Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 16.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2010. szeptember 18. szombat, 07:10

Megbeszéljük

Harangozó Gyula: - Én a feltáró bizottságnak vagyok a vezetője, a tényfeltáró bizottságnak, és ebben a minőségemben tud köszönteni, ha most a titulusomat kérdezte.

- Most akkor mi ez a tényfeltáró bizottság? Miért van szükség az Operaházban tényfeltárásra, különösen miért van szükség akkor, ha már létezik egy miniszteri biztosi pozíció, amit, eredetileg úgy volt, hogy Ön kap meg, aztán mégis egyik kollégája, egy énekes kollégája, Horváth Ádám kapott. Szóval van egy miniszteri biztos és van egy tényfeltáró bizottsági vezető. Mi történt az Operában, hogy ennyi ember kell ahhoz, hogy föltárják a valóságot?

- Nézze, először is koncepcióváltás volt a minisztérium részéről. Azt, hogy ez miért történt, meg hogyan történt meg, ezt ők tudják megmagyarázni, én nem tudom. Én ezt elfogadtam, kértem egy kis haladékot, hogy átgondoljam, mert az eredeti felkéréstől ez eltért. Azután beszéltem Horváth Ádámmal, sokat és hosszan, és végül úgy döntöttem, hogy ez érdekel, szívesen csinálom, nagyon szimpatikus volt az elképzelése, és hasonló, mint az enyém. És az az igazság, hogy amikor én augusztusban elvállaltam, amikor felkértek augusztus elején, merthogy hivatalos felkérést kaptam, akkor elkezdtem nézni azt a hegyet, ami előttem tornyosul, s megmondom őszintén, nagyon boldog vagyok, hogy ez kettőnk között oszlik fel, mert gyakorlatilag a miniszteri biztos teendői most két részre oszlanak. Az egyik az operatív rész, a színház gyakorlati működtetésének az ellenőrzése és elemzése, és a jövendő szerződések megkötése, amik a repertoárhoz szükségesek, tehát egy folyamatos repertoárjátszáshoz. Az én feladatom pedig gyakorlatilag tényfeltáró feladat, ami olyan értelemben nagyon vészesen hangzik, de nem erről van szó. Tehát mi most nem bűnbakokat keresünk, vagy nem próbálunk pellengérre állítani senkit, hanem megpróbáljuk átnézni az utóbbi éveket. Öt évet lehet hivatalosan átnézni. A bizottság 8 tagból áll és minden kategóriából van benne szakember, tehát van gazdasági, művészeti, PR-szakember, és így tovább, ezeknek az összegzése kerül majd hozzám. A célja ennek a bizottságnak, hogy az utóbbi több évtized alatt - ez lenne nekem a legszimpatikusabb, most teljesen mindegy, hogy milyen társadalmi formában történt ez meg - az eredményeket, a finanszírozást és a célokat hogy lehet valahogy úgy koordinálni, hogy ami rendelkezésre áll a pillanatnyi finanszírozásban, az elegendő-e, nem elegendő-e, és hogy abból a leghatékonyabban lehessen dolgozni.

- Ahogy tudom, létezik még egy harmadik bizottság is, amelyet egy szakjogász vezet, hazai és külföldi szakértők…

-… Igen, ugyanarról beszélünk, csak tekintettel arra, hogy az első lépés Keveházi Gábornak az átvizsgálása és ugye…

-… Ő a balettigazgató most.

-… Ő a balettigazgató, és én találtam ezt a 17 millió forintos tanácsadói szerződést, vagyis az kétfelé oszlik, egy 4 milliósra, meg egy kb. 13 milliósra, ami elég megdöbbentő, főleg azok után, hogy – én tudom, nemcsak magamról beszélek – évtizedekkel visszanyúlva előttem egy balettigazgatónak sem volt fizetett tanácsadója, és ez nem is gyakorlat a világban.

- Magyarán azt mondja, hogy legalábbis átvizsgálásra szorul, miért alkalmazott tanácsadót a balettigazgató.

- Hát ez abszolút. Gondoljon bele, hogy az SZMSZ-ben benne van, hogy a mindenkori balettigazgató a főigazgató tanácsadója a balettművészeti ügyekben. Na most ez egy szakigazgató, akitől joggal elvárják, hogy tudja, mit csinál. Ismerje a terepet, ismerje a külföldet, ismerje, hogy milyen koreográfiák vannak, tehát tájékozott legyen. A tanácsadói szerződésről annyit elárulhatok, hogy ez egy premier tanácsadó. Angolul is megvan ez a szerződés meg magyarul is. Ha ezt magyarra fordítanánk, akkor lehetne első tanácsadó, de a magyar fordításban premier tanácsadó van, az azt jelenti, hogy a premierekhez ad tanácsot. Most visszakérdezhetek, ami esetleg rádióban nem olyan szokványos, hogy tudja Ön, hogy jövőre ebben a szezonban hány premierje van a balettnak?

- Lehet, hogy egy sincs?

- Nem. Azért egy van, mert a másik egy felújítás. Most képzelje el, hogy 13 millióért…

-… Akkor lehet, hogy nagyon jó tanácsot adott a premier tanácsadó, hogy azt az egyet tessék bemutatni. Lehet, hogy ez megér 10 milliót, nem?

- Nem hiszem, mert ha egy premierre van idén 25 millió forint, ami nagyon szegényes, de hát abból tud az ember főzni, ami van, akkor ez egy indokolatlanul magas összeg. Én csak annyit mondok, hogy ez rögtön feltűnik annak, aki jártas ezen a mezőn, és én a legtöbbet járom, azt hiszem, a magyar táncművészeti vezetők közül a világot, a balett világában nagyon tájékozott vagyok, és én nem ismerek senkit, akinek lenne fizetett tanácsadója. Nem beszélve arról, hogy régebben 6,5 milliárd forint körül volt az állami támogatás, ez most lecsökkent 4,7-re, és bizony ez egy nagyon komoly összeg ahhoz, hogy az ember arra adja ki, amire véleményem szerint nem kellene, mert ez a munkaköréhez hozzátartozik.

- De miért kell ehhez külön tényfeltáró bizottság, miért kell hozzá miniszteri biztos? Hiszen most úgy tűnik - lehet, hogy ez egy vitatható szerződés, abból, amit elmondott, azt mondanám én is, de persze nem tudok minden részletet - mintha az Operaház egy bűnbarlang lenne, vagy lett volna, nem pedig egy művészeti intézmény, amely az évek során kénytelen volt ráadásul egyre kevesebb pénzből gazdálkodni.

- Ezt két részre osztanám. Először is szeretném tisztázni, hogy nem Keveházi Gábor miatt állt fel ez a bizottság, hanem ez egy kívánság a működtető a minisztérium részéről. Ezt nem én találtam ki, hogy miniszteri biztos és bizottság kell, de nyugodtan forduljon a felsőbb szervekhez, tehát a minisztériumhoz, erre biztos megkapja a választ. A másik viszont az, hogy én a saját tapasztalatom alapján azt látom, hogy sokkal könnyebben mennek itt a pénzek, mint amennyire például erre nekem lehetőségem volt Bécsben. Sokkal nagyobb költségvetéssel, két színházban dolgoztam, de ott volt egy olyan munkamenet, hogy meg kellett két évre előre állapítani, hogy milyen művészi munkát szeretnék végezni. Tehát hogy milyen premierek, előadások legyenek, ehhez egy gazdasági tervet készíteni, és negyedévenként volt egy grémium, ami előtt számot kellett adni arról, hogy a két évvel ezelőtt betervezett dolgok anyagilag és művészileg hogy teljesültek. Nagyon sokat lehet változtatni az egész működésen, de nagyon korai lenne, hogy valamit is mondjon az ember. De vannak bizonyos jelek. Nem akarom kerülgetni a forró kását, de ugye egy ilyen lépésnek biztos van valami alapja, amit a fenntartó úgy érzett, hogy szükséges, hogy megtegye.

- De akkor azt gondolnám, bár nem tartom ezt követendő gyakorlatnak, hogy azt lehet mondani, kérem szépen, az Operaház működésével kapcsolatban sok problémánk, fenntartásunk, rossz hírünk, egyebünk van, ezért fölmentjük a főigazgatót. Helyére kinevezünk átmenetileg valakit, kiírunk egy pályázatot, hogy ki irányítsa, és meghatározzuk, hogy milyen feltételeket, milyen körülményeket szeretnénk, milyen művészi munkát az Operaházban. De ehelyett miniszteri biztos és tényfeltáró bizottság van. Miért nem azzal foglalkoznak rögtön, ami a lényeg? Közben kiderülhetne az is, hogy kifizettek-e 10 vagy akár 15 milliót is feleslegesen.

- Én azt hiszem, hogy az Ön kérdésének a címzettje nem igazán én vagyok.

- De megkérdezték Önt is, hogy Harangozó úr, szeretne részt venni az új Operaház vezetésében? Nyilván azt mondta, hogy igen. Meg is van hozzá a múltja, a jelene, a bécsi balettigazgatói múltja, a művész múltja, minden. Tehát azt lehet mondani, hogyne vennék részt, teremtsünk tiszta feltételeket. Miért egy tényfeltáró bizottság élén jön vissza egy balettigazgató, ezt nem értem.

- Azért, mert egyrészt ugye én 10 évig itt voltam a vezetésben mint balettigazgató, én ismerem a mechanizmusokat, ismerem az emberek 90 százalékát, mert az utóbbi 5 évben azért változtak, és van egy összehasonlítási alapom két nagy "nyugati színházzal" – ezt most a működési formára értem –, ahol szintén a vezetésben voltam 5 évig. És azáltal, hogy az ember elemzi ezeket a dolgokat, ahogy működik az Operaház, ebből úgy gondoljuk, hogy mielőtt bármit lépünk, nem árt, ha tiszta képet kapunk, hogy milyen módon lehetne hasonlóképpen működtetni Magyarországon egy Operaházat, mint ahogy például tőlünk nyugatra működik. Ezt nem lehet egy az egyben átplántálni, mert magyarok vagyunk, teljesen más dolgok is vannak, amiket figyelembe kell venni, de alapvetően azért ez egy nagyon pozitív összehasonlítási alap, hogy van valaki, aki tettel is részt vett egy ilyen operaház működtetésében, amilyet az ember megcéloz, mármint hogy jó lenne, ha itt is hasonló lenne.

- Magyarán Ön nem tartja furcsának ezt a szerepet, amelyet kapott, hogy tényfeltáró bizottság vezetőjeként tér vissza az Operaházba, ahelyett, hogy adott esetben pályázat útján vagy kinevezéssel ismét balettigazgató lenne, és a balettal foglalkozna?

- Amikor megkeresett az akkor még jövendő kormány, tehát a mai kormány megbízottja, Szőcs Géza, akkor azt mondta, szeretnének tiszta képet kapni arról, hogy mi van itthon, és utána számítanak rám az Operaház vezetésében. Arról lehet beszélni, hogy milyen pozícióban, tehát nem konkretizáltuk, és hogy volna-e kedvem hozzá. Én örömmel mondtam igent. Bécsben is úgy volt, hogy én teljesen átalakítottam a Bécsi Operának és a Volksopernek a balettegyüttesét, le lett választva a két színháztól, önálló lett. Mindenki temette, azt mondta, hogy önállóan, saját gazdasági alapon nem fog ez működni. A két színházban különböző munkaidők vannak, habár egy égisz alatt működik. Tehát nagyon pejoratívan álltak a dologhoz, és aztán bebizonyítottam, hogy ez nagyon jól működik. Egyrészt kaptam most ezt az osztrák Érdemkeresztet a Tudományért és Művészetért, de azon kívül fájó szívvel otthagytam 650 ezer euró pluszt, amit csináltam, az utódomnak, mert már nem tudtam elkölteni. De nagyon korrekt volt a szerződés, mert megvan, hogy mit kellett behoznom nekem a kasszába, és aláírtam a legelején, hogy ha annál kevesebbet hozok be, akkor azt vonják le a következő évi költségvetésből, ha viszont többet, akkor maradjon.

- Igen. Ezek szerint ott is rossz volt a helyzet, de ott nem tényfeltáró bizottság élén vette át az irányítási feladatot, hanem kinevezett balettigazgatóként.

- Igen, ez így van.

- Nem ez lett volna itt is a kézenfekvő? Szóval a magyaroknál tényfeltáró bizottság kell.

- Magyarország ilyen, igen. Ha erre van szükség és úgy látják, hogy ezzel lehet előbbre jutni, akkor miért ne próbáljam meg, mert engem is érdekelnek a tények.

- Mi lenne, ha tanulnánk az osztrákoktól? Nincsenek olyan messze.

- Ez olyan, mint amikor egy rugónak két egymáshoz közel eső pontját nézi. Nincs messze egymástól, de amíg odaér, ahhoz egy teljes kört kell menni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >