Változó felhőzet



A címet egy meglehetősen nézhető magyar filmből kölcsönzöm, Keleti Márton rendezte még 1967-ben. És azért kölcsönzöm, mert egy korábbi írásomban (Hány hadosztályuk van? – 2) megpróbálkoztam némi – bár inkább hipotetikus – amatőr előrejelzésekkel a politikai meteorológia területén, s ezeket most mintha a hivatásos meteorológia (a közvéleménykutatások) megerősítenék.


Ott azt írtam – először is –, hogy az Együtt korábbi nagy népszerűségének lecsökkenéséhez minden bizonnyal hozzájárult a szocialista párthoz való folyamatos közeledése és a vele megkötött eléggé szoros szövetség. Igaz ugyan, hogy a baloldali szavazók ennél is szorosabb szövetséget (közös listát) szerettek volna, csakhogy az Együtt eredeti célközönsége nem a baloldali szavazók voltak. Az Együtt azért alakult meg, hogy szavazókat gyűjtsön be a jobboldali populizmusból kiábrándult, valóban konzervatív szavazói körből, illetve hogy egyáltalán választási alternatívát nyújtson nekik. Megkockáztattam azt a véleményt is, hogy a Párbeszéd Magyarországért „zöld” antikapitalizmusa szintén taszítani fogja ezt a megcélzott szavazói csoportot. Abban láttam némi pozitív lehetőséget, hogy a Bokros-féle Modern Magyarország informális támogatása segíthet a térnyerésben, de ennek a támogatásnak, illetve együttműködésnek eddig nem sok jelét láthattuk.


Láthattunk viszont valami mást, méghozzá nagyon károsat: a szobordöntögetés és fejhurcolászás, illetve a vécédeszka-ajándékozás performanszait – ezek ugyan csak az Együtt filiáléihoz kapcsolódtak, de végső soron mégiscsak az Együtthöz. A célszemélyeket, akik ellen ezek az akciók irányultak, eszemben sincs sajnálni: ennél keményebb dolgokat is megérdemelnének. Az akciókkal még csak nem is az a bajom elsősorban, hogy ízléstelenek (mert bizony azok), hanem az, hogy meggondolatlanul öncélúak voltak, és előre kiszámíthatóan nem járhattak semmilyen pozitív eredménnyel. Vagy pontosabban: előre kiszámíthatóan csak negatív eredménnyel járhattak. Azok a centrista szavazók, akiket eredetileg vonzhatott Bajnai neve, s ennek hatásaként a szervezete, az Együtt is (mert lássuk be, hogy ennek a logikának kellett volna működnie), most megfordítva, az Együtt szervezeteinek ostoba akciói folytán, elkezdhetik az elfordulást Bajnaitól is.



Szabó Rebeka (PM) a Bicske–Alcsútdoboz vasút elleni tiltakozásként játékvonattal ajándékozza meg Orbán Viktort – PM-Facebook

Az Együtt–PM népszerűsége a nyári 12 százalékról mostanra 8 százalékra csökkent, és a performanszok hatása ebben még nincs is benne. Ez pedig reális következményként veti föl a múltkor csak hipotetikusan jelzett lehetőséget: mivel itt pártszövetségről van szó, amelynek el kellene érnie a 10 százalékot a választásokon, ha tartósan ez alatt a népszerűségi mutató alatt maradnak, akkor a PM-nek be kell olvadnia az Együttbe. Egészében véve úgy tűnik, az EPM szavazói – a várakozásokkal ellentétben – nem annyira középről jöttek, mint inkább balról, az MSZP-ből és a DK-ból, s a különféle bakik hatására most megkezdődött egy visszaáramlás. Mintha lényegében csak annyi történt volna, hogy a baloldal pártjai ide-oda csoportosítgatták a potenciális választóikat, akik azonban végső soron mindvégig ugyanannyian maradtak. Ennek az ide-oda áramlásnak van azután egy igencsak látványos további jele is.


Múltkori írásomban azt is javasoltam – másodszor –, hogy a Demokratikus Koalíció potenciális szavazóinak figyelniük kell a közvéleménykutatásokat, s ha a párt eléri és tartósan meghaladja az 5 százalékos eredményt, akkor kapnak egy reális lehetőséget rá, hogy szavazatukat a választásokon az elveszés veszélye nélkül adják a preferált pártjukra. Ez most megtörtént: a nyári 3 százalékról a DK följutott 5 százalékra. Meggyőződésem, hogy ez döntően az EPM-től való visszaáramlás következménye (bár lehet, hogy a párt egynémely újabb akciói új szavazókat is megnyertek a baloldalnak), tehát a közvéleménykutatási eredményeket tovább kell figyelni. Az bizonyos, hogy amennyiben az EMP jelenlegi 8 százaléka tovább csökken, a DK jelenlegi 5 százaléka pedig tovább nő, az – hiszen a különbség mennyiségileg most mindössze 3 százalék, minőségileg nézve pedig az EPM stabilan a 10 százalék alatt, a DK viszont az 5 százalék fölött lehet – nyilvánvalóan teljesen új helyzetet teremt majd a baloldalon.


A közvéleménykutatási adatoknál – mint mindig – a Medián számait vettem figyelembe. Az intézet az általános fölmérés mellett most egy speciális mérést is elvégzett: arra kérdezett rá, hogy a kormányt nem támogató szavazók egyetértenének-e a Demokratikus Koalíció és személy szerint Gyurcsány Ferenc részvételével a demokratikus ellenzéki összefogásban. A baloldali szavazóknál az eredmény kétharmados igen volt, sőt efelé hajlottak az ún. aktív bizonytalanok is, csak a pártot nem választóknál volt más a helyzet. Csakhogy ez a kutatási eredmény sajnos 2 hónapot elkésett: igazi relevanciája a baloldali pártok tárgyalásainak időszakában lett volna.


Azt nem gondolom mármost, hogy a tárgyalásokat akkor a mostani helyzetben, és aztán minden egyes közvéleménykutatás nyomán, újra kellene nyitni. A felhőzet ismét változhat. De az biztos, hogy folyamatosan készen kell állni bármilyen eshetőség bekövetkezésére és bármely lehetőség elfogadására, a politikai közhely szem előtt tartásával: „Soha ne mondd, hogy soha!”




Lendvai L. Ferenc