Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 14.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. szeptember 16. csütörtök, 04:18
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Bakuban Orbán Viktor aláírt egy megállapodást arról, hogy Azerbajdzsán cseppfolyós gázt exportál Grúziának, Romániának és Magyarországnak, és erre egy vezetéket is építenek. Erről én újságolvasóként és újságíróként az elmúlt időszakban nem hallottam, ezért engem ez meglepetésként ért. Hallottunk már sokat Déli Áramlatról, Nabuccóról, Kék Áramlatról, és mindenféle áramlatokról, és politikai vitákat is hallottunk róluk, de erről az azerbajdzsáni cseppfolyós gáztervről még nem. Mi a haszna, értéke, költsége és eredménye ennek a megállapodásnak?
Hegedűs Miklós: - Teljesen jól jellemezte a helyzetet. Valóban, a legutóbbi néhány hétben, egy-másfél hónapja vetődött föl ez az ötlet Azerbajdzsán részéről, és korábban erről nem volt szó. Korábban a Budapesten tartott, a magyar kormány által kezdeményezett Nabucco-konferencián az azeri elnök teljes mellszélességgel kiállt a Nabucco program mellett, és Azerbajdzsán részéről mintegy 8-10 milliárd köbméteres gázszállítást ígért. Azonban közben kiderült, hogy az elmúlt időszakban az írásos szerződést erről a szállításról nem kötötték meg. Tehát én azt gondolom, valószínűleg egy olyanfajta fordulatnak vagyunk a tanúi, hogy Azerbajdzsán úgy gondolja, gazdaságosabb, jövedelmezőbb neki, ha nem a Nabuccóba táplálja a kitermelődő földgázát, hanem épít egy külön vezetéket. És ennek a szándéknyilatkozatát most írták alá Bakuban. Szerintem úgy kell értékelni ezt az egészet, hogy mivel a magyar lakosság számára az energia nagyon-nagyon drága, és ez az üzleti szféra számára Magyarországon ez egy nagyon fontos versenyképességi tényező, ezért a kormánynak kutyakötelessége minden adódó lehetőséget komolyan vizsgálat tárgyává tenni, és ilyen értelemben helyeselhető ennek a bizonyos szándéknyilatkozatnak az aláírása.
- Tehát még akkor is meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, ha esetleg ez még egy nem nagyon kidolgozott és friss azeri ötlet, majd meglátjuk, mi lesz belőle. És mivel ez nem kerül nekünk pénzbe, ha van valami esély ennek a létrejöttére, akkor nagyon helyes, hogy aláírjuk.
- Ezt szerettem volna hangsúlyozni, mert ezt mindenféleképpen le kell szögezni ezzel kapcsolatban. Az egy másik kérdés, hogy mi ennek a programnak a megvalósulási realitása. Egyfelől nagyon fontos, amit Ön kérdezett, hogy mibe kerül ez, és mennyi földgázt fog szállítani. Körülbelül egymilliárd és ötmilliárd euró közöttire teszik a megvalósítási költséget, és 2-8 milliárd köbméter teljesítésére vállalkoznak. A kétmilliárd köbméter, az elég kevés.
- A magyar fogyasztás ennek 7-8-szorosa.
- Magyarországnak 14 milliárd köbméter a fogyasztása. Tehát én igazából azt gondolom, egy picikét blöffszerű ez a bizonyos azerbajdzsáni kezdeményezés. Ezt a kezdeményezést értékelni kell politikai oldalról is, hiszen Grúzia és Azerbajdzsán nagyon élesen oroszellenes. Bizonyos szempontból a Nabuccóban orosz érdekeltség is megjelenik, ezért az oroszokkal szemben ez egy olyan további lehetőség Azerbajdzsán részéről, ami nem biztos, hogy megvalósul, de megint borsot tör az oroszok orra alá.
- De akkor ez mennyire felel meg az új magyar politikának? Hiszen Orbán Viktor kormánya hangsúlyos nyilatkozatokat tett az elmúlt hónapokban – de korábban, még a választások előtt, maga Orbán Viktor, ellenzéki vezetőként is –, hogy nekünk Oroszország gazdaságilag nagyon fontos, és már a Déli Áramlat is tetszik. Ha viszont ez az azeri kezdeményezés a mi részvételünkkel egyértelműen arra irányul, hogy Azerbajdzsán megpróbálja kivonni magát az orosz befolyás alól, akkor ezt lehet, hogy az oroszok nem a legjobb szemmel nézik.
- A program kérdésessége nemcsak erről az oldalról vetődik föl, hanem az EU részéről is. Én remélem, hogy azért a magyar fél az EU-val egyeztetett ebben az ügyben. Hiszen azt világosan kell látni, hogy azért Azerbajdzsán elkötelezte magát korábban, mielőtt a Nabucco program EU-programmá lépett elő, hogy ő beszállít abba a bizonyos vezetékbe 8-10 milliárd köbméter földgázt. Most úgy tűnik, hogy ezt a földgázt akarja más csatornákon szállítani. Tehát ez azért megtorpedózása a Nabuccónak, vagy legalábbis nagyon komoly érvágás a Nabuccón, hiszen így ki fog abba a vezetékbe földgázt táplálni.
- Marad a végén Irán, ami meglehetősen kockázatos. Azonban ez az azeri-grúz csővezeték is elég sok kockázatot vet föl. Nem volna ésszerűbb Magyarország számára, ha a meglévő adriai kapcsolatot próbálná cseppfolyósított gázszállításra fölhasználni?
- De az is napirenden van, és azt hiszem, hogy a Külügyminisztériumnak az a nyilatkozata, miszerint minden lehetőséget vizsgálat tárgyává tesznek, vonatkozik arra is, hogy az adriai vezeték megépítése kézenfekvőbb, gazdaságosabb megoldás, mint ez a mostani ötlet. De hát lássuk a medvét!
- Csak ne az orosz medvét lássuk!
- Ne az orosz medvét, hanem a programnak azokat a sarokszámait, amivel a gazdaságossága megítélhető. Én azt gondolom, hogy a cseppfolyósítás, vagyis az azerbajdzsáni kitermelés után a hajóra rakás, majd onnan a visszafejtés gázzá, az nem egy olcsó mulatság. Ezért szerintem az a nagyságrend, ami itt szóba kerül, valószínűleg nem versenyképes. Azonban a fő probléma nem ez. A fő probléma az, hogy Azerbajdzsánnak a valószínűsített földgázkészletei állítólag óriásiak, de az elmúlt 8-10 évben állítólag nem találják a forrást, vagy legalábbis a kitermelés enyhén szólva egyhelyben topog. És igazából a meglévő csővezetéki kapacitásokat sem képes - például Törökország irányába – teljes körűen hasznosítani, mert nincs kitermelt földgáz. Ebből adódóan nagyon kérdéses, hogy ha a Nabuccóba nem lesz 8-10 milliárd köbméter, akkor hogyan lesz ebbe a bizonyos új vezetékbe. Azt gondolom, az is kérdéses, hogy ki fogja ezt finanszírozni. Mert valószínűleg az érintett országok enyhén szólva tőkeszegények. Ebből adódóan valamilyen EU-közreműködés vagy valamilyen pénzügyi konzorcium szükséges. Hiszen az érintett országok gazdaságilag nincsenek túlságosan jó állapotban.
- Ráadásul az uniónak ez nem valószínű, hogy tetszik, az oroszoknak pedig biztosan nem tetszik, vagyis nem könnyű ezt megvalósítani.
- Igen. Azt akarom még mondani, hogy azért az azerbajdzsáni és a grúziai társadalmi berendezkedés enyhén szólva nem a demokrácia mintaképe, és az első piacgazdasági lépéseket sem tették meg. Tehát azt gondolom, hogy ez a dolog ezer sebből vérzik, ha komolyan megvizsgáljuk. Ezért azt hangsúlyoznám még egyszer, hogy a lehetőségeket meg kell ragadni vagy legalábbis meg kell vizsgálni, de megítélésem szerint ennek a programnak a megvalósítása meglehetősen kétséges.
