Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 14.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. szeptember 16. csütörtök, 04:18
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Az elmúlt napokban a nyilvánosság előtt kialakult egy politikai vita arról, hogy lehet-e vagy szabad-e népszavazást tartani a jövő évre elkészülő új alkotmányról. Gyurcsány Ferenc azt mondta, nemhogy szabad és lehet, hanem kellene is. Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője meg azt válaszolta, hogy a ma érvényes törvényi szabályozás értelmében nem is lehet tartani. Ön szerint mit lehet és mit nem?
Takács Albert: - Mindenekelőtt én nagyon örülök annak, hogy a politikai elemzők helyét mintha ismét átvenni látszanának az alkotmányjogászok, és ez tényleg egy nagyon fontos alkotmányossági kérdés. Nagyon röviden elmondom a véleményem, és természetesen utána sok mindenről lehet még beszélgetni ezzel kapcsolatban, és szerintem kell is. Tehát az új alkotmányról nem kötelező jogilag népszavazást tartani, de az Országgyűlés döntésétől függően minden további nélkül lehet.
- És kell hozzá egy kétharmados döntés a parlamentben vagy akár egy egyszerű többségi döntés is elég?
- Ebben az estben egyszerű többségi döntés is elég. A népszavazás kérdéséről a parlament egyszerű többséggel határozhat.
- Mondjuk a mai parlamenti helyzetben a kettő nagyjából ugyanazt jelenti, mert megvan a kétharmados többsége a kormányzó pártnak, úgyhogy ha ő akarja, akkor szimpla többséggel is el lehet fogadni egy ilyen javaslatot, ha meg nem akarja, akkor szimpla többséggel sem lehet. Mi volna az értelme annak Ön szerint, hogy egy új alkotmányt népszavazással erősítsenek meg vagy rossz esetben utasítsanak el, hiszen mondhatnánk, hogy az emberek nem alkotmányjogászok?
- Ez egy nagyon fontos kérdés, és sajnálatos módon az alkotmány legitimitásáról, azonosságáról és önazonosságáról kevés szó esik. 1989-ben egy olyan alkotmány keletkezett, amely a kerekasztaltárgyalások eredményeképpen az akkori politikai erők konszenzusát, alkuját tükrözte. Ennek egy borzalmas bevezetőszövege volt, amely egy lakáshitelszerződésben is fönnakadást okozna és nem tetszene az embereknek. Ez nagyjából úgy szól, hogy az Országgyűlés az alábbiak szerint állapítja meg a Magyar Köztársaság alkotmányát. Valójában az, hogy ezt az alaptörvényt mint alkotmányt milyen formai, eljárási elemek védik, és mik teszik csúcsjogszabállyá, ez a mai magyar alkotmányból mindeddig hiányzott. Tehát az, hogy egy alkotmány ne csak technikailag és szöveg szerint legyen jó, hanem birtokolja a legitimitásnak és a formai kritériumoknak ezt a különleges, büszke sajátosságát, az egy nagyon fontos, időszerű kérdés. Egy alkotmányt nem egyszerűen a parlamenti többség hoz meg, noha a mostani szabályok szerint minden további nélkül meghozhatja, de azért az alkotmányhoz hozzátartozik az a fajta ünnepélyesség, amelyről oly sokat beszélünk. Hozzátartozik egyfajta emelkedettség, az emberek támogatása, egyetértése, amit megítélésem szerint egy egyszerű parlamenti többség - még ha az kétharmados is - nem biztos hogy meg tud teremteni. Tehát vagy népszavazással, vagy más, kiemelt alkotmányozási technikával szoktak alkotmányt elfogadni.
- Mi lehet ez a más, kiemelt alkotmányozási technika? Például alkotmányozó nemzetgyűlés létrehozása?
- Az is szokott lenni. Elsősorban általában válsághelyzetekben, amikor a jogrendszer folytonossága megszakad, amikor valami elölről kezdődik. Példaként a francia alkotmányozó gyűlést említhetném. Azonban ami esztétikailag és jogilag is nagyon szép megoldás, az a holland változat. A holland törvényhozás két házának két egymást követő etapban meg kell szavaznia a tervezett alkotmány szövegét, de közben, a két szavazás között, tartanak egy választást. Vagyis az új választás arra tekintettel történik, hogy az így összeálló törvényhozás az alkotmányt majd tovább fogja vinni, ilyen vagy olyan irányba. Ez egy olyanfajta alkotmánypolitikai eljárás, amely mutatja ennek a dolognak a nagyszerűségét, a felelősségét és az időigényességét, hiszen a holland alkotmány legutóbbi módosítása tizennyolc esztendeig tartott, éppen emiatt. Tehát szoktak olyan megoldásokat alkalmazni, ami leválasztja az alkotmányozó hatalmat az egyszerű törvényhozói hatalomról.
- Valószínűleg a nem jogász hallgatók is tudják értékelni, hogy mi ebben a szép jogilag, esztétikailag vagy jogesztétikailag. Hiszen az alkotmány nem egy-két évre szól és nem egy sürgős konfliktus valamilyen törvényi megoldása, hanem egy ország számára megszabja mozgási, a törvényi kereteket, a cselekvés irányát vagy az élet kereteit és korlátait, szabályait, a társadalom működésének lehetőségeit, és ezért hosszú évtizedekre vagy akár évszázadokra tervezzük. Ha ezt egyik pillanatról a másikra, egy éppen aktuális kormánytöbbség megszavazza a parlamentben, az nemcsak nem szép, hanem lehet, hogy további konfliktusok eredője lesz. Hiszen lehet, hogy egy következő választás alkalmával egy másik kormánytöbbség másképp látja, és elkezdi az alkotmányt módosítgatni. Ezért például Hollandiában egy hosszú időszakra tervezett alkotmányozási folyamatot gondoltak ki, benne egy következő választással, hogy a társadalomnak legyen ideje értékelni azt, hogy mi van az új alkotmányban, és legyen ideje ezen akár változtatni is. Így megérlelődik a gondolat, és aztán ha nagyjából megvan hozzá a megfelelő többség, akkor egy idő után - és ez lehet 18 év - meg fogják szavazni. Ez nagyon szép, de a kérdés az, hogy Magyarországon van erre időnk? És most nemcsak a kormányzat idejére gondolok, hanem arra, hogy ez egy gyors változásban lévő ország, sok frusztrációval, csalódással. Vajon van arra ideje, hogy 18 vagy akár 5 évet várjon?
- Lehet, hogy úgy látszik, nincs idő, de van. Hogy egy frivol példával éljek, mi lett volna az európai civilizációval, ha a Tízparancsolatot vagy az Újszövetség tanításait aszerint értelmezzük át, hogy most éppen milyen élethelyzetben vagy milyen politikai helyzetben vagyunk. Az alkotmány azért alapvetően nevelési eszköz is. Tehát az alkotmány nem azért van, hogy a változó élethelyzetekhez igazítsuk, hanem éppen ellenkezőleg. Az a lényeg, hogy a közhatalom, a politikai élet szereplői és bizonyos értelemben az emberek is – valószínűleg ettől vagyunk a legtávolabb – a saját nyers érdekeiket, törekvéseiket igazítsák az alkotmányhoz. Az alkotmány tipikusan az a jogszabály, amely azt mutatja, hogy ma nekem, holnap neked. Lehet, hogy egy alkotmányos megoldás most kedvező valakinek vagy valakiknek, és lehet, hogy egy bizonyos idő múlva kedvezőtlen lesz. Ezek egy normálisan, kiegyensúlyozottan, kiérlelten és a politikai filozófia bölcsességeinek birtokában szövegezett alkotmányban – mint például az amerikai, a német, és bizonyos értelemben a japán alkotmány – magától értetődő igazságok. Tehát nem a mának élünk és az alkotmány nem egy aktuális dokumentum, hanem pontosan az adja meg a súlyát és a szerepét, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az egyik félnek segít és vannak olyanok, amikor a másiknak segít, de összességében a dolgok egyensúlyban vannak, és ez mindenkinek jó. Azt hiszem, hogy ez nem idő kérdése.
- Ha jól értem, akkor az Ön jogi ízlésének megfelelne az is, hogy egy népszavazás erősítse meg az alkotmányt vagy az új alkotmány elfogadását. Azonban Ön leginkább annak örülne, ha erre hosszabb időt adnának. Tehát az lenne a legjobb, ha a népszavazást nem jövőre írnák ki, hanem a következő választás utánra, hogy ne éppen az aktuális politikai hangulatban mérettessék meg ez az új szöveg, hanem jogászok, politikusok és a társadalom tagjainak megfelelő vitája után jussunk valamiféle, többé-kevésbé konszenzusos egyezségre arról, hogy ez jó-e vagy nem. Jól értelmezem?
- Talán furcsán hangzik, de az alkotmány nem egy bonyolult jogi szöveg, és alkotmányozni viszonylag gyorsan lehet. A bonni alaptörvény, a német alkotmány nagyon rövid idő alatt készült el, a japán alkotmány szintén nagyon rövid idő alatt készült el, ráadásul sajátos körülmények között, állítólag egy hadihajó fedélzetén. Tehát az, hogy gyors egy alkotmányozás vagy nem gyors, nem garancia arra, hogy egy alkotmányos szabály jó lesz vagy nem lesz jó. Néhányszor hallottam már és nagyon örülök, hogy elhangzott – és most én is szeretnék erre ráerősíteni –, hogy egy alkotmány mindig valamilyenfajta félelmet tükröz. Klasszikus példája ennek az amerikai alkotmány. Tehát nem egy aktivitás, nem egy dinamizmus van az alkotmányozók szeme előtt, hanem valamilyen rossztól tartanak. Tartanak például a zsarnokságtól, a pökhendi arisztokráciától, a nép fékevesztett indulataitól – most ezt a három dolgot az amerikai alkotmányra mondtam –, és erre próbálnak megoldást találni. Ezeket a politikafilozófiai igazságokat viszonylag gyorsan meg lehet fogalmazni, gyorsan ki lehet találni, hiszen számos minta és bölcseleti műveket tartalmazó könyvtár áll rendelkezésre, és ha ezek benne vannak az alkotmányban, akkor azt hiszem, hogy a gyorsaság önmagában véve nem rossz. Tehát az nem baj, ha egy alkotmányszöveg viszonylag gyorsan megszületik és az sem baj, ha a lakosságnak, a népnek viszonylag kevés ideje van barátkozni vele. Azonban ez akkor jó, ha a félelemből fakadó dolgokat – ami persze nem reszketést és nem gyomorgörcsöt jelent, hanem azt, hogy tartok valamilyen politikai rossztól – az alkotmány megpróbálja elhárítani. Ha ezt az alkotmányozó megérti, akkor szerintem az alkotmányozásnak nyert ügye van.
