Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 16.

• Nyomtatás

Részletek

2010. szeptember 18. szombat, 07:10

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. szeptember 16-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy frissített nyugdíjas-adatbázis összeállítására is alkalmas lehet az Orbán Viktor által a nyugdíjasoknak küldött levél. Legalábbis így véli a Népszava. És Önök?

Másik témánk, hogy egy napvilágra került hangfelvétel szerint 10 százalékot kellett volna fideszes önkormányzati képviselőknek eljuttatni egy szombathelyi építési pályázat nyertesének. Az érintett fideszes politikusok cáfolnak. Az én kommunistám rendes, a tiéd gazember?

Mit szólnak ezen kívül ahhoz, hogy 12 millió forintért bérelt magánrepülőn utazott el Orbán Viktor Bakuba, ahol a napokban szerződést írt alá azeri cseppfolyós gáz szállításáról. Ha egyszer menni kell, akkor egy miniszterelnök mégsem szállhat át többször is? Vagy miért ne? Nem jár neki külön elbánás.

Mi a véleményük továbbá arról, hogy egy friss felmérés szerint Közép- és Kelet-Európában nálunk a legnagyobb a bevándorló-ellenesség. Vajon miért? Hiszen az itt letelepedők legnagyobb része határon túli magyar.

És végül beszéljük meg, mi történik az Operaházban, ahol már nem is egy, hanem két átvilágító is dolgozik: egy baritonista és egy balettművész. Ilyen sötét hely volna az Opera?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Kedd óta tudjuk, mert az Állami Számvevőszék új elnöke személyesen jelentette be, hogy az ÁSZ a négyes metró beruházásával kapcsolatban több szabálytalanságot is föltárt, és hűtlen kezelés miatt följelentést tett a Fővárosi Főügyészségen. A dolog azért szokatlan – ahogy azt Ön egy közleményben meg is írta –, mert gyakorlatilag még nem zárult le ez az ÁSZ vizsgálata, és Önöknek számos megjegyzésük, kifogásuk van. Önök szerint több tévedés is van az eddigi vizsgálatban, de az ÁSZ nem várta meg a normális folyamat lezárulását, hanem már bejelentette a végeredményt, a följelentést. Ez számomra is elég szokatlan, pedig én még sosem tárgyaltam az Állami Számvevőszékkel, és interjút sem csináltam még az új elnökkel, mert valamiért nem akar nekünk interjút adni. Szóval ez valóban kivételes és szokatlan eset?

Gyekiczky András: - Meglehetősen az. 1990 óta a fővárosnál – vagyis nemcsak a Főpolgármesteri Hivatalban, hanem intézményeknél, cégeknél is – közel kétszáz ÁSZ-vizsgálat folyt le. Ez a kétszáz vizsgálat jelentős többletet hozott a főváros működésében, mert számos olyan javaslattal, megoldással élt ez a tetemes mennyiségű vizsgálat, hogy ezt a főváros hasznosítani tudta. Volt olyan, hogy a vizsgálat vezetőit alkalmazta a főváros az ezredforduló körül egy kiterjedt ÁSZ-vizsgálat kapcsán.

- Komolyan? Az illető annyira bedolgozta magát abba a bizonyos ügybe, hogy jónak látták alkalmazni?

- Így van. Az átfogó vizsgálat keretében azt látta a legjobbnak a főváros vezetése, hogy őt kérje fel a következtetések és a javaslatok megvalósítására. De ilyennel, mint a mostani eset, még tényleg nem találkoztunk. Ez a Tanú című filmet juttatja eszembe, hogy kész van az ítélet, csak még a vádiratot kell valahogy összeeszkábálni. Ennek a tankönyvi esetét látjuk most, mert valójában az történt, hogy éppen két hete voltunk az ÁSZ-székházában, ahol az ellenőrökkel egy 14 órás megbeszélésen vettünk részt. Délelőtt tíz órától éjfél után egy óráig tárgyaltunk, és megpróbáltuk elmondani a meglátásainkat és az észrevételeinket. Ők ígértek ezt követően egy emlékeztetőt erről a megbeszélésről, közben viszont lejárt már egy újabb határidő az éppen akkor hatályos tervezet véleményezésére. Tehát úgy kellett véleményeznünk, hogy nem kaptuk meg a megbeszélés emlékeztetőjét. Elküldtük az észrevételeket, majd mielőtt ezekre válasz érkezett volna, kedden megtette az ÁSZ elnöke a bejelentést a Parlamentben. Azután másnap délután szerdán, azaz tegnap, érkezett meg a hivatalba az ÁSZ véglegesnek gondolt jelentése, amelyre azonban még a főpolgármester 8 munkanapon belül észrevételt tehet. Tehát most itt tartunk.

- Igen. Tehát úgy működik ez, hogy az ÁSZ nem rendőrség és ügyészség, hanem más lehetőségei vannak. Vagyis megvizsgálhatja a különböző intézmények, szervezetek, önkormányzatok, kormányszervek működését, de állandó konzultációban a megvizsgáltakkal. Előterjesztenek valamit, aztán megvitatják Önökkel, és Önök kifogásokat terjesztenek elő. Elmondják, hogy ez nem így van, ezt nem látták vagy azt rosszul tudják, és akkor így alakul folyamatában egy jelentés. Lehet, hogy a végkövetkeztetéseivel végül mégsem fognak Önök egyetérteni, de lehet, hogy számos megjegyzésüket és kifogásukat az ÁSZ elfogadja és beépíti a jelentésbe.

- Így van. Ez a vizsgálat egyébként januárban indult, és még az előző ÁSZ-elnök ideje alatt került be a vizsgálati programba. Júliustól kezdve folyamatosan véleményezzük a tervezeteket. Ennek ellenére még mindig maradtak benne olyan megállapítások, amelyek megítélésünk szerint teljesen tarthatatlanok. Idéznék is néhány ilyet. Például azt mondja a számvevőszék jelentése, hogy a főváros hibásan megválasztott szerződéses konstrukciót alkalmazott, vagyis hibásan választotta ki ezt a szerződési struktúrát. Magyarán, hogy 20 kivitelezővel kötött szerződést ahelyett, hogy egy generálkivitelezőt bízott volna meg. Hiába bizonygattuk, hogy 1992-ben már volt egy nemzetközi tender. Akkor még a Kelenföld–Kálvin tér közti metróvonalra a világkiállításhoz kapcsolódóan írtak ki egy pályázatot, amit egy ilyen kulcsrakész fővállalkozói megoldásban írt ki a főváros. Erről azonban igyekezett bennünket több nemzetközi pénzügyi tanácsadó és az Európai Fejlesztési Bank is lebeszélni. Megállapításuk szerint legalább másfélszer annyiba kerül így, mintha külön bízunk meg az egyes munkafeladatokra vállalkozókat. Ezért döntött úgy a főváros, még az előző évtized végén, illetve a 2000-es évek elején, hogy földarabolja a munkálatokat és önállóan tendereket ír ki rájuk.

- Ettől függetlenül az ÁSZ-nak vagy az ÁSZ-jelentés készítőinek lehet az a véleménye, hogy mégiscsak jobb lett volna egy nagy generálkivitelezőt választani. Azonban ez legjobb esetben is csak vélemény, és ráadásul nem biztos, hogy alátámasztható olyan nemzetközi szakvéleményekkel, mint amilyeneket Ön idézett. Említette ezt a konkrétumot, ami elég fontos. Tehát akkor ebből az őáltaluk hibásnak ítélt szerződési rendszerből vagy szerződéstípusból következtetnek ők arra, hogy Önök hűtlenül kezelték a négyes metró beruházására szánt pénzt, mert szerintük olcsóbb lett volna, ha egy generálkivitelező van?

- Rátapintott a lényegre, ugyanis az ÁSZ-jelentés valójában nem támasztja alá, hogy miért tett az ÁSZ elnöke hűtlen kezelés alapos gyanújával kapcsolatban feljelentést. Ez ugyanis ebből a frissen kézhez vett jelentésből nem olvasható ki. A bevezetőben hozzátettek a korábbi változathoz képest egy mondatot, ami szó szerint úgy szól, hogy „a számvevőszék hűtlen kezelés elkövetésének alapos gyanúja miatt, a Fővárosi Főügyészségnél feljelentést tett”. Egyébként a BRFK-nál már több mint egy éve folyik a négyes metró vizsgálattal kapcsolatban nyomozás úgy, hogy igazából nem tudunk még semmit a gyanú megalapozottságáról.

- Ebből a szempontból tehát az ÁSZ mostani följelentésének semmi értelme, hiszen a rendőrség már amúgy is vizsgálódik egy éve. Azonban közelednek a választások, mondhatja a cinikus megfigyelő.

- Igen. Azt is lehet mondani – és mondják is a kollégáim –, hogy gyakorlatilag a jelentésből annyi nem olvasható ki megalapozott gyanúként, mint amennyi a Békés Megyei Közgyűlés által kibocsátott kötvényekkel kapcsolatban, amelyekről annakidején az ÁSZ-vizsgálat megállapította, hogy jogsértőek voltak.

- És akkor a Békés Megyei Közgyűlésnek ki is volt az elnöke?

- Az ÁSZ mostani elnöke.

- Csak nem?

- De, bizony. Szóval gyakorlatilag egy olyan jelentéssel van dolgunk, ahol egyetlenegy pozitív megállapítás nincs ezzel a hatalmas beruházással kapcsolatban.

- Könnyű dolga van az ÁSZ-nak, mert a közvéleményben, a sajtóban, a médiában tényleg alig találni pozitív megállapítást, és a kedvezőtlen megállapítások is messze eltúlozva jelennek meg. Biztos van számos alapja egyébként, hiszen a beruházás elhúzódott, látszik, hogy drágább, mint ahogy tervezték, és valóban sok sebből vérzik.

- Ezt senki nem vitatja. Azonban az ilyen beruházásoknál általában jellemző a költségtúllépés és a határidőcsúszás.

- Igen, a világon szinte mindenütt.

- Az egyetlen pozitív megállapítás az, hogy a beruházó folyamatosan tartotta a kivitelezés során a Mozgássérültek Budapesti Egyesületével és a Vakok Regionális Egyesületével a kapcsolatot. Azonban semmit nem találunk arra vonatkozóan, hogy az állami intézményrendszer gyengesége mennyiben volt oka a határidőcsúszásnak és a költségtúllépésnek.

- Tehát minden a Fővárosi Önkormányzat nyakába van varrva, pedig lehet, hogy az állam legalább annyira felelős.

- Így van. Például a környezetvédelmi engedély kiadása négy évet vett igénybe.

- Úristen! Ezt ismételje meg nekem! Jól értem, hogy négy évig tartott a környezetvédelmi engedély megszerzése?

- Igen, azonban ezt is tudom überelni. A vasúthatósági engedélyt 1999-ben nyújtottuk be, és 2004-ben kaptuk meg. Ehhez képest az ÁSZ-jelentés a környezetvédelmi engedélyezési eljárás kapcsán az elsőfokú, megsemmisített hatósági álláspontot tükrözi, amely azt mondja, hogy jelentős kockázatai vannak az alagútfúrásnak, például a Gellért téren, ahol a hévízforrások veszélyben vannak a sérülékenységük miatt.

- Ezt tették bele a mostani ÁSZ-jelentésbe?

- Ezt.

- Miközben már rég túlvannak a Gellért téren.

- Másfél éve túlvan az alagútfúrás a Gellért téren, és mindeni ilyen kockázatot sikerült minimálisra csökkenteni, és a kockázatból semmi nem bizonyosodott be. Pontosabban kockázat volt, de kár és probléma nem.

- És hogyan zajlott ez a 14 órás megbeszélés az Állami Számvevőszékkel? Gondolom, ott nem az elnökkel tárgyaltak, hanem a szakemberekkel, akik a jelentést készítették.

- Így van. Azokkal az ellenőrökkel tárgyaltunk, akiknek a jóindulatát és a tisztességét nincs okom kétségbe vonni, a hozzáértését viszont annál inkább. Úgy zajlott, hogy szavakon, megfogalmazásokon vitatkoztunk fél órákat. Semmi olyasmibe nem akartak részletesen belemenni, ahol a felelősségnek más szervezetekre vagy esetleg a kormányra, a korábbi kormányokra való áthárítása is megtörténhet.

- A korábbi, az nem feltétlenül a Bajnai- és Gyurcsány-kormányokat, hanem még korábbiakat jelent?

- Persze. Hiszen ennek a négyes metró beruházásnak az előzménye gyakorlatilag 30 évre nyúlik vissza.

- Igen. És amikor például Ön vagy Önök szóba hozták azt, hogy ha az egész jelentés koncepciója azon alapul, hogy egy generálkivitelezőt kellett volna megbízni, és ilyen tendert kellett volna kiírni, mert az olcsóbb lett volna őszerintük, ámde Önök szerint, nemzetközi szakértők és intézmények szerint éppen ellenkezőleg, akkor erre mit válaszoltak? Hogy akkor is úgy van, ahogy mi mondjuk?

- Igen. Gyakorlatilag nem találták a mi érveinket elég meggyőzőnek és elég alaposnak. Ezeket meghallgatták, elfogadták, de ugyanakkor a jelentésben nem tüntetik fel őket. Mint ahogy azt sem tüntetik fel, hogy szerintünk ennek a beruházásnak igenis vannak pozitív társadalmi hatásai. A jelentés a negatív hatásokat említi. Pedig ha valaki beüti azokat a szavakat a keresőbe, hogy lakás, eladó, 4-es metró, akkor több tízezer találatot fog kapni, ami azt jelenti, hogy valaki azért értékesíti magasabb áron a lakását, mert az a négyes metró közelében van. Szerintünk ezek a hatások azért nem a negatív állományba könyvelhetők el.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Harangozó Gyula: - Én a feltáró bizottságnak vagyok a vezetője, a tényfeltáró bizottságnak, és ebben a minőségemben tud köszönteni, ha most a titulusomat kérdezte.

- Most akkor mi ez a tényfeltáró bizottság? Miért van szükség az Operaházban tényfeltárásra, különösen miért van szükség akkor, ha már létezik egy miniszteri biztosi pozíció, amit, eredetileg úgy volt, hogy Ön kap meg, aztán mégis egyik kollégája, egy énekes kollégája, Horváth Ádám kapott. Szóval van egy miniszteri biztos és van egy tényfeltáró bizottsági vezető. Mi történt az Operában, hogy ennyi ember kell ahhoz, hogy föltárják a valóságot?

- Nézze, először is koncepcióváltás volt a minisztérium részéről. Azt, hogy ez miért történt, meg hogyan történt meg, ezt ők tudják megmagyarázni, én nem tudom. Én ezt elfogadtam, kértem egy kis haladékot, hogy átgondoljam, mert az eredeti felkéréstől ez eltért. Azután beszéltem Horváth Ádámmal, sokat és hosszan, és végül úgy döntöttem, hogy ez érdekel, szívesen csinálom, nagyon szimpatikus volt az elképzelése, és hasonló, mint az enyém. És az az igazság, hogy amikor én augusztusban elvállaltam, amikor felkértek augusztus elején, merthogy hivatalos felkérést kaptam, akkor elkezdtem nézni azt a hegyet, ami előttem tornyosul, s megmondom őszintén, nagyon boldog vagyok, hogy ez kettőnk között oszlik fel, mert gyakorlatilag a miniszteri biztos teendői most két részre oszlanak. Az egyik az operatív rész, a színház gyakorlati működtetésének az ellenőrzése és elemzése, és a jövendő szerződések megkötése, amik a repertoárhoz szükségesek, tehát egy folyamatos repertoárjátszáshoz. Az én feladatom pedig gyakorlatilag tényfeltáró feladat, ami olyan értelemben nagyon vészesen hangzik, de nem erről van szó. Tehát mi most nem bűnbakokat keresünk, vagy nem próbálunk pellengérre állítani senkit, hanem megpróbáljuk átnézni az utóbbi éveket. Öt évet lehet hivatalosan átnézni. A bizottság 8 tagból áll és minden kategóriából van benne szakember, tehát van gazdasági, művészeti, PR-szakember, és így tovább, ezeknek az összegzése kerül majd hozzám. A célja ennek a bizottságnak, hogy az utóbbi több évtized alatt - ez lenne nekem a legszimpatikusabb, most teljesen mindegy, hogy milyen társadalmi formában történt ez meg - az eredményeket, a finanszírozást és a célokat hogy lehet valahogy úgy koordinálni, hogy ami rendelkezésre áll a pillanatnyi finanszírozásban, az elegendő-e, nem elegendő-e, és hogy abból a leghatékonyabban lehessen dolgozni.

- Ahogy tudom, létezik még egy harmadik bizottság is, amelyet egy szakjogász vezet, hazai és külföldi szakértők…

-… Igen, ugyanarról beszélünk, csak tekintettel arra, hogy az első lépés Keveházi Gábornak az átvizsgálása és ugye…

-… Ő a balettigazgató most.

-… Ő a balettigazgató, és én találtam ezt a 17 millió forintos tanácsadói szerződést, vagyis az kétfelé oszlik, egy 4 milliósra, meg egy kb. 13 milliósra, ami elég megdöbbentő, főleg azok után, hogy – én tudom, nemcsak magamról beszélek – évtizedekkel visszanyúlva előttem egy balettigazgatónak sem volt fizetett tanácsadója, és ez nem is gyakorlat a világban.

- Magyarán azt mondja, hogy legalábbis átvizsgálásra szorul, miért alkalmazott tanácsadót a balettigazgató.

- Hát ez abszolút. Gondoljon bele, hogy az SZMSZ-ben benne van, hogy a mindenkori balettigazgató a főigazgató tanácsadója a balettművészeti ügyekben. Na most ez egy szakigazgató, akitől joggal elvárják, hogy tudja, mit csinál. Ismerje a terepet, ismerje a külföldet, ismerje, hogy milyen koreográfiák vannak, tehát tájékozott legyen. A tanácsadói szerződésről annyit elárulhatok, hogy ez egy premier tanácsadó. Angolul is megvan ez a szerződés meg magyarul is. Ha ezt magyarra fordítanánk, akkor lehetne első tanácsadó, de a magyar fordításban premier tanácsadó van, az azt jelenti, hogy a premierekhez ad tanácsot. Most visszakérdezhetek, ami esetleg rádióban nem olyan szokványos, hogy tudja Ön, hogy jövőre ebben a szezonban hány premierje van a balettnak?

- Lehet, hogy egy sincs?

- Nem. Azért egy van, mert a másik egy felújítás. Most képzelje el, hogy 13 millióért…

-… Akkor lehet, hogy nagyon jó tanácsot adott a premier tanácsadó, hogy azt az egyet tessék bemutatni. Lehet, hogy ez megér 10 milliót, nem?

- Nem hiszem, mert ha egy premierre van idén 25 millió forint, ami nagyon szegényes, de hát abból tud az ember főzni, ami van, akkor ez egy indokolatlanul magas összeg. Én csak annyit mondok, hogy ez rögtön feltűnik annak, aki jártas ezen a mezőn, és én a legtöbbet járom, azt hiszem, a magyar táncművészeti vezetők közül a világot, a balett világában nagyon tájékozott vagyok, és én nem ismerek senkit, akinek lenne fizetett tanácsadója. Nem beszélve arról, hogy régebben 6,5 milliárd forint körül volt az állami támogatás, ez most lecsökkent 4,7-re, és bizony ez egy nagyon komoly összeg ahhoz, hogy az ember arra adja ki, amire véleményem szerint nem kellene, mert ez a munkaköréhez hozzátartozik.

- De miért kell ehhez külön tényfeltáró bizottság, miért kell hozzá miniszteri biztos? Hiszen most úgy tűnik - lehet, hogy ez egy vitatható szerződés, abból, amit elmondott, azt mondanám én is, de persze nem tudok minden részletet - mintha az Operaház egy bűnbarlang lenne, vagy lett volna, nem pedig egy művészeti intézmény, amely az évek során kénytelen volt ráadásul egyre kevesebb pénzből gazdálkodni.

- Ezt két részre osztanám. Először is szeretném tisztázni, hogy nem Keveházi Gábor miatt állt fel ez a bizottság, hanem ez egy kívánság a működtető a minisztérium részéről. Ezt nem én találtam ki, hogy miniszteri biztos és bizottság kell, de nyugodtan forduljon a felsőbb szervekhez, tehát a minisztériumhoz, erre biztos megkapja a választ. A másik viszont az, hogy én a saját tapasztalatom alapján azt látom, hogy sokkal könnyebben mennek itt a pénzek, mint amennyire például erre nekem lehetőségem volt Bécsben. Sokkal nagyobb költségvetéssel, két színházban dolgoztam, de ott volt egy olyan munkamenet, hogy meg kellett két évre előre állapítani, hogy milyen művészi munkát szeretnék végezni. Tehát hogy milyen premierek, előadások legyenek, ehhez egy gazdasági tervet készíteni, és negyedévenként volt egy grémium, ami előtt számot kellett adni arról, hogy a két évvel ezelőtt betervezett dolgok anyagilag és művészileg hogy teljesültek. Nagyon sokat lehet változtatni az egész működésen, de nagyon korai lenne, hogy valamit is mondjon az ember. De vannak bizonyos jelek. Nem akarom kerülgetni a forró kását, de ugye egy ilyen lépésnek biztos van valami alapja, amit a fenntartó úgy érzett, hogy szükséges, hogy megtegye.

- De akkor azt gondolnám, bár nem tartom ezt követendő gyakorlatnak, hogy azt lehet mondani, kérem szépen, az Operaház működésével kapcsolatban sok problémánk, fenntartásunk, rossz hírünk, egyebünk van, ezért fölmentjük a főigazgatót. Helyére kinevezünk átmenetileg valakit, kiírunk egy pályázatot, hogy ki irányítsa, és meghatározzuk, hogy milyen feltételeket, milyen körülményeket szeretnénk, milyen művészi munkát az Operaházban. De ehelyett miniszteri biztos és tényfeltáró bizottság van. Miért nem azzal foglalkoznak rögtön, ami a lényeg? Közben kiderülhetne az is, hogy kifizettek-e 10 vagy akár 15 milliót is feleslegesen.

- Én azt hiszem, hogy az Ön kérdésének a címzettje nem igazán én vagyok.

- De megkérdezték Önt is, hogy Harangozó úr, szeretne részt venni az új Operaház vezetésében? Nyilván azt mondta, hogy igen. Meg is van hozzá a múltja, a jelene, a bécsi balettigazgatói múltja, a művész múltja, minden. Tehát azt lehet mondani, hogyne vennék részt, teremtsünk tiszta feltételeket. Miért egy tényfeltáró bizottság élén jön vissza egy balettigazgató, ezt nem értem.

- Azért, mert egyrészt ugye én 10 évig itt voltam a vezetésben mint balettigazgató, én ismerem a mechanizmusokat, ismerem az emberek 90 százalékát, mert az utóbbi 5 évben azért változtak, és van egy összehasonlítási alapom két nagy "nyugati színházzal" – ezt most a működési formára értem –, ahol szintén a vezetésben voltam 5 évig. És azáltal, hogy az ember elemzi ezeket a dolgokat, ahogy működik az Operaház, ebből úgy gondoljuk, hogy mielőtt bármit lépünk, nem árt, ha tiszta képet kapunk, hogy milyen módon lehetne hasonlóképpen működtetni Magyarországon egy Operaházat, mint ahogy például tőlünk nyugatra működik. Ezt nem lehet egy az egyben átplántálni, mert magyarok vagyunk, teljesen más dolgok is vannak, amiket figyelembe kell venni, de alapvetően azért ez egy nagyon pozitív összehasonlítási alap, hogy van valaki, aki tettel is részt vett egy ilyen operaház működtetésében, amilyet az ember megcéloz, mármint hogy jó lenne, ha itt is hasonló lenne.

- Magyarán Ön nem tartja furcsának ezt a szerepet, amelyet kapott, hogy tényfeltáró bizottság vezetőjeként tér vissza az Operaházba, ahelyett, hogy adott esetben pályázat útján vagy kinevezéssel ismét balettigazgató lenne, és a balettal foglalkozna?

- Amikor megkeresett az akkor még jövendő kormány, tehát a mai kormány megbízottja, Szőcs Géza, akkor azt mondta, szeretnének tiszta képet kapni arról, hogy mi van itthon, és utána számítanak rám az Operaház vezetésében. Arról lehet beszélni, hogy milyen pozícióban, tehát nem konkretizáltuk, és hogy volna-e kedvem hozzá. Én örömmel mondtam igent. Bécsben is úgy volt, hogy én teljesen átalakítottam a Bécsi Operának és a Volksopernek a balettegyüttesét, le lett választva a két színháztól, önálló lett. Mindenki temette, azt mondta, hogy önállóan, saját gazdasági alapon nem fog ez működni. A két színházban különböző munkaidők vannak, habár egy égisz alatt működik. Tehát nagyon pejoratívan álltak a dologhoz, és aztán bebizonyítottam, hogy ez nagyon jól működik. Egyrészt kaptam most ezt az osztrák Érdemkeresztet a Tudományért és Művészetért, de azon kívül fájó szívvel otthagytam 650 ezer euró pluszt, amit csináltam, az utódomnak, mert már nem tudtam elkölteni. De nagyon korrekt volt a szerződés, mert megvan, hogy mit kellett behoznom nekem a kasszába, és aláírtam a legelején, hogy ha annál kevesebbet hozok be, akkor azt vonják le a következő évi költségvetésből, ha viszont többet, akkor maradjon.

- Igen. Ezek szerint ott is rossz volt a helyzet, de ott nem tényfeltáró bizottság élén vette át az irányítási feladatot, hanem kinevezett balettigazgatóként.

- Igen, ez így van.

- Nem ez lett volna itt is a kézenfekvő? Szóval a magyaroknál tényfeltáró bizottság kell.

- Magyarország ilyen, igen. Ha erre van szükség és úgy látják, hogy ezzel lehet előbbre jutni, akkor miért ne próbáljam meg, mert engem is érdekelnek a tények.

- Mi lenne, ha tanulnánk az osztrákoktól? Nincsenek olyan messze.

- Ez olyan, mint amikor egy rugónak két egymáshoz közel eső pontját nézi. Nincs messze egymástól, de amíg odaér, ahhoz egy teljes kört kell menni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >