Végső búcsú

• Nyomtatás

Részletek

2014. február 01. szombat, 07:33

Szövényi László

Mint általában minden Demokratikus Charta rendezvényen, úgy 1993. szeptember 3-án is jelen voltam, amikor a főméltóságú főbűnös újratemetésének előestéjére Jancsó Miklós rendezett demonstrációt a Vérmezőn, „Végső búcsú a Horthy-rendszertől” címmel. Itt szerettünk volna végső búcsút venni az egymilliónyi magyar ember haláláért felelős gonosz rendszertől. Ma már tudom, hogy ha egy ország őszintén nem néz szembe a múltjával, nem ismeri be elődei felelősségét a gonoszságok elkövetésében, úgy a végső búcsú szándéka bár tisztességes törekvés volt, nem vethette ki örökre és kikaparhatatlanul a történelem szemétdombjára a bűnös múltat.

Erre az eseményre emlékezve szomorú aktualitást jelent, hogy most egy olyan embertől kell végső búcsút venni, aki emberségével és munkásságával minden bizonnyal a magyar történelem legszebb lapjaira írta be nevét. Felejthetetlen kép maradt meg bennem, ahogy a a világszerte ünnepelt művész ott ázik Vérmezőn, az emelvényen az ömlő esőben, miközben a kezében tartott esernyőt a mikrofonba éneklő egyszerű roma ember feje fölé tartja.

Nyugodj békében Miki bácsi!