Megtehessük
- Részletek
- Napi apró
- 2013. szeptember 11. szerda, 07:24
- Endrődi Gábor
Státusszimbólum sok minden lehet. Lehet egy svábhegyi villa, egy ezüstszínű Jaguár, néhány ezer hektár vagy ezek híján akár egy egyszerű fekete bakancs is. Ízlése válogatja. Személyes kapcsolatokban szegény világunkban a státusszimbólumok messze túlnőnek korábbi jelentőségükön: birtokosainak, viselőinek szinte nincs is más eszközük, hogy kifejezzék a hierarchiában, modernebb nevén az emberi táplálékláncban elfoglalt kitüntető helyüket.
A magyar értelmiség minden fintorgása ellenére a diszkrét, méltósággal előadott suksükölés is lehet státusszimbólum. Tulajdonosa talán azt szeretné hangsúlyozni: formálódó éveiben nem volt ideje a tárgyas ragozás részleteivel bíbelődni; megfogta a munka végét, s úgy vált valakivé. Mi mással magyarázhatnánk, hogy az egyik kormánypárt jeles frakcióvezetője a tévékamerák előtt kétszer is megismétli a szeptember eleji visegrádi frakcióülés után: az adókedvezményt, amely a gyermekek után járt, most kiterjesszük (sic!) a járulékokra is.
Érthető, ha a nemzetépítés lázában, futballsikereink csúcspontján egy frakcióvezetői nyilatkozatnak nincs meg a megérdemelt visszhangja. De semmiképpen ne becsüljük le, hogy a suksükölés annyi idő után végre visszanyerte polgárjogait. Nem kevesebbet jelez ez a tény, mint azt, hogy a magát felsőbbrendűnek tartó, egyes amerikai és ausztrál egyetemek vendégelőadói székét bitorló értelmiségiek sok évtizedes terroruralma véget ért. Majd ha megtanulnak suksükölni, beállhatnak a sor végére. Természetesen iskolaigazgatói engedéllyel.
Csalódottan konstatáljuk, hogy a nemzeti alaptantervben a sikeres polgári karrier ilyen alapvető követelményei sem szerepelnek. Hogyan fog így a jövő tulajdonosi osztálya felnőni? Hogyan lehet majd valaki néhány tucat nemzeti vállalat igazgatósági tagja, kormánytanácsos, alapítványi elnök és ugyanazon alapítvány fő kliensének tulajdonosa egy személyben, ha még igét ragozni is tud? Csak a rend kedvéért tesszük hozzá, valahol a múlt század hatvanas éveitől kezdve már egy tisztességesebb állampárti karrierhez sem volt elég a rossz igeragozás. Talán ezzel is magyarázható, hogy a kormánypárti frakcióvezető MSZMP-s karrierje sem ívelt megfelelő magasságokba. Csak épp olyan magasra, ahogy az az új állampártban kívánatos.
Addig is arra bíztatjuk a magyar családokat: örüljenek. Kiterjesszük a családi adókedvezményt. Megtehessük.
