Még tart a kegyelmi állapot
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2010. október 10. vasárnap, 04:58
A magyar választási szisztéma szerint az önkormányzati választások néhány hónappal követik az országgyűlési választásokat. Ennek következtében, bár persze nem ez a valódi funkciójuk, lehetőséget adnak az országgyűlési választások eredményeinek bizonyosfajta korrigálására, amint ez a legtöbb esetben – kisebb vagy nagyobb mértékben és vehemenciával – eddig mindig be is következett. Két eset kivételével. Az egyik a 2002-es év, amikor a „száznapos” programok megtették a hatásukat, a másik a mostani. Mert most még mindig oly erős a miniszterelnök által emlegetett „kegyelmi állapot”, még mindig oly erős a csodavárás, hogy az eltolódások egészen minimális jellegűek voltak.
A részvételi arány az átlagosnál, ha nem is kiugróan, de érzékelhetően alacsonyabb volt, ami utalhat egy kezdődő apátiára. Ettől a kormánypárti gőzhenger persze még sikeresen működött – az is lehet, hogy épp ettől volt sikeres. De azért nem annyira, mint szerették volna: a siker nagyjából akkora volt, mint áprilisban. Budapest esetében a kormánypárt közgyűlési többsége épp csak hogy nagyobb, mint az előző koalícióé volt, bár vele szemben most egy megosztott ellenzék áll, s a megbízható bürokrata szerepében föltűnő főpolgármesterjelöltje (akivel szemben viszont nem állt igazi ellenjelölt) több szavazatot kapott, mint a pártszövetség. Persze egy olyan, az elmúlt években tökéletesen frusztrált város, mint Pécs, ahol a baloldal már korábban összeomlott, mostanra teljesen színt váltott, míg Miskolcon az „ellenzéki tűzfészekkel” való fenyegetés és a lejárató kampány (amelyben szégyenletes részt vállalt a „közszolgálati” televízió) tette meg a hatását. De mondjuk Szegeden nem sokat értek a nyilvánvalóan választási célokból bedobott demagóg ígéretek.
No Mercy Cemetery - flickr/mhuang
Hogy a gátlástalan arrogancia eredményességének azért mégiscsak megvannak a határai, azt két eset mutatta meg a legvilágosabban. Az egyik Gödöllő, ahol a város lakossága hűségesen kitartott konzervatív polgármestere mellett, akit a jobboldali-populista kormánypárt inkorrekt módszerekkel igyekezett kibuktatni tisztségéből. A másik Esztergom, ahol a város lakossága kétharmados többséggel (mégpedig valóságosan kétharmados, tehát az effektív szavazatok kétharmadát jelentő többséggel) zavarta el a kormánypárt által évek óta makacsul ráoktrojált krakéler polgármestert. Aki ezek után még képes volt megtámadni a választás abszolút egyértelmű eredményét!
Korrekció tehát országos méretben nem történt, sem ilyen, sem olyan irányban, csak most az országos szituáció már a helyi szinteket is elérte. Hogy az a bizonyos „kegyelmi állapot” meddig fog kitartani, hogy a magyar választópolgárok meddig hajlandók várni a csodára, az majd csak ezután fog kiderülni.
