rss      tw      fb
Keres

Európa szégyene




Az EU azért jött létre, hogy a nemzetek önállósságának biztosítása mellett egy olyan közösség alakuljon, amelyik egyrészt a kölcsönös előnyök alapján kihasználja a nemzetgazdaságok sajátos potenciáját, másrészt egy olyan általános demokratikus jogrendszert teremtsen Európában, ami kizárja a diktatúrák kialakulását. Amikor Magyarország tagja lett az EU-nak, és túl voltunk az első Orbán-cikluson, olyan viccek keringtek, hogy ahová Orbán beteszi a lábát, ott a széthúzás megjelenik.


Bejött. Jágói képességei vannak a pávatáncos miniszterelnöknek. Mondhattam volna úgy is, hogy miniszterelnökünknek, de nekem, és a valódi demokráciát óhajtóknak, valahogy nehezünkre esik kimondani, hogy Orbán Viktor a miénk is. Hiszen ő rekesztette ki azokat, akik nincsenek azonos véleményen vele. (A haza nem lehet ellenzékben; Magyar csapat; a baloldal ráront a nemzetére stb.) Miközben a kétharmaddal visszaélve olyan választási törvényt „alkottak”, ami hatalmuk bebetonozását szolgálja A-tól Z-ig. És a törvény hibái most folyamatosan derülnek ki, a „hazafias” törvényalkotóknak azonban minden valós problémára van misztikus válaszuk. Csak éppen programjuk nincs. De én tudom, hogy a sorozatokban megszokott folyt. köv. a valódi programjuk, ami további szabad rablásról és diszkriminatív osztogatásról szólna majd a gyakorlatban.


Ez a választási törvény nem csak a mi szégyenünk. Az EU-é is. Amely szervezet nem számolt a keleti demokráciaértelmezés furcsaságaival, amit úgy lehet összefoglalni (és ezt az igazságügyi tárca államtitkára, Répássy Róbert jelentette ki): amit nem tilt a törvény, azt lehet csinálni. Tőlünk nyugatra az íratlan törvényeknek is van tekintélyük. A demokrácia is egy iskolaként fogható fel, ami a fokozatosságra épül. De mi van akkor, ha a kétharmad olyan törvényeket hoz, amelyek a józanésznek és az íratlan demokratikus szabályoknak ellentmondanak? Akkor megy a pávatánc. Nem tudom megérteni, hogy olyan tapasztalt politikusok, akik az EU mérvadói, hogy nem veszik észre Orbán irizálásait. És nem hoznak olyan szabályrendszert, ami észre térítené az hatalmi mámorban úszó miniszterelnököt.


Tudom, a bürokrácia útvesztője nem könnyű út. De kíváncsi vagyok, hogy az a tény, miszerint Magyarország olyan választásnak néz elébe, ahol az esélyegyenlőség jogba foglalt írott malaszt, mikor üti ki a biztosítékot Brüsszelben. Nálam már az kiverte, hogy az alkotmányból alaptörvényt tákoltak. Mi, demokratikus érzelmű magyarok csak azzal tudunk fellépni a demokráciahamisítás ellen, ha elmegyünk szavazni Orbán ellen. Remélem, elég lesz, de ha az EU nem hoz olyan szankciórendszert, ami a renitenskedőket bünteti, lényegében Orbán példájával időt ad a despotáknak a további harácsolásra. És ez nem csak a magyar nép szégyene (mert a despotáknak szégyenérzetük nincs), hanem az egyetemes Európáé is. Az eddigi intézkedések ez irányban kevesek. Egyet azért ne felejtsünk: nem a demokratikus európai és világpolgárok járulnak a magyar választásokon az urnákhoz.