Orbán áramrezsije
- Részletek
- Napi apró
- 2013. szeptember 18. szerda, 07:01
- Aczél Endre
Magyarországon vég nélkül lehet ismételgetni azokat a lapos hazugságokat, amelyekkel a „rezsicsökkentést” indokolják. Íme egy friss orbániáda, ezúttal Kötcséről:
„Nekünk azonban egyszer és mindenkorra le kell zárnunk azt a korszakot, amelyben nyerészkedni tudtak az energiaszolgáltatók az embereken" – fogalmazott Orbán Viktor, hozzátéve: meg kell tehát alkotni a közműszolgáltatási törvényt, amely kizárja a profitot a lakossági közműszolgáltatásoknál.
Na akkor. Az embereken nem az energiaszolgáltatók „nyerészkednek” – úgy általában –, hanem maga a magyar állam, amelynek kormányát Orbán Viktor vezeti. Kíváncsi vagyok, hálás kötcsei hallgatóságból hányan tudták, hogy például „az emberek” által fizetett villanyszámla egyharmada az Európában listavezető 27 százalékos áfából, a másik harmada pedig az áramnagykereskedő, az állami tulajdonú MVM haszna. Tehát a német RWE tulajdonában levő Elmű-Émász vállalatcsoport a harmadik harmadból gazdálkodik. Tőle várja el az Orbán-kormány, hogy gazdálkodja ki a hamarosan 20, Lázár János szerint jövőre 30 százalékos rezsicsökkentést. Ha hinni lehet Marie-Theres Thiellnek, a vállalatcsoport igazgatósági elnökének (lásd: Adalékok a Fidesz rezsicsökkentésért folytatott „családvédelmi” harcához), akkor az Elmű-Émász erre nem képes, már csak azért sem, mert az úgynevezett „egyetemes (lakossági) szolgáltatás” eleve veszteséges üzletág, ma pedig a plusz adóterhek (sarcok – mert nemcsak rezsicsökkentés van, hanem különadó is!) folytán összeomlóban van. Mivel a német topmenedzsereknek nem szokásuk a hazudozás, ez mások sportja, én történetesen hiszek neki. Elhiszem azt is, hogy az Elmű-Émász 17 év alatt 200 milliárd forint osztalékfizetés mellett 450 milliárdot ruházott be Magyarországon. Azaz: szimpla hazugság, hogy kisíbolták a hasznukat, ahelyett, hogy visszaforgatták volna.
(Természetesen az RWE nem szerelemből ruházott be ennyi pénzt, hanem azért, hogy fejlessze „nem egyetemes” üzletágait [is], amelyeknek a hasznával kiegyensúlyozta a mérlegeit. Továbbá azért, mert ezek a nagy cégek hosszú távra gondolkodnak és tudják, hogy a mai beruházás holnap megtérül. Na persze, ha arra kényszerítik őket, hogy nonprofit alapon működjenek, akkor előbb-utóbb menekülőre fogják. Ekkora marhaságot! Ha én beruházok valahol, és nem lehet profitom, akkor inkább bankba viszem vagy kötvényekbe fektetem a pénzemet!)
És akkor a lényeg. Tisztelt miniszterelnökünk bejelenthette volna, hogy csökkentik az áfát; bejelenthette volna azt is, hogy az MVM olcsóbban adja az áramot, de esze ágában sem volt ilyesmit tenni, mert a kényszereszközökkel 3 százalék alá szorított költségvetés ezeket a bevételeket nem képes nélkülözni. Ha annyira szívügye a rezsicsökkentés, miért nem – képletesen szólva – a saját zsebébe nyúl?! Miért a másokéban turkál? És ha törvénnyel kötelezi a cégeket erejüket meghaladó áldozatvállalásra, akkor miért beszél háborúról, harcról? Az ellenfélnél nincs fegyver! De ez nem állja majd útját annak, hogy kihirdesse: megnyert egy háborút. Megint egyet. És még egyet. Vigasz csak egy van: nevetségessé teszi magát – a szakmában legalábbis. Mert ha az „egyetemes (lakossági) szolgáltatás” valóban eleve veszteséges, mint Thiell asszony mondja, akkor minek olyan törvény, amely őszerinte „kizárja a profitot a lakossági közműszolgáltatásoknál”?
