Csak a szél
- Részletek
- Napi apró
- 2014. április 19. szombat, 06:19
- Hell István
Hallom ám, hogy az MSZP vezető berkeiben rendpártisággal kacérkodnak a Jobbik emelkedő népszerűségére irigységgel néző délkelet-magyarországi pártaktivisták. Rettegésről, félelemről, a vagyon és élet elleni bűncselekmények növekedéséről beszélnek, éppen csak nem ejtik ki a szájukon az itt egyelőre talán még tabunak számító „cigánybűnözés” szót. (Utóbbiról bővebben lásd a véleményemet A „cigánybűnözésről” címmel a Népszabadság 2009. február 14-i számában.)
Vagyis a baloldalon is vannak olyanok, akik akár azonnal csatlakoznának a szélsőjobboldal hazugságkampányához. Az ügyészség által közzétett statisztikák ugyanis – különösen a fenti bűncselekménytípusokban – a bűncselekmények számának egyértelmű csökkenéséről tanúskodnak. (A legutóbbi, 2013 őszén közzétett adatok 2012-ig dolgozzák fel a bűnözés alakulását.)
„A regisztrált bűncselekmények legjelentősebb, így az összbűnözés terjedelmét döntően meghatározó bűncselekménycsoportját a vagyon elleni bűncselekmények képezik (55%) – olvasható a Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztálya, valamint a Legfőbb Ügyészség Informatikai Főosztálya által kiadott Tájékoztató a 2012. évi bűnözésről című dokumentumban. – Számuk 1998-ban volt a legmagasabb (457 188). Azóta ún. ’hullámzó’ csökkenést tapasztalhatunk ebben a kategóriában. Számuk 2012-ben 259 617. A 2011. évi 256 175-höz képest a növekedés 1,4 százalék.”
A vagyon elleni bűncselekmények száma 2002 óta egyetlen évben sem emelkedett 300 ezer fölé, ellenkezőleg, határozottan csökkenő a trend. És csökkenő volt a Jobbik népszerűvé válásának éveiben is.
Gyakran elhangzik a szélsőséges jobboldalon, a Fidesz és a Jobbik sajtójában az is, hogy a cigányok naponta követnek el rablógyilkosságokat úgynevezett „magyarok” ellen. Nyilván ezekből a forrásokból tájékozódnak a „rendpárti” szocialisták is. A valóság ezzel szemben az, hogy – miközben az emberölések igen nagy többségét családi és ismeretségi körben, ráadásul nem anyagi haszonszerzés céljából, hanem személyes okokból, szerelemféltésből, hirtelen felindulásból követik el –, a legnagyobb csökkenés éppen ebben a bűncselekménytípusban tapasztalható. Az 1994-es maximumról (313) „az emberölések, és az erős felindulásban elkövetett befejezett emberölések” száma majdnem az egyharmadára (113) csökkent! Kisebb mértékű, de szintén egyértelmű, trendszerű csökkenést mutat a súlyos testi sértések száma is: 1998 óta – ekkor 8147 súlyos testi sértést regisztráltak – egyetlen évben sem emelkedett 8000 fölé, 2012-ben pedig már csak 6583 hasonló eset történt!
Igaz, növekedett a kisebb súlyú testi épség elleni bűncselekmények (garázdaságok, könnyű testi sértések) száma: az 1998-as 12897-ről 15404-re. Ennek azonban kevés köze van a rablógyilkosságokhoz, vagy általában a bűnözés növekedéséhez. Éppen azokban a bűncselekménytípusokban csökkent szembeszökően, többé-kevésbé folyamatosan és trendszerűen a bűncselekmények száma, amelyek sulykolásával a Jobbik – tegyük hozzá: sikeresen! – elterjesztette a „cigánybűnözés” hazugságát, és ezzel veszélyes népszerűségre tett szert. Népszerűség ide vagy oda, ezt a módszert nem volna helyes követni.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom politizálásának fő iránya a rasszista, cigányellenes hisztéria szítása, ez pedig szemben áll mind a Magyar Köztársaság konszenzussal elfogadott alkotmányának, mind a fideszes alaptörvénynek az egyenlő jogokat garantáló paragrafusaival.
Természetesen rendnek kell lenni, törvényes és alkotmányos rendnek, ami nagyjából azt jelenti, hogy a bűnt üldözni kell akkor is, ha cigányok követik el, és akkor is, ha nem cigányok. És akkor is, ha – történeti és szociális okokból – valóban ijesztően sok roma van a bűnelkövetők között. De a bűncselekmények számának csökkenését nem szabad a bűnözés növekedésének beállítani, és bátor szókimondásnak nevezni a hazugságot. A rendpárti – értsd: rendőrállami és rasszista – hisztériakeltés, amelyen a szélsőjobb évtizedes hazugságkampánya alapul, súlyos veszélybe sodorhatja Magyarországot. Ha ezt a módszert a liberálisoktól éppen megszabadulni igyekvő „igazi” baloldal is átveszi, és eltűnik a politikából a józan centrum, akkor nem marad más – csak a szél.
