rss      tw      fb
Keres

Autodafé – Budapest ítélt a hajléktalanok felett



A Fővárosi Közgyűlés bevégezte azt, amit a hajléktalanfaló Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, Budapest nyolcadik kerületének polgármestere elkezdett: kiüldözte a hajléktalanokat a városból. Ezzel egyidejűleg a bérletárak csökkentésével megpróbálja megvesztegetni a fővárosiakat. Ez a Fidesz szemében egyszerre két jótétemény, valójában azonban egymástól elválaszthatatlan két bűn, pontosan úgy, ahogyan Orbán Viktor megálmodta. A Fidesz arra törekszik, hogy felébressze, pontosabban szólva létrehozza az emberekben a legaljasabb indulatokat és vágyakat. Itt is, mint általában a politikai kommunikációjában, az ellenkezőjét gondolja és teszi annak, amit mond. Amikor azt mondja valamire, hogy megvédi, akkor elrabolja, elpusztítja, megsemmisíti. Amikor „megvédték” a nyugdíjakat, eltűnt a kezük között háromezer milliárd forint; amikor „megvédték” a munkahelyeket, kitántorgott Európába félmillió emberünk. Most éppen a hajléktalanokat „védik meg”, állításuk szerint a téltől, ámde ez a védelem az otthon nélküliek életébe kerülhet. Az élet pedig nem csupán annyit jelent, hogy az ember még kap levegőt, hogy még ver a szíve, mozog a keze, éhséget érez és el kell végeznie a dolgát. Az élet az önálló döntés, a választás, a többiek által való elfogadottság, a megbecsültség lehetősége. Mindettől Tarlósék eleve megfosztották a budapesti hajléktalanokat, nem hagytak nekik más lehetőséget, mint a biológiai halált vagy a gyűjtőtáborokat.


Az otthon nemcsak az időjárástól véd, hanem a többi embertől is, nemcsak a téli fagytól, vagy a kánikulától, de az idegenek tekintetétől és beavatkozásától is. A saját otthon a magánszféra fizikai tere, hiánya az egyéni élet legalapvetőbb feltételének hiánya. Az aluljárókban, parkokban, kiserdőkben elfoglalt terek, felépített kalyibák ezt a magánszférát nem helyettesítik, csak imitálják, lehetővé teszik, hogy a hajléktalanok megőrizzék önmagukat, mert e nélkül lehetetlen élni. Ahogy lehetetlen élni, ha a többi ember és/vagy a közhatalmi szervezetek nem ismerik el az identitásunkat. A kilencvenes évek közepén a washingtoni újságokban egy nagyalakú hirdetés jelent meg, amely egyértelművé tette, hogy a hajléktalanok nem identitás és tulajdonság nélküli emberek: „The homeless are not faceless” – szólt a hirdetés szövege: a hajléktalanok is saját identitással rendelkező, önálló emberek. Csakis ez lehet a hajléktalanpolitika kiindulópontja!


A kérdés az, hogy Tarlós István és (szélső)jobboldali szavazógépe miért tartja olyan fontosnak, hogy a város legkiszolgáltatottabb lakói felett hangos győzelmet üljön. A hajléktalanok elleni támadásnak két fontos célja van. Mindkettő a Fidesz politikájának lényegét érinti. Az egyik szoros összefüggésben van a polgári függetlenség elleni általános támadással. Ennek lényege az, hogy a hatalom nem lehet teljesen szabad mindaddig, amíg a társadalom független polgárokból áll. A Fidesz által indított „szabadságharc” a politikai és gazdasági hatalom megszabadítása a polgárok kontrolljától. Lássuk be, ebben hatalmas sikereket könyvelhetett el az Orbán–Simicska-klán.* A kontroll nélküli államnak szorosan ellenőrzött és engedelmes alattvalókra van szüksége, s a hajléktalanok csoportja sehogyan sem akart engedelmeskedni a szigorú, ámde igen „bölcs” hatalomnak: ha az egyik helyről elzavarták őket, akkor elmentek egy másikra, hiába fenyegetett és büntetett a hatalom, mert az engedelmesség nem, csak az életben maradás érdekli őket. Amint a 20. századi példák mutatják, az ilyen engedetlen és neveletlen népeket legjobb valamiféle táborban őrizni…


A másik cél a nem hajléktalan lakosság megfosztása a magánszférától. Ez természetesen egy komplex, sok intézkedésből álló terv, amelynek fontos lépése, hogy az egykori polgárok elfogadják az orbánista erkölcsöt, amelyben csak az az értékes és jó ember, akinek valamilyen hatalom van a kezében. Mindegy, milyen, lehet egyházi, politikai, gazdasági stb., de legeslegjobb mégis az, akinek minden hatalom a kezében van. Akinek semmiféle hatalma nincs, az viszont veszélyes – az erkölcstan és az újonnan fogalmazott etikai kódexek is nagyjából erről szólnak. A hajléktalanoknak a kevésnél is kevesebb hatalmuk van. Ezért akarják „megvédeni” tőlük a „tisztes” alattvalókat. Ennek a „védelemnek” azonban ára van: aki elfogadja, az nemcsak cinkos lesz a bűnben, de bele is halhat mint polgár. Mert akiben sikerül felébresztenie a Fidesznek és ikertestvérének, a Jobbiknak a gyengék megvetését és a tőlük való félelmet, vagyis akivel el tudják fogadtatni, hogy a legszerencsétlenebbek valójában nem is emberek, ezért nem is érdemlik a törődést, azok éppúgy lélektelenné válnak, mint Kocsis Máté és Tarlós István, bár nekik talán soha nem is volt lelkük.


A Fidesz legfőbb politikai törekvése az, hogy a társadalom többségét megfossza a magánszférájától, no persze nem a lakásától, hanem az önálló gondolkodás és döntés lehetőségétől, mindentől, ami egyénné és polgárrá teheti az embereket. A Fidesznek csordára van szüksége, amelyet arra terelhet, amerre az érdekei kívánják, amelyet akkor hajt ki az utcákra, amikor szüksége van rá. A CBA tulajdonosa ilyen csordának tekinti a dolgozóit, a kormány a közmunkásokat, a CÖF pedig a békemenetet. Azok közül az emberek közül, akik ma még engedelmesen vonulgatnak, sokan azt hiszik, hogy van saját akaratuk, de ha nem vigyáznak, akkor az a kevés is elvész, ami még látszólag megmaradt. A Város Mindenkié csoport tehát valamennyiünk tisztességét és szabadságát védte, amikor megpróbálta megakadályozni a Fővárosi Közgyűlés ülését.



Forrás: Orbán Facebook-oldala

A Fidesz az emberek egyenlőtlenségében, a hatalomnélküliek alávetettségében és az omnipotens hatalomban, még pontosabban az omnipotens Orbán Viktorban hisz. Senki ne tévedjen, a fideszes szónoklatokban gyakorta szereplő Isten csak Orbán Viktor eufemisztikus megnevezése. Mindenki eretnek, aki nem ebben és nem így hisz, ezért hitbéli ítéletet, más szóval autodafét kell hirdetni felette. De az autodafé nem csak ítélet, de az ítélet végrehajtása is. A középkorban ez többnyire máglyahalált jelentett, ma a máglya csak szimbolikus, de az út végén, Orbán Viktor államában mindannyiunkra ilyesfajta ítélet vár – de az is lehet, hogy csak úgy egyszerűen egy vak komondor…





* Akiket ezek a sikerek közelebbről is érdekelnek, azoknak ajánlom figyelmébe a Magyar polip. A posztkommunista maffiaállam című, Magyar Bálint által szerkesztett kötetet.




Krémer Ferenc