Ügyeletes szentünk
- Részletek
- Napi apró
- 2013. október 16. szerda, 07:08
- Aczél Endre
Megszállott futóbolondok mindenütt, minden bokorban akadnak. Én történetesen ilyeneknek gondoltam azokat, akik Orbán Viktor hungarocell-mását egy nyilvános rendezvényen felhasogatták. Egy tévéműsorban kénytelen voltam kimondani: a látványtól a hányinger kerülgetett. Lévén hovatovább aggastyán, akinek egyre konzervatívabb az ízlése, ugyanilyen érzületek lettek úrrá rajtam, amikor Gyurcsány Ferenc bábuját egyesek fára lógatták, mások pedig nemes egyszerűséggel elégették.
De soha nem gondoltam, hogy az ilyen „megnyilvánulások” (copyright CÖF) politikusokhoz, politikai pártokhoz volnának köthetők. Következésképp azt sem értem, hogy Bajnai Gordonnak és a Szolidaritás mozgalomnak – egy közismerten szelíd politikusnak és egy némiképp fegyelmezetlen társaságnak – miért és főként kitől kellene „elnézést” kérnie az Orbán-más szétdarabolásáért? Mely minősítetten egyéni akció volt.
Pontosan olyan mint Terry Jones floridai tiszteletes Korán-égetése saját imaházának kertjében (2011). Annak idején a felháborodás lökésszerű hullámai borították el az iszlám világot; Afganisztánban a „tömegek” még amerikai katonákat is öltek. A felelősséget a keresztényekre terítették rá egyébként, nem Barack Obamára.
Van a birtokomban egy jellemző idézet azokból az időkből. „Az iszlám nem engedi meg nekünk, hogy megszentségtelenítsük a keresztények szent könyvét, tehát a keresztények dolga az, hogy tiszteletben tartsák a szent Koránt” – mondotta volt egy afgán egyetemi oktató.
A mondattal nincs vitám, de hiába is kutatok az emlékezetemben, nem látom nyomát annak, hogy amikor a minap Egyiptomban az iszlamisták kopt keresztény templomokat égettek föl, ugyanez a kiváló moszlim értelmiségi vagy akármelyik társa tiszteletre és türelemre intette, horribile dictu elítélte volna a gyújtogatókat. Akik nem a bibliát vetették máglyára, hanem a templomot magát. Arrafelé ilyen „mentalitással” (copyright ugyancsak CÖF) a jelek szerint együtt lehet élni.
A történtek a vallásháború gyűjtőfogalmába iktathatók be. Vallásháborúba kapcsolódtak be azok a közéleti személyiségek, akik a CÖF bocsánatkérést sürgető nyílt levelét aláírták. Ha a levél szerzői beülnek Karinthy bűvös székébe, kimondták, akár le is írhatták volna, hogy ami a hungarocell-figurával történt, az a szemükben blaszfémia, azaz istenkáromlás, mert szerintük a vallásos tisztelet az, ami Magyarország miniszterelnökének minimum kijár.
Érdekes, hogy ezek az emberek, akiknek egyik kedvenc szófordulatuk a „kettős mérce”, meg se nyikkantak, amikor – például Körmenden – egyesek Gyurcsány-bábut égettek. Az a politikai autodafé nem sértette az ízlésüket; arról nyilván úgy gondolták: magánakció. Erről meg, tiszta politikai haszonlesésből azt, hogy kollektív, ráadásul uszító politikusokkal a háttérben.
De vissza a kérdésemhez. A CÖF szerint tehát nyilván az volna a helyes és elfogadható megoldás, ha Bajnai bocsánatot kérne magától a szent embertől. Vagy – ez még jobb – magától a magyar néptől, amelynek megint van egy „ügyeletes szentje” (ezt a kifejezést hajdanán TGM írta le Csoóri Sándorral kapcsolatban), s amelyet ennek folytán súlyos sérelem ért.
Szó mi szó, Orbán aranyszájú, amiképp Mohamed próféta volt.
Kénytelen vagyok fejet hajtani a miniszterelnök előtt. Ha az őt ért – teljesen jelentéktelen, minden más demokráciában köznapinak számító, bár kicsit se szerethető – inzultusnak sikerült ennyi érdemdús művészt, tudóst, sportolót ekkora haragra gerjesztenie, akkor őt valóban szentként tisztelik. Hogy milyen teljesítményéért, nem tudom, legfeljebb önnön tévelygésemet kárhoztathatom. De hoppá! Aki szent, azzal csodák esnek meg. S lám, egyik internetes portálunk fölfedte, hogy pár nappal állítólagos sport-térdműtétje után a miniszterelnök már behajlított térddel ücsörgött Cameron, brit miniszterelnök dolgozószobájában, a Downing Streeten. Ez a portál indítványozott neki egy próbálkozást a vízen járással, ha már a műtött térd hajlítása is ment neki. Csatlakozom. A történet innentől már nem a vallás, hanem – valóban – a szentség régióiba emelkedik.
