Scheppele: „Magyarországnak sikerült a mutatvány, hogy annak tűnjön, ami nem: valódi demokráciának” – V. rész
- Részletek
- Szemle
- 2014. március 03. hétfő, 05:43
- Kim Lane Scheppele
A The New York Times című lapban, Paul Kruman Nobel-díjas közgazdász blogjában olvasható Kim Lane Scheppelenek, a Princeton egyetem alkotmányjogászának ötrészes cikksorozata: Magyarország – Egy kérdéses választás. A Galamusban ma az írás befejező részének fordítását közöljük.
Az előző részek:
I. Fidesz választásán az ellenzék akkor is veszít, ha nyer (az eredeti szöveg)
II. Miért volt „politikai csoda” az ellenzéki szövetség? (az eredeti szöveg)
III. A többséget szupertöbbséggé nagyítja fel az új rendszer (az eredeti szöveg)
IV. Hogyan tarthat egy kormány tisztességes választásokat, ha a választói listák tikosak? (az eredeti szöveg)
V. rész: Az egyenlőtlen kampány
Magyarországon a választási kampány hivatalosan 50 nappal a választás előtt indul, így tehát a versengés az április 6-án tartandó választások előtt február 15-én vette kezdetét. Magyarországon a választási kampány kezdetétől külön szabályok biztosítják, hogy minden párt egyenlő bánásmódban részesüljön.
Ám ahogy Anatole France mondta egyszer: „Jogunk ugyanazzal a fennköltséggel tiltja meg gazdagnak és szegénynek egyaránt, hogy a híd alatt aludjon, az utcán kolduljon és kenyeret lopjon.”
Már láttuk, hogyan alakították ki úgy az új magyar választási rendszert, hogy kényelmetlen szövetségbe kényszerítse az ellenzéki pártokat, és hogy megkövetelje, jelentős fölényt szerezzenek ahhoz, hogy egyáltalán győzzenek. És láttuk, hogy a kisebbségi és a külföldi szavazás rendszere hogyan tárta ki az ajtót a Fidesz-szavazóknak, és hogyan csukta be azok előtt, akik feltehetően ellenzéki pártokra szavaznának.
Nem meglepő, hogy a kampány időszakára vonatkozó szabályozások hasonló logikát követnek.
Egy szabad és tisztességes választás megköveteli, hogy minden induló párt azonos mértékben férjen hozzá a médiához, hogy el tudja juttatni az üzenetét az emberekhez. Az új választási eljárási törvény, amely a kampány időszakára a médiához való hozzáférést is szabályozza, formai értelemben eleget tesz a formális egyenlőség követelményének. Az első posztkommunista választás óta első ízben az országos listát állító pártok egyenlő számú ingyenes percet kapnak a köztelevízióban, hogy előadják az álláspontjukat. Ez az egyenlőség és az átláthatóság győzelme.
De a kisbetűs szövegre vetett figyelmesebb pillantás feltárja, hogy ez csapda. A törvény mindössze 600 percet biztosít összesen az országos listát állító összes pártnak (beleértve a „nemzetiségi” listákat), és megköveteli, hogy ezeket a perceket egyenlő arányban osszák meg. Amennyiben az áprilisi választásokon 10 vagy 12 országos lista verseng – mint a Nemzeti Választási Bizottság vezetője mondta a külföldi újságírókat tömörítő szervezet (HIPA) tagjainak tartott tájékoztatóján, január 29-én –, akkor ennek a 10-12 pártnak mintegy 50-60 percet lenne joga felhasználni a kampány 50 napja alatt. Napi egy perc a televízióban nem sok – különösen, ha ezek a percek a közszolgálati televízióban vannak, amelynek az egész országban a legcsekélyebb a nézettsége.
Ráadásul amit a törvényt az egyik kezével adott, azt a másikkal el is vette. A választási törvény eredetileg ingyenes perceket biztosított a közszolgálati televízióban, ugyanakkor megtiltotta a választási hirdetéseket a kereskedelmi tévékben – ezt az intézkedést az akkor még nem feltöltött Alkotmánybíróság 2012 decemberében megsemmisítette mint a szólásszabadsághoz való jog megsértését. A kormány ez után a rendelkezést a 2013 áprilisi hírhedt IV. alkotmánymódosítással egyszerűen beemelte az alkotmányba. Az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a rendelkezés sérti az európai jogot, és kilátásba helyezte, hogy jogi úton megtámadja. Idővel a magyar kormány engedett, és az Alkotmány 2013 szeptemberében elfogadott, ötödik módosítással megváltoztatta a kereskedelmi televíziókra vonatkozó tilalmat: megengedte, hogy a választási kampányban minden párt hirdethessen a kereskedelmi televíziókban.
De csapda itt is volt: a pártok csak akkor közölhetnek választási hirdetéseket a kereskedelmi televíziókban, ha ehhez a kereskedelmi televíziók adományozzák az időt, és ezt az ingyenes időt is egyenlően osztják el az országos listát állító összes párt között. Nehéz elképzelni, hogy egy profitorientált tévéállomás ingyen hirdetési időt ad, egyenlő mértékben minden pártnak, különösen, ha valószínű, hogy 10-12 lista lesz. Így egyáltalán nem volt meglepő, hogy a kereskedelmi csatornák, Magyarország legnézettebb csatornái már bejelentették: ebben a választási ciklusban nem sugároznak kampányhirdetéseket. Ami azt illeti, nem lesznek miniszterelnök-jelölti viták sem.
Így hát abszolút semmit nem ért az EU nyomása, és az ennek nyomán véghezvitt alkotmánymódosítás, amelynek az volt a célja, hogy megnyissa a kereskedelmi médiát a kampányhirdetéseknek. Idén a kampány ideje alatt kizárólag a közszolgálati műsorszóróban lesznek kampányhirdetések.
Akkor tehát milyen más utakon-módokon juttathatják el a pártok és a jelöltek az üzeneteiket a választókhoz?
A pártoknak a kampánytörvény engedélyezi, hogy korlátozás nélkül hirdessenek óriásplakátokon. Ám mint kiderül, az országban létező hirdetési felületek legnagyobb része a Fideszhez közelálló oligarchák cégeinek tulajdonában vannak (Mahir, Publimont és EuroCity). Ha az ellenzéki pártok plakáthelyet vásárolnak, a bevétel egyenesen a Fidesz cégcsaládjának zsebébe folyik.
Az is világos azonban, hogy a plakátfelületek monopóliumával az csak a legkisebb gond, hogy az ilyen felületek bérlésével az ellenzék a kormányzó pártot gazdagítja. Az ellenzéki összefogás egyik vezetője elmondta nekem egy nemrégiben tett budapesti látogatásomon, hogy az országban fellelhető minden hirdetőtábla el van adva a kampány idejére, már nem vásárolható meg. De már azt is lehet látni, hogy Fidesz-barát óriásplakátok kint vannak mindenütt. Miközben ezt írom, Budapest utcáit, villamosait, metróállomásait és egyéb közterületeit elöntik a Fidesz-barát hirdetések, amelyek a Fidesz-barát cégek tulajdonában lévő felületeket használják.
Mi a helyzet az újságokkal? A Fidesz a párt iránt barátságos újságok nagy csoportjával rendelkezik, amelyek oligarcha szövetségeseik tulajdonában vannak. Ezzel ellentétben az egyesült ellenzéknek csupán egy sokkal szegényebb újságokból álló, kicsike olyan csoport áll rendelkezésére, amely vele rokonszenvez. Eddig az egyesült ellenzék hirdetései nem jelentek meg a Fidesz-barát médiában, amelynek nincs szüksége a pénzre, viszont már megjelentek Fidesz-hirdetések az ellenzéki lapokban, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy elutasítsanak fizető hirdetéseket.
Így tehát a médiapálya erősen az Összefogás rovására billent el, amelynek most el kell juttatnia az emberekhez azt az új üzenetet, hogy miről is szól ez az új, közös párt.
Ha a meglévő elektronikus és nyomtatott sajtó nem is nyitott a demokratikus ellenzék felé, attól még a pártok biztosan teleragaszthatják a lámpaoszlopokat, buszmegállókat, fákat, falakat és más nyilvános felületeket a plakátjaikkal és szórólapjaikkal, nem? Nem.
Egy 2011-ben elfogadott törvény, amely gyakorlatilag észrevétlen maradt, tiltja a hirdetések és politikai üzenetek elhelyezését az autópályák és nagyobb utak mentén az egész országban. Ezt biztonsági intézkedésként hozták meg, amelynek célja, hogy az autóvezetők tekintetét semmi ne vonja el az útról. A törvény azonban hirtelen a nyilvánosság elé került, amikor 2014. január 17-én, péntek késő délután egy miniszterelnöki rendelet a korábbi törvény által már száműzött hirdetések listáját kiegészítette a politikai plakátokkal. Most tehát a kampányhirdetések is csatlakoztak a korábban betiltott hirdetések listájához. Most a főutak mentén az úttól legalább 50 méterre, az autópályákon legalább 100 méterre lehet csak kampányhirdetéseket elhelyezni, hasonlóan az összes többi óriásplakáthoz.
Egy fővárosi rendelet tovább bővíti azoknak a felületeknek a listáját, ahol tilos politikai hirdetéseket elhelyezni. A környezetvédelem és az örökség megőrzése nevében a Fidesz által uralt fővárosi önkormányzat letiltotta a politikai plakátokat a hidakról, a metróállomások és aluljárók falairól, szobrokról, emlékművekről – és a fákról. A törvény egy 26 oldalas függeléke további helyeket nevez meg, ahol tilos plakátokat elhelyezni, és a lista magában foglalja a város szinte minden nagyobb terét és találkozóhelyét.
A hatalmon lévő pártok természetesen sok módot találhatnak arra, hogy a szavazók szeme előtt legyenek, így a médiára vonatkozó korlátozások aránytalanul arra irányulnak, hogy a kihívó pártokat érintsék. Hogyan kellene tehát az ellenzéknek eljuttatni az üzeneteit a kampányban úgy, hogy minden hagyományos utat lezártak előtte?
Hát ott van az internet. De bárki, aki olvasta a magyar újságok, blogok és más közösségi honlapok komment-oldalait az interneten (akár a Krugman-blogot is!), az pontosan tudja, milyen gyorsan próbálják a kormány által támogatott trollok elfoglalni és uralni a felületet. És bár az internetes média, mint a Facebook, igen jó a fiatalok és a képzettek elérésére, nem tekinthetők általánosan hozzáférhető médiumnak.
Mi a helyzet azzal, hogy a támogatóknak lehet kampányanyagokat küldeni levélben, és el lehet őket érni telefonon? Az Adatvédelmi Hivatal vezetőjének egy minapi bejelentéséből (a hivatal függetlenségét megkérdőjelezi egy kötelezettségszegési eljárás, amely az Európai Bíróság előtt folyik) úgy tűnik, hogy a pártok választókhoz való eljutásának még ezt a fajtáját is korlátozzák.
Péterfalvi Attila, a kormány adatvédelmi tisztségviselője szerint a pártoknak közölniük kell vele, ha listákat akarnak vezetni a támogatóikról. (Egyébként az uniós jog nem követeli meg az ilyen listák szabályozását, de a kormány által vezetett listákra korlátozza az alkalmazási területüket.) Péterfalvi azt mondta a pártoknak, hogy nem használhatnak kampánycélokra telefonkönyvekben lévő címlistákat, és nem is hívhatnak fel telefonon olyanokat, akik nem jelezték kifejezetten, hogy fogadják a kampányhívásokat. A Választási Iroda a magánszféra védelmét azzal is kiegészítette, hogy levelet küldött minden szavazónak, amelyben megmagyarázta, hogyan lehet kérni, hogy az illető ne kapjon semmiféle kampányanyagot. Így tehát az adatvédelemre hivatkozva korlátozták azt is, hogy a pártok ezeken a hagyományos utakon eljussanak a választókhoz.
Az ellenzék talán tarthat kampánygyűléseket, és színpadra állíthatja személyükben a jelölteket, hogy így érje el a szavazókat? Ám egy debreceni barátom már arról számolt be, hogy az Összefogásnak nehéz ott helyet találni a gyűléseihez, mert szinte minden nagyobb hely, amely megfelel az ilyen összejöveteleknek, a Fidesz-szövetségesek ellenőrzése alatt áll. Ők vagy megtiltottak minden politikai gyűlést, vagy olyan magas árat kérnek a helyiség használatáért, hogy az ellenzéki pártok nem tudják kifizetni.
Amivel elérkeztünk a kampányfinanszírozás reformjához, a kampányszabályozás egy másik olyan aspektusához, amely egyaránt tiltja szegénynek és a gazdagnak, hogy a híd alatt aludjon.
Az új kampányfinanszírozási törvény közpénzek elosztásával igyekszik korlátozni a kampányban kiadott pénzösszegeket. A Fidesz reformjai előtt a kampányfinanszírozás teljesen átláthatatlan volt, és alig volt kikényszeríthető szabályozása. A Transparency International ezt a politika egyik leginkább megreformálásra szoruló területének minősítette, így hát a változás jó dolog.
A felszínen a kampányfinanszírozás képe most sokkal jobban mutat. Az országos pártlistát állító minden párt egyenlő összegű közpénzt (475 ezer és kétmillió euró között, a konkrét összeg az állított jelöltek számától függ), ezen felül minden jelölt azonos összeget (mintegy 3400 eurót) kap. Ez lehetővé teszi, hogy minden párt egyenlő mértékben és átláthatóan részesüljön támogatásban –ez olyasmi, amire nagyon nagy szükség volt.
A politikai pártok emellett elfogadhatnak magánadományokat, is, bár csak egy meghatározott plafonig. De természetesen van csapda. Most, hirtelen, egyetlen kampány sem fogadhat el magánpénzt külfölditől (érthető). De emellett egyetlen párt sem fogadhat el pénzt „jogi személytől”, vagyis gazdasági társaságtól, nem kormányzati szervezettől (NGO) vagy alapítványtól.
A társasági adományokra vonatkozó magyarországi tilalom nagy ötletnek tűnhet az amerikaiak szemében az után, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság engedélyezte, hogy a cégek korlátlan mennyiségben adhassanak készpénzt az amerikai kampányokhoz. De a lényeg a szövegösszefüggésben van. A Fideszt a párthoz kötődő oligarchák köre látja el pénzzel, akik a szó szoros értelmében korlátlan összeget tudnak adományozni magánemberként. Ezzel szemben az egyesült ellenzéket a pártokhoz kötődő alapítványok látták el pénzzel, amelyek most nem tudnak hozzájárulni a kampányhoz. A kampányfinanszírozási szabályozások olyanok, mint Anatole France aforizmája: arra vannak kidolgozva, hogy egyformán tiltsák azt, amire a gazdagoknak nincs szükségük, de ami nélkül a szegények nem tudnak meglenni.
Pedig egyértelműen választás közeleg, hiszen Budapest utcáin mindenhol hatalmas hirdetések és óriásplakátok vannak, amelyek az összefogást támadják.
A Civil Összefogás Fórum (CÖF – a Fideszhez kötődő civil társadalmi csoport) Budapesten mindenütt látható választási plakátja – ezekre nem vonatkoznak a választási törvények
Ezek a hirdetések az ellenzéki összefogás három vezetőjét – Mesterházyt, Bajnait és Gyurcsányt – mutatják Budapest volt szocialista főpolgármester-helyettesével, Hagyó Miklóssal, aki jelenleg korrupció miatt bíróság előtt áll. Hagyó egyáltalán nem indul a mostani választásokon semmiféle tisztségért, ő tehát azért szerepel a plakáton, hogy asszociáció révén megjelenítse a bűnt. Az üzenet, amely azt harsogja, „Nem érdemelnek több esélyt!”, olyan táblákkal ábrázolja ezeket a férfiakat, amilyeneket a rendőrségen készülő felvételeken tartanak a kezükben a bűnözők. És a fotón látható egy bohóc is, aki többször megjelent ezeknek a jelölteknek a rendezvényein, és folyton a nyomukban járt, hogy kigúnyolja őket. Az ilyesféle üzeneteket nem szabályozzák a kampányfinanszírozási szabályok, pontosabban semmiféle kampányszabályok.
Hogy miért nem? Mert ezeket a plakátokat nem a Fidesz finanszírozza, hanem helyette a CÖF (Civil Összefogás Fórum). És mint kiderült, a civil szervezetek hirdethetnek, nincsenek korlátozva sem a kampány médiaszabályai, sem finanszírozási szabályai által. Így aztán a CÖF telerakta a várost választási hirdetésekkel olyan hirdetőtáblákon, amelyek Fidesz-barát cégek tulajdonában vannak, és az ilyen hirdetések közül, a választási törvény értelmében, egy sem számít a Fidesz pénzének vagy médialehetőségének.
Ezt természetesen az egyesült ellenzék is megtehetné, ha lennének gazdag támogatói. De Magyarországon a gazdagok jóformán teljes létszámban a Fidesz mögött állnak. És még ha lennének is gazdag támogatói az egyesült ellenzéknek, akkor is a Fidesz-barát hirdetőtábla-cégektől kellene felületet vásárolniuk, olyan hirdetőtábla-felületet, amely már – mennyire kapóra jön ez – mind elkelt.
***
Az Orbán-kormány nagy hangon állítja, hogy ez még mindig demokrácia. De az Orbán-kormány a hatalomban töltött négy éve alatt arra a pillanatra készült, hogy amikor valóban át kell esnie egy választáson, még mindig ezt állíthassa. Nem meglepő, hogy ez a jogászokból álló kormány bonyolult jogi kereteket teremtett, amelyekben a szabályok semlegesnek tűnnek, de a hatásuk nem semleges.
A Fidesz olyan rendszert alakított ki, amely lehetővé teszi a számára, hogy szembenézzen egy nyilvánvalóan vitatott választással anélkül, hogy valóban fennállna számra a vesztés lehetősége. Így aztán ezzel a választással Magyarországnak sikerült a mutatvány, hogy annak tűnjön, ami nem: valódi demokráciának, amelyben szabad és tisztességes választásokat tartanak.
Horváth Júlia fordítása – Kim Lane Scheppele Galamusban megjelent írásainak jegyzékét itt találják.
