A szegények papja
- Részletek
- Napi apró
- 2013. december 15. vasárnap, 05:31
- Herényi Károly
A kis Jézus szülőhelyét idézi a Dankó utcai Magyar Evangéliumi Testvérközösség befejezetlen épülete. Poros, inkább sáros járda vezet a VIII. kerületi kietlen udvarba, néhány falépcső a fogadószintre, a lépcső mellett mobilvécé. Az épületet kívül-belül meztelen téglafalak tartják. Bent az emberek a csupasz betonon állva, télikabátban beszélgetnek. A lehelet majdnem látszik, de senkit sem zavar a mostoha körülmény. A félbehagyott épület ridegségét Iványi Gábor lelkész a maga korpulens fizikai valóságával oldja. Mellette senki sem fázik, mindenkihez van köszönő és jó szava. A szelíd óriásból sugárzik a szeretet.
A szelíd óriástól félnek. A mindenkori hatalom fél tőle. Félt az előző rezsim, amikor 1973-ban utcára tették, ott prédikált híveinek. Egy óriást hiába fosztanak meg a reverendájától, a templomától, attól ő még prédikálni fog. A tizenöt éves gyermek Lincoln, amikor Philadelphiába érkezett, először templomba ment, ahol nyomban el is aludt. Felébredvén, megkopogtatta az előtte ülő hátát, és illendően megkérdezte mikor kezdődik az istentisztelet. Abban a pillanatban, ahogy a lábadat kiteszed a templomból, hangzott a válasz. A szelíd óriás istent nem a templomban, hanem az emberek között szereti. Merthogy Istent ott lehet igazán szeretni.
A rezsim, kilenc évvel a végórája előtt, a lelkészt visszaengedte templomába. Aztán két évtized elteltével, noha nem rontott meg gyermekeket, sőt a jelenlegi miniszterelnök két gyermekét is megkeresztelte, megint az utcán találta magát. A rezsim ugyan azt tette, mint kádári elődje, megkérdőjelezte egyháza mivoltát. Azét a metodista egyházét, amely első istentiszteletét 1895-ben – talán német nyelven – tartotta Budapesten. Az új törvény kiírta az egyházak közül a MET-et. Sőt, a vonatkozó bizottság elnöke, hiszen az egyházi státuszról újabban a parlament dönt, azt találta mondani, hogy amíg ő vezeti a bizottságot, a MET nem lehet egyház. Mert a vezetője SZDSZ-színekben volt parlamenti képviselő. Igaz, hogy a SZETA-t, az első szegényeket támogató szervezetet – mások mellett Solt Otíliával – ők hozták létre. Egykor az Állami Egyházügyi Hivatal keménykezű vezetője, ma egy együgyű kereszténydemokrata akarata dönti el, hogy ki érdemli meg az egyházi státuszt és ki nem. Szép, mondhatni organikus fejlődés.
Egy lelkész, aki nem kellett az ateistáknak, és nem kell a buzgón keresztet hányó, magukat kereszténynek nevezőknek. Egy ember, aki semmilyen hatalomnak nem kell! Mi a közös az elődben és utódban, amiért kivetik maguk közül? Mit tett a lelkész 1973-ban és mit tesz ma? Semmi különöset, csak óvja és támogatja a szegényeket.
Szegények márpedig nincsenek, mondta ki a hatalom 1973-ban. Szegények márpedig nincsenek, illetve mindenki annyit ér, amennyije van, mondja ki a hatalom ma. Pedig bizony voltak és vannak. Hiába teljesítünk jobban, hiába éljük meg a rezsicsökkentés immár harmadik fázisát, mit ad isten, ez a hajléktalanokon és a szegényeken nem segít. Létezésük, de főleg a látványuk irritálja a hatalmat. Elődöt, utódot egyaránt. Ha meg nincs szegénység, minek olyan egyház, amelyik a szegényeket támogatná!
A szelíd lelkész pedig az élő lelkiismeret, akivel utálatos dolog szembetalálkozni. Nem is igen akarnak, sőt kerülik. A szociálisan igazán érzékeny kerületi polgármester folyó év december 14-én kerülte a Dankó utcát. Ő volt az, aki meghirdette a harcot, nem a hajléktalanság, hanem a hajléktalanok ellen. Talán azért is kerülte a Dankó utcát, hogy ne tőle kérdezze a jelenlévő amerikai helyettes nagykövet, mi lesz a MET sorsa. Elnyeri-e az egyházi státuszt? Őt ez láthatóan jobban érdekelte, mint a polgármester-képviselőt.
Közel tizennyolc ezren vagyunk már a MET tagjai. Ha a nagyhatalmú kereszténydemokrata bizottsági elnöknek az lenne a kifogása, hogy például én a Református Egyház által nem lettem elbocsájtva, akkor ezt kérni fogom. Csak azért, mert rám most a MET-ben van nagyobb szükség. Ugyanis a szegények száma közelíti a négymilliót. Katolikus és református barátaim, választani kell. Az együgyű bizottsági elnök és a szegények papja között. Én a szelíd óriást, Iványi Gábort választottam. Most rajtatok a sor. Nem kell a MET-be belépni, csak a felebaráti szeretetet gyakorolni. Ja, és az együgyűre nyomást gyakorolni. Már csak azért is, hogy ne legyen a kínos még kínosabb.
