Schiffer és a nagy előd




Két ember, aki – különböző mértékben ugyan – de érintett a holokausztban. Schiffer András, mai magyar politikus és egy holt költő: Füst Milán. Kínos rokonság van kettejük között, amely egyébként a származáshoz csak érintőlegesen tapad. Annál is rosszabb, mindjárt elmesélem, miért.


Schiffer az ATV-ben „túlméretezett hisztériának” nevezte a Szabadság éri megszállás-emlékmű elleni tiltakozást, mondván, ő ugyan a legkisebb mértékben sem ért egyet a szoborállítással, DE a demokratikus ellenzéknek nem ilyesmikkel, hanem önnön meg az ország szorító gondjaival kéne foglalkoznia ehelyett.


És valóban, érdemes mérlegelni, hogy mikor mi a fontos vagy mi fontosabb: az egyik vagy a másik.


Mindenesetre 1937-ben a magyar íróértelmiség krémje (ideértve Illyés Gyulát, Féja Gézát is) döntött: kiáltványban tiltakozott a mesterségesen szított antiszemitizmus miatt, noha zsidótörvény – az első –csak évre rá született. Ezt a kiáltványt, amelyet Déry Tibor fogalmazott, egyidejűleg fordulva szembe a „keresztény” és a „zsidó” fajvédelemmel, s kiállva a szegénynép mellett, a (zsidó) Füst Milán nem volt hajlandó aláírni. Ő ugyan túlméretezett hisztériáról nem beszélt Dérynek írt, döntését indokló levelében (forrás: Ítélet nincs, Déry, 1971), de szellemében, sőt szóhasználatában szinte ugyanazokkal a fordulatokkal élt, mint most Schiffer. Idézném akkor: „Van zsidókérdés, ez talán meg is oldható, de távolról sem ez az ország legfontosabb kérdése, mert van sokkal égetőbb is… és nem engedem, hogy minden bajunk a zsidókérdés címén elsinkófáltassék. Hogy ez tétessék valamennyi helyébe, s ezzel tereltessék el a nép figyelme attól a kis ténytől, hogy ő maga nyomorog.” Ceterum censeo: „marhaságokat nem írok alá”.


Írta tehát a kiváló költő, dráma- és regényíró, Déry szerint puszta különcködésből, szerepjátszásból, amely amúgy is meghatározó jegye volt a személyiségének. Az Ítélet nincs szerzőjének ezt a síron túli üzenetét ajánlom Schiffer András figyelmébe, aki egy antifasiszta tiltakozást ugyanazzal a logikával nevezett hisztériának mint, amellyel Füst Milán elhatárolódott attól a bizonyos 1937-es kiáltványtól.