyzete a legnehezebb. Az ország szuverén adóssága tavaly 1,3 milliárd dollárral nőtt, és ma már 8,6 milliárd dollárt tesz ki. Ez a grúz GDP 80,3 százaléka. 2013-ban a szuverén adósság refinanszírozása eléri a költségvetés 20 százalékát. Ebben a sérülékeny pénzügyi helyzetben Grúzia részvétele komoly nehézségeket okozhat. (Tegyük hozzá, hogy nekünk is fel kell kötni a nadrágunkat, ha a kormány ismert tervei mellett – lásd például egyensúlyközeli költségvetés szerkezeti reformok nélkül, energetikai államosítás – további sok száz milliárdos beruházásokban akarunk részt venni.)

A finanszírozásnál van egy nagyobb probléma: a vezeték feltöltése. Ma Azerbajdzsánnak a következő szerződéses kötelezettségei, illetve „ígérvényei” vannak érvényben: a törököknek 6, az oroszoknak 2, a grúzoknak 1–1,5 milliárd, és néhány százezer köbméter/év az irániaknak. Ez a szerződésekben vállalt kötelezettség 9–10 milliárd köbméter/év. Ehhez jön a 10 milliárd köbméter/év belső fogyasztás. Ez együttesen 19–20 milliárd köbméter. És akkor még egy szót se szóltunk a Szíriának (1 milliárd), Jordániának (1 milliárd köbméter) tett ígéretekről, a Nabuccónak tett 10–12 milliárd és az AGRI-nak tett 2–8 milliárdos ígérvényről. Ezt érdemes összevetni azzal, hogy az azeri teljes kereskedelmi gázkitermelés 2009-ben 16,9 milliárd volt, míg az idei prognózis 17,2–17,9 milliárd köbmétert valószínűsít. Azerbajdzsán minden reménye a Sah-Deniz  mező második fázisának üzembe állítása. A munka operátora a British Petrol (BP), egyben a 20 milliárd dollárosra becsült beruházás 25 százalékának tulajdonosa is. A beruházás megkezdése folyamatosan csúszik, nem kis részben a BP nehézségei miatt.

Aztán csavarjunk még egyet a történeten. A globális gázipar egyik legizgalmasabb fejleménye, hogy az elmúlt évtizedben megjelent új technológiával gazdaságosan lehet kitermelni nem hagyományos, hanem úgynevezett palarétegekbe zárt gázmezőket. Ennek a technológiának az alkalmazása révén csökkent az amerikai cseppfolyósgáz-import, és ez a gáz jelent meg Európában, lefelé nyomva az árakat. Ha majd ez a technológia átjön Európába (a balti térségben, Svédországtól Lengyelországig, jelentős mennyiségű palagáz található, sőt Romániában is), akkor fog radikálisan csökkenni kitettségünk az orosz gáznak. Magunk közt szólva ez az igazi kihívás az oroszoknak, nem pedig a sok bizonytalansággal küzdő jelenlegi vezetéképítési tervek.

Egy valami biztos. A magyar miniszterelnöknek az a dolga, hogy a növelje az ország szuverenitását. Ezért szerintem valamennyi vezeték és egyéb szállítási alternatívát gondosan elemezni kell, és a tömérdek kockázat miatt egyelőre valamennyiben részt kell venni.

És semmit sem von le ennek az érdeknek a helytállóságából, hogy ellenzékben a Fidesz nem látta a fától az erdőt (a Nabuccótól ezen összetett probléma egészét), és kígyót-békát kiabált ránk.

Így aztán jól tette Orbán, hogy elment Bakuba, és kár arra szót vesztegetni, hogy bérelt géppel ment. Ha ez volt a legértelmesebb és leghatékonyabb módja az út megszervezésének, akkor így kellett megszervezni.

Sokadszor mondom: felelős ellenzéknek kell lenni. Akkor is, ha a Fidesz nem az volt. Ne legyünk olyan pitiánerek, mint amilyenek ők voltak. Sokba került az országnak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!