Orbán és az euró
- Részletek
- Napi apró
- 2014. február 01. szombat, 07:33
- Aczél Endre
Mint tudjuk (illetve a nagy többség nem tudja), az euró bevezetése Magyarországon nem elhatározás kérdése, hanem vállalt kötelezettség. De nincs határideje. Ennélfogva mindazok az országok – közöttük a miénk is –, amelyek 2004-ben „csoportosan” csatlakoztak az unióhoz (a négy „visegrádi”, Szlovénia, a három balti, aztán Málta és Ciprus) időközben vagy eurósak lettek (Szlovénia, Szlovákia, Málta, Ciprus, Észtország, újabban Lettország, hamarosan Litvánia), vagy nem. Ami az utóbbiakat illeti: vagy azért nem eurósak ma sem, mert nem óhajtják feladni a pénzpolitikai függetlenségüket (Lengyelország, Csehország) vagy azért nem, mert képtelenek teljesíteni az euró bevezetéséhez kapcsolt feltételeket. Na ezek mi vagyunk.
Ilyen turbulens időkben mint a mostani, kifejezetten jó dolog eurósnak lenni, mert a közös valuta birtoklása elszigeteli a birtokost az árfolyamingadozásoktól. Nincs olyan, hogy árfolyamveszteség érje azt, aki eurós, illetve, ha éri, az közös, mert ami a dollár, a svájci frank, a jen, tehát az összes tartalékvaluta keresztárfolyamát illeti, az euróövezet valamennyi országa sír-nevet alapon viseli a veszteséget is, a nyereséget is.
Ám most csapjunk bele a húrokba. A pénteki jegybanki Lámfalussy-konferencián – megfejteni mostanáig se tudtam, mi értelme volt – Orbán Viktor miniszterelnök megszólalt euró-ügyben. Az mfor.hu portál (másokéval egybevágó) tudósítása szerint ezt mondta: „…A dél-európai országok tapasztalatai alapján célszerű olyan államoknak csatlakozniuk a közös fizetőeszközhöz, amelyek reálgazdasága nincs jelentős mértékben lemaradva. Ha ugyanis nagy a reálgazdasági különbség, akkor az kivédhetetlen problémákat okozhat.”
Ezt az okfejtést érdekesnek találtam, szétszálazom. Amikor Orbán „dél-európai országokat” emlegetett, nyilván Portugáliára, Görögországra és talán Ciprusra gondolt, tehát a válságövezetre, ám sajnálatos módon Spanyolország, Franciaország és Olaszország is Dél-Európához tartozik, mindnek eurója van, és momentán Németország és Nagy-Britannia mellett az európai fejlettség élvonalát képezik. Olyan „tapasztalat” tehát, hogy ezeknek az országoknak a reálgazdaságával valami nagy baj volna, nincsen. Hozzájuk képest a görögök, portugálok még csak nem is bábuk Európa gazdasági sakktábláján. (Ha olykor sok pénzbe kerülnek is.)
Abban föltétlenül van igazság, hogy az euróbirtokosok nem egyenlő feltételekkel szálltak versenybe egymással. Egy német euró „többet ér”, mint egy portugál, szó se róla. Születése óta. De Orbánnak abszolúte nincs igaza, amikor „kivédhetetlen problémák” forrásaként jelöli meg az eurósok reálgazdasági teljesítményében mutatkozó különbségeket. Ha tudniillik a reálgazdasági teljesítményt egy ország (vásárlóerő-paritáson számolt) GDP-jében mérjük, akkor a cáfolat máris előttünk van.
Valójában Orbán azt akarta mondani, hogy a viszonylag gyönge és kis gazdaságok számára értelmetlen az euró bevezetése – de erről inkább a szlovákokat, szlovéneket, észteket, letteket kellett volna meggyőznie, mint a Lámfalussy-konferencia részvevőit. Ezek az országok ugyanis, noha az egy főre számított GDP-jük a legtöbb esetben még a fele sincs annak, mint amit az imént említett nagy dél-európai országok produkálnak, lám, mégis az euró bevezetése mellett döntöttek. Ezzel szemben olyan hatalmas és erős gazdaságok, mint amilyen a brit, a svéd, a dán, éppen hogy ellene. Tehát: Orbán állításával ellentétben a reálgazdasági teljesítmény és az eurócsatlakozás között nincs közvetlen összefüggés. De ha a példáim távolinak tűnnek, mondok közelebbit. A Cseh Köztársaság GDP-je messze jobb, mint Szlovákiáé, Görögországé, Portugáliáé, Észtország, Lettországé – mégse csatlakozik. Mert „euroszkeptikus”. (Csakúgy, mint Lengyelország, ő egyre kevésbé.) A lett GDP-szint alattunk van, s Lettország a minap mégis bevezette az eurót. Hol van tehát az orbáni összefüggés a reálgazdasági teljesítmény és az euró bevezetésének „célszerűsége” között? Sehol. A miniszterelnöknek különben se a déliekkel kellett volna példálóznia, hanem négy éve igazgatott kis hazájával, amely az uniós GDP-rangsorban már (Románia és Bulgária, a két minapi csatlakozó mellett, tiszta szerencse, hogy ők is bent vannak) egyedül Lettországot előzi meg, őt is csak egy paraszthajszállal.
De mást is mondhatott volna, ha beültetik Karinthy Bűvös székébe. Éspedig azt, hogy mint egy Klaus- vagy Kaczynski-klón, ő sem kér semmiféle olyan közösségből – legyen az euró vagy más –, amely megköti a kezét. Még hogy az Európai Központi Bank diktáljon neki?! Neki?
P.s. Lévén a magyar államadósság a GDP 80 százaléka fölött, semmiféle olyan veszély nem fenyeget bennünket, hogy lemegyünk 60-ra, és ezzel „euróéretté” válunk. Úgyhogy az egész orbániáda, amely Budapesten, egy nemzetközi bankkonferencián elhangzott, valójában az angyalok szárnyáról szólt. Kérdezem: miért szónokol olyasvalaki az euró bevezetésének „célszerűségéről”, akinek módja sincs a közös valutát bevezetni? S ha volna, akkor se akarná.
