Ma: félidős választások az Egyesült Államokban
- Részletek
- Szemle
- 2010. november 02. kedd, 02:44
- Galamus-csoport
November 2-án félidős választásokat tartanak az Egyesült Államokban. A legfontosabb tudnivalók:
A félidős választások
November 2-án félidős kongresszusi választásokat tartanak az Egyesült Államokban. A négyéves elnöki ciklus közepén rendezett megmérettetésen a választók döntenek mind a 435 képviselői mandátumról, a hat évre megválasztott szenátorok mintegy harmadáról, 36 főről, egyben megválasztják 39 szövetségi állam kormányzóját is.
Mint ismert, 2008 novemberében 52,4 százalékos szavazati aránnyal Barack H. Obama lett az Egyesült Államok elnöke, hivatalát 2009. január 20-án foglalta el. Az elnök vezeti az általa kinevezett és a szenátus által jóváhagyott kormányt. A törvényhozó hatalom letéteményese a kétkamarás Kongresszus. Az alsóház, a Képviselőház 435 tagját két évre választják, a felsőház, a Szenátus 100 tagjának (az 50 állam 2-2 képviselőjének) megbízatása hat évre szól, kétévente a tagok egyharmadának megbízatását újítják meg. A politikai fékek és ellensúlyok rendszerében nagy szerepe van a legfelsőbb bíróságnak, illetve a sajtó- és véleményszabadságnak.
A szavazás módja
Mire az első választók november 2-án a szavazógéphez lépnek, a voksolás sorsa már több körzetben el is dőlhet. Az 50 szövetségi állam közül ugyanis 32-ben, valamint a Washingtonnak otthont adó Columbia körzetben a jogosultak már előre leszavazhatnak.
Országos átlagban ez a szavazatok 30 százalékát jelenti, de az olyan államokban, mint Nevada, ahol a szavazófülkék bevásárlóközpontokban, könyvtárakban, konditermekben és hasonló, sokak által látogatott helyeken lesznek, a választások napjára a voksok 60 százaléka "kalapban lesz". A first lady, Michelle Obama is előre leszavazott már Chicagóban, Barack Obama elnök pedig a távolléti szavazás intézményével fog élni.
A választások tétje
Az amerikai félidős választások elsősorban azért fontosak – a számszerű eredményen túl – mert jelzik, hogy mennyire népszerű, elfogadott az elnöki ciklus félidejéhez érkezett államfő személye és politikája. A félidős választások kimenetele tartósan meghatározhatja az államalakulat további életét. Erre figyelmeztetett Barack Obama is hétvégi kampánykörútján: ha nem mennek el mindannyian szavazni, s nem teszik ugyanezt barátaik és családtagjaik, kevesen lehetnek, akkor pedig visszafordíthatóak lesznek az elmúlt években elért eredemények, mondta Pennsylvaniában. Szerinte a demokraták nehéz helyzetben vannak, s a küszöbönálló választások nem csak a következő két évre, hanem tíz-húsz évre meghatározhatják a politikai színteret.
Az előrejelzések
Az előrejelzések szerint az ellenzéki republikánusok az el fogják hódítani a képviselőházat: akár egytucatnyival is többet elragadhatnak a demokratáktól annál a 39 mandátumnál, ami a többség megszerzéséhez kell. A felsőházi fordulat azonban "nem valószínű, de nem lehetetlen": itt a konzervatívoknak sikerülne tízzel gyarapítaniuk a szenátoraik számát, de elvben csak kilencre van matematikai esélyük. Mindenesetre a demokratáknak nagyon meg kell harcolniuk a szenátusban is azért, hogy megőrizhessék fölényüket.
A republikánusok számára a legértékesebb skalp Henry Reidé, a szenátusi többség vezetőjéé lenne, aki Nevada államban ötödször száll harcba a felsőházi mandátumért (kihívója az ultrakonzervatív Tea Party mozgalom által támogatott Sharron Angle). Ugyancsak szimbolikus jelentőségű lenne a konzervatív ellenzék számára, ha Nyugat-Virginiában meg tudnák szerezni a júniusban 92 esztendősen, példátlan, 51 esztendeig tartó szenátorság után elhunyt Robert C. Byrd helyét (itt a republikánus John Raese néz szembe a demokrata Joe Manchinnal). Nem alábecsülendő trófea az Obama elnök és a Joe Biden alelnök által hátrahagyott szenátori hely sem Illinois, illetve Delaware államban.
A republikánusok szívesen megszereznék az amerikai képviselőház első női elnöke, Nancy Pelosi mandátumát is, de őt San Franciscó-i választókörzetében aligha lehet majd megverni. Azt azonban valószínűleg nem kerülheti el, hogy kisebbségbe kerülve házelnöki helyét a republikánus John Boehnernek engedje át.
Kormányzó-, polgármesterválasztások, népszavazások
Harminchét szövetségi állam (és két amerikai terület) kormányzót is választ, és alsóbb szinteken is lecseréli tisztségviselőit, valamint az állami kongresszusok tagjait. Több városban is a polgármester személyéről döntenek. (Washingtonban a demokrata Vincent Gray a borítékolható befutó). Ezen felül mintegy száz kérdésben tartanak népszavazást az állami szintű adókról és törvényekről. Kaliforniában például arról, hogy legalizálják és megadóztassák-e a marihuánát.
A kormányzóválasztások nyomán a republikánusok a legóvatosabb becslések szerint is 30:20-ra fordítják meg az általuk irányított államok arányát a jelenlegi 24:26-tal szemben. Ennek a fordulatnak akkor lesz jelentősége, amikor a 2010-es népszámlálást követően újból meghúzzák majd az amerikai választókerületek határát, amire a kormányzók többségének közvetlen ráhatása van. A változások első, közvetlen eredményét a 2012-es elnökválasztáskor lehet majd érezni.
A költségek
Az idei félidős választás egyébként minden idők legdrágább kortesháborúja Amerikában. A Centre of Responsive Politics által 3,7 milliárd dollárosra becsült kiadásaival sokkal többe kerül a 2008-as elnökválasztásnál is. A saját zsebből kampányolók között a csúcstartó a republikánus Meg Whitman, aki 160 millió dollárt fordított a kaliforniai kormányzóságért folytatott küzdelemre. Valószínűleg azonban ez is kevés lesz ahhoz, hogy legyőzze a demokrata Jerry Brownt.
A legfőbb választói motívum a düh
Az idei választások egyik fő jellemzője a hivatalban lévő politikusokkal szembeni "düh". A The Washington Post és az ABC televízió hétvégén közzétett közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak csaknem háromnegyedének negatív a véleménye a demokrata többségű kongresszus teljesítményéről. A Rasmussen Reports szerint a valószínű választók 61 százaléka véli úgy, hogy a honatyák munkája csapnivaló, s csak 12 százalékuk elégedett a teljesítményükkel. Tavaly májusban még "csak" 44 százalék volt azok aránya, akik abszolút elítélően gondolkodtak a szövetségi törvényhozásról, s 23 százalékuk volt pozitív véleménnyel róluk. 62 százalékuk azt gondolja, hogy az ország számára az lenne a legjobb, ha a regnáló politikusokat nem választanák újra.
Ennek fő oka az, hogy noha a gazdaságnak sikerült kikászálódnia a gazdasági világválság óta tapasztalt legsúlyosabb recesszióból, a javulás nem mutatkozott meg a munkahelyek számának növekedésében. A munkanélküliség rátája majdnem 10 százalékos, és a tavalyi 1 millió után idén rekordszámú, újabb 1,2 millió lakóingatlant koboznak el a bankok a kifizetetlen jelzálog-törlesztések miatt.
A „béna kacsa” állapot
A jelenlegi kongresszus mandátuma 2011. január 3-áig tart. Addig a november 3-tól az amerikai politikai zsargon szerint "béna kacsa" állapotba került törvényhozás – ezen belül a szenátus – a várakozások szerint ratifikálja az oroszokkal a hadászati nukleáris támadófegyverek korlátozásáról kötött új START szerződést, valamint eltörli a homoszexuálisok katonai szolgálatát korlátozó, "ne kérdezz, ne válaszolj" törvényt.
A nők visszaszorulása
És egy érdekesség az előrejelzések alapján: a női képviselők számát tekintve Észak-Korea szintjére süllyedhet az amerikai törvényhozás. Két nappal a kongresszusi választások előtt úgy tűnt, hogy a nők aránya a Kongresszusban 1978 óta először csökkenni fog. Ha ez a szakértők által előrejelzett mértékben történik, az Egyesült Államok lecsúszhat Türkmenisztánnal megosztott 73. helyéről az Interparlamentáris Unió (UIP) által megalkotott női képviselő-arány indexen. Jelenleg az 533 képviselői helyből kilencvenet töltenek be nők, ami csaknem 17 százalékot jelent. A november 2-i választásokon a képviselőház teljes egészében megújul majd, a szenátusban pedig 37 mandátum sorsáról döntenek a szavazók.
Elég, ha csak öttel kevesebb hölgy ül majd a kongresszusban az időközi választások után, s akkor Amerika Albánia mögé, Észak-Koreával és Burkina Fasóval egy helyre kerül a listán.
Ez annak ellenére így van, hogy idén a női képviselőjelöltek száma rekordot ért el a republikánusok berkeiben az előválasztásokon. Valószínűleg Sarah Palin volt alaszkai kormányzó és alelnökjelölt példája buzdította fel a 128, általa “mamamacinak” nevezett asszonyt az indulásra. Palin szereti hangsúlyozni, hogy ultra-konzervatív, jól ismert jelöltjei úgy védelmeznék hazájukat, mint egy anyamedve a kicsinyeit. Csak az a probléma, hogy a női indulók kétharmada már az előválasztásokon elvesztette a csatát.
A demokrata oldalon az előválasztásokon induló női politikusok száma 2006-hoz és 2008-hoz képest kissé csökkent. Ráadásul az előválasztásokból olyan hölgyek kerültek ki győztesen, akik nem számíthatnak nagy népszerűségre a republikánusoknak kedvező politikai közhangulatban.
A gazdasági válság szintén rontja a női jelöltek esélyeit, mivel a választók sokszor azt gondolják, hogy a nők nem annyira értenek a gazdasági kérdésekhez, mint a férfiak - magyarázta az USA Today című újságban Celinda Lake kutató, a Demokrata Párt tanácsadója.
(Forrás: MTI)
Lásd Heller Ágnes mai írását