Mire kéne várni?
- Részletek
- 2010. november 06. szombat, 05:28
- Gréczy Zsolt
Válasz Lendvai L. Ferencnek („Ballib” III: A platformok)
Olvasom az elemzéseket Gyurcsány Ferencről és politikai visszatérésének esélyeiről. Szemem elé került politológusi eszmefuttatás, miszerint most aztán megkavarodik az állóvíz, itt az ideje a balliberális pártstruktúra módosulásának. Egy másik azt írja, a Demokratikus Koalícióval „ellenzék született.” Gyurcsány visszatérte tehát pozitív. Másutt egy marketingszakember azt állítja – az általam tisztelt Lendvai L. Ferenchez hasonlóan – hogy a visszatérés „lehetetlen küldetés”, egy jobb sorsra érdemes politikus – egyenesen államférfi – tudjon várni a megfelelő alkalomra – ha a pillanat eljön egyáltalán. Van, aki szerint egy „termék” három év múlva építhető újra. Más tizenkét esztendős pauzáról beszél. Én ezt egészen másképp látom. Sem de Gaulle, sem az emigráló Nagy Ferenc, sem senki más nem jó példa, ez a hely ugyanis Magyarország. A „terméknek” nevezett politikusban pedig nem hiszek, ha veszélyben a demokrácia.
A probléma ott kezdődött, hogy szerintem Gyurcsány Ferencet nem lett volna szabad olyan helyzetbe hoznia a saját pártja elitjének, hogy le kelljen mondania 2009 tavaszán. A világválság sikeres kezelését még ő kezdte el, és ha az MSZP fontos emberei kiállnak mellette, meggyőződésem, hogy egy év múlva a Fidesz nem nyert volna kétharmaddal. Ráadásul, amit 2006-ban eltervezett – egyensúly, reform, fejlesztés – nagyrészt megcsinálta. A költségvetést konszolidálta, a honvédelmi reform, a felsőoktatás és a közoktatás átalakítása, az egészségpénztári reform megtörtént, ezek egy részét egy alkotmányellenes népszavazás verte szét. Csökkent a bűnözés és a halálos közúti balesetek száma. Azt pedig, hogy melyik kormány épített utat, hidat, gátat, szélerőművet, gáztározót, egyetemet, újított fel iskolát, városközpontot, talán mondanom sem kell. Ennyit a „sikertelen” kormányzásról.
De visszatérve a válságkezeléshez: ha Bajnai Gordon csomagját az MSZP minden képviselője azonnal aláírta, miért ne lehetett volna az annál némileg árnyaltabb, de irányában ugyanazt képviselő Gyurcsányét is támogatni? A hitelességgel szokás ilyenkor jönni, meg a társadalmi támogatással. Nos, ha a párt egésze felsorakozik, az erő lett volna a hitelességhez. A miniszterelnök-pártelnök lemondásakor amúgy az MSZP 29 százalékon állt - amikor állítólag mindenki Gyurcsányt utálta… Gyurcsány Ferenc az MSZP elnöke volt, Bajnai párton kívüli. És az új miniszterelnök ugyan nagyszerűen dolgozott, teljesítményére büszke lehet a balliberális oldal, sőt egész Magyarország, de 2010 tavaszán a szocialisták kampányában nemigen vett részt. Leginkább azért, mert párton kívüli, és saját vállalása szerint ő csak egy évre, és válságot kezelni jött. Márpedig a kampány pártokról szól, miként a választás is. Egy előre leköszönő, párton kívüli kormányfő ebben korlátozottan tud segíteni, ami különösen érzékeny veszteség, ha egy pártnak 8 évről kell elszámolnia a választók előtt, ráadásul ilyen ellenzékkel szemben. Tehát a miniszterelnök-csere bármilyen sikeres volt is, 2010 tavaszára a magyar baloldal mégis csak vezérét vesztette.
Gyurcsány a lelkét kitette volna egy kampányban, elvégre az életművét képviselhette volna. Ott lett volna mindenütt, Battonyától Nemesmedvesig. Nem kétlem, hogy nyolc év után akkor is át kellett volna adnia a kormányrudat, de hogy lett volna mozgósítás, a Fidesz hazugságait ostorozó akció, országjárással egybekötött eredménykampány, az bizonyos. És akkor ma legfeljebb Orbán-kormány van, de nincs kétharmad.
A 2006 és 2010 közötti korszak méltányos elemzését ugyan el kell majd végezni, de most ne sírjunk tovább a kiömlött tejbe. Gyurcsány Ferenc másfél év után visszatért, mert szükség van rá. Politikai ellenfelei ugyanis nem egyszerűen az ő politikai örökségét – a fent felsoroltakon kívül a nyugati-európai integrációt, a szolidaritást, a demokrácia és a jogállam tiszteletét – kívánják lenullázni, hanem a harmadik Magyar Köztársaságot, úgy ahogy van. Márpedig az ő politikai krédója ezek védelme.
Mit kellene tennie? Csendben otthon üldögélni? Újabb fákat ültetni Kötcsén? És akkor jobb lesz? Rendben, de hol az ellenerő? Hol vannak a civil szervezetek, a szakszervezetek? Ha beszélnek is nagy néha, a hangjuk alig hallatszik. És ez adja a választ a kétkedőknek: amikor baj van, menni kell és csinálni kell. Akkor is, ha az embert ártatlanul büntetőperrel fenyegetik. Nem menekülünk, hanem a szemükbe nézünk. Magánlevelezésben vitatkozom volt liberális képviselőkkel, szabad-e most bármit csinálni. Ők azt mondják, nem szabad, az erő Orbán oldalán van, nem kéne provokálni népi kezdeményezésekkel, a végén még neki lesz igaza.
Szerintem ez helytelen álláspont. Miért nem lehet elfogadni, hogy amikor mindaz, amiben hiszünk, veszélyben van, az álláspontunk elvi és megingathatatlan. (A 2004-es népszavazást elvesztette a Fidesz, de máig tartó politikai tőkét kovácsolt belőle a „nemzeti oldalon” a kettős állampolgársággal. Az alkotmány védelme is lehet ilyen erő. Hogy ma keveseket érdekel? Egyrészt, honnan tudjuk, másrészt, na és?) Amit a Fidesz most művel, a bőrünkre megy. Oda a sajtó szabadsága, pártkatonákkal elfoglaltak minden pozíciót, ártanak a gazdaságnak, tönkreteszik a 2006 óta komoly áldozatok árán megteremtett pénzügyi egyensúlyt és hitelességet, semmibe veszik a jogállam intézményeit. Emberek százezrein gázolnak át, félelmet költöztetve a lelkekbe.
Ilyenkor egy demokrata és hazafi teszi a dolgát, és nem azt nézi, hogy a küldetése éppen aktuális-e, vagy várjon 12 évet. Mire kéne várni?
Amúgy a történet éppen ott tart, hogy három hét alatt 3700-an csatlakoztak a Demokratikus Koalíció nevű új platformhoz. Közülük nagyjából ezer párttag. A többi olyan ember, aki eddig távol tartotta magát a politikától, de most úgy érezték, van miért, van kiért elindulni. Szerintem ez nagyszerű. Gyurcsány Ferenc pedig újra megvetette a lábát, szavai – nem csak a baloldalon - befolyásolják a közbeszédet – szerintem helyes irányban.
Az egy másik kérdés, megújítható-e az MSZP. De ki kellett volna menni a semmibe pártot csinálni, mint Szili Katalin tette? És ezt komolyan az MSZP volt elnökétől és miniszterelnökétől várnánk? Maradása az MSZP-ben nem szentimentalizmus, nem baklövés, hanem hűség - egyfajta, de karakteres esély a megújulásra. Korábban a pártelit ellenében, de a párttagok segedelmével kapott bizalmat az ország és a baloldal irányítására. Természetes, hogy megpróbál az elengedhetetlen pártreformnak is belső motorja lenni. Ez is lehet egy politikai küldetés része. Nem kötcsei remetére, hanem elszánt demokratára van szüksége a hazának.
Terrible Love – flickr/Charlyn W
Ha Orbán másként nem rendeli, három és fél év van a következő választásig. Addig van idő szervezni, építkezni, dolgozni. Gyurcsány Ferenc nem az az ember, aki a hitét, nézeteit lefagyasztja, és majd akkor veszi elő, ha a helyzet úgy hozza. És mi van, ha nem hozza? Akkor majd „ahogy lesz, úgy lesz”? Az igény generálható is. Az első jelek pedig igazán biztatóak. A „lehetetlen küldetést” vizionáló, aggódó pálcatörés is pálcatörés. Gyurcsány Ferenc visszatérése esély a rendszerváltás eszményeinek képviseletére, a balliberális oldal hangjának felerősítésére. Hogy aztán ki és hogyan vezeti a majdani ellenerőt Orbán ellen, arról még korai az állásfoglalás.
A munka elkezdődött.
