Orbán Rubik-ruhája
- Részletek
- Napi apró
- 2014. április 28. hétfő, 06:43
- Aczél Endre
Csak nehogy az legyen a vége, hogy Orbánnak része volt a Rubik-kocka világra jöttében… Ha már egyszer ő zavarta ki az oroszokat innen. (Igaz, Orbán 11 éves volt csak, amikor Rubik kitalálta a zseniális kockát, de hát egy csodatévő esetében, mint amilyennek szektás hívei körében Orbán számít, semmi se lehetetlen.)
Kezdem érteni, hogy miért kellett Áder János köztársasági elnöknek Amerikába, pontosabban New Jerseybe utaznia, s ott „bemutatni” Rubik Ernőt a kockateremtés 40. évfordulóján elindított vándorkiállítás közönségének – noha erre a bemutatóra semmi szükség nem volt, hiszen a kocka 1986 óta jelen van a New York-i Modern Művészetek Múzeumának állandó gyűjteményében, egyenesen a „bauhausos” Breuer Marcell csőbútora és az első Olivetti márkájú villanyírógép – csupa korszakos remekmű – mellett.
Áder szövegéből kiderült, hogy Rubik csak díszlet az egész performanszban, mert a magyar részről 200 millió forinttal megtámogatott kiállítás „ideológiáját” Orbán újabb keletű hívószavai szolgáltatták. Idézném akkor a köztársasági elnököt: „a magyar észjárás találékonyságából a világ és benne Amerika sokat profitálhatott”. (Mi annál kevesebbet, tehette volna hozzá.)
Mint tudjuk, nincs olyan Orbán-beszéd, amelyből hiányozna a különleges magyar észjárással, a találékonysággal, a kreativitással való hivalkodás, amit azonban Áder is kizárólag olyan példákkal tudott alátámasztani, amelyek egyrészt régiek, másrészt nemhogy Orbán Magyarországához, a megelőző sok-sok évtized Magyarországához sincs közük.
De most Ádernek az volt a feladata, hogy Rubik ürügyén elhitesse: az ámuló Amerika Európa legkreatívabb népének képviselőit látja maga előtt. Aki persze a Nemzeti Színház épületére vagy a felcsúti Makovecz-stadionra néz, vagy rápillant a közmunkások téli nevelésének fortélyaira, annak kételyei támadhatnak e kreativitás minősége felől, de a C-vitamintól az atombombán át a számítógépig és Breuer építészeti remekeiig a magyar származású (a maguk idejében „zsidó származásúnak” minősített) emberek érdemei, bármily korosak is, elvitathatatlanok, ha a szó etnikai értelmében billegnek is. Áder például fölidézte Pulitzer Józsefet, a kalandor lelkű bajai zsidót, az amerikai bulvárújságírás atyját is, akit – már csak a róla elnevezett, legrangosabb amerikai írói-újságírói díj miatt is – az amerikaiak nem magyarnak, hanem tősgyökeres „közülük valónak” tekintenek, ez tehát hiba volt. Joseph Pulitzer nem „visszamagyarosítható” – a nagy amerikaiak közül mindenki „jött valahonnan”. Csak a markáns példa kedvéért: a Kennedy család például a XIX. század közepén Írországból, de eszébe sem jut egyetlen ír államférfinak se, hogy JFK-ban „egy ír katolikust” ünnepeljen a Fehér Ház lakójaként, és a néhai elnök népszerűségében az ír „finesse”-t keresse.
Itt jegyezném meg, hogy Áder kérkedő szövegírói megint slamposak voltak. A köztársasági elnök a Los Alamos-i amerikai atomkutató központ „Mars-lakói” (Wigner Jenő, Szilárd Leó) között megemlítette, sőt „leleplezte” E.T.-t, azaz Teller Edét, aki sajnálatos módon NEM vett részt az ottani atomkutatásban – ő majd a hidrogénbomba kifejlesztésében szerez érdemeket, de nem Los Alamos-ban.
A másik baki: a holográfia, amelyhez az amerikai magyaroknak semmi közük. Az ugyanis brit találmánynak számít, minthogy megalkotója, a Nobel-díjas Dennis Gabor (Gábor Dénes) még csak nem is járt a tengeren túl, Nagy-Britanniában, brit állampolgárként szerzett világhírt. (Ha itthon ragad, se holográfia, se hologram, legföljebb munkaszolgálat vagy Auschwitz.) Én történetesen a kaliforniai borászattal se dicsekedtem volna, mert igaz ugyan, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után magyar emigránsok telepítették az első tőkéket Kaliforniába, de az ottani borászat, majd 150 év elteltével, immár kicsit se magyar, de új technológiákat kifejlesztő amerikaiak kezén vált azzá, ami ma. És a Bíró-féle golyóstoll is Argentínában született.
Mindez apróság ahhoz képest, hogy a Rubik-kocka 40. évfordulója nem kerek szám; az volt viszont a 25. (1999), amikor ugyebár ugyancsak Orbán volt hatalmon, csak épp eszébe se jutott akkortájt Rubik Ernő. Nem volt se megemlékezés, se kiállítás, se semmi. (Az első kockaforgató világbajnokságot is a „bolsik” rendezték Budapesten, ej-ej.) Mert még előtte volt 15 év, hogy kiagyalja: az unortodox gazdaságpolitikában, a NER-ben ott a „kreatív”, Európa-szerte irigyelt és utánzott ruházat, amelyet alkalomadtán – most jött el – rá lehet húzni szegény Rubik Ernőre, és egybe lehet őt mosni Pulitzerrel, Wignerrel, Szent-Györgyivel, Gábor Dénessel, a nagy feltalálókkal, újítókkal, végső soron kivel is? A náluk nem kevésbé kreatív Orbán Viktorral magával, aki a király új ruháját viseli. Olvasunk Andersent? Csak azért kérdem, hogy kiderüljön a történet igazi vége.
