rss      tw      fb
Keres

Exkluzív szolgáltatások




Ismerjük el: jó ma Magyarországon terrorbrigád-tagnak lenni. Az ember lánya szinte még át sem ugrott a pártszékház kerítésén, máris kitüntető figyelem övezi: maga a párt kommunikációs igazgatója siet üdvözölni, kétfajta süteményből választhat, mintha csak egy jobb Andrássy-úti étteremben francia menüt rendelt volna. A székház védői sem azzal foglalkoznak először, hogy a bent rekedteket a ház alatt húzódó csatornarendszeren keresztül, esetleg helikopteres deszant-alakulatok bevetésével mentsék ki a közvetlen életveszélyből. Nem, ők mindenekelőtt a terrorbrigád tagjait szeretnék biztonságban tudni, minden csak azután jöhet. A rendőrségi jelentés szerint a székház védői tanácsokkal segítették az egyik, kerítésen átmászó diverzánst, nehogy felsértse a lábát, társát pedig erős karok emelték a levegőbe és vitték távolabb a ház omlásveszélyes falától.


Talán stílszerűbb lett volna, ha a rendőrségi jelentés arra is kitér, hogyan védte a székház biztonsági szolgálata a felforgatókat a járókelők spontán felháborodásától. Úgy látszik azonban, ezt a fordulatot nehezebb időkre kell tartogatni.


Pedig ahogy a nyugat-európai híradókból látjuk, a német vagy a francia rendőrség nem sokat teketóriázik a jog határát átlépő tüntetőkkel, legyenek azok a Greenpeace aktivistái vagy atomellenes állampolgári csoportok tagjai. Ezek a rapid, durva beavatkozások azonban csak a végóráit élő német és francia diktatúrákban fordulhatnak elő, nálunk soha. Így, ha a tíz alkalomra szóló, kedvezményes kerítésátugrási igazolvány kiosztása el is maradt a pártszékháznál, csalódásra nincs ok; a mi tüntetőink európai mércével mérve is exkluzív szolgáltatásoknak örvendhetnek.



2013. március 7., Lendvay utca: A „Bajnai-gárda” (© Kósa Lajos) egyik tagja a „feddhetetlen” székházvédők karjaiban – Népszabadság/Kurucz Árpád

Nyár van, a takarékszövetkezetek rendkívüli közgyűlésein pezseg az élet. A rekkenő hőségben is sötét öltönyt és nyakkendőt viselő urak és kiskosztümös hölgyek nagy figyelemmel tanulmányozzák az előterjesztéseket. A többszáz oldalas, nehezen emészthető jogi szövegben feltűnés nélkül bújik meg az a paragrafus, amely szerint a mostani, különleges alkalommal a „nem” szavazat is igennek számít, de ez igazán apróság. Érthetetlen, miért kell ilyen ügyekben a miniszterelnökkel levelezni. A magyar szabályozás már most messze túlmutat a hagyományos piacgazdaságok magántulajdont védő előírásain. Lássuk be, a hazai tulajdonos kivételezett helyzetben van: még el sem készítette a féléves mérleget, még nem is kezdett el tárgyalni a beszállítókkal, már az íróasztalánál ül az állam megbízottja, tőkét emel, utalásokat indít, neki szinte más dolga sem marad, mint az osztalékot felvenni. Hogy ilyet nem látott a világ? A világ talán még valóban nem. Mi már sokszor.


A választási előkészületek is olajozottan haladnak. A közelmúltban az ellenzék egyik vezető politikusa ugyan azt találta mondani, hogy ezt a mérkőzést idegen pályán kell megvívniuk, a valóság azonban ennél sokkal biztatóbban fest. Garantálható, hogy nem lesznek felesleges körök. A pálya tulajdonosa kora gyermekkora óta tegező viszonyban van a bíróval, ha rámutatunk valakire, kiállítja, a partjelzők a rokonságból kerülnek ki, a sportorvos meg egyenesen a család jó barátjának számít generációk óta. A körzetek húsz százalékában egyébként is az ellenzéknek kell nyerni, erről némi vita után legfelső szinten született döntés, és ilyen értelmű utasítást kapott a választókerületi határokat kijelölő csoport is.


Nagyjából ötven választókerület hagyományosan a miénk; ebből aztán egy gyerek is ki tudja számolni, hogy várhatóan alig több mint másfél tucat választási körzetben lesz szükség arra, hogy a rendőrség közbeavatkozzon és megvédje az ellenzéki jelöltet a választópolgárok spontán felháborodásától, ami egy kiérlelt európai demokráciában teljesen elfogadható arány. Persze rengeteg munka van még addig. Igazság szerint a spontán tüntetések költségtérítését is emelni kellene; 2006 óta rengeteget emelkedtek az árak, a benzin áráról nem is beszélve. De jól haladnak a dolgok. A legjobban felháborodottakkal már elbeszélgetett az alpolgármester úr, statisztákra viszont még szükség lehet a nagy túljelentkezés ellenére.


Ha korrektek az előzetes felméréseink, mindössze tizenöt-húsz körzetben kell majd alaposabban körülnézniük az illetékeseknek, rendben van-e minden a választásokon induló pártok háza táján, szabályszerűek-e a nyilvántartások; a spontán tüntetők minden szükséges információt megkaptak-e fentről és kellő mélységben megismerkedtek-e a forgatókönyvvel. Felmerült, nincs-e szükség néhány tapasztaltabb, székházgyújtogatásban megfelelően jártas kolléga átvezénylésére, horribile dictu nem kell-e megfontolni egy-két jelölt kimondottan preventív célú őrizetbe vételét.


Hogy nehogy a fejére hulljon a vakolat.