Lecsap a bárd
- Részletek
- Napi apró
- 2014. január 31. péntek, 05:48
- Aczél Endre
Sajnos nem tudok jó hírrel szolgálni Orbánéknak, és nem is föltétlenül őmiattuk. A szaglásom azt mondja, hogy az általuk oly mélyen megvetett spekulánsok, akik, amíg tele volt a piac a bankóprések kínálta olcsó pénzzel, a javunkra „rizikóztak” a forinttal, most, hogy kifulladóban van az olcsó pénz, nemcsak a forintpozícióikat építik le, hanem menekülnek a pénzükkel szinte az összes feltörekvő gazdaságból. A lengyelek se kivételek, ami azért érdekes, mert a lengyel gazdaság megítélése sokkalta jobb, mint a miénk. A zloty ugyan nem veszített az értékéből annyit, mint a forint, de nem sokkal kevesebbet. Ha a spekulánsok – szelídebben: kockázati befektetők – egyszer elindulnak a korábbival ellenkező irányba, akkor az euróövezeten kívüli perifériának nincs kímélet, nincs esély. Függetlenül a tényleges gazdasági teljesítménytől.
A szaglásom tehát azt mondja, hogy a most kibontakozó trend minimum az első negyedév végéig kitart, ha nem tovább. A forint megreked a 300-320 közötti szférában, és még szerencsénk van, ha csak ott. Amikor nálunk választások lesznek, se Rogán, se senki más nem mondhatja, hogy a „szokásos év eleji” ingadozásról van csak szó. Nyár lesz, mire a piacok megnyugszanak, de azt nem tudom kalibrálni, hogy mennyire.
„Tűz van babám” – mondom Milos Forman régi remekművét idézve. Az természetesen pikáns hungarikum, ha valaki észleli a tüzet, és még olajat is önt rá. Mint például Matolcsy György, akinek nem volt módja – úgy fest – megtanulni, hogy egy jegybankelnök csak nagyon ritkán szólal meg, és ha megszólal, akkor csak azért, hogy csitítsa a piaci érzelmeket. (Lehet egy árfolyamot akár egy okos mondattal fel- és lefelé „dumálni”. Ennek az amerikai jegybank korábbi elnöke, Alan Greenspan volt a nagymestere.) Ehelyett ő további kamatcsökkentést helyezett kilátásba, ami a forintpozíciókat amúgy is leépítő befektetőket nyilván tovább rémisztette, hiszen a forintba eddig se azért ruháztak be, mert szerettek bennünket, hanem azért, hogy keressenek. Az a kilátás, hogy hamarosan annyit se fognak keresni, mint eddig, természetesen eladásra, sőt fokozott eladásra ösztökéli őket. Mint mondottam volt, mindenütt eladnak, de forintból többet fognak, mint amennyit terveztek. Másutt kamatemelést helyeznek kilátásba – a lengyelek az év második felére –, Matolcsy azonban úgy gondolja, hogy mi tovább mehetünk lefelé. Erre nyilván a kirívóan alacsony inflációs ráta ösztökéli, de ha úgy gondolja, hogy a kockázati befektetők a magyar bóvlit még az eddiginél is kisebb hozam mellett fogják megvenni, akkor fogalma sincs ennek az egész társaságnak az észjárásáról. Tudniillik a magyar gazdaság iránti bizalom egyáltalán nem erős. Sőt, majdhogynem semmilyen, hiába hivalkodik a miniszterelnök és a környezete a 3 százalék alatti államháztartási hiánnyal meg a folyó fizetési mérleg pozitív szaldójával. Mindenki tudja, hogy az előbbi milyen megszorítások és sarcok egyszeri hatásaként jött létre, utóbbi meg csak annak köszönhető, hogy alig importálunk valamit, viszont, ha növekedni akarunk, akkor importálni kell (a forint árfolyama miatt jó drágán), és borul az egész mérleg.
Tudom, hogy ez unalmas szöveg. Tudom, hogy érdekesebb azt vizsgálni, miként tette a Fidesz „köteles beszéddé” Mesterházy kongresszusi megszólalását (a lehető legcinikusabb ravaszsággal), de itt lenn a földön, ahol élünk, az egész gazdaságunk külső finanszírozására csap le a bárd, éspedig kegyetlenül és a kormányunktól egyáltalán nem függetlenül.
