Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – pillanatképek a Magyar Országgyűlésről XII.

• Nyomtatás

Részletek

2013. július 13. szombat, 08:27

Lendvai Ildikó

Parlamentek háborúja – a magyar parlament hadat üzen az európainak

2013. július 4–5.

Európa hangos, újra hangos. Mi legalábbis kiabálunk vele. Miután az Európai Parlament meggyőző többséggel elfogadta a Tavares-jelentést, a magyar parlament sem maradhatott ki a „nemzeti ellenállásból”. Méghozzá szokatlan hevességgel és szokatlan műfajban vállalt részt belőle. Az még tekinthető a normális ügymenet részének, hogy a miniszterelnök egy ilyen súlyos esetben megszólal a napirend előtt, és a frakciók is kifejtik a véleményüket. Az azonban már valószínűleg egyedülálló a világban, hogy egy nemzeti parlament országgyűlési határozatban is elítélje az Európai Parlamentet (EP). Ugyan a határozat az „Ugocsa non coronat”-féle melldöngető megnyilatkozások sorába illeszkedve kétségkívül nincs némi komikum híján, azonban nagyon is súlyos és komoly jogi tartalma van. Egy uniós tagállam kijelenti, hogy nem hajtja végre az Unió törvényhozó testületének döntését, vagyis nyílt ellenállást hirdet meg. Ez bizony hadüzenet a javából, méghozzá nem egy publicista elszabadult tollából, hanem hivatalos parlamenti dokumentumként. A határozat komoly stratégiaváltást tükröz: a Fidesz befejezi a pávatáncot, a páva már nem sasszézik ide-oda, hanem csíp és támad. És közben persze rikácsol, saját közönsége legnagyobb örömére harciasan billegeti farktollait. Egyedül szegény Martonyit felejtették ott a táncparketten, ő még az EP kötelező elátkozása mellett mond néhány mondatot az uniós jogrend tiszteletben tartásáról, a viták megoldásáról is. Mindegy: ő már úgyse sokat számít, a kormány álláspontját jóval inkább a külügyeket ténylegesen intéző Szijjártó vérszomjas szövege („hazugságok, aljas rágalmak, súlyos sértések”) és maga Orbán Viktor fogalmazza meg.

Egyelőre nem világos, hogy csak a színpadi műfaj változott át táncjátékból lövöldözős akciófilmmé, vagy a háttérben már a darab végét is átírták, és az Uniótól való teljes elszakadást, ennek tudatos előkészítését vagy az idevezető döntések kiprovokálását tervezik-e. 2014-ig talán az a valószínűbb, hogy inkább a hazai közönségnek szól a húrok feszítése, hiszen a nemzeti szabadságharc lassan mindent eluraló retorikája szükséges a tábor harci kedvének fenntartásához, ráadásul komoly jobbikos szavazócsoportokat is átcsábíthat. De az is lehet (különösen egy 2014-es újrázás esetén, de akár már egy hiszterizálódó kampányfinisben is), hogy az eredetileg taktikai célokat szolgáló álarc végül levakarhatatlanul ráragad a Fideszre, és saját szövegének foglyává válva tényleg a szakításig viszi a dolgot az Európai Unióval.

A parlamenti vita kormánypárti érvrendszerében még mindkét lehetőség kirajzolódott. Egyrészt nemcsak a jobbikos, hanem a fideszes és különösen a KDNP-s hozzászólók már véglegesen temetni látszottak Európát. Érvelésükben az Európai Unió már nem az, aminek megalapították, hanem egy züllött, dekadens, ártalmas (gyakori megfogalmazás szerint „1968-as”) szellemiség dögletes levegőjének terjesztője, tehát minél távolabb vagyunk tőle, annál jobb nekünk. Eszerint a logika szerint az Európai Unió egyre inkább tagjai kárára van, velünk csak azért szúr ki az átlagnál is jobban, mert bennünk látta meg az ellenállás lehetséges tűzfészkét. Ebben az értelmezésben az Unió vagy csak szimpla gonoszságból, a rontás kedvéért, a saját beteg lelke okán tesz rosszat, vagy még ennél is aljasabb üzleti érdekek kiszolgálójává válva. És itt következik aztán az érvelés fő elemévé vált végnélküli „rezsi-rizsa”. Ha ezt a gondolatmenetet látjuk-halljuk, csak azt az egyet nem lehet megérteni, miért nem lépünk ki rögtön, hiszen minden bent töltött perccel csak a nemzet erejét apasztjuk, kiszolgáltatottságát növeljük.

De a logikai bakugrásokkal mit sem törődve, nyomon követhető egy másik szál is. Eszerint az európai szövetséget éppen hogy megerősíteni kell, és – ó, kárhozat – éppen mi születtünk helyrehozni azt. Egyrészt meg kell védenünk Európát a maga dekadens (értsd: demokratikus) eszméitől, másrészt a saját liberálisainak és „kommunistáinak” összeesküvésétől, amelynek persze a magyar kétharmad különösen csípi a szemét. Jogilag cizelláltabb változatban ez az érvelés úgy szelídül meg, hogy az Európai Uniót voltaképpen csak az Európai Parlamenttől kell megvédeni, az ártó szellem ebből a palackból szabadult ki, és tör rá a nemzeti szuverenitásra, de más, nála fontosabb és tisztességesebb európai intézmények jogkörére is.

Hogy melyik kormányzati érvrendszer, illetve mögötte melyik stratégia lesz a győztes, azt talán még Orbán Viktor sem döntötte el. Hiszen a kormány egy-két héttel ezelőtt egy másik európai intézményben, az Európa Tanácsban még inkább a háttér-diplomácia, a tagok megdolgozása, a szelídítés taktikáját alkalmazta, nem is egészen sikertelenül. A Tanács közgyűlése kifejezte súlyos aggodalmait, de végül is direkt monitoring vizsgálatot nem indított. Ugyan szót emelt a fékek és ellensúlyok szétrombolása, az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása és különösen a IV. alaptörvény-módosítás ellen, de az Alaptörvény egészének elfogadását (szemben az eredeti szövegtervezettel) „intenzív parlamenti vitákat követő, a magyar civil társadalom közreműködésével zajló demokratikus eljárásnak” nevezte. Erős túlzással, ami részben a hasonló kritikáktól félő, szintén demokrácia-deficites, unión kívüli országok szavazatainak volt köszönhető.

Hogy eredetileg a magyar kormány az Európai Parlament döntésének befolyásolásában is látott némi reményt, az is mutatta, hogy Orbán Viktor személyesen utazott ki. Mint utóbb kiderült, a pofonért. Vagy sallerért, kokiért, kinek hogy tetszik.

Ezt követően eldőlt: hadat kell üzenni. Erről szól a három fideszes képviselő által előterjesztett határozat szövege.

A parlamenti szokások szerint módosító javaslatok is érkeztek hozzá. Na nem a Fidesztől vagy a KDNP-től (nekik az ilyesmi úgy jó, ahogy van), hanem az MSZP-től, a Jobbiktól és a PM-es független képviselőktől. Az MSZP korábbi hezitálása után (szabad-e megszavazni egy talán szankciókat is tartalmazó javaslatot) végül határozottan kiállt a Tavares-jelentés igazsága mellett, és ezért módosító indítványában az egész határozatszöveget átírta.

Részben merített egy kicsit az interneten keringő szövegparódiákból, amelyek Rogánék javaslatában az „Európai Uniót” mindenütt kicserélték „magyar kormányra”, és őt vádolták a hatalommal való visszaéléssel, a szabadság korlátozásával, gazdasági érdekek kiszolgálásával. Részben pedig az elutasítás helyett kötelezte volna a kormányt a Tavares-jelentés elvárásainak a végrehajtására. A jobbikos Volner a külföldi földvásárlókat elutálva a csatlakozási szerződés módosítását követelte, párttársa, Staudt Gábor pedig a csatlakozási feltételeket minősítette egyoldalúnak és tisztességtelennek.

De a legnagyobb kormánypárti dühöt Karácsony Gergely és Szilágyi László szórakoztató indítványa váltotta ki, amely egyszerűen hülyét csinált a kormánypártokból. Komolykodva háborgott azon, hogy „egy paksi csőszkunyhóban Viviane Reding és Bajnai Gordon a Szent Koronát ürgebőrbe kötve átadta a Bilderberg-csoportnak”, és leszögezte, hogy „amit nem szabad az Európai Uniónak, azt szabad Orbán Viktornak”.

Az utóbbi mondat ugyan nem áll távol a kormánypárti képviselők gondolkodásától, de végül – láss csodát! – mégiscsak az eredeti Rogán-szövegre és nem a módosító indítványokra nyomtak igent.

MTI/Koszticsák Szilárd

Csata napirend előtt

1. „Ön nem egyenlő Magyarországgal”

Orbán Viktor miniszterelnök: „Mint azt, gondolom, Önök is tudják, az Európai Parlament legutóbbi ülésén a Magyarországgal kapcsolatos jelentésről volt vita és szavazás. (Szabó Timea és Jávor Benedek a terem közepére lépnek, majd felemelnek egy molinót „Nem akarunk olyan Európát” – az „Európa” szó áthúzva – „Magyarországot, ahol a nagyobb visszaél az erejével, és a többség visszaél a hatalmával” felirattal. – Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiból.)”

Elnök: „Megkérem a tisztelt képviselőtársaimat (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nem szégyelled magad?), akik egy ilyen fontos kérdésben megbotránkoztatnak (Taps az MSZP soraiban.), legyenek szívesek ezt a transzparenst minél hamarabb kivinni az ülésteremből. (Wittner Mária: Tűnjetek el innen!) Megkérem a teremszolgálatot, hogy a transzparenst távolítsák el, ez a Házszabályba ütköző cselekedet. Az Országgyűlés a megfelelő döntést meg fogja hozni. (A Terembiztos Szolgálat munkatársai elveszik a képviselőktől a molinót). Parancsoljon, miniszterelnök úr!”

Orbán Viktor miniszterelnök: [A felszólalás teljes szövegét lásd hírösszefoglalónkban – a szerk.] „Azért mentem oda, hogy megvédjem a magyar emberek igazát, és hallassam a magyar emberek hangját. (Taps a kormánypártok soraiban.)… Jó ideje tapasztaljuk már mi, magyarok, hogy az Európai Unió igazságtalan, kettős mércét alkalmaz, és visszaél a hatalmával a vitáink során. A hazánk elleni visszaélések mögött valójában üzleti lobbiérdekek húzódnak meg. (Derültség az MSZP és az MSZP-s képviselők sorai mögött ülő függetlenek soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Közgép! Trafik!)… Magyarország csökkenti a családok rezsiköltségeit. Ez bizony sérti azoknak az európai nagyvállalatoknak az érdekeit, akik hosszú éveken át annyi pénzt szedtek be a magyar családoktól, amennyit nem szégyelltek. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!) Mi inkább arra a 2 millió magyar emberre hallgatunk, akik aláírták a rezsicsökkentés melletti petíciót… Mindnyájunk családja itt él, ez az otthonunk, a hazánk. A rezsicsökkentés minden magyar családnak fontos, ez nem pártkérdés. Fölfoghatatlan számomra, hogy magyar képviselők azokat erősítik, akik veszélybe akarják sodorni Magyarországot, és el akarják venni a magyar családok pénzét… Miért nem lehet félretenni a pártkötődést ugyanúgy, ahogy az az árvíz elleni küzdelemben a gátakon sikerült? Nem én vagyok az egyetlen, aki ezt nem érti, a magyar emberek milliói sem fogják megérteni. (Nagy taps a kormánypárti oldalon.)”

Mesterházy Attila (MSZP): „Miniszterelnök úr, bármennyire is fura ez az Ön számára, de Ön nem egyenlő a magyar néppel és nem egyenlő Magyarországgal sem. (Taps az MSZP soraiban. – Wittner Mária: De bizony egyenlő!) Magyarországot az Európai Unióban senki nem támadja, különösen a magyar embereket nem támadja senki. Amit kritika alá vontak, az az Ön kormányzása. Az is látszik, miniszterelnök úr, hogy Önnek szelektív a memóriája. Elfelejti, hogy amikor Ön jó pár évvel ezelőtt részt vett a Kereszténydemokrata Unió rendezvényén, akkor az Ön személyes előterjesztésére Burkina Faso és Kuba mellett Magyarországot is elítéltette azzal a közösséggel. Egypár évvel később az Európai Néppárt frakcióülésén azt követelte, hogy Magyarországtól vonják meg az európai uniós forrásokat… És tudja, miniszterelnök úr, szerintem Önnek itt a beszédében legalább egy mondatban meg kellett volna köszönnie a magyar szocialisták és az európai szocialisták munkáját. A mi határozott és konzekvens kiállásunk eredményeképpen is került ki ebből a jelentésből Magyarországgal kapcsolatban a 7. cikkely, ami a szavazat megvonását jelentené. A másik: ha azt meg tudná végre mondani, hogy hol a csudában talált Ön a rezsicsökkentésre utaló mondatokat ebben a jelentésben. Senki nem beszélt erről. Arról beszéltek, hogy a bírók nyugdíjazása, a magyar média szabadsága vagy éppen számos olyan kérdés, ami a demokratikus alapjogokkal kapcsolatos, ezek sérülnek Magyarországon, és ebben sajnos igazat is állítottak. A magyar fejlesztési források 97 százaléka európai uniós államok pénzéből származik. Érdekes, az bennünket nem zavar, hogy más pénzét költhetjük itt Magyarországon, de amikor azt várják tőlünk, hogy bizonyos demokratikus alapjogokat és értékeket tartsunk be, akkor viszont természetesen rögtön azt mondjuk, hogy senki ne avatkozzon be. És ha már a miniszterelnök úr beszélt üzleti érdekről, valóban van üzleti érdek a politikai döntések mögött. Csak ez az üzleti érdek az Ön politikai döntései mögött húzódik meg. A földügyben, a trafikügyben, a takarékszövetkezetekkel kapcsolatos döntésekben, igen, van üzleti érdek. Az Önök oligarcháinak az üzleti érdeke, Simicska Lajos üzleti érdeke. Nem tudom, hogy az ön elmondott beszéde az EU-ból való kilépés forgatókönyve-e, de azért azt tényleg el kéne dönteniük Önöknek, hogy Ausztria vagy Azerbajdzsán a példa Magyarország számára. A magyar emberek jó pár évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor világosan döntöttek az euroatlanti integráció mellett, és emellett Magyarországnak érdemes is kitartania (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Idő! Idő! – Az elnök csenget.). (Taps az MSZP soraiban.)

2. Kutyakomédia, juhokkal – visszavettük a franciáktól a vízművet, az angoloktól a Fradit

Vona Gábor (Jobbik): „Ez a jelentés a megszületését illetően, a vitáját illetően és a megszavazását illetően is egy kutyakomédia. Ez nem rezsiháború, miniszterelnök úr, ahogy azt Önök próbálják beállítani, de nem is demokráciamentő akció, ahogy azt a baloldal igyekszik beállítani. Ez nem más, mint egy szimpla hatalmi harc. Egy szimpla hatalmi harc a hazai jobbliberálisok, vagyis Önök, és a balliberálisok, azaz az MSZP, az LMP és Bajnaiék között. Ezt mindenki a maga nemzetközi kapcsolatait kihasználva folytatja. Mindenki eljátszotta a maga szerepét, az MSZP-sek féltik a demokráciát, Ön megvédi Magyarországot, win-win üzlet. Számít ebben a közösségben Magyarország? Lábtörlőnek használnak bennünket. Piacnak kellett Magyarország, olcsó munkaerő kell nekik és szemétlerakó. Szerintünk Magyarország nettó ráfizetője az Európai Uniónak. Miniszterelnök úr, ez ellen Ön sem tesz semmit. Megvédi Magyarországot a színdarabban, de a valóságban nem. Miért mondom ezt? A föld kapcsán. Itt kellett volna harcolni, miniszterelnök úr! Mária Terézia azt mondta, etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk. Ők legalább valamit adtak a magyarnak. Az oroszok azt mondták, verjük először fejbe a juhot, utána etessük és próbáljuk nyírni. Az Európai Unió mit mond? Ne adjunk enni ennek a juhnak, nyírjuk meg és vágjuk le! Adjuk el úgy, ahogy van! Ez Magyarország szerepe és helyzete az Európai Unióban.

Népszavazást kell tartani az európai uniós tagságunk felülvizsgálatáról.

Harrach Péter (KDNP): „Az európai baloldal letért arról az útról, amit az alapítók hagyományos és tartós értékrendje alapozott meg. És az az út, amire rátértek, a 68-as megmozdulások idejétmúlt, dekadens és kaotikus világát idézi. A politikai cél egyértelműen a nép politikai akaratát megtestesítő kétharmad elleni támadást jelenti… Végül engedjék meg, hogy a libanoni szerződésből… – a lisszaboni szerződésből (derültség, zaj az MSZP soraiban) idézzek. ’Ösztönözzék a nemzeti parlamentek nagyobb mértékű részvételét az Európai Unió tevékenységében.’ Erről van szó ma. Egy olyan határozatot fogadunk el, amely megvalósítja, hogy egy nemzeti parlament az Európai Unió tevékenységében részt vegyen.”

Rogán Antal (Fidesz): „Mindenekelőtt szeretném megköszönni minden jóérzésű magyar ember nevében, hogy Magyarország miniszterelnöke az Európai Parlamentben megvédte Magyarország érdekeit. (Taps a kormánypártok soraiban. – Zaj az MSZP soraiban.) Az elmúlt egy hónapban Magyarország miniszterelnöke és a kormány is bizonyította, hogy akkor, amikor Magyarország polgárainak szükségük van a kormány kiállására, akkor számíthatnak erre, ha kell, akkor a gátakon, és ha kell, akkor az Európai Parlamentben. Ilyenkor érdemes név szerint is kimondani, öt olyan európai parlamenti képviselő van, név szerint Göncz Kinga, Herczog Edit (folyamatos pfujozás a kormánypárti oldalon), Gurmai Zita, Tabajdi Csaba és Bokros Lajos, aki ugyan MDF-es parlamenti képviselőnek tűnik, de mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az Önök soraiban kezdte a politizálást. Ez az öt ember egy olyan határozatot szavazott meg az Európai Parlamentben, amely Magyarországot ítéli el. Magyarország ellen nem demokráciaeljárás zajlik, Magyarország ellen rezsieljárás zajlik (Taps és közbeszólás a kormánypártok soraiban: Úgy van!).”

Orbán Viktor, miniszterelnök: „Javasolom, fontolják meg, valóban az üzleti viták helyszínévé kívánják-e tenni a magyar parlamentet, és ha úgy gondolják, hogy igen, ne aggódjanak, mi készen állunk, és az egy olyan vita lesz, ami nem sok örömet fog Önöknek okozni. (Moraj az MSZP soraiban.) Visszavettük a franciáktól a vízműveket, a németektől a gáztározóinkat, az oroszoktól a MOL-t, az angoloktól meg a Fradit. Miközben Önök legyengítették, kifosztották Magyarországot és elprédálták a közvagyont, aközben mi megújítottuk és fölerősítettük Magyarországot. Vona képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy indokolt volna alaposabban tanulmányozni a földtörvényt. A magyar földet megvédtük, (Gúr Nándor: A gazdáktól sikerült!). A nagybirtok aránya legalább a 20 százalék alá fog csökkenni. (Gőgös Zoltán: És mi lesz a dolgozókkal, miniszterelnök úr?) Ma már nem az a kérdés az Európai Parlament legutóbbi döntése után, hogy Magyarország valamit rosszul tett-e vagy sem. Magyarország érdekét megvédtük, az igazunk nyilvánvaló. A kérdés az, hogy tesz-e valami rosszat az Európai Parlament, és igen, tisztelt hölgyeim és uraim, tesz. Az Európai Parlament igenis rosszat tesz az Európai Uniónak, gyengíti, és nem az összefogás, nem az erősödés, hanem a gyengítés és a széthullás irányába viszi. A Jobbik szerint ez egy jó hír, szerintem rossz hír. Természetesen az Európai Unió Magyarország számára támogatásokat juttat. Az a gondolat, hogy úgy tekintünk az Európai Unióból ideérkező pénzekre, mintha azt nekünk odalöknék, mintha ajándékba kapnánk, teljes félreértése az Európai Uniónak. Itt 40 évig kommunizmus volt, nem volt magángazdálkodás, nem volt tőkefelhalmozás, és mi ebben az állapotunkban csatlakoztunk egy olyan egységes piachoz, ahol sosem volt kommunizmus, szocialisták kommunistának nevezett formában nem kerülhettek kormányra, vagy ha mégis, akkor hamar elzavarták őket. Nyilvánvaló volt, hogy a másik félnek versenyelőnye van. Ami tehát onnan támogatásként érkezik Magyarországra, az nem ajándék, hanem az, ami jár nekünk.

A határozat vitája

3. Dr. Jekyll és Mr. Hyde: Martonyi és Szijjártó, a névleges és a valóságos külügyminiszter

Elnök: „Soron következik a Magyarországot megillető egyenlő elbánásról szóló országgyűlési határozati javaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont általános és részletes vitája.

Martonyi János külügyminiszter: „A kormány támogatja a határozattervezetet. Nem lehet tisztább, érthetőbb és ékesszólóbb indokolást adni, mint ami ma már két alkalommal is elhangzott. Először elhangzott a miniszterelnök úr mai felszólalásában, most pedig, az imént elhangzott Rogán Antal képviselő úr részéről. Csak néhány rövid kiegészítést szeretnék tenni. Mindenekelőtt szeretném leszögezni ismételten, hogy Magyarország, a magyar kormány teljes mértékben tiszteletben tartja az Európai Unió jogrendjét. A vitákat megoldottuk, megoldjuk. Az Európai Bíróság ítéletét mi kivétel nélkül minden esetben végrehajtjuk, és a jövőben is végre fogjuk hajtani. Akkor is végre fogjuk hajtani, ha nem értünk vele egyet. Ezzel szemben tévedésekre, torzításokra nem tudunk más választ adni, mint azt, hogy ezeket nem fogadjuk el. Egy politikai állásfoglalásra politikai állásfoglalás a válasz.”

Szijjártó Péter (Fidesz): „Tény az, hogy Magyarország 2010 óta a választott gazdaságpolitikája nyomán jobban teljesít, biztos lábakon áll. Az Európai Unió megszüntette a Magyarországgal szemben érvényben volt túlzottdeficit-eljárást. Mondhatnánk ezt persze úgy is, tény, hogy az Európai Unió kénytelen volt elismerni, Magyarország jó úton jár, rajtunk kívül talán nincsen még egy olyan ország Európában, amely úgy tudja növelni a foglalkoztatást, úgy tudja növelni a reálbéreket és úgy tudja csökkenteni a rezsiköltségeket (Nyakó István: Hogy közben több a szegény ember!), hogy közben 3 százalék alá csökkent a költségvetés hiánya. A jelentés hazugságokat tartalmaz a magyar alaptörvény megalkotásával kapcsolatban. Mindenki tudja, hogy a nemzeti konzultációban több mint egymillió ember írásos véleménye született meg… Súlyos sértés és aljas hazugság hazánkkal szemben a jelentésnek azon kitételei, amelyek szerint Magyarország a rasszizmus, az antiszemitizmus vagy a cigányellenesség hazája lenne. Nem veszi figyelembe azt, hogy mi nyilvánítottuk 2014-et a holokauszt emlékévévé, és nem veszi figyelembe azt sem, hogy 2011-ben az európai uniós elnökségünk egyik fontos prioritása volt a romaintegráció kérdése… Ez a jelentés hazugságokat ír a magyar parlament döntéseivel kapcsolatban a magyar Alkotmánybíróság tekintetében: a magyar Alkotmánybíróság ebben a kategóriában a világ egyik legszélesebb hatáskörrel rendelkező testülete. Ha végignézzük az aljas rágalmakat és sértéseket, akkor mi, magyar parlamenti képviselők mindössze egyet tehetünk: a leghatározottabban elutasítjuk és a magyar emberek nevében kikérjük magunknak hazánk súlyos megsértését.”

4. „Tovaris konyec”

Kovács László (MSZP): „Hadd kezdjem egy egyetértéssel: minden fenntartás nélkül értünk egyet azzal a mondattal a határozati javaslatban, hogy mi, magyarok a szabad akaratunkból csatlakoztunk az Európai Unióhoz. (Wittner Mária: Nem egészen!) Ezért hamis minden összevetés az Európai Unió és a Szovjetunió között, mert a Szovjetunió birodalmához nem szabad akaratunkból csatlakoztunk. (Budai Gyula: Te már csak tudod! – Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) A Tavares-jelentés megállapításait természetesen lehet vitatni, de nem lehet azt állítani, hogy ez a jelentés ellenséges lenne Magyarországgal, a magyar emberekkel szemben. (Tállai András: Neked tavaris!) (Közbeszólások a Fidesz soraiból, többek között: Laci, olvasd el a jelentést! – Ülj le! – Az elnök csenget.) Nem Orbán Viktor védi Brüsszelben vagy Strasbourgban, vagy idehaza a magyar emberek érdekeit; sajnos azt kell mondanunk, hogy az európai intézmények védik a magyar emberek érdekeit Orbán Viktorral és kormányával szemben. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. – Soltész Miklós: Szégyelld magad!) Szocialista szavazatot nem fog kapni ez a határozati javaslat. (Budai Gyula: Ezt tudtuk eddig is! – Soltész Miklós: Hazaárulók voltatok eddig is! – Soltész Miklós: Tovaris konyec! Kommunisták voltatok, maradtatok.)”

Hargitai János (KDNP): „Ez a vita nem véletlenül nem a magyar parlamentben zajlott le, mert azok, akik itt erőtlenek és gyengék, az a néhány szocialista képviselő, akik most itt velünk szemben ülnek (Józsa István: Be se jöttetek a többi vitára, csak most vagytok itt!), azok jól tudják azt, hogy a magyar parlamentben nincsenek érveik. Ezért elviszik egy olyan színtérre, ahol létszámban erősebbek, mint az ottani néppártiak. Az Európai Parlament az Unió leggyengébb intézménye, mert ennél karakteresebb intézmény a tagállamok állam- és kormányfőit megtestesítő Európai Tanács. Az Európai Parlament sokáig, azt mondhatnám, egy arc nélküli, nagyon gyenge intézmény volt; amióta közvetlenül választjuk a képviselőit, kapott némi karaktert ez az intézmény. Azt látom, hogy ez az intézmény mindent megtesz azért, hogy a saját szerepét erősítse. A tagállamok akaratán múlik az, hogy mi történik az Európai Unióban. Ezekkel a feltételekkel vállaltunk mi tagságot az Európai Unióban. És akkor jön az egyik szereplő, és elkezd intézményeket létrehozni. (Józsa István: Például a médiahatóságot! – Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Dugulj már el!) De az ilyen lépéseivel a magyar parlamentben például a Jobbiknak ágyaz meg, aki karakteresen képviseli azt az álláspontot, hogy erre az intézményre ne legyen szükség. És Önök, drága szocialisták, akik ezzel a gondolattal persze nem értenek egyet, a saját önző belpolitikai érdekeik miatt mégis ennek a gondolkodásnak ágyaznak meg. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)”

5. A Jobbiknak „kicsit fáj”, de azért „nagyon örül”; Farkas Flórián szintén

Staudt Gábor (Jobbik): „A Jobbik a támogatásáról biztosította a határozati javaslatot. Bár Hargitai János képviselőtársam szavai ilyen szempontból egy kicsit fájtak, mert azt mondta, hogy ez a gondolkodás, amit az MSZP és az Európai Unió képvisel, a Jobbiknak ágyaz meg. Ez részben igaz, természetesen. Amikor az alkotmányügyi bizottság ülésén a szocialista képviselőtársaink az európai demokráciának mint olyannak a dicsőséges elveit kezdték el sorolni, akkor én elmondtam a bizottsági ülésen is: felejtsük el azt a fogalmat, hogy európai demokrácia! (Szanyi Tibor: Ti már elfelejtettétek, az biztos!) Ez csak egy politikai unió, amelyben az erősebb bizony a gyengébbet maga alá fogja söpörni. Európa bizony abba az irányba halad, abba a birodalmi irányba halad, amit mi nem tudunk támogatni, és úgy tűnik egyébként, a Fidesz-KDNP sem tudja támogatni, és ennek nagyon örülünk. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Felvidéken a magyarok nem használhatják az anyanyelvüket, azt az anyanyelvüket, amely egyébként az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Akkor milyen klub ez az Európai Unió? Vagy hol vannak az alapjogok? Az Európai Unió, illetve az Európai Parlament szocialistái sem különbek Magyarország szocialistáinál, hiszen például Hannes Swoboda a Horthy-szobrok felállítása miatt aggódott. Egyrészt ehhez neki mi köze van, másrészről vajon miért pont emiatt aggódik, és ki súghatta meg neki. Vagy a liberális zöldek Szaniszló Ferenc kitüntetését és utána sajnálatos módon visszavont kitüntetését jelölték meg a magyarországi helyzet egyik sarokpontjának. Engedjék meg, hogy néhány mondatban elmondjam azt, hogy mi az, amiben mi még előrelépéseket várunk. Volner János képviselőtársam azt javasolja, hogy az Országgyűlés szólítsa fel a kormányt, a termőföld védelme érdekében kezdeményezze az uniós csatlakozási szerződésünk felülvizsgálatát. Az Európai Unióról szóló szerződés kimondja, hogy a kialakult történelmi tulajdonviszonyokat nem érinti az Európai Unió. Ez főleg abban az esetben, hogy Önök egyébként a Szent Koronára való utalást az alaptörvénybe is beemelték, egy nagyon jó hivatkozási alap lehetne. Felháborító Szilágyi László és Karácsony Gergely képviselőtársaink módosító javaslata. Egyébként szerintem a Ház méltóságát is sérti, amikor a Szent Koronával viccelődnek (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!), és az új Btk. egyébként bünteti a Szent Korona gyalázását, becsmérlését. Ez véleményem szerint megvalósítja ezt a tényállást. Nagyon sajnáljuk, hogy az LMP-s szakadárok ilyen gyorsan túl közel kerültek Bajnai Gordonhoz és az eszmeiségéhez. (Kovács Ferenc: Mindig is ott voltak!)”

Farkas Flórián (Fidesz): „Cigányügyben is támadás érte hazánkat. Ezért aztán úgy gondoltuk, hogy nyílt levélben fejtjük ki álláspontunkat az Európai Parlament elnökének, Martin Schulz úrnak. Engedjék meg, hogy ismertessem Önökkel ezt a levelet. ’Európai Parlament elnöke, Martin Schulz úr részére. A magyarországi roma nemzetiség törvényes képviseletének vezetése megdöbbenéssel fogadta azokat a vádakat, amelyekkel az Európai Parlament illeti Magyarországot a Tavares-jelentés elfogadásával. Az Országos Roma Önkormányzat különösen méltánytalannak tartja a jelentés rasszizmusra és cigányellenességre utaló részeit, amelyek azt a látszatot keltik, hogy Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök személyesen felel a jelenségekért. Orbán Viktor a világtörténelem első és egyetlen miniszterelnöke, aki keretmegállapodást kötött a magyarországi roma vezetéssel. Az Orbán Viktor vezette kormány három év alatt több fiatalt juttatott tanulási és munkalehetőséghez, mint az azt megelőző kormányok együttvéve húsz év alatt. (Józsa István: Hát, ez nem igaz!) Az ORÖ vezetése nem engedi, hogy a Tavares-jelentés agresszív megállapításai megrontsák azt a kiváló viszonyt a magyar kormány és a magyarországi cigányság között, ami az elmúlt három esztendőben bontakozott ki, és példaértékű Európában is’.”

6. Rezsi vagy rezsim?

Molnár Csaba (független): „Az elmúlt három év talán (közbeszólás a Fidesz soraiból: Ülj le!) legcinikusabb, legsilányabb (Folyamatos zaj – Az elnök csenget.), leginkább szánalmas politikai nyilatkozattervezetét tárgyalja most az Országgyűlés. Ez egyetlenegy emberről és az ő sértett hiúságáról, Orbán Viktorról szól. Arról a miniszterelnökről, aki szélsőséges önimádatában a saját személyét Magyarországgal azonosítja (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Gyurcsány Ferenc, Soltész Miklós a szónok felé felmutatja a táblagépét, amin egy Gyurcsány Ferencről készült videofelvétel látható.) Ez olyan, mint amikor egy középső csoportos óvodás játszik a homokozóban, a mellette ülő kisgyerek elveszi a lapátját, és ezért az óvodás odarohan az anyukájához bömbölve, és a segítségét kéri. (Wittner Mária: Ne mutogassál…!) A Magyar Országgyűlés képviselői ma egy ilyen, egy középső csoportos óvodás szellemi színvonalához mért vitában vesznek részt csak azért, mert a vezérük erre kéri Önöket. (Soltész Miklós: Be vagy rúgva, mint a Gyurcsány!) A Tavares-jelentés előkészítése hónapokkal korábban elkezdődött, mint ahogy Önök Magyarországon egy szót is beszéltek volna a rezsicsökkentésről. Amikor ez a parlament folyamatosan vagyonszerzés, jövedelemszerzés és üzleti mutyik miatt hozott döntéseket az elmúlt néhány évben. (Soltész Miklós, ismét felmutatva a táblagépét: Nézd a főnöködet közben!) Itt nem a rezsi ellen folyik eljárás, képviselőtársaim, hanem a rezsim ellen, az Önök rezsimje ellen. 1975 óta – tudják, ez volt az az év, amikor még az akkori kommunista tábor a Szovjetunió vezetésével is beleegyezett abba, hogy elfogadják azt a bizonyos helsinki egyezményt – 1975 óta semelyik európai ország nem mondhatja azt, hogy emberi jogi ügyekben beavatkoznak az ő belügyeibe, mert a többi európai országnak véleménymondásra lehetősége van. Bár igaz, hogy az akkori kommunista vezetők is nagyon nehezen tűrték, hogy fegyelmezzék őket. Brezsnyev, Honecker, Ceauşescu vagy Husák, ők természetesen (közbeszólások a kormánypártok soraiból: Gyurcsány! Gyurcsány!) agresszív módon szólaltak fel akkor… Látom, idegesek, amikor Önökhöz hasonlítom a kommunista vezetőket. (Soltész Miklós: Kovács Laci bácsi! Soltész Miklós, ismét felmutatva a táblagépét: Nézd a főnököd!) A sorsuk is ugyanaz lesz majd, ahogy az előbb említett kommunista vezetők is a történelem szemétdombján végezték, az Önök vezére is oda fog majd jutni (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. – Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg te is! – Taps és derültség a kormánypártok soraiban.).”

Pálffy István (KDNP): „Lényegében Molnár Csaba gyurcsányista képviselő egy platformra került Szilágyi László és Karácsony Gergely bajnaista képviselőkkel. A kettő között minimális a különbség. A két volt LMP-s beadott egy gyalázatos, a Házhoz, a Magyar Országgyűléshez nem méltó módosító javaslatot, idepiszkítottak a patkóba, ide az asztalra, majd elhagyták a termet. Molnár Csaba még itt van. Ennyi a különbség, tisztelt képviselőtársaim… Az Európai Parlament, az a bizonyos baloldali liberális többség osztja azt az eszmét, hogy az Unió nem csupán „demokráciák uniója”, hanem egyúttal a „demokrácia uniója” is. (Babák Mihály: Hazudnak, mint a szocik.) Az Európai Unió a mi eszménk szerint, amit mi osztunk, a szuverén nemzetek uniója. De semmiképpen nem szeretnénk egy olyan Európai Uniót, amely a demokrácia uniója, vagyis valamiféle diktatórikus demokrácia az Uniótól.”

Szabó Vilmos (MSZP): „Az 52 százalékkal megszerzett kétharmados mandátumukkal nem hatalmazták fel arra Önöket, hogy megszüntessék a demokratikus rendszert Magyarországon.

Azt szeretném Önöknek ajánlani, vegyenek példát a Horn Gyula által vezetett (moraj, felzúdulás a kormánypártok soraiban) kétharmados támogatottságú kormányról… Nagyon sokszor hivatkoztak a román példára, hogy bezzeg a román parlament képviselői együtt szavaztak. Igen, csak egy dolgot elfelejtenek elmondani, a szocialista Ponta-kormány a kritikák után mindent annulált, nullára állította vissza az órát. Visszaállították az órát, leültek a román parlament ellenzéki képviselőivel, és úgy meg tudtak egyezni. No, így lehet tárgyalni.”

7. „Önök ne osszák nekünk az észt”, „Nincs helyük a magyar parlamentben” – avagy nálunk ne volna demokrácia?

Soltész Miklós (KDNP)*: „Önök mernek minket kiosztogatni demokráciáról?! Önök mernek demokráciáról beszélni, akik amikor kiderült 2006-ban a hazugságbeszédük, szemeket lövettek ki, embereket verettek meg, fiatalokat csukattak börtönbe, rúgattak ki az egyetemről? Önök ne osszák nekünk az észt ebben a kérdésben, se demokrácia-, se más kérdésben ne osszák nekünk az észt! Önök ezt a bűnlajstromot, amit most itt fölsoroltam, és ez csepp a tengerben, amit Önök megtettek ezzel a nemzettel szemben, most végre valamilyen módon helyre tehetnék. De nem teszik, mert azok mellé a politikusok mellé fordulnak, mint Bajnai Gordon és csapata, akiknek az itt lévő csatlósai a következő módosító indítványt nyújtották be. A legmocskosabb módosító indítvány, ami ebben a Házban előfordult ebben az időszakban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van.) „Mi, magyarok szabad akaratunkból léptünk be az Európai Unióba” – mondja Szilágyi László és Karácsony Gergely (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem igaz.) Majd így folytatják az Önök partnerei: „Akkor még nem sejtettük, hogy egy paksi csőszkunyhóban Viviane Reding és Bajnai Gordon a Szent Koronát ürgebőrbe kötve átadta a Bilderberg-csoportnak.”… Az előbb képviselő úr arról beszélt, hogy Horn Gyuláról vegyünk példát. Horn Gyula tiszteletét megőrizzük, de amit Ön mondott, az képtelenség. A Horn–Kuncze-kormány volt az, aki elárulta ezt az országot, akik eladták az összes vagyonunkat, ami miatt most történik ez a büntetés Magyarország ellen, mert visszavesszük azt a jogos jussunkat, ami a mienk. Maradtak, akik voltak, hazudtak éjjel-nappal és folyamatosan. (Nagy taps és közbekiáltások a kormánypártok soraiból: Így van.)”

Varga István (Fidesz): „Európa legszomorúbb sorsú nemzete tagjaként, a magyarként, megdöbbenéssel hallgattam a strasbourgi vitát. Megdöbbenéssel és megrökönyödéssel és rendkívüli szomorúsággal… Természetesen büszkeség töltött el, hogy végre ennek az országnak van olyan miniszterelnöke, aki megvédi a nemzetet, megvédi ezt a tragikus sorsú országot, és megvédi azokat a magyarokat, akik önszántukon kívül a határon kívül rekedtek. És akik szintén megdöbbenve hallgatták a vitát, és hallgatták azokat a képviselőket, akik még miniszterek is voltak eléggé el nem ítélhető módon. Hiszen Bokros Lajos miniszter volt, a most felszólalt Molnár Csaba számomra megdöbbentő módon miniszter volt, és Göncz Kinga – Göncz elnök úrnak az édes kis leánya** – pedig külügyminiszter volt, a patkóban ült. Ezek az emberek a magyar nemzet tagjaként szembefordultak Magyarországgal. Ez a mostani Európai Parlament egy hitvány, silány, tehát semmi köze nincs az ezeréves Európához, semmi köze nincs ahhoz a Magyarországhoz, ahhoz a nemzethez, amelynek a történelme valóban nagyon tragikus volt, de ahogy Tamási Áron mondotta volt, hősi volt és költők tollára méltó. És igen, mi ezer esztendőn keresztül védtük a kereszténységet, saját vérünkkel védtük Európát, és ennek a következménye vagy „jutalma” ez lett… Nincs a magyar nemzetnek tovább hová hátrálni. Azok a politikusok, akik a rendszerváltozás után 23 esztendővel nem tanultak Kun Bélából, nem tanultak Károlyi Mihályból, azoknak nincs helyük a magyar parlamentben. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.”

Szanyi Tibor (MSZP): „Tisztelettel kérem elnök urat, hogy esetleg itt a parlamenti Házszabálynak megfelelően volna olyan kedves visszautasítani a még megszólalásom előtti rágalmazó szavakat. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Megteszi, elnök úr? (Répássy Róbert: Ismételje meg, mik voltak azok!) Viszont, amit ebben a parlamentben is szeretnék a leghatározottabban visszautasítani, úgy is mint az Európai Unió egyik magyar állampolgára, nevezetesen, hogy a miniszterelnök úgy, ahogy van, Európát korruptnak nevezte. Úgy fogalmazott, hogy Magyarországgal szemben fellépett egy olyan többség, amely egyébként a Magyarországgal ellenséges úgynevezett multinacionális érdekeket védi. Jelzem nagy tisztelettel, ennyire pofátlan kormányfő nem nagyon volt az Európai Unió történetében, aki képes volt az egész Magyarországon kívüli Európát lekorruptozni, úgy, hogy egyébként reggeltől estig mást se tesz, mint dönti a lét Simicskának! Egész Európa összeesküdött Magyarországgal szemben! Ez az Önök fóbiája. Akkor kérdezzék már meg a főnöküket, hetente mi a csudának köti ezeket a stratégiai megállapodásokat a multinacionális cégekkel! (Soltész Miklós egy poharat emel Szanyi Tibor felé.) Mire föl? Akkor ő a stratégiai partnereinek üzen hadat, vagy hogyan? (Hevesen gesztikulál. – Derültség a kormánypárti padsorokban. – Az elnök csenget. Soltész Miklós: Egészségedre! – Ismét megemeli a poharat Szanyi Tibor felé.)”

Hargitai János (KDNP): „Szanyi képviselő úr, aki európai parlamenti képviselőnek készül, ott méltó helye lesz. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) Azt a középiskolás szinten zajló vitát, amit megélhettünk most már sokadszor az Európai Parlamentben, azt ő is követni fogja tudni, és ugyanakkor stílusban, küllemben Cohn-Bendit méltó vetélytársa lesz ebben a fórumban. Kívánom Önnek, hogy oda jusson.”

Gulyás Gergely (Fidesz): „Ezt a jelentést a baloldal arra használta, hogy megfogalmazza azokat a vádakat, amelyeket egy héttel korábban az Európa Tanácsban csúfos kudarc közepette szavazott le egy olyan nemzetközi testület, amelyhez egyébként az emberi jogok sokkal közelebb állnak, mint az Európai Parlamenthez. (Szabó Vilmos: Hazugság! Hazugság! – Bárándy Gergely: Nevetséges!) Ezért azt mondhatjuk, hogy itt európai testületek közötti vitáról van szó. (Wittner Mária: Nekik mindegy, csak ártson!)”

A szerk. megj.: