„Szégyellje magát!”„Szégyellje magát!”
- Részletek
- Napi apró
- 2014. január 29. szerda, 05:31
- Molnár Judit
A holokauszt nemzetközi emléknapján a Páva utcai tudományos emlékülésen és megemlékezésen a kormányt képviselő Rétvári Bencét – műsoron kívül – arra kérte Gulyás Márton, a Krétakör ügyvezetője, hogy a kormány ne csak mondja, hogy a magyar államot felelősség terheli a holokausztért, hanem tettekkel is bizonyítsa, és ne építsen a német megszállásnak emlékművet. Botos János, a Holokauszt Emlékközpont (HDKE) ügyvezető igazgatóhelyettese erélyesen felszólította Gulyást, hogy ne zavarja a rendezvényt, mondván: „Ez nem választási kampánygyűlés, ez egy megemlékezés.”
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a Józsefvárosban épülő Sorsok Háza vezetője a távozó Gulyás Mártonnak többek között indulatosan azt mondta. „Szégyellje magát!”
Aki végighallgatta a tudományos emlékülés előadásait, különösen Haraszti Györgyét (a HDKE kuratóriumának elnöke, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Történeti Tanszékének vezetője), annak inkább arra kell gondolnia, hogy Schmidt Mária rossz helyre címezte megjegyzését. Haraszti előadásában hemzsegtek a tárgyi tévedések. Szerinte a wannsee-i konferencián, 1941 januárjában a németek 825 ezer magyar zsidóval számoltak. Első hallásra azt gondolhatnánk, hogy a történésznek megbotlott a nyelve, hiszen egy történészhallgató is tudja, hogy a holokauszt történetében igen ismert, híres vagy inkább hírhedt konferencia 1942. január 20-án volt. De nem! Haraszti továbbfűzi a gondolatot: ebben a 825 ezerben nem lehetett még benne a délvidéki zsidók létszáma, hisz ezt a területet 1941-ben csatolták vissza Magyarországhoz. Haraszti egyébként még a jegyzőkönyv adataira sem emlékszik jól. Fejből tartotta előadását, miért ne tévedhetne. Valójában 742 800 fő szerepelt Magyarországnál az Adolf Eichmann által elkészített jegyzőkönyv táblázatában. Haraszti, kissé adomázó hangnemben, kitért arra is, hogy az Auschwitzból megszökött két fiatalember, nekik köszönhetők az úgynevezett Auschwitz-jegyzőkönyvek, bár egykori magyar területről származtak, igaz Csehszlovákiában nőttek fel, nem is tudtak magyarul, esetleg törve értették a nyelvet. Tekintsünk el attól, hogy Rudolf Vrba, a két fiatalember egyike 1924-ben született. Az viszont tény, hogy Vrbával 1994-ben, a magyar holokauszt 50. évfordulóján rendezett budapesti nemzetközi konferencián jómagam sok más kollégával együtt tökéletesen el tudtunk beszélgetni magyarul.
Gulyás Márton és Rétvári Bence a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban, 2014. január 27-én – MTI/Kovács Tamás
Harasztinak további – mondjuk azt – érdekes megjegyzése volt a zsidóság felosztása négy irányzatra. Eszerint voltak a neológok, az ortodoxok, a haszidok, akik elkülönültek az ortodoxoktól, és a nem vallásosak. Hm. Ezt az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen is így tanítja a professzor úr, és ilyen zavaros fogalmat alkot a zsidóságról? Én a Szegedi Tudományegyetemen meg szoktam említeni a status quo ante irányzatot is.
Ezek után azon már nem is lepődtem meg, hogy Haraszti azt állította, Kamenyec-Podolszkij „nincs igazán kikutatva”. Ezek szerint nem tud Frojimovics Kinga, Gellért Ádám, Karsai László, Majsai Tamás kutatási eredményeiről, és nyilván nem ismeri a publikációikat sem, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Haraszti a Sorsok Háza megvalósításának az egyik, ha nem a legfőbb történész szakértője: ott ül rendszeresen (már amikor ülésezik a bizottság) a Magyar Holokauszt – 2014 Emlékbizottság ülésein, tagja a projekt Nemzetközi Tanácsadó Testületének, vezető történésze a Schmidt Mária vezette munkacsoportnak. Bele sem merek gondolni ezek után, milyen szakmai munkát végezhet ott.
Szégyellje magát Schmidt Mária, ha Harasztihoz hasonló „szakemberekből” tudta csak összeállítani a munkacsoportját ahhoz a kiállításhoz, amelyet 2014. április 16-án akar átadni!
A szerző történész, egyik aláírója a történész-tiltakozásnak a „Magyarország német megszállása 1944. március 19.” emlékmű ellen.
