Nagypapák emlékezete




Reflektálva Karsai László írására (Mit csináltál a világháborúban, nagypapa?, ÉS, 2014/12., márc.21.) S. Ede írja:


„Az én nagypapám például elmesélte, hogy mint csendőr a begyűjtöttekre felügyelt. Amit tudott, segített a szerencsétleneknek, vizet, élelmet adott át nekik, de esze ágába se jutott, hogy bármelyikőjüket kiengedje a téglagyár területéről (igaz, egyikőjük sem akart elszökni), vagy szabotálja a kapott parancsokat. Azt mondja, örült, hogy van állása, s végezte a rá bízott feladatot, ahogyan ma is végzik a rendőrök még akkor is, ha fogvatartottuk ártatlanságáról meg vannak győződve. Akkor még nem tudta, hogy ő egy rasszista elmélet gyakorlati megvalósítója, később persze sokat hallott és olvasott a fasiszta rendszerről, és mindmáig mélységesen elítéli. Lelkiismeret-furdalása azonban nincsen,…”


„…nem tudta, hogy ő egy rasszista elmélet gyakorlati megvalósítója”


Mégis, mire gondolt, miért vannak a téglagyárban pont a zsidók és csak a zsidók?


Van az a pénz, amiért mindenre hajlandók vagyunk.


Embertelennek lenni emberi dolog. Emberinek lenni pedig embertelenül nehéz . (Révész Sándor)