Az utolsó mese – a nyelvtanítás
- Részletek
- 2014. február 07. péntek, 05:27
- Andor Mihály
A mesesorozat utolsó darabja az idegen nyelv tanításáról szól. Ha ennek a piacnak a nagyságáról nincs is pontos információ, 12 milliárd forintról biztosan lehet tudni. Ebből 9 milliárdot osztanak ki másfél év alatt az EU-s pénzből finanszírozott TÁMOP 2.1.2 programban, és 3 milliárdért tervezik megsegíteni azokat, akik a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapták meg diplomájukat.
2013. június 13-án hatályba lépett a „2013. évi LXXVII. Törvény a felnőttképzésről”, amely több ezer magánnyelvtanárt és több száz idegen nyelvet oktató kisiskolát söpörhet le a pályáról. Ha a törvényt betartatják, akkor csak a nagy nyelviskolák maradhatnak talpon. Ennek az intézkedésnek is kettős célja van, egyrészt a piac átrendezése, másrészt az államtól független egzisztenciák megtizedelése. Már eddig is több intézkedésből kitűnt, hogy a maffia nem bízik abban, aki a maga erejéből is boldogul. A kisiskolák és a magántanárok boldogulnak, ráadásul nehezen ellenőrizhetők, a hatalom úgy tekint rájuk, mint egy marék bolhára, amely százfelé ugrik. Irtja is, ahol tudja.
A törvény szerint ezentúl egy magántanár is csak előre engedélyeztetett, akkreditáltatott, szakértővel aláíratott képzési program alapján taníthat, és egymillió forint vagyoni biztosítékot köteles letétben elhelyezni a hatóságnál. A nyelviskolák kötelesek napi szinten adatot szolgáltatni a tanfolyamaikról, és a létszámváltozást 24 órán belül jelenteniük kell a Nemzeti Munkaügyi Hivatalnak. Az egyik napról a másikra élő magántanároknak nincs fölösleges egymillió forintjuk, de nincs a kisiskoláknak se, amelyeknek ráadásul a napi jelentésírásra sincs apparátusuk.
A kormány azonban – jó szokása szerint – nem nagyon törekszik arra, hogy tiszta helyzetet teremtsen. Nem érdeke, hogy a nyelvtanítás piacának jelenlegi szereplői mérlegelni és tervezni tudjanak. A júniusban hatályba lépett törvényhez ugyanis a mai napig hiányzik a végrehajtási utasítás, amelynek legkésőbb a tanév kezdetére, 2013. szeptember 1-jére el kellett volna készülnie. Különféle hírek kóvályognak arról, hogy ki tudja, hol és miféle egyeztetéseken bizonyos eredményeket értek el: sikerült a kauciót az eredeti kétmillióról lealkudni egymillióra; mégsem kell minden kis nyelviskolának melegvizes fürdő, női és férfi WC stb. Sikerült a Fidesz-hatalomnak előállítania a számára oly kedves teljes bizonytalanság és az ebből születő – még kedvesebb – félelem állapotát.
Mivel a nyelvtanítási piac szereplőinek többsége – végrehajtási rendelet híján – nem tud eleget tenni törvényi kötelezettségeinek, voltaképpen törvénytelenül működik. Kezdődik azzal, hogy az akkreditációval nem rendelkező kis nyelviskolák és magántanárok nem tudnak engedélyhez jutni, mert nem állt föl az a mechanizmus, amelyen keresztül az engedély megszerezhető. Erre jó példa egy nyelvtanárnak a Nyelv és Tudomány 2013. december 13-i számában közölt beszámolója az engedély megszerzésére tett hiábavaló próbálkozásáról:
„Szóval elkezdtem az NMH oldalán, kaptam is jelszót, töltögetem buzgón a kérvényt, minden oldal alján ’tovább’ gomb, majd kb. a negyedik oldalon azt mondja, töltsem fel az előzőleg minősített programomat, amihez a honlapon elérhető felnőttképzési szakértők országos névjegyzékéből magam választhatok szakértőt… Írtam az egyiknek, aki visszaírt, hogy ő gyeden van, de az ő olvasatában a hivatal rendel ki szakértőt, ne én válasszak.”
Ezután a hivatalhoz fordult, hogy megtudakolja, ő értelmezte-e jól a leírtakat, vagy a megkérdezett szakértő. A válasz szerint valóban neki kellett szakértőt választania a megadott névjegyzékből.
„… választottam másik szakértőt, aki visszaírt, hogy elnéztem az exceltáblázat rubrikáit, ő nem nyelvész, de majd kiad a kamara egy elfogadható képzési programok listáját, addig javasolja, várjak is. Nem vártam. Írtam a harmadik hölgy e-mail címére, akinek a megadott címére el sem ment az email, tízszer dobta vissza a mail adminisztrátor. Utolsó próbálkozásom pedig az volt, hogy írtam egy negyediknek, aki két órán belül válaszolt, hogy nem tud segíteni, még nem látja át a helyzetet tisztán. Na, itt adtam fel."
Angolnyelvtudás az Európai Unióban – Wikipedia
2013. szeptember eleje óta több száz kis nyelviskola és sok ezer egyéni vállalkozó illegálisan működik. Ezt megerősítette Mátyus Mihály (a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Felnőttképzési és Szakképzési Főosztályának főosztályvezetője) és Odrobina László (a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért felelős főosztályvezetője) a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének december 2-i tájékoztatóján. Eddig békén hagyták a nyelvtanárokat, de bármikor lecsaphatnak rájuk. Lehet, hogy a 2014. áprilisi választásokig nem fognak, sőt a törvény végrehajtási rendeleteit sem hozzák meg addig. Minek borzolni a kedélyeket választás előtt. Majd utána – ha nyernek! De akkor aztán visszamenőleg.
Bár elfogadott végrehajtási rendelet még nincs, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal megkezdte azoknak a szakértőknek a kiképzését, akik az EU-s pénzből finanszírozott TÁMOP programban részt vevő iskolákat ellenőrzik. Kilencmilliárd forintról van szó, úgyhogy ezen a ponton már bekúszik a személyi szál, amely a maffiakormánynál sohasem hiányozhat.
Létezik e honban egy Bucskóné Szabari Judit nevű magyar állampolgár, aki az új törvény megjelenéséig a nyelviskolák sorsáról döntő Felnőttképzési Akkreditációs Testület nyelvi albizottságának elnöke volt, most pedig a nyelviskolák ellenőrzését irányító munkacsoport tagja. Mindkét funkciójában döntő szava volt/van a konkurens nyelviskolák sorsának alakulásában. A „konkurens” szó használata nem nyelvbotlás, mert korábban az ő nevén is volt nyelviskola – a nyíregyházi New York, amelyet most a lánya vezet, és az ugyancsak nyíregyházi Top Tanoda, amelyet pedig egy másik rokona. Bizonyíték van rá, hogy akkreditációs elnök korában „abszurd indoklással dobott vissza több programot, főként olyanokat, amelyek az ország keleti részében indultak volna. Dokumentált esetünk van Nyíregyházáról is” – nyilatkozta Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke. És ha már valaki olyan megbízható családtag, hogy felelős pozíciókat bíznak rá, akkor nem maradhat ki a pénzosztásból sem – vagy ha mégis, akkor legalább a lánya és a rokona kap. A két nyelviskolának a TÁMOP programból 700 millió forint jutott.
A kis nyelviskolák jövőjét kitűnően modellezi a TÁMOP-pénz elosztása: öt nyelviskola vitte el a támogatás javát. A két nyíregyházi iskolán kívül a nagy nyertesek között van az International House, amelynek többségi tulajdonosa Sikó Anna, akiről az Index a következő információkat szedte össze: állítólag Orbán Viktort is tanította angolra; a 2010-es kormányváltás után Magyarország ausztráliai és óceániai nagykövete lett; kinevezése előtt a miniszterelnök személyesen mondott neki köszönetet, amiért az elmúlt években „szellemi hátországot” adott a Fidesznek. Jó nagy összeget kapott a DTF-Hungária is, amely különböző cégeknél vagy államigazgatási szerveknél szervez zártkörű tanfolyamokat. A legnagyobb összeget a budapesti székhelyű Dover Nyelviskola kapta, amelynek tanfolyamait már a pályázat beadásának napján reklámozták a közigazgatás miskolci irodáiban és a honvédség laktanyáiban. Az ötödik szerencsés az Albacomp Rendszerház Kft., amely eddig még nem foglalkozott nyelvoktatással, tanárai nincsenek, ezért alvállalkozókat keres. Készül tehát a „munkahely” néhány létalapjától megfosztott magántanárnak és kisiskolában dolgozó nyelvtanárnak. Csak a sápot kell majd leadni az Albacompnak. (Ezt hívják Fidesz-országban alvállalkozásnak.) Újabban felbukkant az a bizonyos diplomához segítő 3 milliárd forintos tétel, úgyhogy minden bizonnyal lesz „alvállalkozó-felvétel” a nagy nyelviskolákban, amelyek elnyerik.
A törvény fölszámolja a nyelvtanítási piac nagy részét, és a megmaradt nyelviskolák közül is csak azok reménykedhetnek gondtalan üzletmenetben, amelyek valami miatt megtalálták a hangot a maffia vezetésével. Az eddig önálló nyelvtanárok vagy bekényszerülnek valamelyik nagy nyelviskolába (a kényszer miatt nyilván jóval kevesebb pénzért, mint amennyit addig kerestek), vagy visszahúzódnak a fekete gazdaságba. Vége a dolgos, ám méltóságteljes életnek, amikor egyenes gerinccel és felemelt fővel, félelem nélkül lehetett valaki nyelvtanár. Az erőszakosan hozott egyoldalú maffiatörvények megszegése ugyan fölfogható polgári engedetlenségnek vagy passzív ellenállásnak, de amíg a teljes államapparátus, az alkotmánybíróság, az ügyészség és a rendőrség a maffia kezében van, addig lecsaphat arra, aki nem tartja be a törvényeit. A számla nélkül dolgozó nyelvtanár nagyobb kockázatot vállal, mint a mosógépszerelő. Arra még nincs apparátusuk, hogy kiderítsék, melyik lakásban járt a szerelő. De ha a nyelvtanár tanítványától a nyelvvizsgán megkérdezik, ki tanította, rögtön lebukik. És mi az akadálya annak, hogy törvénybe (vagy akár az alaptörvénybe) foglalják: a nyelvvizsgán föl kell tenni ezt a kérdést, és a választ jelenteni kell. Idegen nyelvet nem nagyon fog tudni a magyar, de jelenteni megtanítja az Orbán-kormány.
Az előző részek:
– Mese a pénzről
– A tankönyvpiac kinyírása – (a mese folytatása)
