rss      tw      fb
Keres

Szövetségkötési bizonyítvány



Nem állom meg. Írtam én egy hosszabbat is a Bajnai–Mesterházy-problémáról, csak még nem jutott nekem felület a Galamusban. De ami késik, nem múlik. Viszont amit nem állok meg, hogy ne mondjam el így nagy hirtelenjében, az a következő. Liberális beállítottságú választópolgár vagyok, azaz évek óta pártnélküli. Ráadásul az is meggyőződésem, hogy a politikának első helyen mindig, kivétel nélkül az ország problémáiról kell szólnia, noha tudomásul veszem azt is, hogy társadalmi érdekek vagy gazdasági-pártpolitikai konstellációk miatt olykor nem születhetnek meg a legjobb megoldások ezekre a problémákra. Vagyis hogy a politika nem tisztán probléma- és konfliktusmegoldásról szól, hanem olykor a pártok, sőt politikusok önérdekeiről is.


De abban a pillanatban, mihelyt kiszagolom, hogy megfordul a fontossági sorrend és felcserélődik az olykor és a mindig, lilát látok.


Erre mit olvasok a szerdai Népszabadságban? Ezt: „Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke a vitás kérdések lezárására hétfőn olyan megoldási javaslatot tett, miszerint az MSZP-nek kellene kormányfőjelöltet állítania, míg az Együtt–PM adhatná a közös EP-lista vezetőjét, illetve a következő uniós biztost.


Írhatnék most egy hosszú eszmefuttatást arról, miféle gondolkodásmódot tükröz Fodor Gábor javaslata, de nincs rá szükség, mert egyetértek Bajnaiék válaszával, pontosabban a Fodorra vonatkozó résszel: „Bajnai szervezete lapunkkal azt közölte – írta a Népszabadság –, hogy Fodor javaslata az ellenzéki együttműködési tárgyalások teljes félreértéséről tanúskodik. ’Az Együtt–PM szövetség együttműködési javaslata nem egzisztenciális szempontok vagy pozíciók alapján fogalmazott meg arányokat a két ellenzéki erővel kapcsolatban, hanem arra ügyelve, hogy a közösen létrehozott választási szövetség a lehető legtöbb új választópolgárt tudja megszólítani, és így győzni tudjon, garanciát adjon a korszakváltásra, és sikeres kormányzást tegyen lehetővé.’ Az MSZP-ben a liberális javaslatról azt mondták: fel sem merült, hogy közös EP-listát állítsanak az Együtt-tel.”


És akkor mégis ide kívánkozik néhány mondat, megelőlegezve a hosszabb írás egyik mondandóját. Megértem, hogy az MSZP szavazatmaximalizálásra törekszik, mint minden párt a választás előtt. Csakhogy: az én meglehetősen széles ismeretségi körömben például nincs olyan liberális ember, volt SZDSZ-szavazó, aki Fodor Gábort bármiféle liberalizmus képviselőjének és a politika művelésére alkalmas, hiteles és megbízható személynek tartaná. Épp ellenkezőleg. Az én ismeretségi körömben ilyen politikusnak az egykori SZDSZ-ből Kuncze Gábor számít. Aki nincs a porondon. Mert a Bajnai háta mögött álló idióta „rendszer- és elitváltók” már a kezdet kezdetén kigolyózták, ugyanis valamiféle istentől elrugaszkodott téveszme folytán azt hiszik, hogy nem Kuncze az üde és józan, a választókat vonzó és számukra meggyőző ember, hanem, mondjuk, Juhász Péter. Fogalmam sincs persze, hogy Kuncze ebben az életben szóba állna-e még egyszer az MSZP-vel, attól tartok, nem. De ez nem mentség arra, hogy az MSZP a saját kontingenséből, a liberális szavazókra kacsintgatva, Fodor Gábornak ajánlgasson listás helyeket, és őt tűzze saját népfrontos zászlajának liberális szegletére. Nem. Ez a szavazatmaximalizálás tényleg semmi másról nem szól, mint politikai haszonszerzésről, ráadásul a sikertelen fajtájáról. És sajnos ugyanez a helyzet Schmuck Andorral, akit valamilyen szintén érthetetlen és életidegen okból kineveztek a magyar szociáldemokrácia letéteményesének. Schmuck Andor az elmúlt huszonakárhány évben soha, egyetlen pillanatig sem volt komolyan vehető „politikus”. És most sem az, még akkor sem, ha egy sportcsarnokot meg tud tölteni nyugdíjasokkal, mert elképesztő és hazug (értsd: megvalósíthatatlan) ajánlatokkal szédíti őket (lásd a 15 pontot). Lehet, hogy ha Schmuck Andor az MSZP listáján bejutna a parlamentbe, teljes mellszélességgel képviselné a maga 15 pontját (és az nagyon nagy baj lenne, mert konfliktusból lesz elég, nem kellenek melléjük nyilvánvalóan megoldhatatlanok), de lehet, hogy a nyugdíjasait árulná el a bársonyszékért. Egyik rosszabb eset, mint a másik.


Ha tehát az MSZP szövetségkötési politikája úgy néz ki, hogy van benne egy hiteltelen és politikusként többször megbukott „liberális” (akinek az MSZP-Együtt konfliktusának megoldására egy tisztán a hatalmi osztozkodásról szóló, megélhetési politikusra valló javaslat jut eszébe, és még csak nem is érti, mennyire önleleplező, amit mondott), meg van benne egy nyilvánvalóan hazug programmal idős szavazókat csábítgató és világ életében méltán periférikus politikai szereplő, akkor ez az MSZP-ről is bizonyítvány. Méghozzá az igen rossz fajtából.


Tudom, hogy a Demokratikus Koalíció is fel van sorolva a potenciális MSZP-szövetséges jelöltek közt. De a DK és Gyurcsány komolyan veendő politikai tényezők, és nincsenek könnyű helyzetben. Úgyhogy erről majd máskor.