A könyörtelen idő




Amikor az MSZP a legnagyobb válságát élte át az elmúlt ciklus harmadik negyedében, új elnököt kellett választani, aki majd a várható 2010-es választási vereség ellenére egyben tartja a pártot. Akkoriban az volt a véleményem, hogy egy olyan fiatalt kell elnöknek választani, akiben megvan a kellő ambíció, aki fiatalabb, mint Orbán Viktor. Ezért aztán Mesterházy Attila megválasztását jó döntésnek tartottam. Mesterházy igazolta a várakozásomat. Nem olyan karizmatikus ugyan, mint Orbán vagy Gyurcsány, de az MSZP összeomlását, mint elnök, megakadályozta. Annak ellenére, hogy a DK, vagyis a Gyurcsány-szárny kivált. Az MSZP maradt a legnagyobb ellenzéki párt. Sokan nem emlékeznek már a hadaró, szakállas, radikális, pulóveres politikusra, aki a további (Soros-alapítványos) tanulás helyett a parlamentbe való bejutás esélyének hallatára hazarohant. Hagyva csapot-papot, pedig mint a 24 év igazolja, ráfért volna, különösen a gazdasági ismeretek terén. Mostanában, amikor a posztkommunista elméletét fejtegeti, ezzel mintegy lekomcsizva az 1974-es születésű Mesterházyt, de Molnár Csabát és Molnár Zsoltot is, mosolyra ingerlő. Persze nem a saját hívei körében, hanem azoknál, akik a tényekre figyelnek. Ugyanis Orbán hatalmi technikája olyan, mint a valamikori seregben élvezett BMV-leves, ami a bele minden vackot rövidítése. Egy zavaros ideológiai látásmód, amely a Horthy- és Rákosi-féle túlhaladott hagyományokat veszi elő, nem komcsizhat, és nem fasisztázhat. Mert Orbán hol fasisztoid, hol kommunisztikus módszerekkel kormányoz. Igaz, fékezett habzással. A baloldalinak (én inkább balközépnek nevezném) nevezett összefogás szép távlatokat nyithat választási győzelem esetén Magyarország előtt. A nyugati típusú demokratikus rendszer helyreállítását, a magyar gazdaság helyes útra terelését, és nem utolsó sorban a harcmentes, valódi nemzetegyesítést. Bár Orbán sem öreg, de már nem is fiatal. Teherbírása és a hatalmi gőg birtokában, ítélőképessége csökkent. Nem tűr csapatában olyanokat, akiknek a véleménye nem egyezik az övével. A jelenlegi összefogásnak az elmúlt 24 év történelmi, politikai tapasztalataiból azt a tanulságot kell levonni, hogy konszenzusra való törekvés nélkül nem létezik demokrácia. A nézetkülönbségeket zárt ajtók mögött kell a politikusoknak, valódi szakértőkkel feloldani. És a végső döntés mögé egy emberként felsorakozni. Autokrata felhang nélkül. Ebben az értelemben Mesterházy nyerő ember. Fiatalabb, mint Orbán, és kompromisszumkészsége (de az összefogás minden résztvevőjéé is) nagyobb, mint a Fideszé. Ha ezt megértik a választók, akkor valóban Orbán lábára köthető az útilapu.