rss      tw      fb
Keres

Sok hűhó semmiért



Igazán kár volt Magyarország egyik legpatinásabb helyiségében, az Országház Gobelin-termében ünnepelni a legfrissebb kínai beruházást, lévén annak összértéke 1 millió euró (300 millió Ft), körülbelül annyi, amennyit egy közép-kelet-európai kistőkés a mellényzsebéből is kiráz. Szijjártó Péter államtitkár emelte perzsgőspoharát arra az – írd és mondd – ötven új munkahelyre, amelyet ez a „mobiltelefon-javító szervízközpont” kínál majd pár hónapon belül.


Szijjártónak volt képe ezt a semmiséget az Orbán által meghirdetett „keleti nyitás politikájának újabb állomásaként” aposztrofálni, noha az eddig kézzel fogható eredményt nem hozott. (Halkan megjegyzem, hogy az olyan, sok embert foglalkoztató kínai óriások, mint a Borsodchem-tulajdonos Wanhua vagy az IT-s Huawei nem az Orbán-kormány idején telepedtek meg Magyarországon, még ha fejlesztési stratégiájuk jelentős állomásai már 2010 utániak is.)


Túl ezen, az államtitkár eldicsekedett azzal, hogy tíz év alatt (melyik tíz évről van szó?) a kínai magyar kereskedelem 2,2 milliárd dollárról 7,2 milliárdra emelkedett. Utánanéztem: a Kínai Népköztársaság kereskedelmi minisztériumának (MOFCOM) idén február 5-én kiadott adatsorában nincsenek ilyen számok. Kiolvasható viszont a statisztikából, hogy a kétoldalú kereskedelem Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt növekedett először ugrásszerűen (1,6 milliárdról 2,6 milliárdra), és ezt az erős dinamizmusát – a nagy válságévet (2009) leszámítva – Gyurcsány idején, sőt valamennyire, azaz alig 5 százalék fölött még Orbán első évében (2011) is meg tudta tartani. De akkor valami szélfúvás érhette (keleti?), mert tavaly, tekintet nélkül a keleti gazdasági nyitásra, a kétoldalú kereskedelem ritkán látott mértékben, 12,9 százalékkal esett vissza, a Magyarországra irányuló kínai export még ennél is nagyobb, 15 százalékot meghaladó mértékben.


Egyébiránt a magyar-kínai kereskedelem legjobb éve 2011 volt, de nem a magyar, hanem a kínai export jóvoltából – innen sikerült alaposan visszacsúszni tavaly (9,26 milliárd dollárról valamivel 8 fölé). Egyszóval: miért beszél növekedésről az, akinek csökkenésről kéne beszélnie?