A téboly kezdete



Húsvét hétfőn Felcsúton felszentelték/felavatták a Pancho Arénát. Természetesen mindenki ott volt, aki az Orbán rezsimben számít, hiszen mindenki tudja a kötelességét. Ez egy nagy család, amelynek a családi ünnepségén nem csupán illik, de tanácsos is ott lenni.


Az avató beszédet nem kisebb személy, mint a volt Köztársaság volt elnöke, mindenki Plagi bácsija tartotta. Ennek a beszédnek volt egy döbbenetes kitétele. Schmitt Pál Makovecz Imrét idézte, aki szerint „nemcsak templom és iskola lehet szentély, hanem egy stadion is”. Nem tudom, hogy az építész ezt tényleg így mondta-e? Azt sem, hogy hol, mikor és milyen kontextusban? A lényeg nem is ez. Annál is kevésbé, mivel Makovecz Imre organikus művészetébe – teljesen függetlenül attól, hogy ki hogyan ítéli meg – belefér mind a képletes beszéd, mind a misztika. A művész szabadságáról nem is beszélve. Mindezt azonban helyén lehet – és kell is – kezelni.


Egy – a magyar helyesírással hadilábon álló, intellektuálisan nem különösebben sziporkázó – politikussal azonban teljesen más a helyzet. Az ő szavainak másfajta súlya van. Két dolog miatt is. Egyik, hogy a húsvét hétfői stadionavatás nem vonatkoztatható el a 2011-ben ugyancsak Plagi bácsi által, és ugyancsak húsvét hétfőn aláírt – időközben agyontoldozott-foldozott – Alaptörvénytől, amelyet hasonlóképpen gálaműsorral ünnepelt a rezsim. Hiszen az a jogi alapja mindennek. A nemzetiszocialista Carl Schmitt jogfilozófiájára alapozott rendszer pedig igyekszik mindent jogszerűvé tenni. Ennek köszönhetően épült fel a felcsúti stadion-szentély a vállalkozók „közadakozásából”. Hogy magukénak érezhessék!


Mert mit is jelent tulajdonképpen a szentély? A modern nyelvekben a latin sanctuarium-ból származó teológiai/vallástudományi szakkifejezés a szenttel, a szakrálissal, az Istennek/istenségnek szentelttel van szerves (organikus) összefüggésben. Olyan helyet jelöl, ahová az emberek elzarándokolnak az Istennel/istenséggel való személyes találkozás céljából. A Magyar Katolikus Lexikon szócikke szerint a jeruzsálemi zsidó templomban a szentek szentjét jelöli, ahová a főpap évente csak egyszer (jom kippur ünnepén, az engesztelés napján) léphetett be. Keresztény kontextusban a szentély a templom (mint épület) azon része, ahol a főoltár és többnyire a papság helye található. Minden esetben olyan hely, amely elkülönül a profántól, a világitól, és ahová csak a kiválasztottaknak, az arra érdemeseknek van belépési jogosultságuk.


Mindezek fényében elmondható, hogy mind az Alaptörvény aláírásának, mind a stadion-szentély avatásának húsvét hétfői időzítése nem véletlen. Nagyon erős szimbolikus, ideológiai üzenete van. Annál is inkább, mivel az orbáni szóhasználatban a húsvét nem Krisztus feltámadását, hanem valamiféle újpogány színezetű és szinkretista újjászületést jelent. Mégpedig a magyar nemzet Orbán Viktor által elképzelt és megvalósítandó újjászületését. Ez az a cél, amely minden eszközt szentesít; amiért semmi nem drága és minden megengedett. Most már annál is inkább, mert a küldetéstudatos Vezér a nép által felhatalmazva – mintegy felkenve – érzi magát erre a feladatra.


Ha eddig nem volt eléggé világos, akkor mostantól az kellene hogy legyen. Az orbánizmus nem csupán politikai rendszer vagy hatalmi ideológia, hanem tulajdonképpen vallás. Ez az újpogány szinkretizmus húzódik meg a nemzeti-keresztény máz mögött (lasd a kereszteny.mandiner kommentjeit). A tekintélytiszteletre és engedelmességre nevelni hivatott kötelező hit- és erkölcstannak azt kell elkendőznie, hogy Isten helyét lassan-lassan átveszi Orbán Viktor, a békemenetesek élő Istene.


Ez a vallás épített magának stadion-szentélyt Felcsúton, ahová a hívők elzarándokolhatnak, és személyesen találkozhatnak (pontosabban megszemlélhetik) a kiválasztottak és a kiváltságosok körében a díszpáholyban (a szentek szentjében) trónoló istenüket.


A stadion-szentély felszenteléséhez azonban kellett valaki, aki ténylegesen kapcsolatban van a szakrálissal. Ezt a szerepet töltötte be Kiss-Rigó László szegedi megyéspüspök, aki szereplésével mintegy nyilvánvalóvá is tette, hogy a magyarországi katolikus egyházat nem érdeklik sem a Vatikánban, sem pedig a világegyházban zajló folyamatok. Orbánisztán – a putyini Oroszországot leszámítva – mindentől és mindenkitől független; minden vonatkozásban! Bogárdi Szabó István református püspök jelenléte ne tévesszen meg senkit. Ő csupán díszlet volt ezen a kultikus rendezvényen. Hiszen a protestantizmusban nincs szakralitás; így ezt ő nem is tudta megjeleníteni.


Kiss-Rigó és Szabó püspökök azt tették nyilvánvalóvá, hogy az Orbán-rezsim a katolikus és a református egyházakra mindenkor és mindenben bizton számíthat. Meghálálják és leszolgálják azt a töméntelen pénzt, amit számolatlanul kaptak és kapnak. Szabó püspök (mint Balogh Zoltán lelkészkedő csúcsminiszter embere) egyben azt is érzékeltette, hogy érdemes lenne őt a Magyarországi Református Egyház zsinata lelkészi elnökének pozíciójába juttatni, mert hű és megbízható szolga lesz. Ennek fényében jobban érthető Bölcskei Gusztáv püspök ún. „beszólása” a kormánynak. Mellőzése a kultikus stadion-szentelési eseményről jelzés értékű: sok minden miatt rezeg a léc a lába alatt. A református egyházban és egyházért zajló harc igazi tétje: tovább erősödik-e a Jobbik, vagy sikerül tőlük visszavenni az egyházat? Ez lenne Szabó püspök, mint lelkészi elnök, nagy feladata.


Az orbánizmust azért fontos vallásként tudatosítani, mert egy hívő tömeggel szemben nem működik sem a racionális beszéd, sem a bejáratott politikai kommunikáció. Különösen akkor nem, ha a társadalmi agymosásban és lebutításban a legnagyobb keresztény egyházak is tevékeny szereplőként vesznek részt a hatalom oldalán. Nem véletlen az oktatás gőzerővel folyó lepusztítása; ennek van racionalitása.


Ma már közhely, hogy a baloldalnak újjá kell építenie önmagát. Ellenben pontosan ilyen fontos – ha nem fontosabb –, hogy az európai és demokratikus értékrendet képviselő konzervatív jobboldal is újjászervezze önmagát Magyarországon. Kell egy európai és demokratikus centrális erőtér, ahol lehetséges a szakmai párbeszéd és ügyek alapján az együttműködés. Ma ez az ország legelemibb érdeke. Mert a felcsúti stadion-szentély felszentelésével teljesen egyértelművé vált, hogy az Orbán-rezsim rálépett a ceausescui útra. Ebben vélelmezhetően oroszlánrészük van azoknak az erdélyieknek is, akik az orbáni holdudvarban fontos háttérszerepet töltenek be, s akik a román nemzeti-bolsevizmusban szocializálódtak.


Mindennek függvényeként a személyi kultusz kibontakozása gyakorlatilag elkerülhetetlen. És ez, mondhatni, független Orbán Viktortól. Neki csupán jólesik. Erre elsősorban a körülötte levő alattvalókban, a rendszerből élő rendszerműködtetőkben van elemi kényszer. Ennek oka a Vezér kegyeiért egymással folytatott küzdelemben keresendő. Hiszen hatalmuk és jólétük most már teljesen a rendszerfüggő, mondhatni Vezérfüggő lett. Abban érdekeltek tehát, hogy a rendszer a lehető legtovább fennmaradjon; s ők személy szerint ne váljanak kegyvesztetté.




A Ceausescu-stadion – Index/Huszti István


Egy dolgon azonban ezeknek az embereknek mindenképpen érdemes lenne elgondolkodniuk. Amikor 1987-ben Ceausescu szülőfalujában (Scornicesti) felavatták a szintén modernnek számító stadiont, akkor a Ceausescu-rendszer csúcsvezetése már régen nem értette, mi zajlik körülötte a világban, és a társadalommal sem volt már kapcsolata. Ceausescunak még nagyjából két éve volt hátra. Erre, akkor, ott, a scornicesti avatáson szinte biztos hogy senki nem gondolt!


1987-ben a romániai téboly a vége fele közeledett; Magyarországon valójában most kezdődik. Időközben azonban az idő nagyon felgyorsult.




Jakab Attila, teológus